Tiszatáj, 1981 (35. évfolyam, 1-12. szám

1981 / 6. szám - Most-Punte-Híd - Krakkói körkép

MOST — PINTE — HÍD KRAKKÓI KÖRKÉP Összeállításunk elé Krakkó... Talán Bécsen kívül nincs még egy ilyen külföldi város, ahol ennyire otthonosan járhat magyar utazó. Ősei nyomdokába lépve, mert szinte a középkor korai századai óta mindig sűrűn megfordultak magyarok benne. Uralkodóink és kísérete többnyire szívesen látott vendég volt a szomszédos ország fővárosában. És mint ismeretes, magyar embert is koronáztak itt lengyel királlyá. Piacán nagy for­galma volt áruinknak, pincéit szívesen töltötték meg borainkkal. Nyomdáiban ma­gyar nyelvű könyvek születtek, híres egyetemét magyar ifjak százai látogatták. Fő­terén, a Nagypiacon ajándékozott Báthori István házat Békés Gáspárnak, akinél Ba­lassi Bálint is megfordult. Itt hallható a Mária-templom tornyából minden órában ma is a kürtjei, melyet lengyelül a mi nyelvünkből származó szóval hejnal-nak hívnak. Ezen a téren, ahol 1525-ben Öreg Zsigmond lengyel királynak hűbéri hűsé­get fogadott Hohenzollern Albert, a Német Lovagrend volt feje, porosz fejedelem, ahol Kosciuszko Tádé fölesküdött 1794-ben a lengyel szabadságra. Paloták, középkori házak, zegzugos kicsi utcák, templomok. Műemlékek lépten­­nyomon. A múlt rétegei a törökdúlta vidékről származ­nak káprázatos gazdagság­ban: gótika, reneszánsz, barokk. Pezsgő, a szó eredeti értelmében urbánus élet, kávéház újságokkal, szecessziós berendezéssel. És az ódon kövek között rengeteg diák, középiskolások, egyetemisták. Vibráló fények és őrjöngő tánczene zúg a Jasz­­czury diákklub nyitott ablakából a főtérre. Ellentétek és a sokszínűség városa volt mindig, nehezen leírható, címszavakba nem foglalható. Óság és újítás városa egyszerre. Hiába vitték a XVI. század végén Varsóba a fővárost, Krakkó mindig büszkén magát tartotta a lengyel városok közül az elsőnek. Pusztították tatárok, svédek, tűzvészek; újjáépült s szebben ragyogott, mint annak előtte. Lengyelország harmadik fölosztása után a Habsburg-birodalom kaparintotta meg, 1809-ben a Varsói Nagyhercegséghez csatolták. A bécsi kongresz­­szus Krakkót és környékét szabad városnak nyilvánította, s csak az 1846-os krakkói forradalom leverése után csatolták megint Ausztriához. A dualizmus korában a galíciai konzervatív politika központja, a század végén a lengyel irodalom és képző­művészet megújulásának fellegvára Lengyel irodalmi és művelődéstörténeti összeállításunknak a mostani alkalom­mal Krakkó a fókusza. Ennek a lengyel városnak a múltjából, történelmi és kultu­rális hagyományaiból, magyar kapcsolataiból szeretnénk ízelítőt adni. Képünk ter­mészetesen töredékes lesz, hiszen például kapcsolatainknak számos fontos esemé­nyéről egyáltalán nem szólunk. A gazdag irodalmi múltból és jelenből is csupán alig néhány jelenség bemutatására nyílik lehetőség. Megszólaltatunk krakkói költő­ket, történészeket és irodalomtörténészeket. A város kultúrájának nálunk kevésbé ismert hagyományaira és eseményeire szeretnénk irányítani a figyelmet. Arra a kor­szakra, amikor Krakkó külön ország volt például, a város színházi életének néhány nemzetközi mércével is kiemelkedő fejezetére. Nem mindenáron a „krakkóit” keres- 13

Next