Tolnai Napló, 1952. július-december (9. évfolyam, 152-305. szám)
1952-07-01 / 152. szám
2 ; ( NAPLÓ 1*2 JULIUS 1 (Fortatás az efeS oldalból.) elviszik a párt álláspontjához és megkönnyítik nekik azt, hogy saját tapasztalatok alapján felismerjék a párt politikájának helyességét, azt jelenti, hogy a tömegeket a párt öntudatának színvonaláig tudjuk emelni, f eként biztosítjuk a tömegek támogatását. készségüket a döntő harcra.“ Eleget résztünk e a tömegmeggyőzés és mozgósítás e követelményének? A párt politikája helyes, az osztály és a párt közötti viszony általában zavartalan, de számos, pártszervünk és szerveztünk munkájában a meggyőzés helyett az adminisztrálás jelemzi a vezetést Legtöbbször nem lehet különbséget tenni a megyei és járási pártbizottság, továbbá a megyei és járási végrehajtó bizottság határozatai között .az egyes kormányintézkedésekkel kapcsolatban: operatív , állami feladatok felsorolását tartalmazza mindkettő. A pártellenőrzés gyakran elveszti pártjelegét és összekeveredik az állami ellenőrzés feladataival. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy pártbizottságaink távolabb kerüljenek az állami, termelési feladatoktól. Pártszenvedők felelősek a nincsden élő állami szervek munkájáért is. Irányító és ellenőrző munkájuk teljes kibontakozásához jobban meg kell tanulnunk, hogy pártbizottságaink az ő vám feladatait az állam szerveivel végeztessék el. A tanácsok fiatal szervek és fejlődésünkkel összefüggően megvannak még a koalíció idejéből maradt ,,mindenes munkának"‘ maradványai pártunk gyakorlatában: ez egyik oka, hogy nem egy területen a párt még mindig az állam helyett próbál dolgozni. Másrészt azért is vonzzák pártbizottságainkat az ilyen ,,állami módszerek", mert adminisztratív jellegüknél fogva könnyebb feladatnak tűnnek, mint a helyes politikai irányítás és az állami feladatok politikai tömegmunkával történő alátámasztása. Különösen szembetűnő az adminisztratív rendszabályok mögé húzódás a fegyelem megszilárdítása, vagy a beadás kérdéseinél. A tömegmozgósító politikai munka megjavulásához emehni kell, a helyi vezetés színvonalát. Központi Vezetőségünk országos irányítást ad, tehát a kérdéseiket általában országos érvénnyel veli fel. Pártbizottságaink munkáját fenyegeti az a veszély: ha ez átfogó érvénnyel felvetett célok a pártbizottságok határozataiban is ugyanígy jelennek meg,, akkor az átfogó •z általánossá válik, egyszerű ismérilés lesz. Pártbizottságaink gyakran a postás szerepét játsszák, mert a helyi poldiiziikai tömegmunka kidolgozása helyett a „levitte ütemtervét" határozzák el Súlyosbítja ezt a hibát, hogy a KV 8gut. prop. osztálya nem nyújt megkeellő segítséget. Mi magunk is gyakran megelégedtünk a megtárgyalás és továbbítás ilyen formális „ütemtervével“, ahelyett, hogy tapasztalatok felhozásával és átadásával, a határozattok politikai lényegének mélyebb magyarázatával segítenénk emelni a helyi politikai tömegmunka színvonalát. Pártbizottságaink munkájának felsorolt hiányosságai távolból sem általánosak. Számos példa van arra, hogy pártbizottságaink magas színvonalú és tervszerű felvilágosító munkával oldják meg a meggyőzés, és tömegmozgósítás feladatait. Helyesnek tartottuk azonban, hogy ott a Központi Vezetőség ülésén teljes nyomatékban elsősorban a hibákra irányítsuk a figyelmet. Népnevelőmunkánk feladatairól" A tömegek felvilágosításának és meggyőzésének hiányosságai annál tűrhetetlenebbek, mert a szocializmus építésének olyan feladataihoz érkeztünk, amikor nem elégedhetünk meg a szocialista, öntudat, magatartás fegyélem mai szúrvonalával, sem a munkásság, sem a parasztság, sem az értelmiség körében. Csak úgy turkáljuk és fokozhatjuk a szocializmus építésének ütemét, ha a szocialista munkafegyelem visszaszorítja üzemeinkből és mezőgazdasági termelésünk szocialista szektoraiból a fegyelmezetlenség polgári örökségét: ha emeljük az állampolgári fegyelmet egész népünkben; ha fokozzuk ipari, és mezőgazdasági termelésünkben az új technika elsajátítását, s ha mindezt alátámasztjuk a marxizmus-leninizmus világnézetének elmélyítésével népünkben Gondolják el elvtársik: mi volt a könnyebb? Arról meggyőzni a munkást, hogy zavarja el Chorinékat és a Weiss bárókat és a munkapadok után foglajtja el az igazgatói irodák íróasztalait is — vagy a mai feladat: a kispolgári fegyelmezetlenség, önzés, haszonlesés legyőzése és az önkéntes, öntudatos szocialista munkafegyelem legszélesebb elterjesztése? Vagy mi ort nehezebb? Arról meggyőzni a parasztot, hogy a papok és girófok birtokait vegeté saját tulajdonába, vagy arról-e, hogy fordítson hátait az évezredes egyéni graszüálkodásnak, és lépjen a ásocialfisitia termelés útjára? — Klasszikusaink tanítása, a tények, a Szovjetunió és a magunk tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a nehezebb feladat az utóbbi, ami nagyobbrészt még hátra van. A megnyugvás, az önelégültség, sőt gyakran az opportunizmus hibáival terhelt politikai munkával a tömegnevelésnek ezeket a feladatait elvegye,ni nem ehet. Meg nem hátráló harcos és szívós tömegmunkára, van szükség,, amelyben megtalálja a maga napi harci feladatát minden egyes párttag és tagjelölt, sőt a pártunk mögé sorakozó rokonszenvezők óriási tömege is. Politikai név élőmunkánk színvonalát és állandóságát mindenekelőtt azzal biztosítjuk, hogy mozgósítjuk és harcba visszük a tömegeket a II. kongresszus határozatainak megvalósításáért. Tömegbe világosító munkánk feladatait megszabja: a felemelt ötéves terv; a falu szocialista átalakítása: az éleződő nemzetközi helyzet, mely a békeharc, a hazaszeretet és az állampolgári helytállás fokozását elsőrendű feladattá teszi. Vegyük sorra a népnevelőmunka elsorolt feladatait Az ötéves terv végrehajtása egyértelmű, a szocializmus szilárd alapjainak megépítésével hazánkban. Jobban meg kell világítanunk az idei, döntő tervév fő célját: ez az alapanyagbázs, vagyis a szén , vas-, olaj, és villamos energiatermelés kiszélesítése, továbbá a gépgyártás fokozása. Ebben az évben vas- és acéltermelésünk megközelíti az eredeti ötéves terv teljes előirányzatát. Nyersvas , acél- és hengeres acéltermelésünk már ebben az évben eléri a háború előtti termelés 220 225,, százalékát. Most végezzük azokat a nagy beruházásokat, amelyek biztosítják az ötéves terv legfontosabb alkotásainak, a Sztálin Vasműnek, a diósgyőri kombinátnak, a borsodi kooperációnak, a tiszailöki öntöző műnek, a budapesti földaflatti gyorsvasútinak időre történő megépítését. Több, mint 150 új ipari üzem kezdi meg ebben az évben a termelést. Mindehhez négymilllárd forinttal többet fordítunk a beruházásokra, mint az elmúlt esztendőben. E feladatok együttes megvalósítása megköveteli, hogy ez az év döntő legyen a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, a takarékosság, a munkáegyetem megszilárdítása terén. A ténd teljesítéséért és túlteljesítéséért folyó politikai tömegimozgósítás sikere minden eladott versenyagitációnkon múlik. A legutóbbi és a tavalyi rövid versenyszakaszokat az jellemezte, hogy a dolgozók felajánlása,lelkesedése magasabb fokon állott, mint maga a teljesítmény. Ennek első és alapvető oka, hogy a dolgozók szocia lista kötelezettségvállalásainak végrehajtását nem segítjük eléggé megfelelő nyilvántartással ellenőrzéssel és népneveslő munkával. A dolgozóik ebből azt a következtetést vonják le, hogy szocialista kötelezettségvállalásaikat üzemi párt- és szakszervezeteink, valamint a műszaki vezetők nem méltányolják, lebecsülik. Terjed az a nézet: „ha teljesítem felajánlásomat, jó, ha nem, úgyis jó, senki nem kéri számon tőlem.‘‘ Soroljuk el röviden a versenyt alátámasztó politikai munka legfontosabb fő adatait: 1. Ágii adónk céljává a felajánlások válogatás nélküli gyüjtése helyett a vállalások teljesítését kell tenni. 2. A teljesítés nyilvántartása és a fogamatos ellenőrzés megkönnyítése céljából. az egyéni vállalások alapja általában a teljesítményszázalék legyen, a helyi követelményeknek megfelelően kibővítve a minőség, a takarékosság, a munkafegyelem megszilárdítására vonatkozó válalásokkal. ■ 3. Fel kell karolnunk a területi vállalások új, eredményes versenyformáját, amelyben nemcsak egy egy üzem, hanem egész iparág és terület dolgozói egyesítik felajánlásaikat. A borsodi kohászati üzemek, Szúálén város építői és az RM Művek dolgozóinak nagyjelentőségű kezdeményezését táj és erőnkkel támogatni kell. A területi versenynek ez az új formája nagymértékben növeli a helyi párt- és szakszervezetek felelősségét és aktivitását, fokozza a közös vállalást tevő üzemek egymás közti versengését. 4. A verseny megjavításának talán legdöntőbb feltételee a műszakiak jobb bekapcsolása. Elsősorban rajtuk múlik, hogy minden, egyéni és közös versenyvállalás megfelleljen az adott munkaterület aktuális termelési követelményeinek. Rajtuk múlik a hosszabb versenyszakaszok nyújtotta lehetőségek kihasználása a termelés folyamatos, ütemszerű fokozására. Rajtuk múlik a verseny alátámasztása jobb anyagellátással, munkaszervezéssel, az állásidők csökkenésével', a fegyelem javításával. ... A munkások és műszakiak szoros együttműködése Elvtársak! A feladatok ilyen egyszerű számbavétele még nyitva hagyja a munkaversennyel kapcsolatos legdöntőbb elvi kérdést. Sztálin elvtárs. tanításaiból tudjuk, hogy a szocialista munkaverseny termelésünk fő hajtóereje s egyúttal a munkához fűződő szocialista viszonyokigfontosabb iskolája. Ezekben az években, amikor üzemeinkben százezrek tanulnak ideg szocialista öntudattal gondolkozni és dolgozni — neveljük dolgozóinkat mindenekelőtt a szociailista kötelezettségvállalások komolyságára, az adott szó szentségére Nemcsak a termelés és a tervteljesítés alapvető érdekeit, hanisan e nagy nevelőmunkáink eredményeit ássa alá, aki fölényesen, bizalmatlanul bürokrata módjára kezeli a dolgozók felajánlásait. Rákosi elvtársnak tett termelési ígéreteit. A munkaverseny, melyet Sztálin elvtárs a dolgozók ,,forradalmi önkritikájának“ nevez, elsöpri útjából a régi technikához tapadó aggályoskodást a terv teljesítését illetően. Ez a forradalmi önkritika kritikává változik az olyan minisztériumi emberiekkel, igazgatókkal műszakiakkal szemben, akik nem támaszkodnak eléggé a munkások kezdeményezésére, akik zavaró tényezőnek tekintik a dolgozók felfokozott termelési aktivitását, akik csak annyit vesznek észre a versenyből, hogy növekszenek a nyersanyag- ésenergiaellátási gondjaik és nehezebben boldogulnak a megcsontosodott, régimaó dis munkaszervezetsel. Vannak igazgatóik és műszakiak, akik úgy képzelik, hogy a világ természetes folyásához tartozik, ha az anyagszükséglet selejtgyártás következtében növekszik meg. Vannak, akik rendbenlévő dolognak tartják, ha több termelés címén többszörös munkaidőtúllépés, s ennek következményeként munkabér alap túlépés mutatkozik. Viszont zavaró tényezőinek tekintik, ha a verseny lendülete követel több nyersanyagot, energiát és szerszámot, a növekvő termelési kapacitásit jobban kihasználó, rugalmas munkaszervezést. Agnációnk sikere és eredménye az is, ha a dolgozók harcolnak a fogadalmuk teljesítéséhez szükséges műszaki feltételkért és egyáltalában nem elégszenek meg a felajánlások megtételével. Amennyire helyesen és joggal követeli meg minden igazgató, műhelyfőnök, mester, hogy a műszakkezdésnél, sőt a műszakkezdés előtt minden, dolgozó munkára készen ott legyen munkahelyén, ugyanilyen joggal követelhedik meg ezek a dolgozók, hogy adjon rendelkezésükre a nyersanyag, a szerszám, a rajz, vagy egyéb munikamegbízatás. Azt kívánják és követelik ezek a dolgozók, hogy a fegyelem kötelezettsége kétoldalú legyen, ők nemcsak idejük-t, hanem munkaidejüket akarják az üzemekben tölteni, nemcsak a reggeli és esti lebélyegzéssel, hanem két kezük munkájából nap, mint nap kikerülő több és jobb termékkel akarnak helytállni az üzemekben. Ugyanakkor, aki oktalan módon e ijeszti a műszakiakat, azt teszi, amit a kapitalisták, kik minden eszközzel azon voltak, hogy ,,a mérnök és a munkások között a szakadék a legnagyobb legyen.“ (Rákosi). Ezek a törekvésiek találkoznak az imperializmus törekvéseivel, amely a népi demaikráciák országaiban mindenütt igyekszik szembefordítani a műszakiakat a munkásokkal Meg kel értetni, hogy az értelmiség nem a régi már. A kapiilaizmus viszonyai között csak egy parányi rész képes arra, hogy szakítson a burzsoáziával és a munkásosztály oldalára álljon — a szocialista építés idején a ritka kivételiből tömeges jelenség lett. Ugyanakkor azt sem szabad elti? fejteni, hogy ez az értelmiség sem mindig elég szilárd, könnyebben visszacsúszik, mint az élenjáró munkás. Látnia, tapasztal*■nia kell pártszervezeteink állandó támogatását. Ez meggyorsítja, túszt esíti műszaki értelmiségünk fejlődését, amely abban nyilvánul meg, hogy felkarolja munkaversenyt, jobban szervezi az anyag, és szerszámellátást, segíti a helyes kezdeményezéseket - ugyanakkor keményen fellép a rendbontókként, lógósokkal szemben, és azokkal a jogokkal, amelyekkel népi demokráciánk felruházta. Ezen az álláson jön létre az élenjáró munkások és műszakiak szoros együttműködése, amely a szocializmus építésének hatalmas előreendítése, áldásos hatással van mind a műszaki tudományos fejlődésire,, mind a termelés emelkedésére. A műszakiak, átveszik az élen járó munkások: példamutató munka; ’sítiíltusát, maguk is kezdeményezőikké válnak, ugyanakkor a munkások elsajátítják a magasabb műszaki képzettséget, ami gazdagítja az újítási lehetőségeket,növel a munka -terme-kenységét. A munkás-paraszt szövetségről Az ipari termelés után rátérünk a másik alapkérdésre: a munkás-paraszt szövetséggel és a mezőgazdaság szocialista átszervisitésévell kapcsolatos politikai munkára. A munkásság és parasztság szövetségének más volt a tartalma a fordulat éve előtt - és más lett azóta, amióta az országiban a munkásosztályé lett az osztatlan hatalom, és napirendre került a szocializmus állapjainak lerakása, nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is. Szükséges, hogy ezzel kapcsolatosan emlékezetünkbe idézzük Sztálin elvtárs tanítását arról hogy nekünk nem akármilyen munkás paraszt szövetségre van szükségünk, hanem csak olyanra, amelyben biztosítva van a munkásosztály vezető szerepe, amely erősíti a munkásosztály pozícióit, a szocialista építést szolgálja; tehát olyan munkás-paraszt szövetségre, amely a dolgozó parasztságot is rávezeti a fejlődés szocialista vágányára. A munkásság ma is segíti szövetségesét, a parasztságot, segíti iparcikkeikkel, gépekkel és elsősorban segíti a mezőgazdaság szocialista fejlődésének előmozdításával A dolgozó parasztságnak is kötelessége segíteni a szocializmust *építő munkásosztályt a népi demokratikus álamot. Ezt a segítést, a munkásosztály iránti szövetség hűséget meggyőzéssel, neveléssel, politikai munkával állami intézkedésekkel kell megiszlárdítani és fejleszteni a dogozó parasztságban — leküzdve a kétségkívül fennálló nehézségeket,, A fő nehézségek a következők: 1. a földhöz juttatás és az egyéni gazdálkodás megerősödése következtében részben fokozódott a dolgozó parasztok gondolkodásában a tulajdonosi beállítottiság. A földreform kettős hatása következtében a zömöt kitevő középparasztok helyeslik a népi demokratikus rendszert, elismerik, hogy jó gazdasági helyzetüket munkásoszgályunknak köszönhetik, de ugyanakkor többségük még tartózkodik a szörvetkezeti gazdálkodásiél. 2. Népi demokratikus rendszerünk által a dolgozó parasztságnak nyújtott rendszeres' állami 'támogatás és engedmények (adófizetés, földmegváltási ár, törlesztésnél adott hátralék, stb.) egyrészt mellénk állították a régebben habozó paraszti tömegeket, másrészt az egyoldalú segítség és az engedmények következtében a parasztság soraiban elterjedt az a nézet hogy a munkásosztály segítségét nem kell az állam iránti kötelezettségük teljesítésével viszonozni. Ebből következik, hogy a munkásparaszt szövetség további erősítésének mai legfontosabb feladatai: 1. megnyerni a dolgozó parasztság egészét az állam iránti kötelezettségek maradéktalan teljesítéséhez; 2. megszilárdítani a szocialista szektort a mezőgazdaságban, megnyerni a dolgozó parasztok egyre szélesebb tömegét a tsz-ekbe való belépésre. A munkás paraszt szövetségnek ismétlem — a szocialista épmes„ szolgálnia. A paiw' biztosítása a szocialista építésiben, akár a termelőszövetkezetekben kifejtett termelő munkája, akár az állam iránti kötelezettségeinek pontos teljesítése révén — az egyetlen poétika, amely a munkás-paraszt, szövetséget, tehát a dolgozó parasztság érdekeit is szolgálja. A parasztság megérti ezt. Tudják, hogy a diósgyőri kohók és Sztálinváros megépítése éppúgy „paraszti", mint. ..munkási érdek: — amint az ország békéje és biztonsága is az. Az adózási és beadási kötelezettségek javuló teljesítése, továbbá a december 1-i rundszabály fogadtatása bebizonyította, hogy dolgozó parasztságunk »megérti, és támogatja pártunk politikáját, a közteherviselés politikáját, a zocialista építés érdekében. Ugyanakkor akadnak egyes párt- és vezető állami funkcionáriusok (a föld_művelésügyi minisztériumban és egyebütt), akik a munkásosztállyal szemben akarják ,.védeni“ a falut Szítani szeretnék a közteherviselést, ami vagy ] arra vezetne — ha engednénk, — hogy a szocialista építés terheiből arányra_ tanul sok hárulna az ipari munkásosztályra és a többi városi dolgozóra, vagy arra, hogy lassítanunk kellene a szocialista iparosítás politikáját. Ezért kell belépnünk az ilyen opportumistákkal szemben, akik - ha nem vigyázunk —, alááshatják a szocialista iparosítást is a munkás parasztszövetséget is. Az iyen jelenségekre a kezdet kezdetén el kell ügyelni, mert ez ma az opportunizmus leggkomolyabb jelenttkezés tonnája. A termelőszövetkezetek Térjünk rá a teteielöl szövetkezetek megszilárállásának kérdésére. A megszilárdítás feladatából kiindulva, az eddiginél következetesebben kell politikai tömegmunkáik hangsúlyát a szocialista, szektora helyezni oly módon, hogy — elsőorban példamutatásukkal— a szövekezetek, gépállomások, állami gazdaságok a nevelő munka igazi központjaivá váljanak az egész falu számára. Ahhoz, hogy a dolgozó parasztsággal megism érték, fiuk és elfogadtassuk a szocialista nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, fő feladat, hogy a mezőgazdaság szocialista szektoriban dolgozók között kifejlesszük a szocialista öntudat olyan fokát, amely biztosítja a fegyelmezett munkát, az állam iránti kötelezettségek példamutató teljesítését, a közös tulajdon védelmét, a termelés magasabb kultúrájának elsajátítását és alkalmazását. A termelőszövetkezetek, különösen az állami beadásnál, elmaradnak az állam iránti kötelezettségek teljesítésében. Míg például Fejér megye a sertésbeadás tervét 70.3 százalékra teljesítette, addig a megye termelőszövetkezetei csak 29.6 százalékra. Találkozunk a tsz-en belül munkaegység-hígítással, el nem végzett, vagy rossz minőségű munkáért teljes munkaegység elszámolásával, a terület és a munkaegység tört számainak felfelé kerekítésével. Hogyan neveljük így a falu dolgozóit az egyéni gazdálkodás és a szövetkezeti élet első parancsolatára, amely úgy szól, hogy az állam járandósága mindenekelőtt? A t.sz-tagok felelősségérzetét fejleszteni kell nemcsak a saját kollekt lívájukkal, hanem az egész dolgozó parasztsággal kapcsolatban. Tudatosítani kell bennük, hogy a magasabbrendű, kulturáltabb, új paraszti élet úttörői. Modern, nagyüzemi termelési módszereikkel nem csupán saját jövedelmüket fokozzák, hanem általában segítik a falu dolgozóit a paraszti robottól való szabadulásban. Döntő jelentőségű az agrotechnika és a gépi munka megbecsülésének fokozása. A DISZ-szervezetek, elsősorban a gépállomások segítségével, szervezzék meg a technika és az új termelési, állattenyésztési módszerek irán l lelkesedő falusi fiatalokat, akik elsajátítják a gépek kezelését, népszerűsítik és alkalmazzák az új termelési módszereket, azz élenjárók tapasztalatait. Békemozgalmunkról Az ipar és a mezőgazdaság napi mozgósítást kívánó feladatain túl politikai felvilágosító munkánknak válaszolnia kell azokra az átfogó jellegű kérdésekre, amelyek felvetődnek a tömegekben. Ezek közül egyike a legfontosabbaknak az imperialisták háborús provokációnak leleplezése és visszaverése. Horváth elvtárs ezután az amerikai imperialisták gyalázatos koreai agressziójáról és a Tito-banda fasiszta gaztetteiről beszélt, majd így folytatta: Az imperialista háborús provokációk különös jelentőséget adnak békénk védelmének.. A június 1-i megyei béketalálkozók ékesszólóan bizonyították, hogy immár nemcsak a magyar munkásosztályt, hanem a parasztságot és értelmiséget is a rokon xenv egyre szorosabb kapcsolata fűzi a béke ügyéért harcoló népekhez, s e harc kiemelkedő hőseihez. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a nemzetközi szolidaritás nagy eszméjével a bf mozgalom itatta át tömegméretekbe a magyar falut. Ugyancsak nőtt a béke-mozgalom mozgósító ereje a termelésben. A mozgalom fő hiányossága, továbbra is az, hogy nem küzd eléggé a soraiban fellelhető pacifista hangulatokkal. Nem mozgósít eléggé helytállásra ,és nem tudta megoldani a béke védelmének szükségszerű összekapcsolását a honvédelemmel. Meg kell magyarázni, hogy e kettőt lehetetlen különválasztani: békevédelem honvédelem nélkül annyit jelent, mint kitárni országunk határait az imperialista fenevadaknak. Fegyvertelenségünk, vagy építőn „kicsiségünk“ pacifista hangoztatása háborús felhívás lenne a Titobanditák és gazdáik számára. Meg kell magyarázni hazánkban a béke minden hívének, más szóval minden becsületes dolgozó embernek: amíg a koreai pestisterjesztők fenyegetik a békét, addig békevédelem és honvédelem egy és ugyanaz. Bizonyos pacifista elferdülés tapasztalható a békemozgalom fő jelszavával kapcsolatban is. A „munkával a békéért“ jelszó helyes, mert milliók számára magyarázza meg, hogy jelenleg a termelés a legközvetlenebb és legáltalánosabb egyéni hozzájárulós ké t párt felvilágosító munkája a tömegek között