Tiszatáj, 1981 (35. évfolyam, 1-12. szám
1981 / 6. szám - Most-Punte-Híd - Krakkói körkép
MOST — PINTE — HÍD KRAKKÓI KÖRKÉP Összeállításunk elé Krakkó... Talán Bécsen kívül nincs még egy ilyen külföldi város, ahol ennyire otthonosan járhat magyar utazó. Ősei nyomdokába lépve, mert szinte a középkor korai századai óta mindig sűrűn megfordultak magyarok benne. Uralkodóink és kísérete többnyire szívesen látott vendég volt a szomszédos ország fővárosában. És mint ismeretes, magyar embert is koronáztak itt lengyel királlyá. Piacán nagy forgalma volt áruinknak, pincéit szívesen töltötték meg borainkkal. Nyomdáiban magyar nyelvű könyvek születtek, híres egyetemét magyar ifjak százai látogatták. Főterén, a Nagypiacon ajándékozott Báthori István házat Békés Gáspárnak, akinél Balassi Bálint is megfordult. Itt hallható a Mária-templom tornyából minden órában ma is a kürtjei, melyet lengyelül a mi nyelvünkből származó szóval hejnal-nak hívnak. Ezen a téren, ahol 1525-ben Öreg Zsigmond lengyel királynak hűbéri hűséget fogadott Hohenzollern Albert, a Német Lovagrend volt feje, porosz fejedelem, ahol Kosciuszko Tádé fölesküdött 1794-ben a lengyel szabadságra. Paloták, középkori házak, zegzugos kicsi utcák, templomok. Műemlékek léptennyomon. A múlt rétegei a törökdúlta vidékről származnak káprázatos gazdagságban: gótika, reneszánsz, barokk. Pezsgő, a szó eredeti értelmében urbánus élet, kávéház újságokkal, szecessziós berendezéssel. És az ódon kövek között rengeteg diák, középiskolások, egyetemisták. Vibráló fények és őrjöngő tánczene zúg a Jaszczury diákklub nyitott ablakából a főtérre. Ellentétek és a sokszínűség városa volt mindig, nehezen leírható, címszavakba nem foglalható. Óság és újítás városa egyszerre. Hiába vitték a XVI. század végén Varsóba a fővárost, Krakkó mindig büszkén magát tartotta a lengyel városok közül az elsőnek. Pusztították tatárok, svédek, tűzvészek; újjáépült s szebben ragyogott, mint annak előtte. Lengyelország harmadik fölosztása után a Habsburg-birodalom kaparintotta meg, 1809-ben a Varsói Nagyhercegséghez csatolták. A bécsi kongreszszus Krakkót és környékét szabad városnak nyilvánította, s csak az 1846-os krakkói forradalom leverése után csatolták megint Ausztriához. A dualizmus korában a galíciai konzervatív politika központja, a század végén a lengyel irodalom és képzőművészet megújulásának fellegvára Lengyel irodalmi és művelődéstörténeti összeállításunknak a mostani alkalommal Krakkó a fókusza. Ennek a lengyel városnak a múltjából, történelmi és kulturális hagyományaiból, magyar kapcsolataiból szeretnénk ízelítőt adni. Képünk természetesen töredékes lesz, hiszen például kapcsolatainknak számos fontos eseményéről egyáltalán nem szólunk. A gazdag irodalmi múltból és jelenből is csupán alig néhány jelenség bemutatására nyílik lehetőség. Megszólaltatunk krakkói költőket, történészeket és irodalomtörténészeket. A város kultúrájának nálunk kevésbé ismert hagyományaira és eseményeire szeretnénk irányítani a figyelmet. Arra a korszakra, amikor Krakkó külön ország volt például, a város színházi életének néhány nemzetközi mércével is kiemelkedő fejezetére. Nem mindenáron a „krakkóit” keres- 13