Tipográfia Testedző Egyesület Sportlapja, 2005 (34. évfolyam, 1-4. szám)
2005-01-01 / 1. szám
SPORTCENTRUMOT TEREMTÜNK Bizonyosak vagyunk abban, hogy elődeinknek sem volt könnyebb eljutni a gondolattól a megvalósításig, a nyomdászok sportegyesülete létrehozásáig, mint nekünk a ma gondjait megoldani. Manapság a megmaradás, ahogyan tovább adja fel a nagy életkérdéseket. Régóta keressük rá a válaszokat, az utat, amelyen járva tovább folytathatjuk nagy múltú egyesületünk tevékenységét. Az már bebizonyosodott az utóbbi években, hogy a régi módon, az egykori alapokon, csupán a nyomdák anyagi hozzájárulásával nem oldható meg a fennmaradás. És az is nyilvánvaló számunkra, hogy pályázatokon elnyert kisebb-nagyobb támogatásokra sem lehet alapozni, mert az egyik évben még van ilyen lehetőség, a másikban már nincs. A megoldás csak az lehet, hogy a magunk erejével, találékonyságával, következetes és nem könnyű munkával teremtsük elő a Tipográfia TE számára olyannyira fontos anyagiakat. Ez a körülmény azt is jelzi, hogy változtatnunk kell módszereinken is. Nemcsak azért, mert egyes sportágak iránt megcsappant a nyomdászok érdeklődése, hanem azért is, mert a vele járó költségek előteremtése megoldhatatlan. A járható utak keresése közben jött az ötlettel a futásíjászok szakvezetője, Székely Árpád - aki edzéshez és versenyzéshez alkalmas területet keresett -, hogy az esztergomi önkormányzatnak van 8400 négyzetméter, sport céljára hasznosítható területe, amelyre pályázatot írnak ki. Az esztergomi Gyermek Kert Alapítvány résztvevője kívánt lenni ennek a pályázatnak, de egyedül nem vághatott bele. Olyan társra volt szüksége, akinek van sportmúltja, így talált egymásra az alapítvány és a Tipográfia. E kettőshöz csatlakozott az Országos Munkakutya Egyesület, ők előzőleg már szemet vetettek erre a területre Közös pályázatírás kezdődött. Felvázoltuk annak a versenysport-centrumnak a körvonalait, amelyet az önkormányzat területére készítettünk. A pályázat sikeres és egyben sikertelen lett. Sikeres abban a tekintetben, hogy feltérképeztük a hozzánk csatlakozni kívánók körét is, akik az egészségmegőrzéstől a közösségi programokig, az amatőr sporttól a minősített versenyekig szívesen vennének részt a munkában. Sikertelen pedig azért lett elképzelésünk, mert egyedüli pályázók lettünk, csak nekünk volt elképzelésünk, ötletünk, s mint utóbb „indokolták” az elutasítást: egy pályázat nem pályázat, ismét kiírják a tendert. Ezen mi már nem kívántunk részt venni. Az alapítvány elnöke úgy gondolta, hogy a kidolgozott pályázati terv életképes, megvalósításra érdemes. Ezért ismét megkereste a Tipográfia ügyvezető elnökét, hogy új helyen, az alapítvány tulajdonában lévő 27.000 négyzetméteres egykori rutinpályán együtt hívjuk életre a sportcentrumot. Az alapozó megbeszélésen kezet nyújtott egymásnak az alapítvány és Tipográfia: ők a rutinpályát hozzák a „házasságba”, a mi „móringunk” százkét évünk sportsikere és a sportvezetésben szerzett tapasztalat. Kapóra jött az Ifjúsági, Szociális és Esélyegyenlőségi pályázat, ahol jelentős összeg elnyerésére is lehetőség van. Közös pályázatunk lényege, egy kalandjátszótér és extrém sportcentrum kialakítása. A siker reményével kecsegtet bennünket, hogy ebben a régióban ez lenne az Folytatás a 5. oldalon .