Tipográfia Testedző Egyesület Sportlapja, 1986 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
Január a sportegyesület életében az az időszak, amikor már elkészültek a beszámolók, az eredménykimutatás számaiból megállapítható, milyen méretű előrehaladás történt, esetleg mit nem sikerült megvalósítani a tervekből, így számolgatnak az illetékesek évek hosszú sora óta a Tipográfia Testedző Egyesület portáján is. Egyáltalán nem lepődtünk meg tehát 1986. első hónapjának közepén, amikor benyitva Bogyó László szobájába, azonnal megállapítottuk, hogy az elnök szinte ki sem látszik az íróasztalán felhalmozott adatok tömegéből. A kíváncsi újságíró hamarosan megtudja, hogy éppen azt a mindenre kiterjedő, részletes jelentést tanulmányozta, amelyet a Budapesti Testnevelési és Sporthivatal revizora készített a nemrégiben lefolytatott vizsgálata eredményeképpen. — Éppen jókor érkeztünk hát, ahhoz, hogy teljes képet adjunk egyesületünk tevékenységéről, hiszen mikor néhány nappal korábban ezt az interjút megbeszéltük, még csak arról volt szó, hogy az 1985-ös év sportbeli eredményeit ismertetjük olvasóinkkal. Most tehát abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy megbeszélhetjük, a nehéz gazdasági körülmények között miképpen gazdálkodott a Tipográfia TE — jelentettük ki. — Akkor hát várom a kérdéseket — tért rá a tárgyra Bogyó László. — Miképpen értékelhető egyesületünk 10 szakosztályának 1985. évi összteljesítménye, összehasonlítva az egy esztendővel korábbival? — Mielőtt erre a kérdésre választ adnék, el kell mondanom, hogy mikor megkezdődött az 1985-re szóló tervkészítés, nem a legkecsegtetőbb előjelek közepette fogtak munkához a legtöbb szakosztályunkban. Nem pedig azért, mert előre értesültünk, hogy jónéhány tehetséges versenyzőnk bevonulás előtt áll, rájuk tehát a pontszerzésben nem számíthatunk. Aztán tudtuk, hogy Somogyi Miklós, aki a kerékpársportban már komoly nemzetközi nevet is szerzett magának, az FTC-be igazolt. Több vízilabdás erősségünk befejezte pályafutását, azt pedig soha nem lehet előre tudni, hogy mennyi időt vesz majd igénybe a helyettük érkezők beépítése a csapatba. Hasonló problémák jelentkeztek mind a röplabda, mind pedig a kosárlabda-szakosztályban is, ezért változtatni kellett a csapatok összetételén. Mindkét együttesben még a csapatkapitány pótlása is napirendre került. — Megint más gond vetette előre árnyékát az íjászoknál, ahol a hallatlanul elfoglalt olimpikonunk, örökös bajnokunk Nagy Béla nem volt abban a helyzetben, hogy úgy készüljön, mint a korábbi években. — Ilyen előzmények után természetesen az érdekelt szakosztályaink visszafogottabban terveztek, s olyan vélemény alakult ki, hogy nagyon elégedettek lehetünk, ha 1985-ben megközelítjük az egy esztendővel korábban elért eredményeinket. Bogyó László itt rövid szünetet tartott, majd átfutva jegyzetein, így folytatta: — Az elmúlt év ismét meggyőzhetett mindannyiunkat arról, hogy azoknak van igazuk, akik évek óta azt hangoztatják: a mi egyesületünk szakosztályaiban kitűnő szakemberek dolgoznak, mert nagyon sok esetben gyorsabban ki tudják bontakoztatni a sportolók tehetségét, mint az általában várható. Az történt ugyanis, hogy 1935 végére nemcsak megközelítettük az 1984-es eredményeinket, hanem azokat a mérhető sportágakban túl is szárnyaltuk. A csapatsportágakban pedig nem szorultunk hátrébb az adott osztály bajnoki táblázatán, hanem megtartottuk korábbi helyünket sőt a kosárlabdában, a sakkban és az asztaliteniszben valamit előre is léptünk. Ez az eredmény azért örvendetes, mert 1986 a Tipográfia eddigi történetének egyik legjobb éve volt — mondotta elégedetten Bogyó László elnök. Nekünk pedig fel kellett tennünk a nem annyira kíváncsiskodó, mint inkább a jövőre nézve fontos tapasztalatokat jelentő kérdést: — Mivel magyarázható, hogy a nem bíztató előjelekkel induló esztendő mégis ilyen pozitív eredménnyel zárult? Az elnök így válaszolt: — Én azt hiszem, hogy ennek sok összetevője van. Nem is akarok most mindegyikkel külön foglalkozni, csupán a legfontosabbakat emelem ki. Nálunk már 1985-ben kezdtek beérni a szervezett utánpótlás eredményei. Ahol a különböző korosztályok egymásra épülését sikerült bizonyos mértékben elérni, ott már nem jöttünk zavarba, ha mégoly kiváló sportolót is kellett pótolni, bevonulás vagy eligazolás miatt. Az utánpótlással való lelkiismeretes foglalkozás így hát továbbra is a szakmai teendőink legelső vonalába fog tartozni a jövőben is. Az évek során megerősödött szellem: az egyesületi színek és a sporttársak iránti szeretet, a vezetőkkel és szakemberekkel kialakult bensőséges kapcsolat gyümölcse az, hogy versenyzőink — legtöbb szakosztályunkban — szívesen vállalják a rendszeres és a nagyobb megterheléssel járó munkát. Végül — de nem utolsósorban — hadd hangsúlyozzam, hogy edzőink többsége, akik csaknem kivétel nélkül már több éve dolgoznak nálunk, jól képzettek, sok tapasztalattal rendelkeznek, nemcsak mesterei szakáguknak, hanem jó pedagógusok is, helyes irányba befolyásolják a rájuk bízott sportolókat. — Ezt a témát hadd fejezzem be azzal, hogy az egyesület az ismert nagyon nehéz gazdasági viszonyok között is messzemenően biztosította a folyamatos, zavartalan sportolás minden feltételét. — Azt hiszem, hogy abban a ka eredmények, gondok és a jövő .