Textilmunkás, 1994 (89. évfolyam, 1-11. szám)

1994-01-01 / 1. szám

4 •Textilmunkás Létszámcsökkentés és korengedményes nyugdíjazás Létszámcsökkentéseknél gyakori, hogy a listára elsősorban azokat a munkavállalókat veszik fel, akik legfeljebb öt évvel állnak az öregségi nyugdíj - korhatár előtt. Az 5/1990. (I. 18.) Mt. rendelet értelmében a munkáltató az előbbi kategóriába tartozó munkavállalóval megállapodhat — a helyi szakszervezet egyetértésével — a dolgozó korengedményes nyugdíjazásáról. Korengedményes nyugdíjazásra csak a két fél, a munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján kerülhet sor, erre egyik fél, tehát a munkavállaló sem kötelezhető. A korengedményes nyugdíjazás további feltétele, hogy a dolgozó nő legalább 25 évi, a dolgozó férfi legalább 30 évi — az illetékes társadalombiztosítási szerv által előzetesen igazolt — szolgálati idővel rendelkezzék. Alapvető feltétel az is, hogy a munkáltató vállalja a korengedményes nyugdíjösszeg befizetését a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság részére. Az előzetes bejelentés szerint e szabály változtatás előtt áll. Az elképzelések szerint az érintett munkavállaló öregségi nyugdíjkorhatárának eléréséig a hátralévő rész felét egy összegben előre be kell fizetnie. Erre vonatkozó szabály 1994-ben várható. Az 50. életévüket ez évben betöltött, illetve betöltő nődolgozókra vonatkozóan csak ez év végéig van hatályos jogszabály. Ugyanis a módosított társadalombiztosítási törvény értelmében a nő öregségi korhatára 1995. január 1-jétől 56. évre, 1997. január 1- jétől 57. évre, 1999. január 1- jétől 58. évre, 2001. január 1-jétől 59. évre, és 2003. január 1-jétől 60. életévre emelkedik. A jelenleg 50 éves nődolgozónak eszerint nem 5 éve van hátra az öregségi nyugdíjkorhatárig. A szakszervezetek kezdeményezték e rendelkezés megváltoztatását. A parlament döntése azon nődolgozókra vonatkozóan, akik eddig betöltötték az 50. életévüket, ők igénybe vehetik a korengedményes nyugdíjazás lehetőségét. A következő évre, illetve évekre vonatkozóan a bejelentés szerint új szabályt hoznak, amelynek körvonalai sem ismertek. (Ismeretlen szabályok alapján pedig komoly tárgyalást olyan nődolgozóknál, akik a következő évben érik el 50. életévüket, korengedményes nyugdíjazásukról nem lehet folytatni.) Lényegében ugyanez vonatkozik az előnyugdíjra, mint jogintézményre is. Ugyanis ma nem lehet tudni, hogy 1995-től számítva a nődolgozónak, mely életévétől számítva hiányzik három éve az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez. A sok kritikai észrevétel következtében nem biztos, hogy változatlan marad a nők nyugdíjkorhatárának emelésére vonatkozó jogszabály. Ez tehát egy bizonytalan pont a rendszerben, viszont továbbra is érvényes az a szabály, hogy a munkanélküli nő és férfi egyaránt előnyugdíj megállapítását kérheti, ha az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez legfeljebb három év hiányzik, legalább 180 napig munkanélküli-járadékban részesül, az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik, és részére megfelelő munkahely biztosítására, a képzés lehetőségét is beszámítva, nincs kilátás. Ilyen esetben az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig az előnyugdíj összegét a munkanélküliek Szolidaritási Alapjából finanszírozzák. Figyelemre méltó a foglalkoztatások elősegítéséről szóló törvénynek az a rendelkezése, amely a különböző képzéseket támogatja. Ennek értelmében támogatható a képzése annak, aki munkanélküli vagy akinek munkaviszonya várhatóan egy éven belül megszűnik, és ezt a munkaadó a munkavállalóval és a telephely szerint illetékes munkaügyi központtal előzetesen írásban közölte vagy aki közhasznú munkavégzésben vesz részt, és a munkaügyi központ által felajánlott képzésben való részvételt vállalja. Támogatható a képzése annak a munkavállalónak is, akinek rendszeres foglalkoztatása képzés nélkül nem biztosítható és képzésben vesz részt, ideértve a képesítést megújító betanító és nyelvi képzést is. A képzés elősegítésére keresetkiegészítés vagy keresetpótló juttatás és költségtérítés fizethető. A keresetpótló juttatás összege a folyósítás első szakaszában a munkanélküli-járadék 110 százaléka. A foglalkoztatási törvény értelmében a foglalkoztatás elősegítése, a munkanélküliség megelőzése és hátrányos következményeinek enyhítése érdekében a kormány képviselői, a munkaadók és a munkavállalók érdek-képviseleti szervei együttműködést kell hogy megvalósítsanak. Külön kérdés annak vizsgálata, hogy van-e lehetőség a munkavállaló átcsoportosítására, átképzésére, természetesen elbocsátás helyett. Ehhez az is szükséges, hogy a munkavállaló vállalja az átcsoportosítást, illetőleg az átképzést. Az érintett munkavállalók keressék meg a szakszervezetet. A felsorolt kérdések ugyanis olyan jellegűek, amelyekkel a munkavállaló egymaga nem tud megbirkózni, csak közös összefogással — szakszervezeti fellépéssel — lehet eredményt elérni. Új munkavédelmi törvény Közös érdek a dolgozó testi épségének védelme Az Országgyűlés 1993. október 15-i ülése ellenszavazat nélkül fogadta el a munkavédelmi törvényt. A törvénytervezet az elmúlt három év során több változatban készült. Véleményezésébe a tervezet készítői bevonták az érdekképviseletek szervezeteit is. A vélemények, javaslatok jelentős része meghallgatásra került. Az új munkavédelmi törvény — úgy mondják — európai léptékű jogalkotás, amely jogilag megteremti az egészséges és biztonságos munkavégzés egységes feltételrendszerét. Tapasztalataink szerint évek óta folyamatosan romlanak a munkavédelem tárgyi és személyi feltételei. A munkáltatók és a munkavállalók jelentős része egyre inkább közömbös a munkavédelmi kérdésekben. Ezen belül alacsony színvonalú a jogkövetés, a gazdasági szabályozórendszer nem ösztönöz semmiképpen a munkavédelem fejlesztésére. Remélhető, hogy a munkavédelemről szóló törvény minden eddiginél nagyobb lehetőséget biztosít az anyagi és szellemi erők mozgósítására, a munkavédelem fejlesztése érdekében. A törvény meghatározása lényegi elemeit tekintve összhangban van a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel és ajánlásokkal, így ez megkönnyíti a hazai jogrendszerbe történő illesztésüket. A törvény megfogalmazza az állam és a munkáltató kötelességeit, járulékosan a munkavállalókét is. A munkáltató elsődleges felelőssége egyértelmű megfogalmazást nyert az egészséges és biztonságos követelmények megvalósításában, de ez nem jelent felelőtlenséget a munkavállalók részéről. A biztonságos munkavégzés színvonalának fenntartása közös érdekeken nyugszik. Előrelépést jelent az eddig érvényesülő munkavédelmi kötöttségeknek a feloldása, amely biztosítja, hogy a munkáltató a helyi viszonyokkal összhangban, önállóan határozhatja meg a munkavégzés helyi, szervezési, szabályozási követelményeit. Amennyiben a munkáltató nem jól választotta meg a munkavégzés helyi viszonyaihoz igazodó követelményeket, és ezek következményeiben a munka biztonságára negatívan hatnak, úgy ezért viselnie kell a felelősséget. A törvény munkavállalói érdekkifejezési jogintézményt hoz létre. A törvény ugyanis kimondja: „A munkavállalók az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel öszszefüggő jogaik és érdekeik képviseletére jogosultak maguk közül képviselőket választani, amennyiben a munkáltatónál foglalkoztatottak létszáma a 10 főt, illetőleg a kizárólag vagy döntően nem fizikai jellegű tevékenységet folytató munkáltatónál a 20 főt meghaladja.” Érdemes ezzel részletesen foglalkozni, annál is inkább, mert a törvény hatályba lépésével a munkavállalóknak és érdekvédelmi, érdekérvényesítési szervezeteiknek újabb lehetőségük nyílik arra, hogy törvényben biztosított jogaikkal élve és kötelességeiket teljesítve hatékonyabban közreműködjenek a balesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzésében, munkakörnyezetük fejlesztésében. DOLGOZÓK Nagy szükség van erre napjainkban, hogy ezek az érdekképviseletek minél előbb felálljanak. A gazdaságban végbemenő átalakulási folyamatok kedvezőtlenül befolyásolják a munkavédelem helyzetét. A munkavállalók és érdekvédelmi szervezeteik még nem ismerték fel, hogy alapvető érdekük a törvényekben biztosított jogaikkal való élés és kötelezettségeik teljesítése. A törvény új alapokra helyezi a munkavédelmi minősítések rendszerét. Nem választja szét a munkaeszköz általános tulajdonságait a munkavédelmi alkalmasságtól, hanem azt termékbiztonságként kezeli, egymással szorosan összefüggő egységes rendszerként. Egyes veszélyes munkaeszközök gyártását vagy üzembe helyezését azonban továbbra is hatósági engedélyhez köti. Munkavállalói érdekeket véd a törvény, amikor az egyéni védőeszközök forgalmazását minősítő bizonyítványhoz köti. Ez azt jelenti, hogy a hatóság az engedély kiadását megelőzően vizsgálja a megfelelőséget. Új elemként jelenik meg a törvényben a munka humanizálását elősegítő követelmény. Ennek megvalósításához a mindenkori technika szintjének megfelelő műszaki megoldásokat kell alkalmazni. A munkavégzés tárgyi feltételeinek meghatározásánál a törvény rugalmasan szabályoz. Fő szabályként fogalmazza meg, hogy a munkaeszközök, munkahelyek, technológiák állapota az üzemeltetésük teljes időszakában feleljen meg a munkavállalók egészségét és balesetmentes munkavégzését szolgáló üzembehelyezési előírásoknak. A biztonságos állapot megőrzése érdekében veszélyes technológiákat, meghatározott munkaeszközöket időszakos biztonsági felülvizsgálatnak kell alávetni. A veszélyesnek nem tekinthető munkaeszközök biztonságos állapottartására előírást nem tartalmaz a törvény. Az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményei között fontos szerepe van a személyi tényezőknek. A törvény ezzel is számol. Alapelv: munkavégzés csak akkor lehetséges, ha a munkavállaló rendelkezik a szükséges élettani adottságokkal, tevékenysége nem veszélyezteti egészségét, testi épségét, s az elvégzendő munkára egészségileg alkalmas. A munkáltatói kötelezettségek mellett a törvény meghatározza a munkavállalói kötelezettségeket is. Például: a munkavállaló csak biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, az egészséges és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályok megtartásával végezhet munkát. Ezek az előírások tételesen kerültek meghatározásra a saját és más személyek biztonsága, egészségének védelme érdekében. E kötelességek összhangban vannak a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 155. számú egyezményében és az EK irányelveiben meghatározott előírásokkal. A törvény általános munkavállalói érdekből a munkavégzés, munkakörülmények egészségügyi követelményeinek érvényesítése érdekében a munkáltatót foglalkoztatás-egészségügyi szolgálat biztosítására kötelezi. A törvény új munkabaleseti fogalmait vezet be. Ezek közé azokat a baleseteket sorolja, amelyek a munkavégzés, vagy azzal összefüggő tevékenység során következnek be, és amelyek a munkáltatók részéről megelőzési intézkedést indokolnak. Felelősek vagyunk a szakszervezetekért Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke mondotta. — Nem törvényszerűen kellett így alakulnia a dolgoknak. Az átalakulásnak meg kell fizetni az árát, ám, hogy mekkora árat fizetünk és ki fizet, az nem mellékes kérdés. Ez a kormány szakszervezetellenes, gőgös és arrogáns. A vezérigazgató urak is figyelik a kormány magatartását, és úgy érzik, dicséretes dolog szórakozni a szakszervezetekkel. Példa erre az, ami a társadalombiztosítás körül történt. A megválasztott tb-önkormányzatok nagy lendülettel fogtak munkához, elkészítették a legsürgősebb törvénytervezeteket, de a parlamentnek nincs most ideje ahhoz, hogy ezekkel foglalkozzék. Semmibe lehet venni, hogy hárommillió ember májusban elment szavazni. Ez a tény bizonyítja: elemi érdekünk, hogy az Országgyűlésben ott legyenek a munkavállalók képviselői. Az MSZOSZ ezért nem fogja közömbösen nézni a jövő évi parlamenti választásokat. Megfelelő összetételű kormányra és parlamentre van szükség. Az alapszabály vitája is bizonyítja, milyen kínlódással, milyen vívódással jár a szakszervezet működőképességének megőrzése. Saját létünkről van szó. Ha eddig nem sikerült kívülről szétverni a szakszervezeteket, sikerülhet az belülről. Tudomásul kell vennünk — és nemcsak szavakban —, hogy a szakszervezet nem vásárlási akció szervezése és Mikulás-csomag osztogatása, hanem béralku, kollektív szerződés, vagyis igazi érdekvédelem, érdekképviselet. Akik nem ezt teszik, azok becsapják az embereket. Azt is fel kell ismernünk, hogy nem az alapszervezetekben dőlnek el a dolgok. Fontos a jelenlétünk a területen is. Egy szó, mint száz: össze kell fogni az erőnket. Ha nem ezt tesszük, önmagunk ellen vétünk. Újból el kell ismételnünk: ahhoz, hogy megfelelő partnerei legyünk a kormány és a munkaadók képviselőinek, a szakszervezetnek is felkészült szakértőkkel, színvonalas szellemi bázissal kell rendelkezni. A jelenleginél több jogászra, közgazdászra, pénzügyi és munkaügyi szakemberre van szükségünk. Nagy Sándor így fejezte be a feszólalását: Lehet, hogy nem azt mondtam, amit hallani szerettek volna; arról szóltam, amiről beszélni kell. Felelősek vagyunk a szakszervezetekért.