Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)
1951-07-11 / 159. szám
TOLNAI NAPLÓ r VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! A MAI SZAMBAN: A Szovjetunió mezőgazdasági minisztériumában fogadást rendeznek a magyar parasztküldöttség tiszteletére (2. o.) Magyar államférfiak üdvözlő távirata a mongol nép nagy ünnepe alkalmából (2. o.) — A koreai néphadsereg főparancsnokságának közleménye a keszoni tárgyalásokról (2. o.) — igyekezzék behozni a lemaradást a csibráki Viharsarok! (3. o.) — Versenyben az augusztus 20-i zászlóért (4. o.)! Vili. ÉVFOLYAM, 15». SZÁM ARA 50 FILLÉR SZERDA, 1951 JULIUS li SÜRGŐSEN VÉGEZZÜK EL A GABONA BEHOBIÁSÁT Még egyes helyeken folynak az utolsó erőfeszítések az aratás mielőbbi elvégzése érdekében. Legtöbb helyről azonban már jelentették a Megyei Pártbizottságnak, a megyei tanácsnak, hogy: ,,100 százalékig elvégeztük az aratást és ezzel bebizonyítottuk, hogy a mi aratásunk is békearatás volt." Ilyen győzelmi jelentés érkezett már a többi között sárpilisi szövetkezeti községből, Várdombról, Iregszemcséről, Nagydorogról és még egy egész sor községből. Az aratás haladási ütemének nagy lökést adott az, amikor Tolna megye Pártbizotsága és tanácsa versenyre hívta Baranya megye dolgozó parasztságát. Tolna megye Pártbizottsága és tanácsa a megye dolgozó parasztsága nevében vállalta, hogy július 20-ra az aratást teljes egészében befejezzük. Megyénk dolgozó parasztsága azonban számtalan tanújelét adta annak, hogy a vállalt határidő előtt be akarja fejezni az aratást és ezzel válszol az amerikai imperialisták háborús uszításaira és ugyanakkor válaszol Grősz és társainak aljas összeesküvésére is. Állami gazdaságaink közül már befejezték az aratást a biklói és fürgedi állami gazdaságokban, ami azt mutatja, hogy a gazdaság vezetősége követte Pártunk útmutatását, mert minden erőt mozgósítottak az aratás sikere érdekében. Nem mondható ugyanez el a nagytormási állami gazdaságról, ahol vasárnap még mintegy 500 hold learatatlan búza volt. A gazdaságban munkaerőhiányra hivatkoznak a lemaradás okának megmagyarázásánál. A munkaerőhiány valóban fenn is áll, mert a gazdaságban nem gondoskodtak időben munkaerőről, nem számoltak azzal, hogy az aratás harci feladatát csak úgy tudják sikeresen megoldani, ha minden lehetőt elkövetnek a békearatás nagy ügyéért. Termelőcsoportjaink legtöbbje is befejezte az aratást, vagy közel áll a befejezéshez. Befejezte a többi között a szedresi termelőcsoport, a Miszla-annamajori termelőcsoport, a sárpilisi és még egy egész sor termelőcsoport. Lemaradás mutatkozott a teveli termelőcsoportban, a varsádi és a Bonyhádi Istvánmajori termelőcsoportokban, ahol a munkát rosszul szervezték meg és így erejüket nem tudták kellően kihasználni. Dolgozó parasztjaink közül többen, miután elvégezték saját aratásukat, azon igyekeznek, hogy minél nagyobb mértékben részt vehessenek az állami gazdaságok és termelőcsoportok aratásában is. Tudják, hogy az aratás sikere közös ügye minden becsületes dolgozónak, legyen az egyéni dolgozó paraszt, vagy szocialista szektorban dolgozó és éppen ezért minden dolgozónak, minden erejével hazafias kötelessége az aratás sikerét elősegíteni. A csibráki állami gazdaságban például mintegy 16 egyéni dolgozó vett részt a vasárnapi aratásban, akik egyébként a saját aratásukkal már végeztek. Várdomb és Bátaszék községekből is többen segítettek saját aratásuk elvégzése után az állami gazadságnak, vagy a termelőcsoportoknak aratni. Ha kiértékeljük megyénk eddigi aratását, megállapíthatjuk, hogy a’ paksi járás dől ózó parasztjai jártak az élen az aratási munkálatokban, az utolsó helyen pedig a dombóvári járás kullogott a jelentések alapján. Ha az eredményt nézzük, megállapíthatjuk, azt is hogy közvetlenül az aratás befejezése: a célpont előtt állunk, amely felé csak nagy nehézségek leküzdése és nem évi mnka árán haladhattunk. A babérok igazi leszedése, a béhv aratásunk gyümölcseinek beérése azonban még visszavan. Még vissza van a gabona behordása és elcséplése, ami ismét hatalmas feladatok elé állítja megyénk dolgozó parasztságát és irányító szerveit. A most meginduló behordás és cséplés is legalább olyan feladat, mint az aratás volt. Az aratással csak elkezdtük azt a műveletet, amellyel a gabona közelebb kerül a zsákokhoz, a behordáson keresztül a csépléssel pedig meg is töltjük zsákjainkat, hogy biztosíthassuk dolgozó népünk egész évi zavartalan kenyérellátását. Ennél a két, de egymástól elválaszthatatlan jelentőségű feladatnál tehát nem kevesebbről van szó, mint egy hosszas munkánk gyümölcsének leszedéséről és élelmiszerellátásunk zavartalan biztosításához a legfontosabb alapok lerakásáról. Az aratás végeztével tehát feladataink nem csökkentek, inkább növekedtek. A behordást, majd pedig a cséplést is, úgy kell elvégeznünk, hogy azzal egy pillanatig se késsünk meg és a sikeres végrehajtása beszélő válasz legyen a nyugati imperialisták és hazai ügynökeiknek a háborús uszításaikra. Most az aratás után azonnal hozzá kell fognunk a behordáshoz. Azon kell lenni minden termelőcsoportnak, állami gazdaságnak és egyéni dolgozó parasztnak, hogy az időbeni behordáson keresztül minél nagyobb mértékben segíthesse elő a cséplés zavartalan menetét. Azokban a községekben, ahol az első k között végezték el az aratást, már meg is kezdődött a hét elején a behordás. A bátaszéki dolgozó parasztok is elkezdték földjeikről behordani a megacélosodott szemektől és a dús kalászoktól nehéz gabonát. A község dolgozó parasztjai mielőtt elkezdték volna a behordást, megtárgyalták, hogy melyik lesz jobb: a közös szérűre való hordás, vagy ha mindenki a sajátjáéra hordja. Bátaszéken szinte kivétel nélkül amellett döntöttek, hogy közös szérűre hordják gabonájukat, mert így a gépet jobban ki lehet használni és a tüzőrség is könnyebben megszervezhető. A behordás nehéz feladata azonban abban rejlik, hogy kellő időben el kell végeznünk azt. A behordás feladatának döntő súlyát az adja meg, hogy az osztályharc állandó éleződése közepette kell megoldanunk, amikor az ellenség minden eszközzel igyekszik ártani dolgozó népünknek. A tavalyi évről maradt vissza jónéhány tapasztalat és így már előre számot vethetünk magunknak, hogy az ellenség milyen módszerrel fog fellépni a gabonabehordással való megkresés előidézése érdekében. Emlékeztetni kell népnevelőinknek arra hogy ha vártunk volna az aratás megkezdésével Péter-Pálig, a szemveszteség által többezer ember kenyerét dobtuk volna el megyei viszonylatban is. De meg fogja a kulákság kísérelni azt is, hogy behord őskor, mielőtt asztagba rakná a kévéket, kicsépeli a szemmennyiség egy részét és azt a feketepiacon igyekszik értékesíteni vagy állataival feletetni. A behordás sikere tehát fokozott éberséget is követel nemcsak a kommunistáktól, hanem minden dolgozótól, mert a kulákok az ilyen aljas cselekedeteikkel mindnyájunknak, az egész magyar dolgozó népnak akarnak ártani. Minden megalkuvás nélkül le kell lepleznünk a hasonló módszerekkel kísérletező kulákokat és gondoskodni kell arról, hogy elnyerjék méltó Üiínt&tésüket: a dolgozók Ökle irgalmatlanul lesújtson rájuk. ■ ■ Befejezés előtt áll Tolna megyében az aratás Megkezdődött a déplés Megyeszerte hatalmas lelkesedéssel végzi dolgozó parasztságunk az aratási munkálatokat. Nap, mint nap érkező újabb jelentések bizonyítják, hogy dolgozó parasztságunk felismerte a szemveszteség nélküli betakarítás jelntőségét. Szinte óráról-órára nő azoknak a községeknek száma, amelyek adják győzelmi jelentésüket, hogy befejezzék az aratást. A paksi járás területén az egyéni dolgozó parasztság és a termelőszövetkezetek is 100 százalékig elvégezték a búza és a rozs aratását és szinte órák kérdése, hogy a tavaszi árpa aratását is befejezzék. A bonyhádi járás területén is több község dolgozó parasztsága befejezte az aratást. Többek között Nagymányok, Kismányok, Lengyel, Grábóc, Kisdorog, Váralja, Cikó, Kéty, Mucsfa, de sorolhatnánk tovább is azoknak a községeknek a neveit, amelyek már befejezték aratási munkálataikat. A szekszárdi járásban is csaknem minden község befejezte az aratást. Alsónána, Bála, Bátaszék, Fácánkert Harc, Mőzs, Sárpilis, Sióagárd, Szedres, Tengelic, Tolna és Várdomb községek már 100 százalékig befejezték a búza és a rozs aratását most nagy lendülettel folyik a takarodás, hogy a cséplési munkálatokat megkezdhessék és ezen keresztül eleget tudjanak tenni az állammal szembeni kötelezettségüknek. Termelőszövetkezeti csoportjainkban is nagy lendülettel folynak az aratás utómunkálatai. A csoportok tagsága nagy lelkesedéssel végzi a munkálatokat, mert tudja, hogy a bő termés betakarítása akkor szolgálja igazán a békearatást, ha azt a legkisebb szemveszteséggel végzi el. Ennek a tudatnak hatására végezték el az aratási munkálataikat a gyulaji Új Barázda, a naki Úí a szocializmus felé, a kurdi Dózsa, a kistormási Dózsa, a györkönyi Dózsa termelőszövetkezetek és csoportok. De alig van már termelőcsoport, ahol ne végeztek volna a búza és a rozs aratásával. Termelőszövetkezeti csoportjaink, hogy az aratási munkálatokat még sikeresebben tudják elvégezni, kölcsönös segítséget adtak egymásnak. Ezt mutatja a györkönyi Dózsa példája is, amely az aratási munkálatait teljes egészében befejezte, segítségére sietett a bikácsi Petőfi termelőcsoportnak, ahol az aratási munkálatoknál lemaradás mutatkozik. Legnagyobb lemaradás mutatkozik az aratás során állami gazdaságainknál. Dolgozó parasztságunk azonban felismerte, hogy milyen hatalmas nemzetgazdasági jelentősége van annak, ha állami gazdaságaink kellő időben, szemveszteség nélkül betakarítják I terményüket, és több községből, mint például Várdombon is, azok a dolgozó parasztok, akik végeztek a saját aratási munkálataikkal, siettek az állami gazdaság segítségére, hogy azt időben el tudják végezni. Különösen nagy lendületet ad a munka menetéhez dolgozó parasztságunknak az a tudat, hogy megyénk terménybetakarítási versenyben van Baranya megyével és igyekszünk azt meg is nyerni. Az aratási munkálatok elvégzése után megkezdődtek a hordási és a cséplési munkálatok is. Dolgozó parasztságunk annak érdekében, hogy a cséplési versenyt is meg tudja nyerni, már a gabona behordását kölcsönös megsegítéssel végzi. Községeinkben öt-hat dolgozó paraszt fog össze, hogy gabonáját a legrövidebb időn belül asztagba hordva, megkezdhesse a cséplést és haladéktalanul eleget tudjon tenni az állammal szembeni kötelezettségének. Ezt mutatja Popa Tivadar várdombi hatholdas dolgozó paraszt példája is, aki közvetlen a cséplőgép mellől vitte a begyűjtőhelyre felesleges kenyérgabonáját. A paksi járás dolgozói harcolnak az elsőségért Erőteljesen megindult a küzdelem a paksi járásban, hogy az eddigi eredményeket tovább fokozva a járások között versenyben élen maradjon. A járási pártbizottság, a tanács és a toregszervezetek vezetői és tagjai a községekkel szorosan együttműködve harcolnak békeharcunk sikeréért. Egyedül Paksról 220 főnyi csapat indult vasárnap hajnalban, hogy az aratásban lemaradókat segítve sikerre vigyék a békearatást. De más napokon is a járási mezőgazdasági osztály dolgozói Puxler Ádám osztályvezető és Sarlós József előadó személyes példamutatásával, kaszával is segítségére sietnek dolgozó parasztságunknak. Dunaföldvár például a Dunapéntelei Vasmű, a BKK Vállalat, a Népholt dolgozóiból, DISZ-tagokból és pedagógusokból álló mintegy 1 K1 tagú brigád indult harcba jövő évi kenyerünkér, a békéért. A dunaföldvári földműves szövetkezet dolgozói mintegy hetvenen, a dunaföldvári „Alkotmány”1 termelőcsoportot segítik, hogy vasárnap be tudják fejezni az aratást. Bekapcsolódtak ebbe a döntő fontosságú munkába a KI ŐSZ és a Szabók Szövetkezetének dolgozói és hígjai is. Ugyanitt az úttörők üdvözölték az aratásban élenjáró dolgozó parasztokat. Olyanokat, mint Krisztián István, Széles István, vagy Fekete Ferenc, és még többeket. Szombaton este Dunaföldvár dolgozó parasztjainak legjobbjai népnevelő-értekezleten tárgyalták meg a legfontosabb teendőivel. Az élenjárókkal, mint Feiek János, Kilidi János, akik már elvégezték az aratást, vállalták, hogy személyesen keresik fel vasárnap hajnalban az elmaradókat és Nagy F. Sándor felszólalása szerint politikailag is megvilágítják, hogy miért fontos az időbeni aratás. A begyűjtés sikerének érdekében a üinári a földnük esszével kezek elé [UNK] karöltve 5 helyen szervezték meg a begyűjtési helyeket. Nem fog megtörténni az, mint tavaly, hogy egész napokat kellett várakozni a gazdáknak. Az egész járás területe mozgalmas, kemény harc színhelye az időbeni aratás sikere, a több kenyér érdekében. Már a szombati kiértékelés szerint is vannak győzelmi jelentések. Nagydorog, Bikács, „Györköny, Pusztahencse elkészült az aratással, a németkéri termelőszövetkezet ♦ már szombat déliben befejezte. Vasárnap befejezi Paks, Sárszent,lőrinc, Kajdacs, a nagydorog tszcs és a biritói állami gazdaság előreláthatólag. A sz. .mirti L"értékelés megmutatja világosan azt a harcot, amit folytattak a járásban. A termelőszövetkezeti csoportok 79 százalékig, az egyéniek 93.4 százalékig állnak a búza-aratási munkák végzésében. A járás összesített eredménye 92.3 százalék, ami hatalmas eredmény. A most meginduló még nagyobb erővel folyó harc bizonyítja, hogy Paks járás dolgozó népe, híven Pártunk tanításához, igyekszik a békéért, országunk megerősítéséért vívott harc frontján is megállni helyét. Az aratási munkák mellett nem hanyagolták el a növényápolási munkákat sem. Az első és második kapálások 100 százalékig megtörténtek és a harmadik kapálások is teljes erővel folynak. Általában 70—80 százalékra állnak ebben a munkában is. Ezt a jól megkezdett, lendületes munkát kell még tovább fokozni, hogy a cséplés, majd a begyűjtés munkáinak sikeres befejezésével méltóképpen ünnepelhessék Paks járás dolgozói is Alkotmányunk nagy ünnepét. Minden egyes győz ellene mely minket, a hatalmas Szovjetúnió-vezette béketábort erősíti, halálos csapás legyen a háborús tisztó imperialisták és csatlósaik, a Tito-banda és a kulákok, a Grősz-félék ellen. Fel hát paksi járás dolgozói még jobb, eredményesebb munkára, a béke megvédéséért, egyre szebb és boldogabb életünkért. Csépőbrigádot alakítottak a bétaszéki vasutas dolgozók A bátaszéki vasutas dolgozók a Grősz-féle összeesküvő banda, de különösen felbujtó gazdáik, az amerikai imperialisták ellen, mélységes gyűlölettel vannak eltelve és még jobb munkával, újabb vállalásokkal adnak választ a gaztettek sorozatára. Újabb felajánlásokkal harcolnak, hogy még inkább megerősíthessék népgazdaságunkat, s vele együtt az egész hatalmas béketábort. A vasutas dolgozók a jövő évi kenyér biztosítása érdekében, a munkás-paraszt szövetség még szilárdabbá kovácsolása végett segítséget nyújtanak a mezőgazdaság dolgozóinak. Megalakítottak egy cséplőbrigádot, amely az állami gazdaság egy cséplőgépét, a cséplési idény alatt ki fogja szolgálni. Ugyanakkor a többi vasutas dolgozó vállalja a hiányzó és a cséplőgépnél dolgozók helyett a fokozottabb szolgálatot, hogy a vonatok késést ne szenvedjenek és fennakadás ne legyen emiatt. Megértik a vasutas dolgozók, hogy mit jelent az a mozgalom, „harcban minden szem gabonáért.“ Tudják, hogy minden óra, minden perc, amivel előbb leszünk készen a csépléssel és begyűjtéssel, közelebb hoz bennünket, ötéves tervünk sikeréhez, az ellenség feletti teljes győzelemhez. A bátaszéki vasutas dolgozók azzal akarják hálájukat kifejezni a Pártnak és kormányzatunknak a Grősz-banda leleplezéséért, hogy fokozottabb munkával, újabb felajánlásokkal és még keményebb harccal áll szembe a háborús uszítókkal, különösen a fekete reakció nép- és hazaáruló aljas terroristáival. A még jobb munka, a fokozottabb éberség, jelszó alatt végzik munkájukat a béke biztosítása érdekében. Bátaszék vasutas dolgozót, j