Textilmunkás, 1996 (91. évfolyam, 1-10. szám)
1996-01-01 / 1. szám
91. ÉVFOLYAM, 1. SZÁMÚ ÁRA: 4 FORINT □ 1996 JANUÁR A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA • ALAPÍTVA 1906-BAN • Együttműködés nélkül nem megy Megállapodások kellenek Már a tervezett társadalmi-gazdasági megállapodás vitái idején is hallottunk olyan véleményt, miszerint ha a szakszervezetek aláírják a reálbércsökkenést tartalmazó dokumentumot, akkor ezzel papírjuk lesz az,életszínvonal visszaeséséről. Most - az ár-bér megállapodás előkészítése során - ismét hallani ezt. Mennyire lenne megnyugtatóbb a helyzet - kérdezik -, ha az érdekvédők papírt szereznének az életkörülmények további rosszabbodásáról? Vitatkozni kell ezekkel a nézetekkel, azt erősítve, hogy a rossz változatok közül mindig a kisebbik rosszat kell választani. Ezt diktálja a józan ész. Hangsúlyozni szükséges - soksok tapasztalat birtokában -, hogy még a nehezen vállalható megállapodások is jobbak, mint ha a spontán folyamatokra bízzuk a dolgokat. Ez utóbbi esetben ugyanis kezelhetetlenné válik az infláció is, márpedig az érdekvédelmi szervezetek csupán a bérharc eszközeivel nem tudják kiegyensúlyozni a gazdasági folyamatokat. Kemény tények szólnak erről. Tavaly nem sikerült megállapodást elérni, ennek következményeként 12 százalékos reálbérveszteség érte a munkavállalókat. Ezért sajnálatos, hogy tavaly kora ősz óta húzódik az MSZOSZ által kezdeményezett ár-bér megállapodás. Ezért lenne sürgetően kívánatos - kompromisszumok árán is - tető alá hozni. Ha az átfogó ár-bér megállapodás esélye végül mégis elapad, akkor sem szabad lemondani arról, hogy a bérügyekről - a minimálbérekről, a versenyszféra béremeléséről - egyezségek szülessenek. A megállapodások megkötésének, felülvizsgálatának, folyamatos karbantartásának nemcsak a szűkebben vett érdekvédelemben, de a tágabban értelmezett szakszervezetpolitikában is jelentősége van. Itt van például az MSZP és az MSZOSZ szocialista-szociáldemokrata platformja közötti együttműködési megállapodás, amelynek az előzményei visszanyúlnak az 1994. évi parlamenti választások kampányának idejére. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, lényeges változások történtek mind a nagyobbik kormányzó párt, mind a legnagyobb szakszervezeti szövetség életében. De elmozdulásokat, új fejleményeket tapasztalunk a kormány és a szakszervezetek kapcsolatában és az Érdekegyeztető Tanács döcögő működésében is. Megkerülhetetlen tehát, hogy ezek a változások tükröződjenek az MSZP és az MSZOSZ kapcsolatát szabályozó dokumentumban. Már csak annak okán is, hogy szakszervezeti vezetők lettek tagjai a parlamentnek, a szocialisták frakciójának. A szakszervezeti parlamenti képviselők tevékenységéről egyébként is kevés az információ, megoszlanak a vélemények, mindenképpen indokolt tehát munkájuk szabályozásának, beszámoltatásuknak intézményesítése. Ez nem csupán választóik iránt teljesítendő kötelesség, de a munkavállalóknak, a szakszervezeti tagoknak is jogos igénye. Általában újragondolandók a szakszervezetek és a pártok kapcsolatának, együttműködésének elvi és gyakorlati kérdései. Előtérbe kerültek az egyes szakszervezeti konföderációk kapcsolatai is. Ezt sokféle tényező indokolja, a többi között az Érdekegyeztető Tanácsban vállalt szerepvállalás, munkamegosztás is. Ezért (is) üdvözölhetjük azt a tényt, hogy az MSZOSZ és a SZÉF együttműködési megállapodást kötött szellemi kapacitásuk növelése, közös fellépéseik hatékonyságának fokozása érdekében. Az erők egyesítését akkor is örvendetesnek tekinthetjük, ha megjelentek ellenérzések, az „új SZOT-osodás” veszélyét emlegető vélemények is, elsősorban a Liga, a Munkástanácsok köreiből, de más szakszervezeti tisztségviselők és pártvezetők részéről is. Érdekes, hogy miközben a Munkástanácsok vezetői bírálják, fenntartásaikat hangoztatják az MSZOSZ/SZEF megállapodással kapcsolatban, addig a következőket olvashatjuk a lapokban: „A baloldali szakszervezeti mozgalmaknál tisztább, harcosabb alternatívát kíván nyújtani a Munkástanácsok Országos Szövetsége a hazai munkavállalók számára.” Ezt nyilatkozta Palkovics Imre elnök abból az alkalomból, hogy a Munkástanácsok egyesülési megállapodást írt alá (a KDNP-székházban) a Keresztény Szakszervezetek Országos Szövetségével. Úgy látszik, a „SZOT-osodás” veszélyével riogatók is felismerik az idők kényszerét, a dolgozói szerveződés logikáját, azt, amit több mint száz év történelme hitelesít: a szakszervezetek ereje szervezettségükben, egységükben van. Ez ugyanis a legfőbb feltétele a munkavállalói érdekvédelem sikerének. K. S. : Az MSZOSZ vezetési struktúrájáról A szövetségi tanács 1995. november 9-i döntésének megfelelően az elnökség - összhangban az alapokmányban foglaltakkal - a szövetségi tanácsnak javasolta elfogadásra az alábbiakat: L. Az elnök feladatait - az elnök a szövetséget mindenre kiterjedően képviseli, vezeti a szentségi tanács, az elnökség és a tagszervezet vezetői értekezlet üléseit; • . - a hazai és nemzetközi kapcsolatokban, illetve fórumok előtt ■ képviseli a szövetséget és annak állásfoglalásait; - irányítja és szervezi a szövetségi tanács döntéseinek előkészítését, valamint végrehajtását, felelős a szövetség munkájának nyilvánosságáért; - a kialakított vezetői munkamegosztás alapján a szövetség munkaszervezeteinek vezetőjeként irányítja annak munkáját. Az illetékes testülete nevében gyakorolja a munkáltatói jogokat; - a munkaszervezeten belül közvetlenül irányítja a nemzetközi kapcsolatokért és a szövetség nyilvánosságáért felelős szervezeteket; - szükség szerint részt vesz a makroszintű érdekegyeztetésben; - a szövetségi tanács által elfogadott költségvetés keretei között a szövetség működésének, eredményességének szem előtt tartásával gazdálkodik; - felelős a vagyonkezelés konstrukciójáért. Az alelnökök feladatai I. Érdekvédelmi, érdek-képviseleti feladatok ellátásáért felelős alelnök: - koordinálja az érdekegyeztetésben részt vevő ügyvivők munkáját; - előkészíti az érdekvédelemmel és érdekegyeztetéssel kapcsolatos testületi döntéseket (egyaránt tekintettel a verseny- és költségvetési szféra kérdéseire); - felügyeli a munkaszervezet érdekvédelemmel foglalkozó egységeit (tárgyalócsoport, SZGTI, részben ÉTOSZ); - részt vesz a makroszintű érdekegyeztetés munkájában. II. Szervezetpolitikai és szervezési feladatok ellátásáért felelős alelnök: - irányítja a szervezetpolitikai feladatok ellátásáért felelős munkaszervezetet, felügyeli az MSZOSZ területi képviseleteinek működését; - az ágazatok, a rétegszervezetek és a megyei képviseletek, platformok kapcsolatrendszerének biztosítása szervezetpolitikai kérdésekben; - a szervezetpolitikai kérdésekkel foglalkozó testületi ülések, döntések előkészítése, képviselete; - felelős a szövetség oktatási, képzési, kulturális és sporttevékenységéért; - felelős az MSZOSZ-en kívüli külső szervezetekkel, politikai pártokkal, intézményekkel való kapcsolattartásért; - felelős az MSZOSZ-hez kötődő országgyűlési képviselőkkel való kapcsolattartásért; - feladata a szövetség rendezvényeinek, testületi üléseinek technikai előkészítése és lebonyolítása. III. Társadalombiztosítással összefüggő feladatokat ellátó alelnök: - az Egészségbiztosítási Önkormányzatban és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatban tevékenykedő szövetségi képviselőcsoportok munkájának koordinálása. A képviselőcsoport és a megyei önkormányzati testületekben résztvevők munkájának összehangolása; - választott tisztséget visel a Társadalombiztosításban; - a társadalombiztosítás tárgykörébe tartozó kérdésekben az MSZOSZ testületi álláspontjainak, határozatainak előkészítése, az itt kialakított döntések képviselete, érvényesítése; felügyeli a társadalombiztosítási szakkérdésekkel foglalkozó munkaszervezeti részleget. Az ügyvivők feladatai Az ügyvivők a szövetségi tanács megbízásából, meghatározott kérdésekben képviselik a szövetséget. Az ügyvivők általános feladatai: - képviseleti feladatokat látnak el tevékenységi körükben, illetve a szövetségi tanács által meghatározott fórumokon; - vezetik a szövetségi tanács illetékes munkabizottságait; - feladataikat az elnökkel, illetve az illetékes alelnökkel egyeztetve látják el. Az ügyvivővé történő választás önmagában nem jelenti munkaviszony létesítését. A szövetség ügyvivői: - gazdaságpolitikai ügyvivő; - szociálpolitikai ügyvivő; - privatizációs ügyvivő; - foglalkoztatáspolitikai és szakképzési ügyvivő; - bérpolitikai ügyvivő; - parlamenti kapcsolatok ügyvivője; - nemzetközi kapcsolatokért felelős ügyvivő; - nyilvánosságért felelős ügyvivő; - gazdálkodásért, vagyonkezelésért felelős ügyvivő. Az elnökség javasolja a szövetségi tanácsnak az MSZOSZ vezetői struktúrája fentieknek megfelelő kialakítását. Javasolja továbbá, hogy bízza meg a jelölőbizottságot az alelnöki funkciók betöltésére személyi javaslatok kialakításával. Az ügyvivőket az elnökség javaslatára a szövetségi tanács megerősíti. A szövetségi tanács decemberi ülésén az előterjesztést elfogadta. A nyugdíjkorhatár emeléséről „A nyugdíjkorhatár emeléséről és a rugalmas nyugdíjba vonulás feltételeinek kialakításáról” címmel a Népjóléti és a Munkaügyi Minisztérium javaslattervezetet készített. A tervezetet megismerve a TDSZ a tárgyalócsoportnak megküld te véleményét. A korhatáremelés indoklásához új érveket ez az előterjesztés sem tartalmaz, ezek az indokok 10 évvel ezelőtt is léteztek. Eddig sem voltak elégségesek ahhoz, hogy az emelés szükségességét, időszerűségét bizonyítsák; mi indokolja, hogy 1997- ben mégis változtatni akarnak? 1. A rugalmas konstrukció bevezetéséhez 1. a) Amennyiben a korhatáremelés mégis bevezetésre kerül, mindenképpen hosszabb kifutási időt kell biztosítani. A törvényt hirdessék meg, a hatálybalépést el kell halasztani! b) A javasolt százalékos nyugdíjcsökkentés csak akkor fogadható el, ha mindazon összegek, melyek után tb- és nyugdíjjárulékot fizetünk, teljes egészében beszámításra kerülne! Vagy: Javaslatunk: a korhatár előtti nyugdíjba vonuláskor százalékban olyan csökkentést kell alkalmazni, ami megfelel a nyugdíjskálának (2%, 1%, 0,5%). A nyugdíjazás melletti munkavállalást nem tekintjük a nyugdíjkorhatár témakörhöz tartozónak. c) A jelenlegi teljes nyugdíjhoz 20 éves szolgálati idő szükséges, semmi nem indokolja, hogy 7 év korhatáremelés után miért kell 15 év szolgálati időt emelni. d) Támogatjuk azt a javaslatot, hogy azokra, akiknek a munkaképesség-csökkenése meghaladja az 50%-ot, de a 67%-ot nem, speciális szabályokat dolgozzanak ki. 2. Az özvegyi nyugdíjrendszer átdolgozásakor megerősíteni kívánjuk azt az elvet, hogy nem szabad különbséget tenni eltartott és saját jogú nyugdíjjal rendelkező között. Javasoljuk továbbá, hogy az özvegyi ellátások feléledésének idejét is emelni szükséges a korhatár emelésével. II. Foglalkoztatáspolitikai hatásokhoz - Tudomásul kellene vennünk, hogy a fejlődést gátolja, ha nem tudnak fiatalítani. - A nyugdíj előtti munkanélküli-segélyt - társadalombiztosítási szempontból - keresetpótló juttatásként kell tekinteni, és szolgálati időként kell figyelembe venni! - A korengedményes nyugdíj rendszere szankciókat nem tartalmaz, így a rugalmas nyugdíjba menetel azt nem váltja ki, ezért az 1997. évi megszüntetésével nem értünk egyet! A Munka Törvénykönyvét érintő változásokról Javaslatunk szerint a munkavállalóra irányadó törvényes öregségi nyugdíjkorhatárba bele kell érteni a korkedvezményes életkort is. Az Mt. 91. § (2) bekezdése és az Mt. 95. § (2) bekezdése alatti alternatívák közül a 2. pontot támogatjuk! A foglalkoztatási törvényt érintő módosításokhoz Az Fjt. 41. §-ával akkor értünk egyet, ha szinkronba hozzák a járadékra való jogosultsággal. Tehát, amennyiben a munkavállaló fizeti a járulékot, ezen időszakot számítsák be a munkanélküli-járadékra jogosultság idejébe. Hikni e nyugdíjkorhatár fokozatos emelésére, 1ó a rugalmas konstrukció bevezetésére A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége Szövetségi Tanácsának 1995. december 13-i határozata: 1. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége a nyugdíjkorhatár fokozatos emelésére vonatkozó jelenlegi, a Népjóléti Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium által előterjesztett kormányzati javaslatot elutasítja. 2. Az MSZOSZ Szövetségi Tanácsa a nyugdíjreform és a nyugdíjkorhatár kérdéseiben továbbra is a kongresszusi határozatainak bázisán áll. A jelenlegi nyugdíjrendszer átalakítására önállóan - külön törvényben - és átfogóan kerüljön sor. Az új rendszer bevezetésére 10-15 éves átmenetet kell biztosítani úgy, hogy arra az érintett korosztályok fel tudjanak készülni. 3. A nyugdíjreform komplex ismerete alapján lehet csak részletekbe menően a korhatáremelés egyes elemeinek vitáját lefolytatni. 4. Az MSZOSZ Szövetségi Tanácsa felkéri a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatot és az abban delegált MSZOSZ-es képviselőit, hogy gyorsítsák fel a nyugdíjreform előkészületeinek munkálatait. 5. Az MSZOSZ felhívással fordul a társszakszervezeti konföderációkhoz és a munkaadói érdek-képviseleti szervezetekhez, hogy egységes fellépéssel befolyásolják a nyugdíjbiztosítási önkormányzat közgyűlésének folyamatát. (Bővebben lapunk 2. oldalán szerepel e téma.) Mit hozhat a kancellári irányítás? A miniszterelnök év végi sajtónyilatkozataiban többször felemlítette, hogy hazánknak is át kellene térnie a szomszédos Ausztriában és Németországban honos kancellári irányítási rendszerre. A magyar alkotmány erős hatalmat biztosít a miniszterelnöknek. Az osztrák és a német alkotmány szintén erős hatalmat biztosít a kancellárnak. A két rendszer közötti különbség, hogy a szomszédoknál a kancellár tevékenységét strukturálisan is támogatja a kancellári hivatal - magas szakmai színvonalat képviselve - összehangolja és harmonizálja a minisztériumok munkáit. Nálunk egy ilyen kancellária létrehozása a miniszterelnöki hivatal bővítésével lenne megvalósítható. A kancellária a kancellár akaratának érvényesülését tárcaérdekektől függetlenül segítené és biztosítaná teljes szakmai tekintélyével és ehhez szükséges eszközökkel. Szakszervezeti szempontból ez a változtatási koncepció ígéretesnek tűnő, mivel általa oldódna a gazdaságpolitika és a szociálpolitika közötti állandósult feszültség, a közhangulatot elmérgesítő civakodás. Pászli Ferenc AZ MSZOSZ SZÖVETSÉGI TANÁCSÁNAK ÁLLÁSFOGLALÁSA Az MSZOSZ Szövetségi Tanácsa aggodalommal és ellenérzéssel tapasztalja, hogy az utóbbi napokban a Magyar Köztársaság pénzügyminisztere és a Magyar Nemzeti Bank elnöke a társadalombiztosítási önkormányzatok tevékenységéről a tényektől független, az önkormányzatok hitelét, közmegítélését rontani szándékozó nyilatkozatokat tett. Az MSZOSZ képviselői, akik részt vesznek az önkormányzatok munkájában, megütköznek azon, hogy Bokros Lajos az önkormányzatokat próbálja felelőssé tenni azért, mert nincs még a parlament napirendjén a tb-alapok költségvetése, noha a vele személyesen egyeztetett időpontig az önkormányzatok közgyűlései meghozták a szükséges döntéseket. Amennyiben a nemzetközi pénzintézetekkel folyó tárgyalások taktikai elemeként tolja saját felelősségét a Pénzügyminisztérium az önkormányzatokra, az érthető lenne ugyan, de nem fogadható el. A kollektív felelőtlenség rendszeréről akkor lehetne beszélni, ha az önkormányzatok a biztosítottak háta mögött és kárára szolgai módon követnék a pénzügyi tárca olykor az alkotmányba ütköző rögtönzéseit. Erre a későbbiekben sem számíthat a pénzügyminiszter. Az MSZOSZ Szövetségi Tanácsa ezúton is rámutat: a társadalombiztosítási önkormányzatok lejáratására tett erőfeszítések mögött hatalomcentralizációs fiskális érdekek, újraállamosítási törekvések húzódnak meg, nem pedig a nyugdíjasok, a gyógyításra szorulók érdekei. Az MSZOSZ visszautasítja a felelőtlen hangulatkeltést, és közös fellépésre hívja fel a munkaadói és munkavállalói szervezeteket a tb önkormányzatiságát érő támadásokkal szemben.