Tolnai Napló, 1951. január-június (8. évfolyam, 1-150. szám)

1951-01-03 / 1. szám

DUNÁNTÚLI­ NAPLÓ ÉVFOLYAM, L SZÁM Harcoljunnk minden becsületes fiatal bevonásáért DISZ-szervezeteinkbe Tájékoztató Iroda határozata :az arra, hogy a béke megvé­­dekében minden erőt tömőn­kéi­ a béketáborba, fajra,­­ és vallásra való tekintet i. Tájékoztató iroda határozata kezdk ránk is, s fokozott kiremi vonatkozik ifjúságunkra, kor, amikor az amerikai impe­­­ák minden erejükkel azon ik, hogy bármi áron egy újabb háborút robbantsanak ki, s­­ érdekében semmilyen eszköz­ök riadnak vissza, amit leg­­n bizonyít Korea esete, a turista és munkáspártok veze­ti letartóztatása. legfontosabb ltunk, soraink szorosabbra a, megszilárdítása, ágos tény az, hogy a nagy etunió által vezetett béke tá­­reje napról-napra növekszik, a­zok előtt ma már világos, egyedüli helyes út az, melyen a munista pártok vezetik őket, és­ örömest követik is azt. Pét­re a­ francia, olasz munkások kjai, a koreai nép hősi sza­­gharca, stb. idézek az eredmények axon­­tem­­zabád, hogy elbizakodot­­fyenek bennünket, hanem úgy dolgoznunk, hogy ezzel egy­­újabb téglát tegyünk a béke­­árára. .jól ezt és tudják hazánk­bol­­is, hogy mennyire fontos szá­ra a béke ahhoz, hogy eddigi lényeinket, épülő Dunai Vas­­aket, műutainkat, hídjainkat éves tervünk egyéb alkotásait édjük, s igyekszik is ezt min­­al bebizonyítani, a béke megvédése fokozat­­mértékben vonatkozik ránk okra, hisz a mi ragyogó, bol­­jövőnk megvédéséről van szó. ért a termelés állandó fokozó­­begyű­jtés sikeres teljesítése .tt, nagyon fontos feladat ifjú­szervezeteink megerősítése.­­ottságaink és alapszervezete­­egyenek meg mindent annak­­ ében, hogy a vezetőség válasz­­a aérülések jól sikerüljenek, bekerüljenek a vezetőségbe a becsületes dolgozó szegény­­izépparaszt fiatalok, akik od­­é voltak szorítva a vezetésből, gyázzanak arra, hogy ne ké­ssenek be a kulákcsemeték, a s, valamint­­ a jobboldali szo­­emokraták ügynökei, akik de­­lirálják a szervezetet, elriasz­­k a becsületes, dolgozó fiata­­l a szervezetbe való belépéstől, sználják fel alapszervezeteink zetöségválasztó taggyűléseket hogy bevonják a szervezetbe azokat a községükben lévő lókat, akiknek közöttünk van [ye. Indítsanak széleskörű tag­­ozást, agitációs gárdáink «ér­tekezleteken beszélj­ék át, hogy fogják a­zt a munkát vinni, vessék a dombóvári vasutas­­ok példáját, akik vállalták,­­kimennek 10-es csoportokban zsebekbe, segíteni falusi szer­einknek a tagtoborzásban, ek az lett az eredménye, hogy gyík tizes brigád egy délután a­latt szervezett be Döbrökö- Főleg k­­i­vetendő példa ez üze­mi szervezeteink számára. Indítsák be elsősorban a saját üzemükön be­lül a tagtoborzást, de menjenek ki a területi­­ szervezetekbe is és segít­sék falusi szervezeteink agitációs munkáját. Szép eredményt értek el ebben a munkában a bonyhádi általános gimnáziumi DÍSZ-tagok is, akik egy délután 24 középparaszt fia­talt szerveztek be a bonyhádi terü­leti DISZ-szervezetbe. De a példák tömegét tudnánk felsorolni, melyek mind azt bizonyítják, hogy ha fog­lalkozunk a fiatalokkal, szívessen jönnek közénk. Látnunk kell azt, hogy a becsületes fiatalok százai állnak szervezeteink előtt és várják, hogy hívjuk őket tagjaink sorába. Ők maguk nem mernek jelentkezni, hisz eddig nem foglalkoztak ve­lük, és sok helyen a vezetés helyte­lensége még azokat is elriasztotta, akik esetleg önként jelentkeztek. Sok helyen a vezetőség 1­2 ha­vi tagjelöltségi időt szabott ki, mint pl. a tolnanémedi DISZ-szer­­vezet is, aminek az lett a következ­ménye, hogy azok is elmaradtak, akik már előbb jelentkeztek tag­nak. S most, hogy ezt megszüntet­tük, egész rövid idő alatt 10 új tag lépett be a szervezetbe. Bizottságaink sem látták ennek a kérdésnek a jelentőségét, mert az utóbbi időben a tagtoborzás majdnem teljesen leállt. Eddig a szekszárdi és tamási járás ért el ezen a téren legjobb eredményt, de az elmúlt héten jóformán egy belépési nyilatkozat sem jött be. Ennek a hiányosságnak kiküszö­bölése érdekében feladatként áll DISZ-bizottságaink előtt az, hogy fokozott figyelmet fordítsanak a tagtoborzás munkájára, használják ki ifi agitátoraink lelkesedését, ad­janak komoly segítséget nekik a tagtoborzás sikere érdekében. De ugyanakkor nyújtsanak nagyobb se­gítséget újonnan megválasztott ve­zetőiknek is, hogy eredményesen ,­­helyesen tudják irányítani szerve­zeteinket a Párt útmutatása alap­ján. Alapszervi vezetőségeink előtt feladatként áll, hogy foglalkoztas­sák az újjonakt belépett tagokat, bízzák meg őket feladatokkal, mu­tassanak rá előttük arra, hogy a szervezetben végzett munka, min­den egyes dolgozó sikeresen megol­dott feladata erősíti a béketábort, segíti a koreai harcosok hős sza­badságharcát. Februárban lesz Pártunk kon­gresszusa, melyre legszebb ajándék lesz az, ha addig betoborozzuk szervezeteinkbe az összes becsületes dolgozó, munkás és paraszt fiata­lokat. Látnunk kell azt, hogy minden munkánkban mellettünk áll és se­gít bennünket a Párt és mi úgy hálálhatjuk meg ezt a segítséget, ha minden erőnkkel harcolunk Pártunk mögött szilárdan felsora­kozva, a Párt célkitűzéseinek meg­valósításáért. Dolgozzunk úgy, hogy a mi forrón szeretett Rákosi elvtársunk éppen olyan büszke le­hessen ránk, mint Sztálin elvtár­s a Kcm.szomolra. MISKOLCI MÁRTA DÍSZ megyebizottság- ÁRA 30 FILLÉR A Masz*r Népköztársa^á^ minisztertHoáeiái­«^ renddel © a cukor* t*i finomlisztellátá» szabftlyozása I árjává­ban Megválasztottak küldöttei­»el a dombóvári szertár kommunistái Új vezetőséget választanak Sióagárd fiatallal SZERDA, 1951. JANUAR 3 Megtárgyalták 1951. évi tervüket a szekszárdi ÁVESZ dolgozói December 28-án tartották meg az ÁVESZ dolgozói az 1930—1951. évi tervismertető értekezletüket. Az ÁVESZ dolgozók nagy számmal je­lentek meg, üzletigazgatóság, üzem­ve­zetőség, kirendeltségek és a szerelőség is. A dolgozók az értekezlet megkez­dése előtt szórakozással és a munka­módszerek megbeszélésével foglalkoz­tak. Az értekezletet Bán István elvtárs, az üzemi bizottság titkára nyitotta meg, üdvözli a megjelent dolgozókat és be­jelenti, hogy 1950—1951-es előirány­zatról lesz beszámoló és kéri a dolgo­zókat, hogy minél nagyobb számban szóljanak hozzá az értekezlethez. Fel­kéri Kántor György igazgató elvtár­sat, tartsa meg­ a beszámolóját. Kántor elvtárs ismerteti az 1950— 1951. évi munkaterv elvégzését és elő­irányzatát. Az egyéni munkaversenyben 170 dolgozó vett részt, ebből 158 tel­jesítette múlt évi tervét novem­berben, de a 12 dolgozó is teljesítette a hos­­­szúlejáratú versenyét is. Az 1950. évi tervet november 15-ig 97 százalék­ban teljesítették a dolgozók, a többi­­ mujakákitok. befejezés Matt vannak Két újítást is elfogadtak, ebből Dóra László elv­társnak 1 újítását és pedig oszlop gyámolítást, amiért 500 forint jutalmat kapott. Van egyy brigádja az üzemnek, amely a dunapentelei vasműnél a háló­zatépítésnél dolgozott és napi teljesítménye 190 százalék volt, pedig 50—60 centiméteres iszapban végezték munkájukat, az átlag teljesít­ményük 130 százalék volt, ezért üzlet­­igazgatóságunk ezeket a dolgozókat jutalomban részesíti. Gyimóti Jánost 250 forint, Körber Károly 200 forint, Schmidt Ferenc 200 forintot kaptak, mert élenjártak a munkák idő előtti el­végzésében és elősegítették ötéves tervünk első évének sikeres befeje­zését. Rámutatott még, hogy milyen hiá­nyosságok voltak az üzletigazgatóság­nál a munka szervezetlensége folytán. A gazdasági, műszaki könyvelési osz­tályokon nem voltak az állások meg­felelően betöltve és ezért az egyik helyről a másikra vitték a dolgozókat és így nem végezhették el az előirány­zott munkájukat. De az 1951-es terv­évre ezek a hiányosságok mind ki lesz­nek küszöbölve. Vannak is már osztá­lyok, ahol az osztályvezetők munka­­tervszerűen dolgoznak. Ki kell emelni az üzemviteli osztálynál Nagy Zoltán elvtársat, aki nemcsak a saját osztá­lyán, hanem a­ többi osztályokon is megszervezte és irányította a tervsze­rű munkákat. 1951. évi tervmunkák globális fel­bontása első negyedévre: a saját tervmunkát 16 százalék­kal, az idegent 48 százalékkal nö­veljük. A beruházási munkák nemcsak tő­lünk, hanem a munkatársaktól is függ­nek, eddig a szerelők nem tud­ták, hogy mit dolgoztak, de 1951 január 15-ig az üzemvezetőnek beadják tervelőirányzatukat, akkor nem lesz tervszerűtlen munka. Már a g­­­­ess­ürá­di üzemvezetőség idő előtt küldte be az előirányzott tervet. Itt meglátszik ezeknek a fiatal dolgozóknak a mun­kához való viszonyuk és a jó munka­­fegyelem. Szem előtt tartva népgazda­ságunk felhívását, ez is ötéves tervünk második évének sikeres befejezését mutatja.­­ A munkafegyelem lazulása ott mutatkozik, hogy a munkatársak egyé­ni leveleket olvasnak és egyik helyi­ségből a másikba járnak és zavarják azt a dolgozót is, aki jól viszonylik a munkához. Nem tartják be a pontos munkaidőt. Ugyanez szól a gépkocsi­­vezetőkre, mert ők is felületesen vég­zik a munkájukat. Túlterhelik vagy nem használják ki eléggé a kocsikat. Nem­ tartják szem előtt népgazdaságunk felhívását, nem vigyáznak a kocsikra, pedig ezekre úgy kell vigyázni, mint a mi vagyonunkra, mert ami az állam vagyona, az a mi vagyonunk is fe­jezte be beszédét Kántor elvtárs. Szabó Ferenc elvtárs hozzászólásá­ban rámutat arra, hogy a szakmai tan­folyamok jól kezdődtek, de a végén az egész üzletigazgatóság területén a leg­nagyobb lemorzsolódás volt. — Nép­gazdaságunk minden anyagi áldozatot meghoz és a mi dolgozóink ezt nem veszik figyelembe. Bejelenti, hogy egy telepkezelői tanfolyam indul meg és kéri a dolgozókat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt. A politikai oktatás nem elég fejlett, nem fogla­­­koznak politikai, elméleti tudásuk fej­lesztésével. Ezen legsürgősebben vál­toztatni kell, Fülöp László, a dunapentelei vasmű­nél dolgozó brigádról beszél, amely 50—60 centiméteres posványos terüle­ten dolgoztak, nem kímélve semmit,, önfeláldozó munkát végeztek­ a szocia­lizmus felépítésében. Hartmann Ferenc elvtárs, üzemi pártitkár az V. Pártkongresszusssal foglalkozott használjuk fel a tag­gyűlések tapasztalatait — mondja­­­ és a hibák kiküszöbölése végett ké­szüljünk fel jó felvilágosító munkával, hogy úgy mint a sztálini műszak és az októberi felajánlások idején kössenek dolgozóink hosszúlejáratú versenyszer­­ződést. Ez is erősíteni fogja Pártunk és demokráciánk békefrontját. Fekete Ferenc elvtárs az értekezle­ten felhívja a dolgozók figyelmét az éberség hiányosságára. Ne hagyjanak kint, semmit az íróasztalokon mond­ja­k meg az indigót sem, mert az el­lenség keze mindenhol ott van.­­Ultána Kántor elvtárs válaszol a hozzászólóknak és reméli, hogy ennek az értekezletnek eredménye lesz. Ez­zel az értekezlet végetért. Ünnepélyesen nyílott meg Szekszárd­on a Munkásmozgalm­i Kiállítás Szombaton este ünnepélyes­­ kere­tek között nyitották meg Szekszár­d­on a Munkásmozgalmi Kiállítást. A volt megyeháza nagytermében az egész termet betöltő képsorozat mutatja, milyen harcokat vívtak a magyar dolgozók legjobbjai az el­nyomókkal szemben. A zsúfolásig megtöltött teremben Prantner József elvtárs, a szek­szárdi Városi Pártbizottság titkára mondott ünnepi megnyitó beszédet. Beszédében azokról a harcokról em­lékezett meg, amelyet a munkás­­mozgalom harcosai vívtak a ki­zsákmányolás megszüntetéséért, a dolgozó nép felszabadulásáért. Sza­vai nyomán ott a képek között is egyre jobban tárult fel a hallgatók előtt a sok évtizedes véres harc. Az ünnepi beszéd után indult meg a dolgozók hosszú sora, hogy megnézze azokat a képeket, amelyek bemutatják a munkásosztály, a dol­gozó nép legjobbjainak harcát. Meg­mutatják a képek, hogy miért van szükség a munkásosztály szervezett párjára, a Kommunista Pártra. Megmutatják a képek, hogy a mun­kásosztály élcsapata, a Párt képes csak kivezetni a dolgozókat az el­nyomásból a boldog, szabad élethez és megmutatja azt is, hogy csak a párt vezetésével képes a munkás­­osztály felszabadítani önmagát és az elnyomott milliókat. Már az első este is nagy szám­ban nézték meg Szekszárd dolgozói a képkiállítást, hogy ebből­­ is erőt merítsenek a­­ további munkára, a szocializmus­­ építésére és a béke megvédésére. „Munkánk során állandóan szem előtt tar­juk Pártunk és Rákosi elvtárs útmutatását­’A hétéi ti hiai tszcs elnökképző iskoláról Nemrég jöttek meg a biai elnök­­képző iskolából megyénk termelő­szövetkezeti csoportjának és szö­vetkezeteinek képviselői. A gyónai járás tanfolyamot végzettjei nevé­ben Laszk Frigyes, a gyönki ,,Vörös Csillag” termelőszövetkezeti csoport küldötte a következő levelet írta szerkesztőségünkhöz: Kedves elvtársak­. Folyó hó 23-án jöttünk meg ez elnökképző­ iskolából. Itthon most nekifogunk az iskolában tanultak m­eg­valósítá­sának. Mondhatjuk, hogy a­ munkaszervezés terén van a leg­fontosabb feladat. Most látjuk csak­ tisztán, hogy milyen nagy hiány volt eddig ezen a téren mind gaz­dasági, mind politikai zóna­on Megtanultuk a Szovjet­unió­ példá­jából, hogy ~ a terméseillau v.-:ul;ne­m korlátlanul emelhető a dolgozók ja­vára. Azt is megtanultuk, hogy a politikai tudás az alapja, minden­nek. Most tulajdonképpen a fel­adatunk az­­ mi­jeinek a gyakorlat­ba való átvitele, valamint a tudá­sunk átadása az itthon lévő elv­­társaknak. Munkánk során állandóan szem előtt tartjuk Pártunk és Rákosi elvtárs útmutatását és el nem múló hálával tekintünk a Szovjetunió és annak nagy vezére, Sztálin elvtárs felé, hogy nekünk megadta, azt a lehetőséget, hogy az urak országá­ból do­gozók országot építhetünk. A gyönki járás tani'o1 yuinn' végzettjei nevűben. LASZK FRIGYES gyón ki Vörih Csillag ur.es.

Next