Tiszatáj, 1992 (46. évfolyam, 1-12. szám
1992 / 5. szám - Szöllősi Zoltán: Ne költözz el - Tandori Dezső: Madárzsoké
Ne költözz el Ne költözz el tőlem tiszta ének Ne hagyd még kihűlni nyári fészked Helyedre ne hulljon hó Bár megőszült már életem lombja Vagyok magát szétszóró bolond fa Talán varjúnak való Bár táncolni végül Lear királlyal Jobb volna dobálni magam sárral És végleg megbomolni Tépett lelkem asszony-ármány Udvaron lepedőt tép az ártány Országom rongyos holmi Mikor volt éjszaka mikor nappal Ördög állt mögöttem vagy arkangyal Hiába hátralesni Cserélgette helyét Nap a Holddal Mikor szólt királyi vagy bolonddal Nem figyelt arra senki Amim volt nagy kár volt szólnom könnyen S örömömben hullajtanom könnyem Száraz most sírásom is Homlokomon hideg ősz ül s gőzöl Űr sarjad a vágott rózsatőről Világgá bokrosodik TANDORI DEZSŐ Madárzsoké I. Bizonyos (bizonytalan) bevezetés „...sous les ordres” — Majd írom ezt, ha írom — de mit jelent? Rendelkezés alatt, a lovak — a lovasok — kifutnak, laza rendben elindulnak a rajthelyhez, gesztenyefák alatt, kis csoportok, ülök padomon, nézem, akár egy másik világból, akár itt ez a bevezető egy másik világ, semmi cél, semmit sem akarok elmondani, majd el akarok, most bevezetőül én vagyok, ez inkább vagyok én, nem akarok emlékezni, nem akarok közölni, nem akarok semmit meghamisítani magam által, vagyok, rendelkezés alatt, ez a rendelkezés, rajtra készen, mintha ez volna akkor majd a rajt, most ott körözünk, a mezőny, a mezőnyben én, ki ez az „én”, ló és lovasa, a lovon szemellenző, talán, mint csuklya, aki először látja, írtam másutt, elborzad, vagy nevet, talán. Tavasz közeledik, a Vérmezőn megyek majd, madárholmiért, nincs többé N. N. Á, nincs többé Vak Pipi Néni, nincs többé, egyelőre, hogy 7