Tiszajobbparti Mezőgazda, 1933 (9. évfolyam, 1-22. szám)
1933-01-22 / 1-2. szám
2 TISZAJOBB?AKTI MEZŐGAZDA Bizony felfordult világ ez, ahol a régi rend úgy szakadt rá a mi kis Európánkra, mint ahogyan Leleszen szakadt le a sánta kazal a baromfi udvarra. Világítélet volt ez a baromfi udvar népére. A pusztulás órája ütött fölöttük és sorsuk örökre meg volt pecsételve. A malac, a liba eszeveszetten törte magát a levegő, az érvényesülés felé, a földhöz lapított puli kétségbeesett vonyítással sürgette a szomszéd porták segítő beavatkozását, a kakas rekedten kukorékolt a baromfinép szövetségéről, és mentül nagyobb erővel kukorékolták és vonyították a felfordult helyzet tarthatatlanságát, annál jobban siettették fejük fölött a veszedelmet. Csupán egy kendermagos tyúkanyónak jutott eszébe a veszély pillanatában összecsipogni apróságait, — együtt tartotta a bajban a maga fészekalját, — hosszú ideig tartott, míg törekszemekkel tudta ellátni csak kicsinyeit, a szomjúságtól gyötörve, szenvedve ugyan, de egész kis családjával épségben került elő a nagy felszabadulás után fészkéből, amelyhez híven ragaszkodott a végveszély idején is és ahol fiókáit tollának szerető melegével takarta be. A fölöttünk robogó ítéletidő sújtó ostorozásai közben nem minden tanulság nélkül gondolhatunk a kendermagos tyúkra, amely a rászakadt életveszedelem idején sem felejtette el apró elméjéből, hogy a fészkéhez való ragaszkodás, a végsőkig lefokozott igények és az összetartás fogják átsegíteni őt és népét a szabad világba. P. J. Dohánytermelők országrészi nagygyűlése Miskolcon A Borsod-Gömör és Kishontvámegyei Gazdasági Egyesület kezdeményezésére Borsod-Gömör, Abauj, Heves és Zemplén vármegyék dohánytermelő gazdái folyó hó 15-én, vasárnap délelőtt a Tisza jobbparti Mezőgazdasági Kamara, valamint az érdekelt vármegyék gazdasági egyesületeinek részvételével Miskolcon nagygyűlést tartottak. A nagygyűlésen képviseltette magát a földmívelésügyi miniszter, akinek képviseletében Újhelyi Andor min. tanácsos jelent meg, a Dohánytermelők Orsz. Egyesülete részéről gr. Hadik János, dr. Papp,Szász Tamás, az OMGE részéről Fabricius Endre h. igazgató, az Országos Mezőgazdasági Kamara részéről dr. gr. Bethlen Pál, a m. kir. Dohányjövedék részéről Valenta Gábor pénzügyi főtanácsos, a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara részéről Bottlik József elnök és Berzeviczy Zsigmond igazgató jelentek meg. A nagygyűlést Melczer László, a Borsod-Gömör és Kishontvármegyei Gazdasági Egyesültet elnöke nyitotta meg, majd farkasfalvi Farkas Géza fejtette ki, hogy a pénzügyi kormánynak pár nappal a dohánybeváltás kezdete előtt tett azon intézkedése, mely lényegesen ismét leszállította a dohánybeválási árakat, milyen kétségbeesést és szomorú állapotot teremtett. A dohánytermelők teljes tönkretételét jellentené, ha a tervbe vett dohánytermő terület-redukciót is — amint az előre várható, — végrehajtanák. Csodálja, hogy ha áldozat szükséges, mindig a gazda üres zsebébe nyúlnak. Ennek az állapotnak csak úgy lehet véget vetni, ha minden párt és egyéni érdeket félredobva összefüg a magyar társadalom és csak egy politikát csinál, agrárpolitikát, mert ez ma az egész nemzetnek létkérdése. Az élénk tetszéssel fogadott beszéd után Kun András m. kir. gazd. főtanácsos, a Borsod-Gömör és Kishontvármegyei Gazdasági Egyesület ügyvezető elnöke ismertette részleteiben a határozati javaslatot s indokolta meg. A határozati javaslat konkrét intézkedéseket kér a a kormánytól és rámutat azokra a lehetőségekre, amelyeknek igénybevételével az államháztartás helyzetének szem előtt tartásával a válságban lévő dohánytermelést megmenteni lehet. Újhelyi Andor mint tanácsos, Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter képviseletében szólalt fel és megnyugtatta a nagygyűlést, hogy a földmívelésügyi miniszter az egész dohánykérdésben legmesszebbmenően igyekszik megvédeni a dohánytermelők érdekeit. Szomorú tény azonban az, hogy a dohánytermelés ma csőd előtt áll. A dohány külföldi piaca teljesen leromlott, óriási készletek hevernek eladatlanul, itt tehát tényleg rendezni kell a kérdést és véleménye szerint, éppen ennek a nagygyűlésnek hivatása, hogy rámutasson a való helyzet felismerése mellett azokra a tennivalókra, amelyek a kormányra várnak. Gr. Hadik János nagy figyelem között emelkedett szólásra és rámutatott arra, hogy az egész dohánykérdés lényege az értékesítés. Tessék a jobb minőséget preemiumokkal jutalmazni, nem pedig leszállítani a termelést. Ő nem akar rekriminálni, de meg kívánja jegyezni azt, hogy ha annak idején ráhallgattak volna, a nem volna cca 70 millió pengő értékű dohány eladatlanul a raktárakban. Állítja, hogy ma is lehet találni olyan utakat, hogy az értékesítés terén eredményeket érhetnénk