Tiszatáj, 2011 (65. évfolyam, 1-12. szám

2011 / 1. szám - FÜGGETLEN LATIN-AMERIKA: MAGYAR LÁTÓSZÖG - Jancsó Katalin: Magyarok Habsburg Miksa, Mexikó császárának szolgálatában (Külföldi csapatok Mexikóban a II. császárság idején)

78 tiszatáj tát: „Igaz ügyért fogok meghalni, Mexikó függetlenségéért és szabadságáért. Vérem ves­sen véget új hazám balsorsainak”34. Szenger elbeszélése szerint a kivégzést követően ő maga takarta be egy lepellel a császár holttestét, melyet aztán a Capuchinos kolostorba vittek, ahol Szenger és két katonai orvos nekiláttak a bebalzsamozásnak. A procedúra be­fejezését, majd a holttest elszállítását már mexikóiaknak kellett elvégezniük. Az orvos, fel­adata végeztével visszatért San Luis de Potosí városába. Az eddig említett naplók, visszaemlékezések tanult, művelt emberek tollából származ­tak, finom stílusban íródtak. Azonban voltak közkatonák is, akik naplóikban megörökítet­ték az események szálát. Ezek stílusa általában sokkal egyszerűbb, sokszor alig olvasható­ak, néhol alig érthetőek, máskor csak az események felsorolására szorítkoznak. Perényi Roland történész bukkant nemrégiben egy hasonló naplóra, mely 1864. november 17-től 1867. április 17-éig, a szerző hazaérkezéséig beszéli el a történéseket. A szóban forgó kato­náról igen keveset tudni: Lukáts Gyula, egy egri asztalos, aki alig töltötte be a 21. életévét, amikor Mexikóba indult. A szöveg az események felsorolására szorítkozik, nehezen be­azonosítható nevekkel. Hajója 1865. január 16-án érkezett Veracruz kikötőjébe, csapatai­nak hadiszállása Pueblában volt, innen indultak több csatába az ország középső részeibe. Ellentétben Khevenhüllerrel, Pawlowskyval vagy Szengerrel, Lukáts azon csapatok tagja volt, akik hazautaztak az osztrák-magyar légió feloszlatása után. 1867. február 21-én in­dultak haza, és mintegy két hónapnyi utazás után a fiatal katona hazaérkezett Pestre, majd Egerbe. Hazaindulásukról így számolt be: „...és ki adták isikén parancsban hogy rövid idő múlva haza fogunk menni és ki akar itt maradni és ki akar haza menni és egy­szer csak jön röktöni parancs Deczember 20ikán éjjel, hogy el kell az ellenség eleiben menni Tlaxkálában és el is mentünk 2 mars és ott egy napi szün­idő és másnap újra visza egy marsra Cshulalában [Cholulaj és ott várakoztunk egészen óik Januárig és aikán éjjel le mentünk Pueblában és fele része fegyvert le adták és Ilikén Januárban el masíroztunk hazafelé Orizavában 6 mars és onnét más nap tovább ismét egy kis mező városban Amad­ánban [Amadlán de los Reyes] íyik Januárban oda értünk és egészen egy holnapig ott várakoztunk az az Február­itikáig és 1tikán el masíroztunk Veracruz­­ban de gyalog csak 2 mars volt az első Portere és a másik Pasa de mátyo és 20ikán be­ültünk a gőzösben és még akkor délben Veracruzban értünk a tengerhez és idóik Feb­ruárban 21 Csütörtökön reggel 6 órakkor be­száltunk a Hajóban és 3 órakkor szerencsé­sen el­indultunk”35. Befejezésként Ahogy láthattuk, az osztrák-magyar csapatok nagy része hazaindult az 1866. decemberi feloszlatásuk után. Mások a császárság végéig maradtak, vagy akár tovább is­ letelepedtek és csak évekkel később tértek vissza Ausztriába vagy Magyarországra. Így tett Szenger Ede is, aki mintegy tíz évet töltött Mexikóban, és csak hazatérte után (1876) jelentette meg említett cikkét az eseményekről. Pawlowsky Edét a Guadalupe-i Miasszonyunk Császári Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki, illetve egy katonai arany érdemrendet kapott a harcokban tanúsított vitézségéért. Querétaro eleste után kétévnyi börtönre ítélték Guana- 34 35 34 Szenger, Ede: id. mű. 35 Perényi, Roland: id. mű.

Next