Tiszajobbparti Mezőgazda, 1928 (4. évfolyam, 1-22. szám)
1928-01-10 / 1. szám
2 fISZAJOBBPARTI MEZŐGAZDA falut s kétséges lélekkel forditja erejét abba, hogy lapját, a „Tiszajobbparti Mezőgazdát“ a legegyszerűbb földmivesének is kezébe adhassa. Kamaránk küzdelmes első éveiből is hivalkodás nélkül mutathatunk már fel komoly eredményeket, de legbensőbb örömmel azt az eredményt szeretjük elkönyvelni, amely odáig vezetett, hogy ma már igen számos falunknak férkőzhettünk közel a lelkéhez s ott, hol előbb hideg, bizalmatlan tekintet és közöny fogadta megmozdulásunkat, olvadni kezd a közöny jégburkolata s nyomán a bizalom, megértés virágai teremnek hasznos gyümölcsöket a köz javára. Ám elbizakodnunk mégsem lehet, mert tudjuk azt, hogy hosszú és küzdelmes munka választ el attól az időtől, mikor gazdatársadalmunk minden tagja bensőleg fogja érezni, hogy közvetlenül érte, boldogulásáért, jobb napjaiért és ebben a céljában egy virágzó, gazdagabb nemzeti életért született és él a mezőgazdasági kamara. A mezőgazdasági kamara létének egy igazságait gazdanépünk konzervatív lelke csak abban a hatásban fogja befogadni, amely törekvéseink és tevékenységünk nyomán javainak gyarapodásában, helyzetének javulásában fog megnyilatkozni, de ennél a nagyszerű vállalkozásnál nem nélkülözhetjük a falu jegyzőjének, papjának, tanítójának, tehetős birtokosának, a falu szellemi vezérkarának odaadó őszinte támogatását. Az egész nemzet reménye, nyugalma fűződik ahoz a nagy munkához, melyet a magyar falu látszólag elhatárolt, zárkózott életében a falu vezérei teljesítenek, jóakarattal, haladó gondolkodással és őszinte szociális érzékkel a legszegényebb falu sorsát is jóra tudják fordítani. Megértő jó tanács, buzdítás, apró segítségek, mindmegannyi kulcs az eltakart falusi szivek kinyitásához s mi jól tudjuk azt, hogy a mi törekvéseink sem juthatnak el a falu szeretetébe ezek nélkül a kulcsok nélkül. De a mezőgazdasági kamara hivatása épen ezen a ponton találkozik a falu jegyzőjének, a falu vezetőjének magasabbrendű küldetésével: a zárkózott életű falu gazdasági rendjébe bevinni a kultúrát, a súlyos bajokkal küzdő falusi társadalmat magasabb életszínvonalra emelni, a gazdasági tudás megismertetésével anyagi javaikat növelni s a falusi társadalom megszervezésével a népnek eddig nem ismert erő- és segítségforrásokat biztosítani. Ezekkel a gondolatokkal nyújtjuk mi kezünket ma is a falu vezérkarához, kérve, hogy szorítsák meg azt őszinte magyar barátsággal. A mi munkánk meddő marad, ha nem állanak mellé a magyar falu vezetői és saját tevékenységükkel is nem tanúskodnak amellett, hogy a kamara népükért van és munkáját a legnemesebb célok irányítják. Az érdekképviseleti törvény rendelkezése szerint a mezőgazdasági kamara külső szervei: a megyei, járási és községi mezőgazdasági bizottságok mandátuma ez évben lejár s a falvak gazdaközönségének alkalma nyílik, hogy mezőgazdasági ügyeinek, tehát megélhetése, boldogulása alapjának intézésére és irányítására hivatott testületeit újból alakítsa. Különös gonddal szeretnénk a falu vezetőit arra kérni, hogy ez új testületek alakítását ne tekintsék egy papiroson összehozott bizottság megalakításával elintézettnek, hanem álljon előttük az, hogy kamaránk külső szervei, a bizottságok a falu életében hasznos, nagy és nemes célokra vannak hivatva, ezért legyen ez a falu társadalmából kiválasztott olyan férfiak társasága, kik a nemes célok szolgálatára pallérozott értelmüknél, a nemzethez hű gondolkodásuknál és lelkük nemességénél fogva legméltóbbak. Ha e fontos testületek a falu bölcs és helyes választásában fognak megszületni, úgy a falu vezérkara egy új segítő tábort fog találni bennük, amely eszméink, törekvéseink