Tiszatáj, 2020 (74. évfolyam, 1-12. szám
2020 / 6. szám - Kovács Dávid: Óda Apollónhoz; hull A; Gyerekek; Óda Dionüszoszhoz
2020. június KOVÁCS DÁVID : Oda Apollónhoz Te Naplelkű ritmus, aranyvér sugarad, égi fényed csepeg töviskoszorúdról. Fejtsd le lantod húrjairól minden létezésem, és annak elemeiből építs hangos önarcképet. Precíz sebész a műtőben, magamra rajzolom a céltáblát, a szívemet koncentrikus körök határolják. Te, aki íjaddal szeretsz, prédád helyett legyek én a nyíl tegezedben, a te kezedben. Húzz fel, feszíts ki, engedj el, és lőj ki. Ezüstvégű haragod tör keresztül a mellkasomon, a hajnal jácinttal hintett ígérete a sötét horizonton. [Kiderült]. Önpusztítás és újjászületés nem csak a versekben létezik. 475?