Tiszatáj, 1966 (20. évfolyam, 1-12. szám

1966 / 3. szám - Dokumentum

DOKUMENTUM ISMERETLEN P E T Ö F I­­ V E R S ! ? Hosszú éveken át a vásárhelyi értelmiség egyik karakterisztikus, érdekes alak­jaként élt közöttünk Vetró Gyula középiskolai tanár. Gyakran tűnt fel a város utcáin Krúdy kisvárosi figuráját idézve emlékezetünkbe, sötétszürke bő körgallér­jában. Zárkózottsága, különös figyelő tekintete misztikus légkört varázsolt köré. Pedagógiai munkássága mellett élő várostörténeti lexikon szerepét is betöltötte. Zárt, magas kerítéses házban lakott, az Imre József utcában, ahova alig engedett be valakit. Akit mégis kitüntetett bizalmával, az csodálhatta kulturált egyéniségét, szellemes, finom iróniával színezett rövid megjegyzéseit. Néhány éve halk, szerény egyéniségéhez méltóan , csendesen távozott tőlünk. Hagyatékának feltárása során a régi könyvek és apró nyomtatványok között unokaöccse, Vetró Béla néhány kinevezési okmányt, kéziratot és régi levelet is talált, melyeket múlt év nyarán a Tornyai János Múzeum restaurátora közvetíté­sével eljuttatott a vásárhelyi múzeumba. Ezek között szerepel az apai dédapa ki­nevezési okirata, melyben Ráday Gedeon gróf „börtönésszé” nevezte ki Vetró Ferencet. A csak helytörténeti értékkel bíró kéziratok között öt nem nagy alakú, sár­gult és­­kissé gyűrött kéziratlap is meghúzódott. A sötétbarnává vált csersavas tintával írt sorok utolsó oldalán kissé hitetlenkedve és örömmel olvastam a dátu­mot: „Debrecen, január 31. 1844” és az aláírást: „Petőfi Sándor”. A papír avult­­sága, a tinta színének változása és részben az írás jellege is kétségtelenné tették a kézirat száz-százhúsz éves korát. Az írás különösebb szakértelem nélkül bizonyos hasonlóságot mutatott Petőfi kézírásával, bár nyugtalanabb és érdesebb, mint az általánosan ismert későbbi Petőfi-kéziratok vonalvezetése. Az ötlapnyi vers címe: Rokka dal, szövege a következő: ROKKA DAL Föl!­leányok pántlikázott A guzsaly Hadd ébredjen víg beszéd közt Rokkadal A dal árján fölhevül az Ifjú szív; A dal árja nyájas, édes kedvre hív. Fél leányok! a guzsalyra Szőke szöszt! Nekem is jut tán egy, annyi Szőke közt: Vagyha szőke rozmaringom Nem virul Kertemben egy tubarózsa Csak pirul. Barna lányka! nem taszítsz el Ugye nem? Nemül veszlek, áldjon akként Istenem! Úgy segéljen! Úgy szeretlek Mint anyád, Aki első forró csókját Adta rád. Volna ajkam lángban égő, Mint tiéd, Rég azóta édességét Értenéd. De mi elmúlt, nem maradt el Jól vigyázz! Sorba vagy, már szomszédodban Ég a ház. Itt az orsód, örömömre Elesett. Egy pár csókért tőlem vissza Veheted. Nincs menekvés! most csókolj meg Vagy soha! — Bánatomban, hogy ne legyek Katona, így már rendin van újra A dolog! Hidd, anyád felőle tudni Mit se fog, Föl hadd zengjen a kedélyes Rokkadal, S rokkadal közt hosszan nyúljon A fonal, Úgy is a párkák kezében Kurta az Tél s viharral fog kézt benne A tavasz. Hangszerével sutban ül már A czigány, Táncz az élet! Tánczra hát föl Minden lány! Édes Bokám húzd el azt a Nemzetit Polka, frangaise vagy keringő Nem megy itt, 221

Next