Tiszatáj, 1965 (19. évfolyam, 1-12. szám

1965 / 8. szám - Csetri Lajos: Lukács György esztétikája : [tanulmány]

FORUM LUKÁCS GYÖRGY ESZTÉTIKÁJA Az a szerénység, amellyel munkája előszavában három részre tervezett eszté­tikai fő művének célkitűzését kijelöli a szerző, senkit sem téveszthet meg, de különösen azt nem, aki a mű első részének, „Az esztétikum sajátosságá”-nak 1600 lapnyi két félkötetét végigolvasta. Igaz, hogy Lukács, az eredetiség követelményét elhárítva magától, művét és gondolatmenetét „csak” a marxizmus alkalmazásának tartja az esztétikai jelenségek területére. De az eredetiség „hiányát” már az encik­lopédikus igény is szívesen feledteti az emberrel, az az igény, melyhez hasonlóval marxista filozófus és esztéta még aligha vette számba a művészet történetének és az esztétikai jelenségek köréről való gondolkodásnak csaknem valamennyi jelen­tős eredményét, hogy megteremtse a maga esztétikai szintézisét. Ha viszont meg­gondolja az ember, hogy — ha Lukács igényességét meg sem közelítő módon bár — de hányan hitték magukról, hogy a marxi metódust alkalmazzák az esztétikum magyarázatára, s milyen eltérő eredményekhez jutottak, az eredetiség elhárításá­nak gesztusa már aligha tűnik olyan szerénynek. S ha az ember a három részre tervezett esztétika első részének elolvasása után még nem is mer elhamarkodott véleményt mondani az egész koncepciójáról, azt hiszem, annyit máris előrebocsát­­hatunk: itt az egész esztétikai gondolkodás, s végül az ennek csúcsaként tekintett hegeli és marxi módszerek és kategóriák minden felhasználása, mellett is gyöke­resen eredeti esztétikai rendszer­teremtő kísérlettel állunk szemben. Az első mar­xista igényű esztétikával, amely azonban aligha nevezhető az egyetlen lehetséges marxista esztétikának, hanem a marxi módszerek lukácsi igényű alkalmazásának. Lukács rendszeres esztétikája egy gazdag teoretikusi életmű betetőző alkotása, s magunknak, valamint a nemzetközi marxista esztétikai tudománynak nem kíván­hatunk jobbat, mint amikor azt kívánjuk nemzetközileg legnagyobb elismeréshez jutott, kiváló tudósunknak, legyen egészsége és alkalma tervezett esztétikai fő művének megalkotására. Mi, akik a felszabadulást követő években nem kis mér­tékben az ő tudása szuggesztiójának és emberségének hatására váltunk marxis­tává, még ha az évek folyamán sok gondolatával szemben keletkeztek is jelentős fenntartásaink, sok vonatkozásban ma is mesterünknek tartjuk. Természetesen a mester és tanítvány viszonyának abban az értelmében, ahol a tanítványnak szinte szellemi kötelessége, hogy elszakadjon mesterétől, ahogy azt maga Lukács is tette legtöbb szellemi tanítójával, Max Webertől, Simmeltől, Lask-tól akár az egyik leg­jelentősebbig, Hegelig, akinek hatása egész a mostani művéig meg nem tagadot­­tan, de korlátait mégis meghaladva érvényesül. De hogy Lukács igazi jelentősége szellemi életünk számára méltán kibontakozhasson, itt az ideje, hogy megszűnjön az eddig többé-kevésbé indokolt hallgatás körülötte és műve körül, hogy a hall­gatás körülményei közt szinte misztikus fényt nyert gondolatai reális megvilágí­tásba kerülve, polémiák során végezhessék el esztétikai tudományunkat megter­mékenyítő feladatukat. Ennek az ismertetésnek is ilyen szándékai vannak, rámutatni azokra a pon­tokra, melyeket nem érzek teljesen megnyugtatónak Lukács gondolatmenetében. Természetesen nem vindikálom magamnak azt a jogot, hogy a részletkérdések legtöbbjében — ismereteimnek a Lukácsétól elmaradó volta miatt — ítélni mer­jek. Annál is inkább, mert egy rendszeres esztétikának egy sereg olyan résztudo­mány erősen vitatott eredményeit is fel kell használnia, ahol maga Lukács is sze­rényen lemond a szaktudós kompetenciájáról. Más vonatkozásban viszont az elért részeredményeket vitathatatlannak tartom, legfeljebb az esztétikum magyarázatára szolgáló más rendszerbe is könnyen beilleszthetőnek vélem. A polémia jogosult­ságát bizonyos mértékig az is korlátozza, hogy a rendszer teljes egészében csak mindhárom rész megjelenése után lesz áttekinthető és értékelhető. Szerencsére maga Lukács segít rajtunk, amikor lényegében elutasítja az esztétikum jelenségei­nek olyan tárgyalását, melyben a dialektikus és a történelmi materializmus mód­szereit egymástól elszakítva alkalmazzák. Ez nemcsak a definíciók helyett a meg­ 631

Next