Tiszatáj, 1966 (20. évfolyam, 1-12. szám
1966 / 6. szám - Fórum
VÁDIRAT A BARBÁRSÁG ELLEN Fábry Zoltán: Európa elrablása. Pozsony 1966. Tátrán kiadó. „Nézd, hogy épít a nép! Van, aki maga épít: a család. Férj, feleség, öregszülők, és közben boldogan botladozva gyerekek szaladgálnak, bukdácsolnak, visítanak, ujjonganak, virítanak. A patakból hónapokon át hányták a kavicsot, hordták a homokot, meszesgödröt ástak, meszet oltanak — egy mementónak idegurult, földeken rozsdásodott német sisak nyélre ütve, merőkanál lesz. . . Hónapokon át néztem, figyeltem a képet, a munkát, az sörömöt, a békét. Én az ablakból csak ezt a szemközt épülő házat néztem, de sétálva mennyi más épülő házat láttam: egyforma tanúbizonyságot, az otthon, az élet vallomásait.” A stószi remete ablakából kikönyökölve nem csak szülőfaluja népének serény, békés mindennapját látja, hanem Európa és a világ forrongását, az emberiség feje fölé tornyosuló fellegeket is. Hatvankilenc esztendeje és nyugtalankodó szíve fogva tartja, de könyvtárszobájába mégis begyűlik a nagyvilág. A rádió hullámai, a napi postával jövő könyvek és levelek hozzák a zaklatott emberiség üzeneteit. S ez a férfi, aki tanulmányainak és az első világháború megpróbáltatásainak éveit kivéve, akár a mi Juhász Gyulánk, egész életét szülötte földjén töltötte, a fenyvesek koszorúzta völgyből is messzebb lát, mint sokan a politika csinálói közül országok fővárosaiban. Bámulatos tájékozottsággal, óriási olvasottsággal, széles körű történelmi és irodalmi műveltséggel figyeli több mint négy évtizede az európai szellem és közélet alakulását, s inti szenvedélyes szóval a nemzetek hivatalos vezetőit és gondolkodó főit a leselkedő veszélyre, a fasiszta barbárságra. Börtönbe zárták, elhallgattatták, szava mégis átszállt a hegyek és idők fölött, s igazolta őt a történelem. S ma ismét szól annak a jogán, aki egyszer már végzetesen, tragikusan igazlátó prófétának bizonyult. „A Hitler által kiélezett német rejtélyt — írja most — négy évtizeden át bogoztam, kerestem, kutattam, követtem. Féktelenül és kétségbeesetten, a gyűlölet hangján és a rezignáció szomorúságával. Fájdító fájdalommal és üvöltő ébresztéssel, hangosan és beharapott szájjal, lázbaverten és hideg aggyal... Ki hitte volna, hogy az irdatlan német katasztrófa és a világra zúdított szenvedés után ez, ennyi legyen újra a német probléma? A második világháború után — a folytatása! Változatlanul. És felijesztőn. És kétségbeejtőn. És máris — megmagyarázhatatlanul.” Hogy nem egészen megmagyarázatlanul, az jórészt éppen Fábry érdeme. Könyve páratlan gazdagságú dokumentumgyűjtemény és történelembölcseleti tanulmányok foglalata. Bármerről közelíti meg munkája huszonöt fejezetében a fasizmus problémáját, eredménye ugyanaz: őrizek, vigyázzatok a strázsán, a veszély nem múlt el, a barbárság újból Európa elrablására készül. Elképesztő idézeteket vonultat föl a Német Szövetségi Köztársaság politikusainak, történészeinek, íróinak, filozófusainak megnyilatkozásaiból: alig akarjuk elhinni, hogy a militarizmus, revansizmus, sovinizus már megint — vagy még mindig — mennyire áthatotta a nyugatnémet gondolkodást. Egy iskolai történelemkönyvben a náci diktatúra 1949-ben 71 lapot kapott. 1952-ben az elmarasztalás 43 lappá törpült, 1958-ban 35 maradt. A Reichstag égése 1949-ben még két és fél lapot tett ki — az 58-as kiadásban már egy mondatot sem. A zsidóüldözés eredeti három lapja 58-ban 14 sorra zsugorodott. Az antifasiszta ellenállás 8 lapja eltűnt, ahogyan a koncentrációs táborokról szóló rész is! Hogyne, amikor az antifasisztákat ma is hazaárulóknak minősítik, s a Deutsche Gemeinschaft elnöke, August Haussleiter nyilvánosan hirdetheti: „Az antifasiszta ellenállók gyilkos banditák voltak, míg az SS-emberek a legjobb európaiak.” Strauss hadügyminiszter a hírhedt Vracaric-eset kapcsán, amikor a volt partizánt, aki üzleti tárgyalásokra utazott Nyugat-Németországba, letartóztatták, nyíltan kijelentette: „Lehetetlen, hogy a németek elleni bűntettek büntetlenül maradjanak, miközben a németek által elkövetett bűncselekményeket megtorolják.” A Deutsche Soldatenzeitung bosszúszomjasan követelte, hogy az összes volt partizánok, akik kezükbe kerülnek, kemény büntetésben részesüljenek. A gyilkos támadó és a védekező megtámadott egyenlő elbírálásban részesül! Fábry a német jellem mozaikképének fölrakásához a mitológia, a történelem, az irodalom, a bölcselet adalékaiból szed építőköveket. A Nibelung-ének főhőse, mutat rá, nem Siegfried, hanem az orvgyilkos Hagen, az ő alakja a germán jelkép. Lidice előképe ott van Milánó 1162-es lerombolásában: Barbarossa Frigyes — nem véletlenül viselte nevét a Szovjetunió elleni támadás terveire, II. Frigyes, majd 465