Textilmunkás, 1996 (91. évfolyam, 1-10. szám)

1996-01-01 / 1. szám

2 • Textilmunkás Rosszkedvünk terén Januári berzenkedések HULLÁMOK. Sokféleképpen jellemezhetnénk napjainkat. Találónak érezhetjük például azt, amit az óév utolsó és az új év első napjaiban mondogattunk: jönnek a hullámok. Mert bizony kijut belőlük mostanában. Nem a klimaxszal együttjáró, és nem is az influenzás megbetegedéskor jelentkező hőhullámokra gondolok elsősorban, hanem azokra a hullámokra, amelyek az elmúlt napokban egyszerre veszélyeztettek bennünket. Valahogy jól összejöttek, s úgy tűnik, hosszabb ideig számolni kell velük. Az egyik az az árhullám, amely elsősorban a Felső-Tisza vidékén és a Körösök környékén jelentett fenyegetéseket a lakosság számára, és okozott kárt a településeknek,a mezőgazdaságnak. Másodikként említhetjük a felsorolhatatlanul sok terméknek és szolgáltatásnak a drágulását. Ennek az árhullámnak a hatását már most is érezzük, de dühítő következményei igazán csak a hetek és hónapok múlva jelentkeznek a családi költségvetésben. A harmadik a nagy szociális hullám, amely a „koraszülött jóléti állam” teóriájára és a fejlett tőkés országok szociális juttatásainak leépítésére hivatkozva - egyet jelent az évtizedek során törvényesen megszerzett jogok megvonásával. Ennyit a hullámokról. Talán még annyit, hogy ellenük gátakkal, töltésekkel, hullámtörőkkel szoktunk védekezni. A vizeken, a folyók mentén. Ám mint látjuk, fékező, áz elleni gátakra a gazdaságpolitikában, a mindennapi életben is szükség van. STATISZTIKA ÉS KÖZÉRZET. Amilyen mértékben romlik a közhangulat, nagyjából annak megfelelően érkeznek Nyugatról az elismerések és biztatások a kormány és személy szerint a miniszterelnök címére. A kabinet pedig a régi sikerpropagandákra emlékeztetve sorolni kezdi a bimbózó gazdasági eredményeket, azokat a mutatókat, amelyek kedvező elmozdulásokat jeleznek. Történik ez akkor, amikor mind látványosabbá válik a társadalom irritáló kettészakadása, a szegénység terjedése. Olyan ez, mint a belügyminisztériumi jelentések a közbiztonság javulásáról, holott sötétedés után már nem merünk az utcára menni, de nappal is vigyáznunk kell magunkra és értékeinkre, hogy úgy érkezzünk haza, ahogy elindultunk otthonról. Jó lenne végre tudomásul veni: a közbiztonság állapotát (sem) abból ítélik meg az emberek, hogy mit mutatnak a rendőrségi statisztikák, hanem aszerint vélekednek, mennyire érzik magukat biztonságban. Ha ezt vesszük alapul - márpedig ez a legfőbb mutató akkor ki kell mondani: emberemlékezet óta nem volt ilyen mélyponton a közbiztonság. Pedig néhány évvel ezelőtt még éjfél körül is nyugodtan sétálhattunk Budapest utcáin anélkül, hogy valakitől vagy valamitől félnünk kellett volna. REMÉNYTELENÜL? - Sorolhatnánk még egyéni bajainkat, közösségi sérelmeinket, berzenkedhetnénk tovább, de ne erősítsük lehangoltságunkat, hiszen így is az állandóan panaszkodó, pesszimista nép hírében állunk. Erre azért érdemes figyelmeztetnünk egymást, mert az amúgy is meglévő gondok és távlatnélküliség mellett magunk is gerjesztjük a lefegyverző, bénító kedvetlenséget, reménytelenséget. „Ne reménykedjünk” - adja a Népszavában megjelent publicisztikája címének Furmann Imre közíró. Ugyancsak itt olvashattuk a lap felelős szerkesztőjének, Pallagi Ferencnek a cikkét „Sztrájkban a reménytelenség’' címmel. Az ismert szerző - a többi között - a következőket írja: „Nincs út, amit követni lehetne. Már a harmadik, negyedik út is szakadékba szaladt. Maradna, ha tréfálni lenne kedvünk ilyen időkben, a magyar út, de az viccnek is rossz. Csak csőd van, a reménytelen féligazságok vergődése." Ennyire azért ne adjuk fel,lyen mértékben ne engedjük el magunkat. Nem kerülhetünk olyan rossz helyzetbe, hogy reményeinktől megfosszuk magunkat. Nemcsak más népek példája sugallja ezt számunkra, de saját nemzeti történelmünk is. -kárpáti- Az üzemi tanácsok és tisztségviselők figyelmébe!* Az MSZOSZ véleménye a nyugdíjkorhatár fokozatos emelésére, a rugalmas konstrukció bevezetésére I. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége III. kongresszusán kiemelten foglalkozott a társadalombiztosítás rendszerének átalakításával és az önkormányzati irányítás erősítésével. A kongresszusi határozat többek között rögzíti, hogy a munkavállalók számára a szociális ellátórendszereken belül megkülönböztetett jelentősége van a társadalombiztosításnak. A szociális biztonság a munkához és a munka alapján tisztességes megélhetést biztosító jog mellett az alkotmányban is garantált harmadik legdöntőbb elem. Olyan elem, amelynek forrását alapvetően közvetlenül vagy közvetve - a béreket terhelő munkáltatók és a munkavállalók által befizetett járulékon keresztül - maguk teremtik meg. A társadalombiztosítási önkormányzatok nehéz helyzetben vették át az alapok irányítását. Akkor, amikor kiderült, hogy miközben az érintettek egyre elégedetlenebbek az ellátások színvonalával, egyre nehezebben biztosítható az alapok finanszírozása. Elkerülhetetlen a társadalombiztosítási ellátórendszerek reformja, amelynek világos szabályok szerint, a biztosítottak, a munkavállalók számára kiszámítható és biztonságos ellátásokat kell államilag garantálnia. Hogy a reform eredménye ez legyen, ahhoz viszont éppen a létrejött önkormányzatok, benne a munkaadók, munkavállalók képviselői jelentik a legfőbb biztosítékot. A társadalombiztosítás rendszerében minden alapvető változtatás korszakos elkötelezettséget jelent. Ebből következően biztosítani kell, hogy a változások széles körű társadalmi konszenzuson alapuljanak, melynek kialakítása az önkormányzatok és a parlament feladata, azért, mert a társadalombiztosítás az egész életre szóló társadalmi szerződésen alapul. A társadalombiztosításnak önállónak kell lennie, mert demokratikus államokban a járulékfizetők akaratából az ellátások, és a rendszer működése így függetleníthető leginkább a gazdaság ingadozásaitól, a politikai csatározásoktól. A társadalombiztosítási alapok képezzék az államháztartás önálló, a költségvetéstől elkülönült részét, amely azonban az állam garanciájával, szükség szerint az állami költségvetés kiegészítésével működik. A társadalombiztosítás kötelező biztosítási elven működik, de a szolidaritás elvét is érvényesítő társadalmi ellátórendszer. Olyan viszonyokat kell kialakítani, melyben az állampolgár érzékeli az összefüggést saját befizetése és a kapott ellátás között, s emellett számára is átlátható a biztosítás teljes rendszere, mechanizmusa és a szolidaritás elve. A társadalombiztosítással szembeni legfontosabb követelményként kell kezelni, hogy a biztosítottak számára előre kiszámítható módon garantálja az ellátások értékmegőrzését. Biztosítani kell a működés és ellátás finanszírozását a jelenleginél nem magasabb - sőt a feketegazdaság esetleges eredményes legalizálása, vagyis a járulékfizetők körének növekedése esetén némileg csökkenő járulékokkal, jobb fizetési fegyelemmel, takarékosabb működéssel, és megfelelő hozadékot hozó, megfelelő összetételű és nagyságú vagyonnal. Maradjon egységes a kötelező társadalombiztosítás rendszere. Meg kell akadályozni, hogy a jobb anyagi helyzetben lévő és jobb érdekérvényesítő képességű csoportok kiváljanak a társadalombiztosítás általános rendszeréből. Támogatni kell a bérek, adók, társadalombiztosítási járulékok, szociális ellátások olyan együttes változtatását, amely a jelenleginél biztonságosabbá teszi az alapok finanszírozását és az ellátások értékmegőrzésének biztosítását. Az MSZOSZ 7. sz. kongresszusi határozatában a nyugdíjbiztosítás rendszerével kapcsolatosan az alábbi legfontosabb követelményeket fogalmazta meg: 1. A jelenlegi nyugdíjrendszer átalakítására önállóan - külön törvényben - és átfogóan kerüljön sor. Az új rendszer bevezetésére 10-15 éves átmenetet kell biztosítani úgy, hogy arra az érintett korosztályok fel tudjanak készülni. 2. Az új nyugdíjrendszernek biztosítani kell a biztosítási elv maradéktalan érvényesítését és a nyugdíjak értékének megőrzését. Új, az európai normákhoz igazodó nyugdíjkorhatár csak akkor fogadható el, ha az nem teremt a jelenleginél rosszabb nyugdíjazási feltételeket. A nyugdíjkorhatár módosítására csak az érintettekkel való széles körű konszenzus megteremtése után kerülhet sor. A nyugdíj alapjául szolgáló keresetek degresszív beszámítását fokozatosan el kell törölni és a korábbi évek keresetének teljes körű valorizálását meg kell oldani. 3. Az állampolgári jogon járó alapnyugdíj intézményének bevezetése abban az esetben támogatható, ha az arra eső hányadot az állam költségvetéséből megfinanszírozza a Nyugdíj-biztosítási Önkormányzat számára. 4. A megállapított nyugdíjak a továbbiakban is a nettó keresetek növekedésével arányosan emelkedjenek. 5. A nyugdíjrendszer átalakítását össze kell hangolni a szociális és foglalkoztatási törvényben bekövetkező változásokkal, kizárva annak a lehetőségét, hogy több évtizedes járulékfizetés után a biztosított - akár átmenetileg is - ellátatlan maradjon. A birtokunkba került tervezetet szakértői véleményezésre megküldtük az MSZOSZ tag- és rétegszervezetei és megyei képviseletei számára, melyre 23 szervezettől kaptunk írásos véleményt. A tagszervezetek, rétegszervezetek és a megyei képviseletek a tervezettel kapcsolatosan az alábbiakban összegezhető véleményeket fejtették ki. A nyugdíjkorhatár-emelés tervezete, az Országgyűlés 60/1991. (X. 23.) Ogy-határozatában megfogalmazottak végrehajtását követi, azonban megoldásában csak a pénzügypolitikai elképzelések kerülnek előtérbe. Sajnálatosan a tervezet nem foglalkozik a közvetett költségvetési kiegészítés, a vagyonjuttatás és az állami garanciavállalás még megoldatlan kérdéseivel. A társadalombiztosítási alapok adott helyzetben nem nélkülözhetik a költségvetési kiegészítést. A tervezet kizárólag közgazdasági, pénzügyi oldalról közelíti meg a nyugdíjkorhatár problémakörét, a foglalkoztatási, egészségügyi és megélhetési szempontokat nem, vagy csak érintőlegesen veszi számba. A nyugdíj-biztosítási alapok pénzügyi egyensúlyát kedvezőtlenül befolyásolja a nyugdíjasok számának rohamos növekedése, mely összefüggésben van azzal a foglalkoztatási politikával, melyet a jelenlegi és az előző kormányok folytattak (folytatnak). Az előnyugdíjazás, a korengedményes, a korkedvezményes nyugdíjak, a liberális rokkantosítás nagymértékben hozzájárult a nyugdíj-biztosítási alap kedvezőtlen alakulásához, a nyugdíjasok és aktívak arányának nagy arányú torzulásához. A munkavállalók elvárása, hogy a közeljövőben egy világos, stabil biztosítási elvre épülő tisztességes megélhetést nyújtó, kiszámítható, új nyugdíjrendszer kerüljön megalkotásra oly módon, melynek alapján a mai nyugdíjvárományosok választhassanak a jelenlegi és az új rendszer közül. A korhatáremelés érveit már 10 évvel korábbi tervezetek is tartalmazták, melyek nem voltak elégségesek ahhoz, hogy annak szükségességét bizonyítsák. A foglalkoztatási, népegészségügyi helyzet alakulása nem indokolja, hogy a kormányzat azt 1997-ben meg kívánja változtatni. Diszkriminatív a tervezet, mert a két nemre egységesen érvényes nyugdíjkorhatárt nem azonos feltételek mellet biztosítja. A nők számára az átmeneti időszak teljes tartamára a mindenkor érvényes nyugdíjkorhatárnál öt évvel már korábban lehetővé teszi a korábbi nyugdíjba menetel lehetőségét, míg a férfiaknál ugyanerre csak egy-két évet engedélyezne. A tervezet nem veszi figyelembe a mai magyar társadalmi valóságot. A férfiak születéskor várható életkora európai szinten „aggasztóan alacsony”. Az idősödő korosztály foglalkoztatásának kényszere szemben áll a foglalkoztatáspolitikai szempontokkal és nagyfokú bizonytalanságot visz a nyugdíjrendszerbe. Feszültségeket gerjeszt a fiatalabb és idősebb korosztályok között és az aktív és nyugdíjas rétegeknél, az emberi tényezőket és az emberi sorsokat. Készüljenek hatásvizsgálatok a mai valós helyzetről a magyar nép egészségi állapotáról, a várható életkor hosszában az utóbbi időben bekövetkezett kedvezőtlen változások okairól, azok megszüntetésének lehetőségeiről a romló életesélyek javításának módozatairól, - a több műszakban és az egészségre ártalmas munkahelyen dolgozók részére járókedvezményeket (pld. korkedvezmény), valamint az anyasághoz kapcsolódó kedvezményeket. Elfogadhatatlan az öregségi nyugdíj javasolt 32-35 év szolgálatiidő-alapja a jelenlegi 20 év helyett. A nyugdíjreform komplex felvázolása nélkül egy-egy elem reformértékű módosítását rövid távon nem lehet elfogadni, mivel az a napi politika vagy a kormány pénzügypolitikai elképzeléseit tartalmazza és nem garantálja a reformelképzelésekbe való beilleszkedést. Hibás minden olyan tervezet, mely átfogó nyugdíjreform ismeretének hiányában csak egyes elemek megváltoztatását tűzi ki célul. A kötelező biztosítás élettevékenységre szólóan társadalmi szerződésen alapul, ezért rendszerbeli változtatása csak 10-15 évre előre meghirdetve fogadható el. A nyugdíjrendszer reformját világosan ütemezve kell felvázolni és hosszabb távon meghirdetve az érintettek akaratával egybeeső módon lehet érvényre juttatni. A nyugdíjkorhatár-emelés ellen szól az a jelenlegi helyzet, mely szerint több mint 500 000 fő munka nélkül van, a nem regisztrált munkanélküliek száz üzemi tanács részvételi (vezetési) jogintézmény, a munkahelyi vezetés része, jogképességét számára a törvény biztosítja. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 64/A §-a arról rendelkezik, hogy „Az üzemi tanács egyes jogosítványai gyakorlását és a munkáltatóval való kapcsolatrendszerét érintő kérdések az ÜZEMI MEGÁLLAPODÁSban határozhatók meg.” (Tekintettel, hogy az üzemi megállapodásban rögzítendők tételes felsorolásunkat ebben és következő lapszámban hozzuk le folytatólagosan.) 1. Általános szabályok - a megállapodó felek (a munkáltató és az üt) az üzemi megállapodást közös elhatározással kötik; - a megállapodás aláírói (ügyvezető igazgató - al-elnök); - a megállapodás hatályba lépése (pld. aláíráskor); - megállapodás módosítása (mindkét fél részéről írásban, melyről 10 napon belül foglalnak állást); - megállapodás megszűnése (bármelyik fél megszűnésével). 2. Az út működésének feltételei a) Az út működésének tárgyi feltételei (munkáltató biztosítsa): - helyiség biztosítása a gazdálkodóegységnél (iroda, telefon, világítás, fűtés, postai, írásos szükséglet biztosítása); - üzemi gyűléshez terem biztosítása (legalább évente egyszer, illetve szükség szerint); - az üt hírei, közleményei közzétételének biztosítása a munkáltatónál (faliújság, üzemi sajtó...). b) Üt működésének személyi feltételei (munkáltató biztosítja); - adminisztrátor biztosítása (iratkezelés, pénzügyek kezelése, gyors- és gépírási feladatok ellátása... stb.) főállásban vagy részmunkaidőben. c) Üt működésének pénzügyi feltételei: - a működés pénzügyi feltételeit a mellékelt költségvetés alapján a munkáltató biztosítja; - az üt a költségvetése alapján rendelkezésére álló keretét utólagos elszámolással használja fel. 3. Az üt elnökének, tagjainak kedvezményei a) Az üt elnökének jogállása, kedvezményei, - feladatai ellátását munkaidő-kedvezményben végzi, mely időre munkabért kap; - foglalkoztatásával kapcsolatban feladatait a törvény, ill. az üt határozza meg, munkáltatói jogokat vele szemben az üt-vel egyetértésben a gazdálkodóegység vezetője gyakorolják; mandátuma lejárta után a munkáltató vállalja, hogy képzettségének megfelelően legalább további 3 éven át alkalmazza. b) Az üt-tagok jogállása, kedvezményeik, -feladataik ellátását munkaidő-kedvezményben végzik, mely időre munkabért kapnak; - az elnököt és a tagokat személyenként évi 5 nap rendkívüli szabadság illeti meg, mely felhasználható képzésre, továbbképzésre. A munkaidőkedvezményük és a rendkívüli szabadságuk összevonható, de az egyes tagra, illetve az elnökre jutó kedvezmény nem haladhatja meg a teljes munkaidő 50%-át; a munkaidőben megrendezésre kerülő ütgyűléseken részt vevő munkavállalókat erre az időre átlagkeresetük illeti meg. VÉDETTSÉG: - az üt elnökét és tagjait az üt egyetértése nélkül nem lehet más munkahelyre, műszakba helyezni, munkaviszonyuk mandátumuk alapján nem szüntethető meg; - az üt-t előzetesen értesíteni kell, ha elnöke vagy tagjai ellen a munkáltató rendkívüli felmondással kíván élni, vagy az MT 109. § szerinti jogkövetkezményt kívánja alkalmazni. Ez a védettség megbízatásuk idejére, ill. annak megszűnését követő 1 évre illeti meg, ha tisztségüket legalább fél évig ellátták és tisztségükből nem méltatlan magaviseletükből adódóan hívták vissza. Azokon a munkahelyeken, ahol igénylik, az üzemi megállapodás részletes kidolgozásában szakértői segítségünkkel állunk rendelkezésükre az alapszervezeteknek, illetve az üzemi tanácsoknak. Kérjük azonban, hogy ezzel kapcsolatban előzetesen egyeztessünk időpontot telefonon. (Tel.: 351-0418.) Radácsy Ferencné Pászli Ferenc *Lapunk 3. oldalán ” címmel részletes, rajzos eligazítás található az üzemi tanácsok működését elősegítő, biztosító rendeletekről, paragrafusokról. AZ ÜZEMI TANÁCS ÉS A MUNKÁLTATÓ EGYÜTTMŰKÖDÉSE II. ma több százezres nagyságrendű, több tízezer azoknak a száma, akik kényszerből az előnyugdíjat és a korengedményes nyugdíjrendszert vették igénybe és a pályakezdők sokasága nem tud bekerülni objektív okok miatt a munkaerőpiacra. Módosítani kell a szociális és az ezzel összefüggő foglalkoztatáspolitikai törvényeket. Ameddig a foglalkoztatási helyzet indokolja fokozatosan kerüljön bevezetésre a rugalmas nyugdíjazást szabályozó törvény és a nyugdíjkorhatárhoz viszonyítottan, egységesen férfiakra, nőkre vonatkozóan, 5 év legyen a választható rugalmas nyugdíjba vonulás lehetősége. A rugalmas nyugdíjrendszert igénybe vevőknél a maximum 25 év szolgálatiidő-követelmény kerüljön meghatározásra. A nyugdíjba meneteli lehetőségek finanszírozását foglalkoztatáspolitikai szempontok figyelembevételével kell kialakítani. A rendszeres szociális járadék intézménye fokozatosan vegye át a megváltozott munkaképességűek átmeneti járadékát oly módon, hogy a finanszírozását arányosan a központi költségvetés biztosítsa. A nemzetközi összehasonlítás a jelenlegi magyarországi átmeneti időszakban nem ad objektív képet, így ezek az adatok csak fenntartással fogadhatók el. Átfogó társadalombiztosítási reformot kell meghirdetni, melynek keretében ki kell dolgozni az új, önálló nyugdíj-biztosítási törvényt. A nyugdíjreformmunkák elsődleges műhelye a Nyugdíj-biztosítási Önkormányzat legyen, melyhez az MSZOSZ és tagszervezetei is felajánlják segítségüket. * A Nyugdíj-biztosítási Önkormányzat 1995. december 14-én az MSZOSZ állásfoglalása és kezdeményezése alapján 76,7 százalékos többséggel elutasította a tervezetet.