Tipográfia Testedző Egyesület Sportlapja, 1987 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Egyesületünk, híven a hagyományokhoz, de különösen az utolsó másfél évtized sikereihez képest, ezúttal is eredményes évet zárt. Azt mondhatjuk, hogy 1986-ban szakembereink, sportolóink közös erőfeszítései nyomán tiszteletre és elismerésre méltó eredmények születtek szakosztályaink túlnyomó többségében. Itt most nem akarjuk külön-külön méltatni a különböző sportágakban kivívott sikereket, hiszen mindezt megtettük azokban a cikkekben, amelyeket e hasábokon megjelentettünk az előző hónapokban. Itt és most csak néhány mondatot szánunk minderre. ÍJÁSZAINK a sportág legjobbjainak bizonyultak hazánkban, s ez a siker azért is nagy érték, mert szinte minden kategóriában megelőztük ellenfeleinket. Ahol ez mégsem sikerült, ott is a legjobbak nyomában végeztünk. Ebben a sportágban elmondhatjuk, hogy jól egymásra épülnek a különböző korosztályok. Egymás mellett dolgoznak a tehetséges fiatalok, s ott vannak a sok tapasztalatot szerzett felnőtt versenyzők, akiktől van mit tanulni. A szakvezetés — élén a sokszoros bajnok Barta Margittal — nem idegenből érkezett, kiváló folytatója az egyesületi hagyományoknak. Azok közé a szakemberek közé tartozik, akik nem rekedtek meg a múltban, hanem aki alkalmazni tudja azokat a szakmai újításokat, amelyek a sportág fejlődése folyamán világszerte jelentkeztek, s amelyek átvétele nélkül napjainkban már nincs komoly eredmény. A szakosztályvezetés megerősödésének is tanúja lehettünk, amikor Gajda Ferenc is bekapcsolódott a kollektív munkába. Azt a tényt pedig, hogy örökös bajnokunk, Nagy Béla — aki egyébként az egyesület elnökségének is tagja — ismét komoly edzésbe állt 1986-ban, óriási eredménynek tartjuk. Bizonyosak vagyunk abban, hogy példamutatása mindenkit meggyőz arról, hogy az aktív versenyzői pályafutásnak még a negyedik X táján sem kell befejeződnie, ha a sportoló igazán szereti a sportágát és sportszerűen él. A KERÉKPÁROSOK teljesítménye kissé féloldalas volt. Ez a tendencia nem most jelentkezett, ennek már évek óta tanúi vagyunk. Felnőtt versenyzőnk ebben az évben csak egy volt, a legidősebbek is még csak a junior korosztályba tartoztak. Hogy ennek ellenére a szakosztály megnyugtató mennyiségű olimpiai pontot hozott, az annak az eredménye volt, hogy a fiatalabb korosztályokkal egy nagyszerűen felkészült edző foglalkozott, s a serdülők között néhány komoly tehetség bontogatta szárnyait. Meg kell mondanunk, hogy a szakosztály szervező és szakmai munkájában komoly hibák is jelentkeztek. A vezetés nem állt feladata magaslatán, emiatt személyi ellentétek is jelentkeztek. Az egyesület vezetésének sem sikerült ezeken úrrá lennie. Hiába tett meg mindent egyesületünk vezetése, hogy a legköltségesebb szakosztályunknak biztosítsa anyagi szükségleteit, kerékpárok és alkatrészek vásárlását, mindez kevés volt ahhoz, hogy a működés zavartalan legyen. A szakosztályvezetésben fellépett töréssel lehet kapcsolatban, hogy egyetlen felnőtt versenyzőnk, Vitányi Andor válogatott kerettag, eligazolt tőlünk, s egy-két fiatalabb is a távozás szándékával foglalkozik. Elérkezett tehát a rendcsinálás ideje, mert csak így lehet biztosítani 1987-re a zavartalan munkát, amelyben a tavaly pompás eredményeket elért fiatalok tovább fejlődhetnek. Elnökségünk Csákvári Jánost bízta meg azzal, hogy indítsa el azt a folyamatot, ami elve- Tíz szakosztályunkról röviden, — a tavasz ébredése idején .