Tipográfia Testedző Egyesület Sportlapja, 1984 (13. évfolyam, 2-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
Vasárnap délelőtt, Komjádi-uszoda. Itt találkoznak most a tájfutó csemeték, hogy átöltözve nekivágjanak a hegyvidék valamelyik pontjának. Jó 10—12 kilométert tesznek meg futva, hogy eleget tegyenek a felkészülési tervnek. Hideg van, de azért jó a kedv. Látszik, hogy a fiatalok az idén még jobb eredményeket szeretnének elérni. Egy kis összegezés Mielőtt a felkészülés részleteibe mennénk, érdemes visszapillantani a szakosztály tavalyi — méltán elismerést érdemlő — eredményességére. A Tipográfia tájfutói, előbbre léptek a rangsorban. Az országos bajnokságokon 37 (tavaly 19) pontot gyűjtöttek, s ezzel az ország 102 egyesülete között az országos bajnoki rangsorban a 8. (11), a teljes szakosztályi rangsorban a 9—10. (13) helyet foglalják el. A 19 budapesti egyesület között pedig a negyedikek. A minősített versenyzők számát tekintve az év végén az országban a 13., a fővárosban a 8. helyen álltak. Nem volt megalapozatlan tehát Bogdány Miklós szakosztályvezető tavalyi bizakodása, aki az ország legjobb 10 klubja közé várta a mieinket. Mivel magyarázza a fejlődést? — Az eredmény egyrészt a céltudatos és folyamatos szakmai és nevelőmunkának, másrészt a versenyzők megfelelő korosztályi összetételének („felnőttek a gyerekek”), végül — de nem mellékesen — három, Magyarországon hároméves munkaszerződéssel tartózkodó szovjet tájfutó, köztük 2 klasszis versenyző leigazolásának köszönhető — összegez most Bogdány Miklós, majd felsorolja a legkiemelkedőbb sikereket. Kovács Magda (I. o.) és az összes tavalyi A-jelvényes versenyző megerősítette minősítését. Rajtuk kívül Vityi Péter (még ifi) és Zukulu Alida az I. osztályú minősítést, két serdülő és egy úttörő korú versenyzőnk (Tóth Réka) az aranyjelvényt szerezte meg. Vityi, az első saját nevelésű I. osztályú versenyzőnk, éjszakai országos ifjúsági bajnok, valamint az OCSB-n az ifi bajnokcsapat tagja (Benkével és Diószegivel), s jelentős eredménye a bronzérem a hosszú távú OB-n a juniorok között. A felnőtt löket kell még kiemelni egy országos csapatbajnoki 2., és egy országos váltó bajnoki 3. helyezésért. A felnőtt férfiak kivételével az összes korcsoportban szereztek pontot, s figyelemre méltó a 14 éves Tóth Réka 4. és a 12 éves Komár Évi 10. helye az egyéni OB-n, a 15—16 évesek között. Az OB-kon és a rangsoroló versenyeken összesen 10 első, 11 második, 11 harmadik helyet, az egyéb versenyeken 63 első, 54 második, 45 harmadik helyet értek el. Vityit és Benkét meghívták az ifjúsági válogatott keretbe, s ott a várakozásnak megfelelően szerepeltek. Az idei célokra ennyit mond Bogdány Miklós: — 1984-ben nagyjából az elért szintet szeretnénk tartani, illetve csak keveset engedni belőle. A kiöregedő és esetleg tőlünk eltávozó ifiket csak részben tudjuk kompenzálni a felnőtt csapat erősítésével, az új szervezések hatása pedig csak 2—3 év múlva mutatkozik. Ennek ellenére komoly energiát kell fordítanunk az utánpótlás szervezésére és versenyzővé nevelésére, mert csak az hozhat tartós eredményt. A kiöregedések miatt jövőre 9 aranyjelvényessel indulunk, s 9—10-et tervezünk. Vityi távozása miatt két I. osztályúval indulunk, s ugyanannyit tervezünk. A bajnokságokon az ifi és serdülő lányoktól és a felnőtt nőktől várunk elsősorban pontokat, bár az idei 37 pontot nehéz lesz elérni, készen Megtudjuk még, hogy miután a főfoglalkozású edző beállítása — az év első felében legalábbis — nem valósulhat meg, átrendezték az edzői sorokat. Komár Béla foglalkozik a felnőtt nőkkel és a 15. alatti fiú korosztálylyal. Papp László a fiú ifikkel, a juniorokkal és a felnőtt férfiakkal. Kovács Magda pedig változatlanul a teljes lányutánpótlással. A felkészülés időszakában Egy héttel az edzés után a klubban találkozunk az edzőkkel. Az alapozó időszak második szakaszában mindegyikük szorgalmas, lelkiismeretes munkáról tájékoztat. Kovács Magda a 15 hetes időszakra négy csoportra osztotta fel a lánygárdát. A másodéves ifik (Kopasz, Németh, Reizer), az első évesek (Tóth Eszter és Réka, Kiinka), a serdülők (Döbrösy, Csipkai), és a kezdők (Dinnyés, Romvári, Cseresznyés) azt a feladatot kapták, hogy az előző évi terheléshez képest 20—30 százalékkal többet végezzenek. Az alapozó időszak első felében hosszú, egyenletes irányú futások voltak, a második szakaszban rövidebb távú, de szakaszosan intenzívebb gyorsaságú futások következtek. A nagyobb terhelést néhány kivétellel jól és folyama- Tájfutók, 1984 Mindig megújulásra Az utánpótlás a téli edzés előtt 3