Tiszatáj, 1966 (20. évfolyam, 1-12. szám

1966 / 3. szám - Dokumentum

Szuhgából Költözött ki Ős­apám, Honszerelmét örökségül Hagyta rám. Nemzetit húzz! gyűlölöm az Idegent, Ami a magyarra, annyi Álszint kent. Ujjaid között a húr, ha Zeng r­eped, Azt tudom a szivem mindgyár Megreped. Tubarózsám egy nótára Jer-velem Forduljunk vagy kettőt csinol Csöndesen, Úgy segéljen oly könnyű vagy, Mint a nád! Hozzám illesz, éppen hozzám Mért anyád, Szívem rózsám! Valid meg ugye Hogy szeretsz! S ha végzetünk úgy akarja Nem leszesz! Akkor járunk még egyszer egy Nemzetit, Lelkesedve, csábosan, mint Éppen itt. Debreczen, január 31 1844. PETŐFI SÁNDOR Az új felfedezésének izgalma és a kézirat tulajdonosának megtisztelő bizalma arra késztetett, hogy bár művészettörténettel foglalkozom, mégis igyekezzek bizo­nyos alaptényeket tisztázni a kézirattal és a provenienciával kapcsolatban. Így a kritikai kiadás áttanulmányozása után világossá vált, hogy ha egyáltalán Petőfi­­versről van szó, akkor eddig ismeretlen Petőfi-vers került elő. Az is irodalomtörténeti tény, hogy Petőfi 1844. január végén Debrecenben tartózkodott. Egyes elemekben érződnek a későbbi Petőfi gondolati és szóhasználati jellem­zői, ugyanakkor nyilvánvaló a Fóti dal ritmikai hatása és bizonyos Csokonai hatás is. Kikértem a kérdésben érdekeltek véleményét is (Országos Széchényi Könyv­tár, Petőfi Irodalmi Múzeum). A rövid megtekintés részben nem is volt teljesen alkalmas végső vélemény kialakítására, másrészt nem volt egyező sem. Igyekeztem a proveniencia kérdését a lehetőségek között tisztázni. Ebben a Vetró család debreceni eredete bizonyos irányt mutatott ugyan, de tovább bonyo­lította a kézirat előtörténetét az, hogy a hagyatéki iratok közül előkerült egy Ke­­resztessy József névre Révkomárom városa részéről 1849. június 30-án kiállított Úti levél, valamint Keresztessy József szüleinek 1820. április 29-én kiállított házas­sági anyakönyvi kivonata. Keresztessy József a szabadságharcot honvédhadnagyként küzdötte végig, és utoljára a komáromi védőseregben harcolt A szabadságharc bukása után az ország legismertebb vívómestere lett. Vívómesteri pályájának 50. évfordulója alkalmával, 1892-ben, emlékkönyvet adtak ki tiszteletére. A kézirat útja, a család feltételezése szerint is, egyként vezethet a Vetró csa­lád debreceni ágához és a Keresztessy családhoz is. Ez utóbbi ugyanis anyai ági dédapja a kézirat tulajdonosának, Vetró Bélának. A kérdéssel magam nem lévén hivatott foglalkozni, a publikációval a tudo­mányos munka és elbírálás elősegítését kívánom szolgálni, mivel a kézirat korát illetően nincsenek kétségeim. Ha a kézirat eredeti, irodalmi, irodalomtörténeti szempontból bír nagy jelen­tőséggel, ellenkező esetben pedig művelődéstörténeti szempontból még figye­lemre méltó. Kötelességemnek éreztem tehát — a kézirat-tulajdonos által adott megbízásom­nak eleget téve — a közzétételt DÖMÖTÖR JÁNOS 222

Next