Tolnai Napló, 1952. július-december (9. évfolyam, 152-305. szám)
1952-07-13 / 163. szám
waplo PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS : Agitációs feladatok a cséplés idején Az idői aratás, cséplés és f?akcmabegyüjtés a tavalyinál jóval nagyobb feladat elé állította falusi pártszervezeteinket, mert a mindinkább élesedő osztályharcban kell megoldaniok. Az előttünk álló feladatokat akkor tudjuk megvalósítani, ha a népnevelő hálózatunkat szervezetileg megerősítjük és tartalmilag olyan érvekkel fegyverezzük fel, amivel az ellenség minden hazug rágalmát vissza tudja verni. Egyes pártszervezeteink az agitációs kollektíva felkészítésében erősen lemaradt, elkésett a népnevelők felkészítésében. A dombóvári járásban 120 kisgyűjtés előadót képeztek ki. Az aratás befejezés előtt áll, a munka további része a cséplés és a gabonabegyűjtés jó elvégzése. Az agitációs munkának ebben a szakaszában fel kell használni az aratás alatt szerzett tapasztalatokat és kiküszöbölni a hibákat. Tudatosítanunk kell az agitáció minden eszközén keresztül, hogy a cséplés és a begyűjtés csak az egész dolgozó parasztság jó munkájával oldható meg, hogy minden dolgozó parasztnak hozzá kell járulnia a begyűjtés sikeres elvégzéséhez. Pártvezetőségeink és népnevelőink csak úgy tudnak jó munkát végezni, ha maguk járnak elől jó példával, ha a falu dolgozói látják, hogy a kommunisták maguk végzik el először feladataikat. Így tett Pege János dunafifldvári tanácselnök, aki elsőnek vitte árpáját a begyűjtőhelyre. A példamutatást jó politikai felvilágosító munkával kell alátámasztani, s így mozgósítani tudjuk az egész dolgozó parasztságot. A kulák és a klerikális reakció már az aratás alatt is mindent elkövetett, hogy hátráltassa a munkát és a cséplés-begyűjtés terén sem fog tétlenkedni. Népnevelőinknek jól fel kell készülniük, hogy le tudják leplezni a nép kenyerére törő ellenséget. Meg kell győznünk a dolgozó parasztságot a terménybegyüjtés jelentőségéről. El kell érnünk, hogy a dolgozó parasztságban tudatosodjon: a terménybegyűjtés nemzetgazdasági, s egyben egyéni érdek is. A szabadpiac június 30-ával megszűnt és a község dolgozó parasztjaitól függ újra, mikor nyílik meg. A községnek, ha teljesíti az állammal szembeni E kisgyűlés előadók már meg is kezdték a kisgyűlések tartását A kisgyűléseken vállalások is születtek, mint Lápafőn, ahol 40 dolgozó paraszt tett felajánlást, hogy közös szérűre hordanak és a cséplőgéptől a begyűjtőhelyre viszik a gabonát. Egészen más a helyzet Németkéren, ahol a pártszervezet vezetősége 3 hónapig még csak népnevelő értekezletet sem tartott. Az aratás-cséplés hatalmas munkáját a népnevelők előkészítése nem előzte meg. Ilyen munka, után nehezen születik jó eredmény, szabad kötelezettségét, újra piaca lesz. Az ellenség támadása nemcsak agitációs vonalon jelentkezik, brutálisabb eszközöktől, a szabotázstól, gyújtogatástól sem riad vissza. Ilyen esetekben a törvény erejét kell érvényesíteni. Érezze a reakció, hogy, aki a nép kenyerére tör, az a nép államával találja magát szemben! Fel kell számolnunk mindenféle megalkuvást, opportunizmust az ellenséggel szemben. Ez pártszervezeteink némelyikében is, de tanácsainknál különösen tapasztalható. Németh Ferenc, paksi tanácselnök, elnéző volt a kulákokkal szemben, munkája szervezetlen. A pártszervezet felfigyelt és leváltották. Népnevelőinknek tudatosítani kell, hogy, a begyűjtés sikere szorosan összefügg az ötéves terv döntő évének eredményess befejezésével, összefügg a békéért folytatott harccal, egyet jelent azzal, hogy több gép, több ruha, cipő, több szükségleti cikk jut a dolgozó parasztságnak. Minden cséplőgéphez szervezzünk 3—4 tagú népnevelőcsoportot. A cséplés ideje alatt az agitáció főterülete a cséplőgépek körül van. Már eddig is folyt ennek a megszervezése, de egyes helyeken lemaradás van, s a lemaradást sürgősen be kell hozni. A cséplőgépnél lévő agitációs brigádba be kell vonni a cséplőgépnél dolgozó legöntudatosabb, legfejlettebb dolgozókat, beleértve a nőket, fiatalokat is. A cséplőgépnél dolgozó népnevelőcsoport legfontosabb feladata: népnevelőmunka a cséplőgépeknél dolgozó többi munkás felé, a munka jó végzése, a szemveszteség csökkentése, a gépkihasználás érdekében. A cséplőgépnél dolgozó népnevelőcsoport feladata azonban főként a csépeltető gazdák közötti felvilágosító munka, a terménybeadási versenyre való mozgósítás. Az agitáció fővonala ezen a téren: „cséplőgéptől a begyűjtő helyre a gabonát“. Meg kell értetni a dolgozó parasztokkal, mennyivel előnyösebb, ha a gabonát nem viszik először haza, mert később újra fuvar kell, újabb munka a leszállításéhoz. De ismertetni kell a törvényt is, ami előírja, hogy 48 órán belül eleget kell tenni cséplés után a beszolgáltatási kötelességnek. A cséplőgépnél lévő népnevelőcsoportot is a párttitkár elvtársnak kell irányítani. A cséplés előtt ki kell oktatni feladataikról, cséplés közben pedig hetenként hívja össze őket a titkár elvtárs, beszélje meg feladataikat, értékelje a heti munkát, használja fel a szerzett tapasztalatokat és lássa el őket menetközben tanáccsal, sajtóanyaggal. A járási pártbizottság adjon közvetlen támogatást a titkár elvtársaknak ebben a munkában, vegyen részt a népnevelők értekezletén. A cséplőgépeknél folytatott felvilágosító munka mellett, a földművesszövetkezetek átvevőhelyein is népnevelőket kell beállítani. A cséplőgépnél és az átvevő helyeken folytatott népnevelőmunka nem jelenti azt, hogy a felvilágosító munka csak erre a területre korlátozódjék. Továbbra is folytatni kell, sőt fokozottabban kell folytatni az egyéni agitációt, a kisgyűléseket, az agitáció más módszereit is. Fel kell használni az élenjárók népszerűsítésére az elmaradók, hanyagok, kipellengérezésére a faliújságot, ,a csasztuska és kultúrbrigádokat. A cséplés sikeres megkezdésének, a minél kevesebb szemveszteséggel való cséplésnek előfeltétele, hogy azonnal kezdjék meg és legrövidebb idő alatt fejezzük is be a hordást. Pártszervezeteink előtt az a feladat áll, hogy a népnevelők jó felkészítésével, a tömegszervezetek legjobbjainak aktivizálásával mozgósítsa dolgozó parasztságunkat e munkák sikeres elvégzése- Kovács László MB. pol. munkatárs. Minden kommmunists kötelessége példamutatóan élenjárni a gabonabeadásban Könyvek milliói a nemzetiségek számára ,,A Román Népköztársaság biztosítja az együttélő nemzetiségek számára az anyanyelv használatának jogát és az anyanyelvű oktatatás minden fokozatban való megszervezését.“ (Idézet a Román Népköztársaság Alkotmányából.) A múlt rendszerben a romániai nemzetiségek az egész dolgozó néppé együtt a legnagyobb mérvű elnyomás alatt sínylődtek. A kultúrházhoz, olvasáshoz, az anyanyelven való tanuláshoz való jogot számukra sem adták meg. Ma Románia nemzetiségei a román néppel együtt a szocializmus építésének boldog napjait élik. A romániai nemzetiségiek nek saját anyanyelven tanító iskolák állnnak rendelkezésükre és részesülhetnek a kultúra áldásaiban. A Román Munkáspárt könyvkiadója, a. állam, és az ifjúsági könyvkiadó milliószámra bocsájja a könyveket a nemzetiségek rendelkezésére, mégpedig saját anyanyelvükön. 1949-től 1951 végéig közel 2.600 könyv jelent meg magyar, német, szerb, jiddis, tatár, görög és más nemzetiségi nyelveken. A könyvek között találhatunk ideológiai, irodalmi, műszaki, szépirodalmi könyveket és nagyszámban tankönyveket. A könyvek összpéldányszáma elérte a 17 milliót. 1902-ben a könyvkiadás tovább fejlődött és igen sok könyvet adtak ki a nemzetiségek nyelvén. 1952 első negyedében több mint 1 milliós példányban 200, a nemzetiségek nyelvén íródott könyv jelent meg. Romániában igen sok könyvet adnak ki, amelyeket magyar, német, szerb és más nemzetiségű írók írtak. De kiadják a nemzetiségek nyelvein a román írók könyveit is, sok nemzetiségi író könyvét pedig lefordítják románra, így például Kovács György magyar nemzetiségű író „Foggal és körömmel“ című regényét lefordították román nyelvre. Horváth István romániai magyar író regénye magyar, német és román nyelveken is megjelent ugyancsak kiadták több nyelven Asztalos István „Szél fuvatban nem indul“ című regényét is. A könyvek milliói kerülnek ki évente Romániában is a nyomdákból. És ezeknek a könyveknek jelentős része a nemzetiségek számára készül. Ez is mutatja, hogy Romániában minden dolgozó, beszéljen bármilyen nyelvet, egyenlő jogú polgára a hazának. Í*MJTTMC7S ts Hogyan veszik ki részüket az aratási munkából Tolna mesiye DISZ-fiatal?ai Farkas elvtárs beszéde nyomán szerb vezetőink felismerték feladataikat, de nemcsak felismerték, hanem ígérik is, hogy minden erejükkel, tudásukkal harcolnak azért a nagyszerű célért, amelyet Pártunk Központi Vezetősége, Ifjúsági Szövetségünk elé tűzött. Farkas elvtárs beszámolóját már több szervezetünk megtárgyalta és ez nagy mértékben járult hozzá ahhoz, hogy megyénk ifjúsága az elmúlt hét folyamán nagy lendülettel dolgozott az aratási munkában. Példának hozhatjuk fel a faddi Új Élet tsz fiataljait, vagy a sióagárdi tsz DISZ fiataljait, de ezek mellett nem maradnak le a Kistormás, Tengelic, Petőfi tsz fiataltagjai sem. Az egyénileg dolgozó paraszt fiatalok is helyesen látták meg feladataikat, miint például Zombán, ahol a búza aratását a DISZ vezetőségének tagjai már elvégezték, Bölcskén szintén a DISZ tagok a példamutatásokon keresztül győzik meg a lemaradókat, önkéntes kisegítő arató brigádok is működnek megyénkben. Az elmúlt varsárnap folyamán a gyönkii járásban több, mint 500 fiatal aratott állami gazdaságokban, tszcs_ben. Jól kivették részüket az aratásból a nagyszékelyi DISZ-tagok, akik két arató brigádot szerveztek. Egyik a Dózsa Népe tsz_ben, a másik Gál Jó_ zsefné búzáját aratta le és rakta össze. A jánosmajori 12 tagú arató brigád 4 hold búzát aratott le vasárnap. És lehetne még fölsorolni sok ilyen araitó brgádot, akik jól dolgoztak, akik ezen keresztüli erősítették a szervezet életét. De nem feledkezhetünk meg azokról a szervezetekről, akik nem teljes egészében veszik ki részüket ebből a munkából, főleg a vezetőink nem irányítják a szervezet tagságát, hogy a legfontosabb feladatoknál az aratásiésépzési munkában tevékenyen dolgozzanak, mint például a paksi területi DISZ, aki kevésbbé mozgósít erre a munkára, vagy a nagydorogi területi DISZ titkár, aki még arra sem ér rá, hogy pártértekezletbe menjen, ahol konkrétan megtudná, hogy milyen feladatok hárulnak a DISZ szervezetre. Saját érdekeit előtérbe helyezi a közösség érdekeinek. Ilyen és ehhez hasonló a helyzet a dunaföldvári területi DISZ-ben, ahol a DISZ nem kapcsolódott bele az aratási munkákba. Mit kell látniuk ezeknek a DISZ szervezetvezetőknek. Azt, amit Farkas elvtárs mondott a Központi Vezetőségi ülésen: „A pártnak a falun nem ifjúsági egyletekre, hanem harcos ifjúsági szervezetekre van szüksége“. Olyan DISZ szervezetekre, amely a párt vezetése alatt a falun az ifjúság döntő többségét szocialista szellemben nevelik és az ifjúságot a falun szocialista átalakulásnak telkes rohamcsapatává fejleszti.“ Tehát az ifjúsági szövetség akkor tölti be feladatát, akkor válik méltóvá a párt legjobb segítője büszke nevére, ha a megye előtt álló nagy feladatok megvalósításában tevékenyen részt vesz és a munkáiban edzi meg sorait. Álljanak tehát az elsők közé % fiatál aratók! Aratógépkezelők, kaszások, marokszedők! A szocializmus falusi építése ezekben a napokban azt jelenti, hogy maradéktalanul elvégezzük az aratási munkát, s hogy dolgozó parasztságunk hogyan teljesíti az állammal szembeni kötelességét a beadást. Az aratás, cséplés és begyűjtéssel kapcsolatban komoly feladatok állnak DISZ szervezeteink előtt. Szervezeteink első teendője, a DISZ tagok és fiatalok döntő többségének bevonása az aratás,cséplés és begyűjtés nagy munkájába. Úgy kell, hogy dolgozzanak a DISZ fiataljaink az aratás idején, hogy minden munkájukkal tevékenyen hozzájáruljanak a gyors, szemveszteség nélküli békearatáshoz. Az y jelszó vezérelje szervezeteinket: „Előre a szemveszteség nélküli betakarításért“, a szemveszteség csökkentésével a béke ügyét, a dolgozó nép ügyét visszük előre. Szabó Lajos DISZ MíB. agifc. prop. titkár Tolna megye dolgozó parasztsága él az alkotmányban biztosítóa művelődési jogával Tolna megyében 1949 májusában alakult meg az első népkönyvtár Bikács községben. Ezt követően sűrű egymásutánban alakultak a falusi népkönyvtárak, s 1950 áprilisáig 25, 1951 végére pedig 115 népkönyvtár működött Tolna megye területén. Ma 127 népkönyvtára van a megyének, s mindössze 10 egészen kicsi, távoleső falu van, ahol eddig nem nyílhatott meg a könyvtár, de augusztus 20-ig ezekben a helyiségekben is felállítják. A dolgozó parasztság mindenütt nagy örömmel fogadta a népkönyvtárakat, s örömmel élt az Alkotmányban biztosított művelődési jogával. Ezt igazolja a népkönyvtárak egyre növdU,vő forgalma: míg 1960-ben 11.000 ol«, vagy mintegy 16.000 könyvet kölcsönözött a tolna-megyei falvakban, addig ez a szám 1951 -ben már négyszeresére emelkedett, 44.649 olvasó 66.841 könyvet vett ki a népkönyvtárból. Az idei év azonban az elmúlt év forgalmát is messze túlszárnyalja, mert már az első félévben mind az olvasók száma, mind az olvasott könyvek mennyisége meghaladja a tavalyit. Tolna mgye községeiben pedig 4.6.863 olvasó 71.302 könyvet kölcsönzött ki a népkönyvtárakból. Már két éve annak, hogy az amerikai légibanditák Észak-Korea békés városait és folíváit bombázzák. Bárhol jelenjenek is meg, nyomukban minden romhalmazzá és hamuvá válik. Pusztulnak a gyerekei, és öregek, nők és férfiak, lángolnak a házak és fák. De mindez nem tudja megtörni a koreai nép hősies harcát és végső győzelembe vetett hitét. A néphadsereg harcosai a kínai népi önkéntesekkel együtt, hősiesen védelmeznek minden talpalatnyi földet. Az intervenciósok egymásul fin szenvedik a vereséget és lehetetlen dürhükben a nemzetközi törvények által szigorúan tiltott, barbár eszközökhöz nyúlnak: vegyi és baktériumfegyvereket alkalmaznak, kínozzák a hadifoglyokat. Súlyos helyzetben élnek a gyerünkéi, a háborút tüzelői lángoló Koreában. A koreai gyermekei már adják, hogy akármilyen éhesek is, nem szabad felvenniük a repülőgépről ledobott, vagy sózott halat, mert megmérgezték az amerikaiak. Nem veszik fel az utcán heverő szép játékokat sem, mert látták, hogyan robbant fel egy kislány kezében az amerikaiak által ledobott labda . . . .A nagyobb gyermekek segítenek szüleiknek és felnőtt testvéreiknek — kiharcolni a győzelmet. Mikor a betolakodóknak ideiglenesen sikerült elfoglalni az Észak-koreai ■Szencsen várost. Coj En Gir, a szencseni gyermekotthon elnöke. Kim Szín Hvan tanítónak, a Munkapárt tagjával, segítségével megalakította az „Ifjú Gárda" illegális gyermekszervezetet. A fiatal hazafiak Oleg Kosevoj példáját követve, fegyvereket szereztek az amerikaiak katonai raktárából a partizánok számára, felgyújtották azokat a házakat, amelyekben az ellenség lakott és Szencsen felszabadításának alapján foglyul ejtettek három amerikait, akik egy leányiskola pincéjéban rejtőztek el, .A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Népgyűlésének elnöksége Coj Eu Gir, Pak Cser Gvan, Hon Te Gir és 0 Dev Szuk ifjúgárdistákat hadi érdemrenddel tüntette ki. Kvon Ben Tju tizenhat éves hazafi, akinek éjszaka sikerült bejutnia az amerikaiak által létesített koncentrációs táborba és mialatt a megszállók részegeskedtek, több mint 150 koreait szabadított ki. Hvanhe tartományban lakik a kis Sze Cser Lin, aki ,Jic bandon“-nak — a felszabadulás gyermekének — neveznek. Sze Cser Lin ugyanis 1915 augusztus 15-én született, azon a napon, amikor a Szovjet Hadsereg Felszabadította Koreát a japán szamurájok uralma alól. Sze Cser Lin az amerikai megszállás napjaiban anyjának megbízásából, aki partizán volt, a börtönhöz ment és ott papírgalambókkal kezdett játszani. .A felnőtteket persze nem engedték ide. Mikor az őrök elfordultak, a gyermek a galambokat bedobta a börtönablakon. Ezek utasításokat tartalmaztak a börtönben sínylődök részére, hogy miképpen szervezzék meg a lázadást. Koreában mindenki a legifjabbaktól a legidősebbekig harcol hazája felszabadításáért. Ezért hisz a világon minden becsületes ember a koreai nép győzelmében. harcoló Korea gyermekei