Tiszatáj, 1971 (25. évfolyam, 1-12. szám
1971 / 7. szám - Lukács György† (1885 - 1971)
„Életem központi feladatának tartom, hogy a marxista—leninista világnézetet az általam ismert területeken helyesen alkalmazzam, s azt, amennyiben ez az újonnan felfedezett tények tükrében fontosnak bizonyul, kellőképpen továbbfejlesszem...” — vallotta. Marxistaként szemlélte a filozófia és a művészet jelenségeit, mindig abból indult ki, hogy a társadalmi valóság, s annak felismerése határozza meg a művész, a tudós pozícióit. Lehetetlen, hogy itt felmérjük gazdag életútjának minden állomását, hogy eszmei fejlődésének útját bejárjuk. A magyar haladásért folytatott eszmei-ideológiai harc vezette el a kommunisták soraiba; mindjárt a pártalapítás évében, 34 éves korában a Magyar Tanácsköztársaság népbiztosa volt. Az Októberi Forradalom után, a világon elsőként — s így voltaképpen Lunacsarszkijjal párhuzamosan — próbálja meg kialakítani egy szocialista, demokratikus művelődési politika modelljét. Az értékek megbecsülése, a magyar haladás nagyszerű alakjainak munkatársként történő meghívása, a tervek nagy ívű és távlatos jelentősége — az időhiány, a proletárdiktatúra tragikus leverése ellenére — példává avatja e modellt. Lukács György számára pedig nem életének egyik véletlen eseménye lett LUKÁCS GYÖRGY (1885—1971) e néhány hónap — mint ezt akkor sokan feltételezték —, hanem további életútjának meghatározó élménye. Elméleti és gyakorlati munkásságát ettől kezdve az a cél irányította, hogy összhangot találjon a társadalmi és a szellemi forradalom között, hogy tudományosan is, a marxizmus-leninizmus gondolatkörében meghatározza azt a világfejlődést, mely a forradalomhoz vezetett el, azt az utat, melyet a forradalomnak be kellett járnia — és külön azokat a lehetőségeket és adottságokat, melyek a magyar forradalom és a magyar párt számára döntő, meghatározó körülményekként léteztek. Alapvető része munkásságának, amit a szocialista realizmus elméleti tisztázásáért tett. Esztétikájának központi kategóriája volt minden időkben a realizmus, értette és alkalmazta ezt a kategóriát korunk fejlődő társadalmi és művészi viszonyaira. A pártos művészet, az elkötelezett szellemiség embere volt, aki tudta, hogy a társadalom analitikus tudományos módszerekkel való felmérése előfeltétele és része a társadalom forradalmi megváltoztatásának. Küzdött a látszatmegoldások ellen, a művészetben is, a politikában is. Nagy fájdalom mindnyájunk számára, hogy búcsút kell venni Lukács Györgytől, s a kommunista tudóstól, akinek életműve oly nagy jelentőségű századunk marxista-leninista gondolkozására, a tanítótól, aki nélkül nehezebb lesz eligazodnunk napjaink és a jövő filozófiai-esztétikai feladataiban; a magyar kultúra nemzetközi jelentőségű nagy egyéniségétől, aki magyarként és kommunistaként szerzett megérdemelt elismerést pártjának, hazájának, a nemzetközi munkásmozgalomnak, az egyetemes marxista-leninista elméletnek. De nem lehet kétséges, hogy műveiben és tanításaiban ez a nagy élet tovább folytatódik, tovább formálja a jelent és a jövőt. 687