Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-01 / 1. szám
1M4 JANTJÄÄ 1 A „Pravda" a párisi diplomáciai különtárgyaásokról Moszkva (TASZSZ) A „Pravda“ párisi tudósítója a francia fővárosban folyó diplomáciai különtárgyalásokról ezeket írja: Sajtójelentések szerint az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország diplomáciai szakértői Párisban abból a célból tartottak különtanácskozást, hogy kidolgozzák a három nyugati hatalom „közös akcióprogrammját“ a külügyminiszterek küszöbönálló berlini tanácskozására. Ezzel kapcsolatban Párisban kiemelik azt a erejt, hogy a diplomáciai különtanácskozás Grewe-nek, a bonni hatóságok külön ez alkalomból Parisba érkezett képviselőjének aktív részvételével folytak. Még a burzsoá lapok sem tartják szükségesnek, hogy eltitkolják azt a tényt, — folytatja a tudósító — hogy a különtanácskozáson olyan „akcióprogrammot" dolgoztak ki, amely a tárgyalások meghiúsításához vezet? hét A francia üzleti körökkel kapcsolatban álló „Aux Ecoutes“ című hetilap olyan következtésre jut, hogy Párosban a négyhatalmi tanácskozás előkészítése a parlamenti többségnek az említett külpolitikai vitában kifejezett akarata ellenére történik. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy a francia közvélemény ellenőrzése nélkül kifejezett diplomáciai mesterkedések „a közeljövőben botrányra vezethetnek.*' Sajtószemle időszerű kérdésekről LONDON Januárban kezdődik az ausztráliai Sydneyben a brit nemzetközösség pénzügyminisztereinek egyhetes értekezlete. Az értekezlet során elsősorban a nemzetközi kereskedelem kilátásait vizsgálják meg. A tanácskozás során felmerülő problémák súlyára fényt vet, hogy az angol sajtó már most bőségesen közöl előzetes kommentárokat. E cikkek főként azt vetik, fel, hogy a brit nemzetközösség országainak gazdasági élete szempontjából veszéllyel járhat az amerikai gazdasági válság kibontakozása, s elkeseredett hangok hallatszanak az Egyesült Államoktól való gazdasági függés miatt is. A „ Information" közli Edouard Daladier nemzetgyűlési képviselőnek, volt miniszterelnöknek cikkét az indokínai háborúról. Daladier a cikkben hangsúlyozza, hogy Ho Si Minh kormánya többször kifejezésre juttatta tárgyalási készségét és ennek során Franciaországra nézve előnyös feltételeket kínált, továbbá gazdasági egyezmények megkötését javasolta. A „Ferman“ című teheráni lap cikket közöl a tervezett ,,középkeleti védelmi tömbbel“ kapcsolatban. Teheráni politikai körökben most sok szó esik a „középkeleti védelmi tömb“ megalakításáról — írja a lap. ■— Felmerül az a kérdés, hogy Irán kormánya,... miért nem vallott igen jellemző ezzel kapcsolatban a Reuters egyik hírmagyarázata, amely ,,illetékes londoni személyiségekre“ hivatkozva megemlíti hogy ha Amerika csupán egy százalékkal csökkenti behozatalát, az a brit nemzetközösség külkereskedelmének már öt százalékos kárt jelent. Több lap veti Id a Jorlt nemzetközösségnek az amerikai gazdasági lanyhulástól való függetlenülést, a „Daily Mail“ pedig még ennél is tovább megy: „Angliának igyekeznie kell fejleszteni kereskedelmét a távol Kelettel, nevezetesen Kínával. „A francia kormány nem adott semmiféle választ ezekre a javaslatokra — írja Daladier — holott e javaslatok alapján véget vethettek volna a háborúnak és biztosíthatták volna ,hogy országunk megtartsa fontos szerepét a Távol-Keleten ... Daladier befejezésül követeli, hogy a francia kormány és a parlament haladéktalanul hozzon határozatot az indokínai háború beszüntetéséről. nyíltan színt, hogy a két tábor közül melyiket akarja támogatni. — Ha ránézünk a térképre, látjuk, hogy Iránnak kétezerháromszáz kilométeres közös határvonala van a Szovjetunióval, amellyel emellett komoly gazdasági kapcsolataink is vannak. Ezért tehát Irán csakis semleges maradhat a két tábor között. Ezenkívül még egy baráti szerződésünk is van a Szovjetunióval, amely 1921-ben jött létre. Irán népe örömmel folytat semleges politikát és sohasem lesz hajlandó arra, hogy egyetértsen a sötét és furfangos blokk politikájával. PARIS MTI Belföldi hírek Az országban több helyen fejlesztik a tejbegyűjtő hálózatot. Ezáltal a termelők lakhelyükhöz közelebb adhatják be a tejet és a tej minősége is javul, mert a gyűjtőhálózatok új állomásain rögtön hűzik és így a tej frissebben kerül a városi feldolgozó üzemekbe. Hajdú, Szabolcs és Csongrád megyékben több, mint másfélmillió forint beruházással több új gyá Vi állomást létesítettek és a régieket korszerűsítették, Iajdú megyében például tizenhárom községben létesült tejbegyűjtő állomás. * A Budapesti Szállítóberendezések gyára 1954. első felében ezer EMÁG negyvenkettő típusú cséplőgépet gyárt mezőgazdaságunknak. Ez a munka komoly feladat elé állítja a gyár dolgozóit, mert először gyártanak üzemükben cséplőgépet. Az előkészületeket már megkezdték. * A falusi földművesszövetkezetek a tavalyinál jóval nagyobb mennyiségben szállítanak élelmiszert a budapesti vásárcsarnokokba és a piacokon lévő elárusítóhelyeikre. Az ország különböző tájairól hasított sertést, füstölt és sózott szalonnát, sonkát, házikolbászt, lisztet, cukrot, babot, hagymát, zöldséget, gyümölcsöt és más élelmiszert hoznak a teherautók. Míg tavaly december 23-án például másfél vagon élelmiszert hoztak Budapestre, idén ugyanezen a napon négy vagonnal szállítottak. Amerikai bombázógépek pusztulása Berlin (TASZSZ) A hamburgi rádió jelentése szerint egy B-29-es típusú bombázó repülőerőd december 17-én reggel a Csendes-óceán Guam szigetén a lakóházakra zuhant Tizenheten meghaltak, tizenheten megsebesültek. Több ház elpusztult. NAPCÖ Külpolitikai hírek PARIS A „l'Humanité“ jelenti: Franco kormánya kérte Garcia Velasconak, a Spanyol Köztársasági hadsereg századosának kiadását, aki jelenleg Franciaországban letartóztatásban van. Az orléansi vádtanácshoz ezzel a kikéréssel kapcsolatban számtalan tiltakozás, levél, sürgöny érkezett üzemekből, kommunista, szocialista, radikális megyei képviselőktől. Az orléansi vádtanács elhatározta, hogy visszautasítja Garcia Velasco Franconak való kiadását. ROMA Pella olasz miniszterelnök kedden levelet intézett a CGIL-hez, azzal kapcsolatban, hogy a szakszervezetek sürgették a sztrájkoló közalkalmazottak ellen hozott fegyelmi büntetések megszüntetését A miniszterelnök a levélben kereken visszautasítja a képviselőház vonatkozó határozatát A képviselőház ugyanis dec. elején Di Vittorio javaslatára többségi határozatot hozott arról, hogy a kormány semmisítse meg azokat a fegyelmi szankciókat, amelyekkel politikai és szakszervezeti tevékenységük miatt több közalkalmazottat sújtottak. Úgyszólván egyedülálló eset ez, hogy a kormány nyíltan szembehelyezkedik a parlament döntésével. WASHINGTON December 29-én Washingtonban tanácskozás folyt a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői között. A tanácskozások azzal kapcsolatos technikai kérdésekről folytak, hogy az Egyesült Államoknak száznyolcvanhat hadihajót (főként torpedónaszádokat és partraszállító hajókat) azon hajók közül, amelyeket a Szovjetunió a második világháború éveiben a kölcsönbérlet alapján kapott. E hajók a felek közti megállapodás értelmében nem adandók el a Szovjetuniónak. A hajók átadása a kölcsönbérlettel kapcsolatos elszámolások rendezésének részét képezi. fi CGT fellívást Intézett a franca de’tiarc^p, hogy harcolanak a munkabérek emeléséért Páris (MTI) A CGT országos irodája felhívást intézett a CGT valamennyi szervezetéhez, valamennyi francia dolgozóhoz, hogy a legteljesebb akcióegységben indítson hatalmas méretű kampányt, hogy kikényszerítsék a kormánytól és a tőkésektől a munkásság következő követeléseinek teljesítését: 1. A minimális havi munkabért 25165 frankban kell megállapítani, egységesen az ország egész területére. 2. A minimális munkabér emelésével megfelelő arányban általában emelni kell a munkabéreket és a nyugdíjakat. 3. A dolgozók csupán évi összkeresetüknek 300 000 frankot meghaladó része után fizessenek adót. Washington és London az utolsó hónapokban egyre-másra tett erőfeszítéseket annak érdekében, hogy rábírja Franciaországot, ratifikálja az „európai védelmi közösségről“ szóló szerződést, amely a feléledő német Wehrmachtnak juttatja a főhelyet. Az Egyesült Államok nem fukarkodnak ígéreteikkel, csakhogy más belátásra térítsék veszélyes terveik ellenzőit. Mindenképpen azt az illúziót akarják kelteni, hogy Franciaország ,,biztosítékokat" kap arra az eshetőségre, ha szorult helyzetbe kerülne az „európai hadsereg" kaszárnyájában. Angliában jellemző propagandahadjárat indult nemrég. Azt a benyomást akarták kelteni, hogy az angol kormány az „európai hadsereget“ illetően felülvizsgálja korábbi állásfoglalását. A Foreign Office hivatalos képviselője november vége felé kijelentette, hogy „az angol kormány a legszorosabb kapcsolatot óhajtja fenntartani az európai védelmi közösséggel". Ez a nyilatkozat felkeltette a figyelmet, mert London eladdig határozottan visszautasította a közvetlen részvételt, hogy szabadon rendelkezhessen az angol fegyveres erőkkel. A „Welt am Sonnabend" című nyugatnémet lap sietve kijelentette, hogy az angol kormány állítólag kész az „európai védelmi közösség“ parancsnoksága alá helyezni Nyugatnémetországban állomásozó „rajnai hadseregét", s ily módon közvetlenül belépni a közösség kötelékébe. Ez a hír bejárta az európai kontinenst. A francia parlamentben a kormány részéről célzás hangzott el arra vonatkozólag, hogy Anglia most „újabb kötelezettségeket" vállal, „további biztosítékokat“ nyújt, s ezért nincs értelme tovább húzni-halasztani az „európai közösség" végleges létrehozását. Egyes szemleíróik már harsonázták is, hogy Franciaország, Belgium és Olaszország, tekintettel az angol állásfoglalás módosulására, immár kész részt venni az „európai védelmi közösségben". Csakhogy váratlan bonyodalmak merültek fel Az angol sajtót meghökkentették az „új angol kötelezettségek vállalásáról“ érkező hírek. A „Sunday Express" című lap „ingoványnak" nevezte az „európai védelmi közösséget“, amelytől jobb minél távolabb lenni és kijelentette: „Európai politikánk alapelve legyen: egy lépéssel sem tovább Amerikánál az ingoványba, egy lépéssel sem tovább annál, amibe az amerikai kongresszus is belemegy". Az angol képviselőházban egymást érik az interpellációk. A londoni politikusok számára nem maradt más hátra, mint a visszavonulás. . Az angol kormány kijelentette, hogy Nagy-Britannia az „európai védelmi közösséget" illetően az „együttműködés és tanácskozás“ formulájánál tovább nem mehet. A francia sajtókommentárok megállapítják, hogy ezek szerint, az angol állásfoglalás maradt a régi. Ilymódon célt tévesztett ez az új cselfogás is, amelyet azért agyaltak ki, hogy Franciaországot belerántsák az agresszív „európai hadseregbe". Célt tévesztett cselfogás □ A foievi főtér hat évvel ezelőtt kiáltották ki a Román Népköztársisinnl Bukarest (TASzSz) December 30-án Bukarestben ünnepi ülést tartottak a Román Népköztársaság kikiáltásának 6. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen a termelésben élenjáró dolgozók, a tudományos és a kulturális élet kiválóságai, a néphadsereg katonái és tisztjei vettekrészt. Az ünnepi ülés elnökségében voltak: Petru Groza, a nagy nemzetgyűlés elnökségének elnöke, a Román Munkáspárt és a kormány vezetői, élükön Gheorghe Gheorghiu Dej-szek Angob amerikai vita az atombomba miatt írta: V. LVOV !Tözvetlenül a három nyugati nagyhatalom bermudai különértekezlete előtt a külföldi lapokban olyan hírek láttak napvilágot, hogy Anglia igyekszik ezen az értekezleten rábírni az Egyesült Államokat az „atominformációk kicserélésére". Az újságok különösen hangsúlyozták, hogy Churchil miniszterelnököt elkísérte a Bermuda szigetekre lord Cherivel, az atomkérdések szakértője is. Az angol remények azonban ez alkalommá sem váltak ba A lapok híradásából világosan látható, hogy nem sikerült megállapodni az „atom információk kicserélésében". Sőt azt ehet mondani, hogy Anglia és az Egyesült Államok között csak elré Vültek az ellentétek ebben a kérdésben. Ezzel kapcsolatban érdeklődésre tarthat számot az angol-amerikai szaklapok hasábjain hosszú idő óta folyó vita arról, hogy ki találta fel az amerikai atombombát. Első pillanásra ez a kérdés értelmetlen. A formális logika azt mondja, hogy amerikai atombombát csak amerikaiak készíthettek. De a formális logika, mint ismeretes, nem elégséges sem a filozófia, sem a politika problémáinak megoldásához. Valójában nem nélkülöznek minden alapot az angolok igényei az amerikai atombomba feltalálásának társszerzőségére. Erre a körülményre emlékeztette nemrégiben amerikai kollégáit Sir George Thomson, a legnagyobb angol fizikus. Thomson a második világháború idején kapcsolatban állt az atomenergia prob’és mára foglalkozó angol és amerikai tudományos szakemberekkel. Nála jobban senki sem ismeri az amerikai atombomba elkészítésének igazi történetét. S Thomson azzal, hogy idén januárban az „American Scientist“ című folyóirat hasábjain számos részletet közölt ebből a történetből, bizonyos „atomrobbanást“, vagy „láncreakciót" idézett elő, amely továbbterjedt és a mai napig izgalomban tartja az embereket az Atlanti-óceán mindkét partján. Thomson cikkében a többi közt arról beszél, hogy G. H. Fowler angol fizikus kormánya megbízásából 1940-ben egy csomagot vitt az Egyesült Államokba és átnyújtotta azt az amerikai hatóságoknak. Ez a csomag tartalmazta azokat az összes adatokat, amelyekkel ebben az időben a brit laboratóriumokban az urán problémájának megoldásán dolgozó francia és angol tudósök rendelkeztek. Az angol szervek 1941 szeptemberében új dossziét nyújtottak át az Egyesült Államoknak. Ebben a dossziéban Thomson közlése szerint ott volltak az urán-atombomba méretének előzetes számításai. Valamint az új atomrobbanóanyag, a plutónium gyártásához szükséges reaktor-berendezések számításai. G. Thomson magával vitte ezeket az iratokat és személyesen átnyújtotta James Conantnak és társainak az amerikai atomüzlet leendő „zseniális szervezőinek". Egy hónap múlva újabb két futár kelt át az óceánon — ez alkalommal amerikaiak, — s ezek az Egyesült Államokba visszatérve magukkal hozták az urán 235 gyártásához szükséges gázdiffúziós üzemi berendezések részletes angol terveit. .JKö?!'mert tény. *— jegyzi meg ezen a helyen cikkében Sir George Thomson — hogy éppen a gázdiffúziós módszer vált be a legjobban, mint a leghatásosabb módszer... 1942 júniusában — olvashatjuk a cikkben később — úgy döntöttek, hogy nem építenek Anglia területén gyárat (atomrobbanóanyagot készítő gyárról van szó — a szerző), mivel a háborús erőfeszítések teljesen kimerítették a brit készleteket. Az Egyesült Államok ezután láttak hozzá a munkák széleskörű megindításához, s eközben sajnos vonakodtak tovább együttműködni Angliával....“ „A mór megtette kötelességét — a mór mehet!"... — mondják Schiller egyik tragédiájában valamelyik lelkiismeretlenül becsapott szereplőről. James Conant és gazdái, miután felhasználták az angol tanácsokat és segítséget, lemásolták az angol tervrajzokat, — ahogy mondani szokták, teljesen kifacsarták a citromot — úgy határozták, hogy a fölösleges citromhéjat kidobják. Ajtót mutattak a brit fizikusoknak, akik dolgozni szerettek volna a saját elképzeléseik szerint berendezett laboratóriumokban és a saját terveik alapján épült atomgyárakban. „Ez egészen 1943 augusztusig, a québeci értekezletig tartott.. .“ Mint ismeretes, Roosevelt amerikai elnök Quebecben találkozott Churchill miniszterelnökkel. Az elhunyt Vandenberg amerikai szenátor nemrégiben közölt „Személyes okmányai" tanúskodnak arról, hogy az atomügyek jelentős helyet foglaltak el a két politikus tárgyalásaiban. Vandenberg tanúskodott arról, hogy Churchill és Roosevelt titkos megegyezést kötött Quebecben, amelyben az Egyesült Államok és Anglia vállalták, hogy kicserélik az atomkérdésekben tudományos értesüléseiket és együtt működnek. Ezenkívül az Egyesült Államok és Anglia vállalták, hogy csak egymással folytatott tanácskozás után alkalmaznak atomfegyvert bármilyen harmadik féllel szemben. Ez történt 1943-ban. Nem telt bele három év és az amerikai kongresszus összetépte, mint egy darab papírt a megegyezést, amelyet az amerikai elnök aláírt. Az atomenergiáról 1946-ban hozott úgynevezett Mac- Mahon-törvény a többi közt olyan [UNK] pontot tartalmaz, amely megtiltja,,, hogy atomanyagokat és értesüléseket, adjanak át bármilyen idegen hatalomnak, beleértve Angliát is. Ezt a tilalmat csak alátámasztotta és megerősítette a MacMahon-törvény külön helyesbítése, amelyet Vandanbergnek és barátainak sürgetésére fogadtak el 1951-ben. Ezzel kapcsolatban H. V. Skinner, az angol etemipar egyik vezetője az „Atomic Scientists News“ című folyóirat 1953 júliusi számában a következőket írja: „Munkánkat megakasztotta az a körülmény, hogy a kísérletek elvégzéséhez nem volt néhány kilogramm 235. sz. urán.** De az angolok nem tudták megszerezni ezt a néhány kilogrammot amerikai „barátaiktól.“ A londoni „Discovery" című tudományos folyóirat megemlíti (1953 márciusi számában), hogy volt olyan eset, amikor az angolok a plutóniumberendezések technikai üzemeltetésére vonatkozóan néhány ,jelentéktelen tanácsot kértek óceánontúli ,,bárrátáiktól“jusson eszünkbe, hogy ezeket a berendezéseket angol segítséggel létesítették Amerikában!). „Ennek a kérdésnek a megbeszélésére dr. Smith hajózott Angliába. Még jóformán le sem lépett a hajó- fejáróról, amikor átnyújtották neki az Egyesült Államok hadügyminisztériumának kábeltáviratát, hogy haladéktalanul forduljon vissza. (Hétfői számunkban folytatjuk) •