Tolnai Napló, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-01 / 77. szám

!»ÓS ÁPRILIS 1 NAPLÓ PARI ÉS PARI ÉPÍTÉS ♦ A Szekszárd-újvárosi pártszervezet népnevelőinek harca a tavaszi vetésterv sikeres befejezéséért Egyik legfontosabb feladatunk a tavaszi vetésterv sikeres végrehajtá­sa, valamint a terméshozam növelése úgy, ahogy a­zt a minisztertanács ja­nuár 30-i határozata előírja.­ Rákosi elvtázs a parlamenti beszédében az elmúlt év tapasztalatait így foglalta össze: „A fagykár és az aszály m­el­­lett sokkal jobb lehetett volna az 1952-es évi termésünk, ha korszerű földművelés modern agrotechnika­isákcáyát betartottuk volna.“ Az a tapasztalat a múlt évből, hogy ahol a termés ügyét nem bízták pusztán az időjárásra, ott voltak eredmények a3 aszály ellenére is. Ezt a tapasztalatot lehet, leszűrni s Sz­ekszárd város terméseredményéből is. Az a dolgozó paraszt, aki élt az agrotechnika hasznosítás­ával, aki jól végezte el a tavaszi­­ növények ápo­lását, 4—5 mázs­ával m­­agassabb ter­méshozamot ért el, mint az a dolgo­zó paraszt, ki pusztán az időjárásra bízta a term­ésho­zam növelését. Marsai Mih­á­ly dolgozó paraszt négyzetesen vetette kukoricáját, négyszer kapál­ta. Ő az aszály ellenére ia termése 5 mázsával magasabb volt azon dolgozó parasztokénál, akik nem alkflímaí&ták a négyzetes vetést. E.ddig i eredményei n h Szekszárd területén a tavaszi árpa, zab vetésében azt m­uta­tj­ák, hogy van még tenni való, jó politikai felvilágo­sító munkára v­an szükség, hogy meg­­győzzük a dolgozó parasztságunkat, nincs egy pillanatnyi várásidő az ár­pa és a zabvetéssel .Az újvárosi alapszervezet népneve­lői eddig soha nem­ tapasztalt agi­­tációs munkát végeznek. Naponként este, reggel kint vannak a­­ területükön és meggyőzik azokat a dolgozó pa­rasztokat­,­ akik még nem vetették el a zabot, és árpát, hogy sürgősen te­gyenek eleget kötelezettségüknek. Na­ponként­­ értékeljük munkánk gyümöl­cseit. A legutóbbi népnevelő érte­kezleten újabb eredmények, kezdemé­nyezések születtek népnevelőink kö­zött. Egymást páros­ versenyre hívták A kezdeményezés Marsai Mihály elv­­társ dolgozó paraszttól indult meg.­­­­ Tizennégy dolgozó paraszt van területemen, ezeket i.r VI-napra meg­látogatom — motele, - Marsai elv­­társ. Elbeszélgetek velük munka köz­ben, amikor kint vagyunk a határ­ban. Ott’ győzöm meg őket arról, hogy minél előbb vessék el tavaszi növényeiket. A munkám, eredményei­nek gyümölcsei főleg a példamutatás nyomán­­ erednek. Én már elvetettem a zabot és­­ az árpát. Nagy harc volt­­ zámomra ez, de tudom azt, hogy csak akkor leszek­ harcos tagja pár­tunknak,­csak akkor szolgálom iga­zán népi­­ demokráciánkat, ha eleget teszek a vetési­ kötelezettségemnek. Így szereztem be a vetőmagot, mert tudtam, ha nem vetek, akkor nem is fogok ara.Un­. Erről győzöm meg nap, mint nap­ dolgozó parasz­ttársaima­t is, hogy kövessék példámat és bármilyen nehéz körülmények között is szerez­zék be az árpa és a zabvetőmagot, hogy még a­ hátralévő árpa- és zab­vetést minél előbb befejezzük. Vál­lalom, hogy területemen három dol­­gozó parasztot győzök meg, akik vissza vannak a zab­ba árpavetéssel. A kezdeményezéshez nyolc kommunista csatlakozott Károly József elv­társ és Márkus Ist­vánná elv­társnő dolgozó paras­z­t­­tiszony szintén .4 olyan paraszttól vállaltak patron­álás végett, akik még nem vetették el a zabot és az árpát. Mangó Ferenc (óviás­, szintén 4 dol­gozó paraszt patronálását vállalta: Hauszb­enecht Ferenc iélvtárs.2, Kardos Albert elvtárs 2, Kiss István elv­társ 2, L­ia István elvtárs 2, Schulz Sán­dor elv­társ, szintén 2 dolgozó paraszt pontronálását vállalta. A kezdeménye­­z­években, a' Vállalásokban jó példát mutatott Joó Sándor elvtárs,, az ala­p­­szervezetünk legjobb népnevelője. Vállalta, hogy a Zrínyi­ és az Árva­­ház utcában egyetlen dolgozó paraszt­nak sem marad egyetlen talpalatnyi földje szántatlanul és vetetlenül. Joó «lvtárs nem ismer fáradságot, reggel korán, este későn látogatja a dolgozó parasztokat, módszereit átadja a töb­bi népnevelő elvtársaknak. — Számomra az a legdöntőbb fel­adat, hogy nap, mint nap kimegyek a népnevelőkkel a dolgozó parasztok közé és segítem őket agitációs mun­kájukban, így a helyszínen harcias­ságra, szilárdságra nevelem népneve­lőinket. Vasárnap reggel 6 órakor Károly József elvtárssal mentem ki a dolgozó parasztokhoz, Slerner Fe­renc Kapisztrán utcai dolgozó pa­rasztot látogattuk meg. Örömmel fo­gadott bennünket. Beszélgetésünk fo­lyamán saját maga tért­­ rá a vetésre. Elmondta, hogy van még kötelezett­­ségfe­m abból, amit vetni kell — Nehéz beszerezni, — mondotta,. — Megma­gyaráztam neki, ha most nem vet za­bot, mit fog aratni, rámutattam, hogy tervszerűen kell a dolgozó parasz­toknak­ is gazdálkodni területükön. Megmagyaráztam, hogy nem mindegy, ha csak kukoricát vetünk és zabot, árpát meg nem. Ezt magáévá tette Herner Ferenc dolgozó paraszt és megígérte, hogy­ minden körülmények között beszerzi a zab vetőmagot és haladéktalanul elveti. Ugyancsak a fentieket ígérte Németh János dol­gozó paraszt is. Mangó elvtárs, amikor pár nappal ezelőtt kint volt a Palák utcában Leipo­ld Jánosnál, meggyőzte, hogy a vetési terv törvény és saját magá­nak is ellensége az, aki nem vet. En­nek nyomán vasárnap reggel Leipold János dolgozó paraszt elmondta Man­gó elv­társnak, hogy elvetette a zabot és az árpát. Dolgozó parasztijaink az állandó, folyamatos népnevelő mun­ka nyomán mindjobban magukévá te­szik pártunk politikáját, mindjobban megértik, hogy a vetési terv törvény. Ezt mondotta Csuka Ferencné dolgozó parasztasszon­y, egyik kisgyűlés al­kalmával. — „Tudom azt, hogy haza­fias kötelezettségünk a tavaszi mun­­ka, örömmel vetünk, mert munkánkat megbecsüli pártunk és kormányza­tunk.“ Az ellenség igyekezik akadályozni a tavaszi vetési munkát az újvárosi területen is Mindent el­követ, hogy lebeszélje a becsületes dolgozó parasztokat a vetésről. Ne­künk az a feladatunk, hogy szüntele­nül támadjunk, leplezzük le az ellen­séget, verjük vissza szüntelenül az olyan hangot, hogy „ráérünk még vet­ni, hogy nem lehet vetőmagot szerez­ni.“ Szeks­zárd város népnevelői csat­lakozzanak az újvárosi alapszervezet népnevelői­­ kezdeményezéséhez, vál­laljanak egy-két dolgozó parasztért felelősséget, vállalják, hogy haladék­talanul elvégzi a zab és árpavetési kötelezettségét. Indítsanak harcot népnevelőink az ellenség ellen a ta­vaszi szántásért, vetésért, ötéves ter­vünkért, a békéért, hogy méltókép­pen ünnepelhessük hazánk felszaba­dulásának nyolcadik évfordulóját. HORVÁTH JÓZSEF a S­zekszárd-új városi alapszervezet titkára. A dombóvári állomás dolgozói harcban az „Élüzem“ cím elnyeréséért A dombóvári állomás dolgozói a fel­szabadulási hét ideje alatt is fokozott harcot folytatnak az Élüzem cím megszerzése érdekében. Felülvizsgál­ták április 4 re tett vállalásaikat, azok túlteljesítésével kívánják megimde­­pe­lni felszabadulásunk ünnepét. De ez nemcsak kívánság volt az állomás dolgozóinak, hanem e­zt igyekeznek is valóra váltani Elsőnek teljesítették gurítási tervüket, amit március 18-án befejeztek, vagyis határidő előtt 1-3 nappal. A kocsimozgatási tervet 103 százalékra, a kocsitartóz­kodási ter­vet szint­én 108 százalékra teljesítet­ték. Kertész Géza és Kurinyi Tibor forgalmi szolgálattevők és brigádja vállalták, hogy április 4-re 28.000 tonna túlsúlyt érnek el. A kereske­delmi szolgálat dolgozói sem marad­nak el. Csatári Ferenc raktármunkás brigádja március 21-én az árumozdí­tásnál 106 százalékos vállalással szemben 147 százalékos eredményt értek el. Addig, amíg az állomás dolgozói mindent elkövetnek a munkák időben való elvégzéséért, addig a pályafenn­­tartási főnökség lebecsüli a kocsik gyors kirakásáért indított harcunkat. Amíg a fuvaroztató vállalatok külde­ményeit kényszerrel rakjuk ki, addig a pályafenntartási főnökség nem gon­doskodik a kocsik kirakásáról, an­nak ellenére sem, hogy azok előjelen­­tése időben megtörtént, úgy látszik, a pályafenntartási főnökség nincs tis­z­tában a kocsikirakások fontossá­gával, vagy nem érzi súlyát annak a kérdésnek, hogy hány fedezetlen kocsi marad igazgatóságunk területén a felületes kezelés miatt? Nagyobb gondot fordításának erre a fontos té­nyezőre, segítsék több megértéssel, nagyobb szervezettséggel a felszaba­dulási hetet. Meg kell említeni a menetirányítók kimagasló eredményeit is. Monori István és Magyari Sándor dombóvári menetirányítóik brigádjukkal a menet­­rendszerűségi tervet 214 százalékra teljesítették. Dicséret illeti a dombó­vári fűtőházat is, ahol a felszabadulási hetet túlsúlyos vonat továbbításával kezdték meg. Németh Lajos II. moz­donyvezető és fűtői az 1201 tonnás vonatot 221 tonna túlsúllyal továbbí­tották úgy, hogy az utazási tervet 194 százalékra teljesítették a 35 kilo­méteres óránkénti utazási sebesség mellett. VÁRNAI LÁSZLÓ MÁV igazgatóság. 3 A sióagárdi kultúrotthon a dolgozók második otthona Népünk egészét tekintve hatalmas eredményeket értünk el kulturális téren. A falu fejlődése azonban mes­­­sze felülmúlja ezt az országos átla­got. Dolgozó parasztságunkat a Hor­­thy-rendszer elzárta a művelődés leg­csekélyebb kihetőségétől is. Falura még újság, vagy kalendárium is csak elvétve jutott. A dolgozó parasztif­júság művelődési és szórakozási le­­he­tősége szinte a nullával volt egyen­lő. A kulákbálokról is kilökték őket, ha bemerészkedtek oda. Dolgozó pa­rasztságunk előtt ma szélesre tágul a művelődés lehetősége. Jelenleg 1640 területi kultúrotthonunk van. A fal­vakban 4494 könyvtár működik. A falu dolgozó népe él is a népi demo­krácia adta lehetőségiekkel mert ma már nem tudja elképzelni életét tanu­lás és kultúra nélkül. A kultúrotthonok a dolgozók má­sodik otthonai, ahol esténként ös­­­szegyülnek a­ falvak dolgozói és ott olvasnak, tanulnak szórakoznak. — Sióagárdnak a falu lakosságához ké­pest igen kicsiny volt a­ kultúrott­hona. Ezért 82 ezer­ forintos beruhá­zással kibővítették ezt. Ebből 36 ezer forintot kaptak hozzájárulásként a többit a dolgozók társadalmi mun­kával végezték el. Az egész község belekapcsolódott a kultúrotthon épí­tésébe, sőt sokan, így Becs Tóth János, — még építési anyaggal is hozzájárultak. Meg is látszik kultúrotthonuköiy hogy ez a falu központja. 'Fiatalok­ és öregebbek szívesen­­••keresik i­s­­ Itt próbálnak a megyei bemutató si­keresen szerepelt tánccsoportjai. Ide járnak a színjátszók. Itt tartja ös­­­szejöveteleit a népi zenekar, am­ely hetenként egy nap köszönti a me­zőgazdasági munkákban élenjáró ele gozókat. A kultúrotthonban tartják a, Szabad Föld Téli Estéket ami­lyeket a sióagárdi dolgozók igéi: szívesen és igen nagy számban láto­gatnak. Régen mozija sem volt a községnek. Most a kultúrotthonban ez is megtalálható. Könyvtáruk­­ is igen szép 600 könyvből áll. Nagy is a forgalom. A dolgozók sokan kere­sik fel. A múlt hónapban is 485 kö­ • csönziés volt. A könyvtár együk l;­­szorgalmasabb olvasója B­ase Tóth Katalin tszcs-tag, aki különösen, a Gorkij és Jókai könyveket szereti. Népi demokráciánknak, egy­if Legfőbb célkitűzése az hogy művelt képzett dolgozók építsél: szocialista hazánkat, hogy­ megszüntessük a­­ fa­­­lu és a város közti kulturális szaki­­­dékot. A kultúra ma már a dolgo­zók közkincse, és államunk meg­­tesz mindent ennek érdekében. Növénytermesztési tanfolyam záróvizsgája Dombóváron Pártunk és kormányzatunk nagy segítséget nyújt termelőszövetkezete­­inknek­ abban is, hogy biztosítja szá­munkra a szakmai továbbképzést. A dombóvári Rákóczi termelőcsoport tagsága részére is indult egy növény­­termesztési tanfolyam, melynek záró­vizsgája március 22-én volt megtart­va. A vizsgán és az egész tanfolyam alatt a termelőcsoport tagjai bebizo­­nyították, hogy a gyakorlatban al­kalmazni fogják azokat a fejlett ag­­ro- és zootechnikai módszereket, me­lyet a Szovjetunió élenjáró mező­gazdasága adott számunkra. A Rákó­czi termelőcsoport tagsá­ga gyakorlat­­ban is bebizonyította, hogy a tanfo­lyamon tanultakat gyakorlatban is érvényesíti.­­ A tavaszi kalászo­sok egy részét keresztsorosan vezet­­ték, őszi kalászosaiknál alkalmazzák a pótbeporzást és egyéb fejlett agro­technikai eljárásokat. Kővári Gyula elvtárs, a tanfolyam vezetője értékelést adott a vizsgán a h­allgatóknak arról, hogy ki milyen eredménnyel vizsgázott. A tanfolyam hallgatói vállalást tettek arra hogy minden munkájukat a minisztertanács által megállapított határidőn belül végzik el, és igen nagy gondot for­dítanak a minőségi munkára.­­ Simon Istvánná VB- liter Dombóvár. Példás ítélet a dolgozó nép vagyonának kártevőire Boross Ferenc alkalmi munkás, a dunaszekcsői állami gazdaságiból egy darab pokrócot és 2 darab lepedőt, majd a hétfői állami gazdaságból ugyancsak 1 darab takarót és 2 darab lepedőt ellopott. A járásbíróság 4 hónapi börtönre 500 forint pénzbün­tetésre és háromévi közügyeiktől Va­lló eltiltásra ítélte. Horváth József decsi lakost, aki az állami gazdaság tulajdonát kér­dező ekét hozzávaló taligával együtt ellopta, a járásbíróság 7 hónapi bör­tönbüntetésre és 600 forint pénzbün­tetésre ítélte el Atkári Lajos mé me­si lakos, a tol­nai népboltból 1 darab férfisálat el­lopott. A járásbíróság 6 hónapi bör­tönre és 500 forint pénzi büntetten­e ítélte. Kemény Mihály gépkezelő, a bíró- tói állami gazdaság felhágói gyü­mölcsösében a gyümölcsfák permete­­zésére rendelt permetlevet a földre engedte ki, így­ károsította meg az­ állami gazdaságot. Ezért a szekszár­di megyei bíróság 4 hónapi börtön­büntetésre ítélte. Orsóg Károly őcsényi lakos, a Kö­­zépduna Halászati Szövetkezet­­ ha­­lászterü­letéről 7 kilogramm halat el­lopott. A szekszárdi járásbíróság­ 3 hónapi börtönre és 500 forint pénz­büntetésre ítélte. A JÓ SZTAHANOVISTA ÁTADJA MUNKAMÓDSZERÉT ......a jó sztahanovistát nemcsak a saját eredménye után ítélik meg, hanem aszerint, hány munkásnak adta át tapasztalatát, és mi­lyen eredménnyel(Rákosi elvtársnak a Szta­­hanovisták országos Tanácskozásán mondott beszédéből.) Szőr György ifjúmunkás szövő, a Tolnai Textilgyár dolgozója ilyen jó szta­­hánovista akar lenni. Olyan, akire büszke az üzem, büszke az ország. Aki, ha Rákosi elvtárs előtt állna, elmondaná: teljesítettem ezt a feladatot is. Sztahánovistához méltó módon átadtam munka­­módszeremet munkatársaimnak, azoknak akik eddig még gyenge munkát végeznek a frontján, akik nem tudják teljesíteni tervelőirány­zatukat. Alig 18 éves, de máris sztahanovista. Január­ban érte az a megtiszteltetés, amikor jó termelő munkájáért, munkamódszer átadásáért valamint jó minőségi termelés eléréséért ünnepélyes kere­tek között sztahánovistának nyilvánították. Ho­gyan tudta ezt a szintet elérni? Úgy, hogy ttfem törődve a nehézségekkel, állandóan fokozta ter­­melési eredményét há­rom­ hónapon keresztül olyan kimagasló százalékot mutatott fel, ami elég ahhoz, hogy valaki sztahanovista legyen. A mi­nőség terén is jól végezte munkáját, állandóan felülmúlta dolgozó társainak eredményét. De eb­be nem nyugodott bele sokáig, igyekezett mun­kája közben segíteni a többi dolgozókat is mert ahogy mondja: Az a célom, hogy az üzem vala­mennyi dolgozója példámat, követve, teljesítse na­­pi, illetve havi tervét. Jelenleg Eger Jakab munkatársával foglal­kozik neki igyekszik átadni azokat a fejlett mun­kamódszereket, amivel ő is dolgozik. Eger Jakab azonban nem sokat törődik munkájával — mond­ja, — hiába magyarázom meg a munkamódszere­ket, ami növeli tervteljesítését, nem nagyon veszi figyelembe. Pedig közbe-közbe rámutatok arra is hogy rosszul cselekszik akkor, ha nem teljesíti tervét, mert így a fizetése sem éri el a kívánt mértéket. Én, aki becsülettel teljesítem munká­mat, tudok szép fizetést is felmutatni. Havi kere­­setem 000 1000 forint, de sok esetben elérem az 1100 forintos fizetést is. Emellett sok esetben ré­­szesültem már különböző prémiumban is, ami csupán ajándék az én számomra. A felszabadulási hét ideje alatt is kiválóan teljesíti normáját. Annak ellenére, hogy „csak“ három gépen dolgozik mivel a negyedik javítás alatt van — H0 száza­­lékos nap­­teljesítményt is tud elérni, így is pél­daként jár elől a négygépes szövők mellett is. De emellett minőségi munkát is végez. A felsza­badulási hét előtt alig érte el a 80 százalékos mi­nőségi munkát, ezekben a napokban viszont 100 százalékos minőségi munkát végez. Nagy gondot fordít az anyagta­karékosságra, alkalmazza mun­­kája közben azokat a fejlett módszereket melyek segítik a termelés emelését. S mindezt miért teszi? „A múltban nem tud­tam volna így dolgozni. De ha tudtam volt is, nem részesültem volna olyan megtiszteltetésben, mint a mi népi demokráciánkban, ahol az embert munkája után dicséretben részesítik. A­ Szovjetunió Hadserege biztosította az én számomra is a munkához való jogot, s ezt a jogot f­i akarom használni egér, életemen át. Jó munkámmal igyekszem megvé­deni or­szágunkat a háborús gyújtogatókk­al szem­ben, akik egy újabb háború kirobbantásán speku­lálnak, ismét nyomorba akarják dönteni a mi or­­szágunkat. Ezt nem engedjük. Dolgozó társaimmval együtt harcolok a békéért , percek kihasználá­sával viszem győzelemre a béketábort, segítem az országot a szocializmus mielőbbi megvalósításá­ért. Most, a felszabadulási hét alatt még jobb munkát akarok kifejteni a termelés vonalán és a munkamódszerátadás terén. Megmagyarázom dolgozó társaimnak a munka jelentőségét ismer­tetem azokat a fejlett munk­amódszereket, me­lyek a termelés győzelmét segítik. S ezt a lendü­­­letemet április 4 után még fokozni akarom, egé­szen addig, míg a mi ügyünk győzelmi«­ec­éssor nem teljesül.“ _ j

Next