Tiszatáj, 1956 (10. évfolyam, 1-5. szám
1956 / 4. szám - Molnár István: Emlékezés Eminescura
Istorie Literara Folclor al Academiei RPR, 1954, Bucuresti, 82. p.) Diákéveit a csernovici zord kaszárnyakollégiumokban, penészes falú diákszállások nyomorúságában tölti el. Itt írja ifjúságának optimizmusával átszőtt első verseit. A melegszívűségre, a humánus bánásmódra vágyó álmodozó lelkű költőt az iskola belső életének, nevelési rendszerének spártai ridegsége hamar megriasztja. A száraz magolások, a dorgálások és fenyítések elől két ízben is megszökik az iskolából, míg végül nyugalomra talál szeretett tanárának Áron Pumnulnak otthonában. E viszonylag békés napok nem tartottak sokáig. A szabadságért lelkesedő, tanítványaihoz megértéssel közeledő tanár még 1866 januárjában meghalt. A rajongó tanítványt ért érzelmi megrázkódtatásról a mesterét magasztaló első verse: egy gyászos hangú óda tanúskodik. (La moartea lui Áron Pumnul [Áron Pumnul halálára]). Önkéntelenül Arany János: Széchenyi emlékezete című ódáját idézi emlékezetünkbe. Első versének hangja már a felnőtt, kiforrott költő végleges hangja tárgyban, kifejezésben és nyelvezetben egyaránt. Mély realizmusa nem engedi felülkerekedni a halál pesszimisztikus hangulatát. Az ember alkotó erejébe, a jobb jövőbe vetett rendíthetetlen bizodalma azt sugallja a költőnek, hogy az élet győzedelmeskedik a halál felett, a kidőlt öreg harcosok helyét ifjak váltják fel, akik győzelemre viszik az újat, a haladás zászlaját. A csernovici diákéletet végleg megelégelve — akárcsak Arany és Petőfi — egy vándor színésztársasághoz csatlakozik. Nyugtalan szellemét a nyomorúság felkorbácsolja és bolyongásra kényszeríti: az egyre erősödő román nemzeti szellem fellegvárába, Balázsfalvára vándorol, majd Szeben, Brassó és az Ókirályság kisebb-nagyobb városai nyújtanak neki menedéket s ideig-óráig sovány kenyeret. A nép felemelkedéséért küzdő alkotó és kora társadalma közt roppant távolság, sőt idegenség tátong. A XIX. század egyre erősödő feudálkapitalista társadalmában a művészek számkivetett napjait morzsolgatja: hol színházi súgó, Botoramban írnok, másutt szállodai portás, avagy hajó-hordár — húsz éves sincs s már sokminden megtörtént vele. Nevét ismerik, irodalmi szócsatákban tanúsított szellemi fölényét mindenki csodálja. Ha olyanok keresztezték a költő útját, akiket ostobáknak tartott, egy pillanatig sem titkolta róluk való véleményét, s nem volt elnéző esztelenségeik iránt. Nem is sejtette, hogy szellemi felsőbbrendűsége milyen elviselhetetlen félelmet és gyűlöletet váltott ki ellene azokból, akikhez tudomása szerint mindig csak jóakarattal volt, s akiknek mindig csak a javukat akarta. Elveihez hű maradt, sorsközösséget vállalt az elnyomott román néppel, tántoríthatatlanul hisz a nép művészi alkotó erejében, ismeri történelmi hagyományait, vallja, hogy a román irodalmi nyelvet elsősorban a népi értékek felhasználásával kell fejleszteni és nem idegen szavak erőltetett átültetésével. Eminescut vonzzák gyermekkorának kedves emlékei, a természet a maga félelmetességében és gazdagságában. Ipotetti erdői, a mesélő juhászok és béresek, a nép gyötrelmes, de egyszerű és tiszta élete. Vándorlásai közben szorgalmasan gyűjti dalaikat, meséiket, szokásaikat, feljegyzi beszédjüket. A népet munka közben és otthonában ismerte meg, ez nem maradhatott visszhang nélkül költészetében. Szülőfalujában ismerkedik meg a régi román nyomtatott és kéziratos írásokkal, és egész életén át szenvedélyesen tanulmányozza a krónikákat. A költő személyiségének kialakulására nagy hatással voltak kapcsolatai a néppel, a népköltészettel, és a történelmi hagyományokkal. (Mihail Beniuc: Izvoarele populare in creatia lui Eminescu. —, Despre poezie. Studii literare. 1953, Bucuresti. 15—34. p.) Költészete formai, érzésbeli, nyelvi, művészi szempontból ezekből táplálkozik anélkül, hogy alkotásai eredetiségében bárki is kételkedhetnék. A népdalok mintájára írt versei — akárcsak Petőfinél — visszavándoroltak falusi kalákák legényeinek, leányainak ajkaira és ma már a népi művészet szerves részei. Eminescu alkotó tevékenysége a legmagasabb művészi teljesítménnyé fokozza, eredeti gondolatokkal gazdagítja új művészi formában jelenteti meg az ország minden tájáról összegyűjtött népi elemeket. Példának elegendő csodás mesekölteményét a »Calin« (Egy meséskönyv lapjai) és »Az Esti csillag« című költeményeit felemlíteni. Természetleírásainak képszerűsége, a népköltési elemekből egybeötvözött nyelvezete, képzeletének szárnyalása a legnagyobbak közé emelik. Eminescu gondolkodni mert költészetében és zaklatott élete folyamán eredeti gondolatokkal fejezte ki érzéseit, nézeteit a hazáról, szerelemről és a természetről. Szenvedélyesen kutatta az igazságot, melyre a nép szívében rábukkant és ennek vissza 288