Theologiai Szemle, 2010 (53. új évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 1. szám - SZÓLJ, URAM! - Rácsok Andrea: Húsvét és után

SZÓLJ, URAM! Krisztus már feltámadt a halottak közül, megjelent az asszonyoknak, a tanítvány­oknak, Tamásnak külön meg­mutatta a szegek helyét, hogy lásson és higgyen, de még van valaki, akivel elintézetlen ügye maradt. Péterrel még nem fejezte be a feltámadott Jézus Krisztus, amit akart. A feltámadásban levő hitnek három gyümölcse van. Az öröm, amit amiatt érez az ember, hogy élő Istene van. A reménység, hogy a feltámadott Krisztussal együtt mi is feltámadunk. És a békesség, amely az élő Istennel való kapcsolaton nyugszik. Péter egészen bizonyosan érzett örömöt, hiszen amikor János mondta neki, hogy az Úr áll a parton, a hajóból a vízbe vetette magát, hogy hamarabb Jézusnál lehessen. Reménysége majd csak a Szentlélek ki­töltetése után lesz, de békessége egészen bizonyosan nem volt. Nem volt, hiszen a Krisztussal töltött három eszten­dő után; a nagy felismerés után, melyben elsőként mond­ja ki, hogy „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16), a nagy fogadkozás után, hogy „Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom a heves Krisztust védő indulat után, mely során levágja Márkusnak a fülét, háromszor tagadta meg Mesterét. Bár úgy áll itt, mint aki szégyenkezik tette miatt, mint akire ránehezedett tagadása bűnének a súlya, legfőkép­pen pedig most, amikor jól tudja, hogy feltámadt Krisz­tus a halálból, örül, hogy él az, akit annyira szeret. Mert mi is a legfontosabb dolog egy Krisztust követő ember életében? Mi az, ami egész életében, szolgálatai során, döntéseiben elkíséri őt? Arra jöttem rá, hogy egyetlen kérdés az, ami elkíséri a Krisztust követő embert egész élete során. Ez pedig az, amit Jézus Krisztus kérdezett meg Pétertől: szeretsz-e engem? Péter - teljesen jogosan egyébként - úgy érzi, hogy méltatlan arra a szolgálatra, amelyre Jézus elhívta őt. Méltatlannak érzi magát arra, hogy embereket nyerjen meg a Krisztus ügyének, méltatlannak érzi magát arra, hogy az evangéliumot hirdesse - e, aki megtagadta az Is­tennek Szentjét. Péter még nem talált vissza önmagához, mert nem talált vissza Krisztushoz. Nem tudja merre kell lépnie, és mi lesz a sorsa. Nem érti múltját, és nem látja jövőjét. Van-e kilépés ebből a zsákutcából? A Szentírásból kiderül számunkra az, hogy Jézus Krisztus feltámadása utáni megjelenései mindig valami konkrét célt szolgáltak. Ebben az esetben azt a rendezet­lenséget jött eloszlatni, ami Péter életében uralkodott. Megfigyelhetjük azt, hogy az jön itt, akit megbántottak és nem az megy, aki megbántott. Annyira szereti Pétert, hogy megkönnyíti számára ezt a helyzetet. Ő kezdemé­nyez, elébe megy Péternek, mert tudja azt, milyen nehéz az első lépést megtenni a bocsánatkérés felé. Simon, Jóna fia - úgy gondolod bukásodnak, kétsé­geidnek, kérdéseidnek az az elintézési módja, ha vissza­mész a régi életedbe? Úgy gondolod, hogy az a legjobb megoldás, ha eldobod új nevedet, új életedet, hátad mö­gé veted a Krisztussal töltött éveket, elfelejtesz mindent és elmész vissza a Genezáret tavához? Textus: Jn 21,15-17 „Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” „Nyanág jite?” - kérdezi Pétertől Jézus. Valóban jobban szeretsz náluk, úgy ahogyan bizonygattad, Péter? Azzal az agapé szeretettel, amelyet tőlem tanultál, amely mindent odaad a másikért, amely mindennek ellenére szeret? Megvan-e még benned az irántam érzett szeretet? Hiszen ez a legfontosabb! Szeretsz-e még engem? Mert ha a szeretet megvan, akkor bűnbánat és megbocsátás is van. Ha a szeretet megvan, akkor baj nem lehet, hiszen ez az alapja minden kapcsolatnak! Ha a szeretet megvan, akkor mi ketten túl tudunk lépni minden nehézségen! Jézus kétszer kérdezi meg: szeretsz-e engem az isteni szeretettel? És Péter válaszol: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. ” Te tudod, hogy szeretlek, de csak úgy, ahogyan tőlem, Pétertől telik. Nem úgy, ahogy Te szeretsz, de még csak nem is úgy, ahogyan tanítottad, csak úgy, ahogyan nekem megy, olyan emberi, péteri módon. Itt már rég nincs szó a többiekről, már nem akar különb lenni a többinél. Látja már jól a maga igazi, töre­dékes voltát, amely oly könnyen hőzöng, fogadkozik, aki szereti ugyan Jézust, de igazán mégsem ismeri. Hogyan szólít meg bennünket ma ez az ige? Mit akar mondani Isten számunkra ezen a történeten keresztül? Mi is tanítványok vagyunk, mint Péter­­ Krisztust követő, Krisztust szerető emberek. Mi is többnyire olyan tanítvá­nyok vagyunk, akik ragaszkodásunk, szeretetünk, fogad­kozásaink ellenére már elbuktunk ebben az új életünkben, amit Krisztustól nyertünk. Mi is talán olyan tanítványok vagyunk, akiknek a fejében megfordult az a gondolat, hogy mennyire alkalmatlanok vagyunk arra, hogy őt szol­gálva éljünk, és valami mást kellene keresnünk. Alkalmatlanok, mert megtagadtuk őt szeretetlensé­­günkkel; mert letértünk az általa kijelölt útról; mert tisz­tességtelenek voltunk; alkalmatlanok mert nem sikerült túljutnunk egy-egy problémán; mert elfáradtunk, belefá­radtunk a szolgálatokba, a követésbe; és mert fogadkoz­­tunk, hogy soha meg nem botránkozunk benne, de oly sokszor inkább a világ csábításai felé húztunk. De ahogyan a feltámadott Úr Pétertől akkor, ezen a hús­véton tőlünk is azt kérdezi Jézus Krisztus: szeretsz-e engem? Azzal a szeretettel, amivel ember szeretni tud - szeretsz-e engem? Mert, ha szeretsz, és vétked mindig előtted van, ha megbocsátásra vágysz elbukásaid miatt, most jövök hozzád és megbocsátok neked. Tudod-e megújítva folytatni tanítványi életed? Kívánom magunknak Testvéreim, hogy bátorságot tudjunk meríteni abból, ahogyan Péter találkozott a feltá­madott Jézus Krisztussal. A kérdés tehát az: szeretjük-e Jézus Krisztust? Ha igen, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az isteni szeretet minden bűnt elfedez, felemel, ki­emel a bűn állapotából, új szolgálatokat ad nekünk is, ahogyan Péternek adott, és húsvéti találkozásunk meg­újulást rejt majd magában. Segítsen meg bennünket eb­ben az Isten. Ámen. Rácsok Andrea Húsvét és utána

Next