Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-01 / 1. szám

1M4 JANTJÄÄ 1 A „Pravda" a párisi diplomáciai különtárgya­ásokról Moszkva (TASZSZ) A „Pravda“ párisi tudósítója a francia főváros­ban folyó diplomáciai különtárgya­­lásokról ezeket írja: Saj­tójelentések szerint az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország diplomáciai szakértői Párisban abból­ a célból tartottak különtanácskozást, hogy kidolgozzák a három nyugati hatalom „közös akcióprogrammját“ a külügyminiszterek­ küszöbönálló berlini tanácskozására. Ezzel kap­csolatban Párisban kiemelik azt a erejt, hogy a diplomáciai kü­lönta­­nácskozás Grewe-nek, a bonni ható­ságok külön ez alkalomból Parisba érkezett képviselőjének aktív rész­vételével folytak. Még a burzsoá lapok sem tartják szükségesnek, hogy eltitkolják azt a tényt, — folytatja a tudósító — hogy a különtanácskozáson olyan „akció­­programmot" dolgoztak ki, amely a tárgyalások meghiúsításához vezet? hét A francia üzleti körökkel kapcso­latban álló „Aux Ecoutes“ című heti­lap olyan következtésre jut, hogy Párosban a négyhatalmi tanácskozás előkészítése a parlamenti többségnek az említett külpolitikai vitában kife­jezett akarata ellenére történik. A lap felh­ívja a figyelmet arra, hogy a francia közvélemény ellenőrzése nélkül kifejezett diplomáciai mester­kedések „a közeljövőben botrányra vezethetnek.*' Sajtószemle időszerű kérdésekről LONDON Január­ban kezdődik az ausztrá­­liai Sydneyben a brit nemzetközösség pénzügy­minisztereinek egyhetes érte­­kezlete. Az értekezlet során elsősor­ban a nemzetközi kereskedelem kilá­tásait vizsgálják meg. A tanácsko­zás során felmerülő problémák súlyá­ra fényt vet, hogy az angol sajtó már most bőségesen közöl előzetes kommentárokat. E cikkek főként azt vetik, fel, hogy a brit nemzetközös­­ség országainak gazdasági élete szem­pontjából veszéllyel járhat az ameri­kai gazdasági válság kibontakozása, s elkeseredett hangok hallatszanak az Egyesült Államoktól való gazdasági függés miatt is. A „­ In­f­ormat­ion" közli Edouard Daladier nemzetgyűlési képviselőnek, volt miniszterelnöknek cikkét az in­dokínai háborúról. Daladier a cikkben hangsúlyozza, hogy Ho Si Minh kormánya többször kifejezésre juttatta tárgyalási kész­ségét és ennek során Franciaország­ra­­­ nézve előnyös feltételeket kínált, továbbá gazdasági egyezmények meg­kötését javasolta. A „Ferman“ című teheráni lap cik­ket közöl a tervezett ,,középkeleti védelmi tömbbel“ kapcsolatban. Teheráni politikai körökben most sok szó esik a „középkeleti vé­delmi tömb“ megalakításáról — írja a lap. ■— Felmerül az a kérdés, hogy Irán kormánya,... miért nem vallott igen jellemző ezzel kapcsolatban a­­ Reuters egyik hírmagyarázata, amely ,,illetékes londoni személyiségekre“ hivatkozva megemlíti hogy ha Ame­rika csupán egy százalékkal csök­kenti behozatalát, az a brit nemzet­­közösség külkereskedelmének már öt százalékos kárt jelent. Több lap veti Id a­­ Jorlt nemzet­­közösségnek az amerikai gazdasági lanyhulástól való függetlenülést­, a „Daily Mail“ pedig még ennél is to­vább megy: „Angliának igyekeznie kell fejleszteni kereskedelmét a távol Kelettel, nevezetesen Kínával. „A francia kormány nem adott semmiféle választ ezekre a javasla­tokra — írja Daladier — holott e javaslatok alapján véget vethettek volna a háborúnak és biztosíthatták volna ,hogy országunk megtartsa fontos szerepét a Távol-Keleten ... Daladier befejezésül követeli, hogy a francia kormány és a parlament haladéktalanul hozzon határozatot az indokínai háború beszüntetéséről. nyíltan színt, hogy a két tábor közül melyiket akarja támogatni. — Ha ránézünk a térképre, látjuk, hogy Iránnak kétezerháromszáz kilo­méteres közös határvonala van a Szovjetunióval, amellyel emellett ko­moly gazdasági kapcsolataink is van­nak. Ezért tehát Irán csakis semleges maradhat a két tábor között. Ezen­kívül még egy baráti szerződésünk is van a Szovjetunióval, amely 1921-ben jött létre. Irán népe örömmel folytat sem­leges politikát és sohasem lesz haj­landó arra, hogy egyetértsen a sötét és furfangos blokk politikájával. PARIS MTI Belföldi hírek Az országban több helyen fejlesz­tik a tejbegyűjtő hálózatot. Ezáltal a termelők lakhelyükhöz közelebb adhatják be a tejet és a tej minő­sége is javul, mert a gyűjtőhálóza­tok új állomásain rögtön hűzik és így a tej frissebben kerül a városi feldolgozó üzemekbe. Hajdú, Szabolcs és Csongrád me­gyékben több, mint másfélmillió fo­rint beruházással több új gyá­ V­i állomást létesítettek és a régieket korszerűsítették, I­ajdú megyében pél­dául tizenhárom községben létesült­ tejbegyűjtő állomás. * A Budapesti Szállítóberendezések gyára 1954. első felében ezer EMÁG negyvenkettő típusú cséplőgépet gyárt mezőgazdaságunknak. Ez a­ munka komoly feladat elé állítja a gyár dolgozóit, mert először gyár­­­tanak üzemükben cséplőgépet. Az előkészületeket már megkezdték. * A falusi földművesszövetkezetek a tavalyinál jóval nagyobb mennyi­ségben szállítanak élelmiszert a bu­dapesti vásárcsarnokokba és a pia­cokon lévő elárusítóhelyeikre. Az or­szág különböző tájairól hasított ser­tést, füstölt­­ és sózott szalonnát, son­kát, házikolbászt, lisztet, cukrot, ba­bot, hagymát, zöldséget, gyümöl­csöt és más élelmiszert hoznak a te­herautók. Míg tavaly december 23-án például másfél vagon élelmiszert hoztak Budapestre, idén ugyanezen a napon négy vagonnal szállítottak. Amerikai bombázógépek pusztulása Berlin (TASZSZ) A hamburgi rá­dió jelentése szerint egy B-29-es típusú bombázó repülőerőd decem­ber 17-én reggel a Csendes-óceán Guam szigetén a lakóházakra zuhant Tizenheten meghaltak, tizenheten megsebesültek. Több ház elpusztult. NAPCÖ Külpolitikai hírek PARIS A „l'Humanité“ jelenti: Franco korm­ánya kérte Garcia Velasconak, a Spanyol Köztársasági hadsereg századosának kiadását, aki jelenleg Franciaországban letartózta­tásban van. Az orléansi vádtanácshoz ezzel a kikéréssel kapcsolatban számtalan tiltakozás, levél, sürgöny érkezett üzemekből, kommunista, szocialista, radikális megyei képviselőktől. Az orléansi vádtanács elhatározta, hogy visszautasítja Garcia Velasco Fran­­conak való kiadását. ROMA Pella olasz miniszterelnök kedden levelet intézett a CGIL-hez, azzal kap­csolatban, hogy a szakszervezetek sürgették a sztrájkoló közalkalmazot­tak ellen hozott fegyelmi bünteté­sek megszüntetését A miniszterel­nök a levélben kereken visszautasít­ja a képviselőház vonatkozó határo­zatát A képviselőház ugyanis dec. elején Di Vittorio javaslatára több­ségi határozatot hozott arról, hogy a kormány semmisítse meg azokat a fegyelmi szankciókat, amelyekkel politikai és szakszervezeti tevékeny­ségük miatt több közalkalmazottat sújtottak. Úgyszólván egyedülálló eset ez, hogy a kormány nyíltan szembehe­lyezkedik a parlament döntésével. WASHINGTON December 29-én Washingtonban ta­nácskozás folyt a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői között. A tanácskozások azzal kapcsolatos technikai kérdésekről folytak, hogy az Egyesült Államoknak száznyolc­­vanhat hadihajót (főként torpedóna­szádokat és partraszállító hajókat) azon hajók közül, amelyeket a Szov­jetunió a második világháború évei­ben a kölcsönbérlet alapján kapott. E hajók a felek közti megállapodás értelmében nem adandók el a Szov­jetuniónak. A hajók átadása a köl­csönbérlettel kapcsolatos elszámolá­sok rendezésének részét képezi. fi CGT fellívást Intézett a franca de’tiarc^p­, hogy h­arco­lanak a munkabérek emeléséért P­á­r­i­s (MTI) A CGT országos iro­dája felhívást intézett a CGT vala­mennyi szervezetéhez, valamennyi francia dolgozóhoz, hogy a legtelje­sebb akcióegységben indítson hatal­mas méretű kampányt, hogy k­ikény­­szerítsék a kormánytól és a tőké­sektől a munkásság következő köve­teléseinek teljesítését: 1. A minimális havi munkabért 2516­5 frankban kell megállapítani, egységesen az ország egész területé­re. 2. A minimális munkabér emelé­sével megfelelő arányban általában emelni kell a munkabéreket és a nyugdíjakat. 3. A dolgozók csupán évi összkere­­set­üknek 300 000 frankot meghaladó része után fizessenek adót. Washington és Lon­don az utolsó hónapok­ban egyre-másra tett erőfeszítéseket annak érdekében, hogy rá­bírja Franciaországot, ratifikálja az „európai védelmi közösségről“ szóló szerződést, amely a feléledő német Wehr­machtnak juttatja a főhelyet. Az Egyesült Államok nem fukarkodnak ígé­reteikkel, csakhogy más belátásra térítsék ve­szélyes terveik ellenző­it. Mindenképpen azt az illúziót akarják kel­teni, hogy Franciaország ,,biztosítékokat" kap arra az eshetőségre, ha szorult helyzetbe ke­rülne az „európai had­sereg" kaszárnyájában. Angliában jellemző propagandahadjárat in­dult nemrég. Azt a be­nyomást akarták kel­teni, hogy az angol kormány az „európai hadsereget“ illetően fe­lülvizsgálja korábbi ál­lásfoglalását. A Foreign Office hi­vatalos képviselője no­vember vége felé kije­lentette, hogy „az an­gol kormány a legszoro­sabb kapcsolatot óhajt­ja fenntartani az euró­pai védelmi közösség­gel". Ez a nyilatkozat felkeltette a figyelmet, mert London eladdig határozottan visszauta­sította a közvetlen rész­vételt, hogy szabadon rendelkezhessen az an­gol fegyveres erőkkel. A „Welt am Sonn­abend" című nyugat­német lap sietve kije­­lentette, hogy az angol kormány állítólag kész az „európai védelmi közösség“ parancsnok­sága alá helyezni Nyu­­gatnémetországban ál­lomásozó „rajnai had­seregét", s ily módon közvetlenül belépni a közösség kötelékébe. Ez a hír bejárta az európai kontinenst. A francia parlamentben a kormány részéről cél­zás hangzott el arra vo­natkozólag, hogy Ang­lia most „újabb köte­lezettségeket" vállal, „további biztosítéko­kat“ nyújt, s ezért nincs értelme tovább húzni-halasztani az „európai közösség" vég­leges létrehozását. Egyes szemleíróik már harsonázták is, hogy Franciaország, Belgium és Olaszország, tekin­tettel az angol állás­­foglalás módosulására, immár kész részt venni az „európai védelmi közösségben". Csakhogy váratlan bonyodalmak merültek fel Az angol sajtót meghökkentették az „új angol kötelezettsé­gek vállalásáról“ érke­ző hírek. A „Sunday Express" című lap „in­­goványnak" nevezte az „európai védelmi kö­zösséget“, amelytől jobb minél távolabb­ lenni és kijelentette: „Európai politikánk alapelve legyen: egy lé­péssel sem tovább Ame­rikánál az ingovány­ba, egy lépéssel sem tovább annál, amibe az amerikai kongresszus is belemegy". Az angol képviselő­házban egymást érik az­­ interpellációk. A lon­doni politikusok számá­ra nem maradt más hátra, mint a vissza­vonulás. . Az angol kor­mány kijelentette, hogy Nagy-Britannia az „eu­rópai védelmi közössé­get" illetően az „együtt­működés és tanácsko­zás“ formulájáná­l to­vább nem mehet. A francia sajtókom­mentárok megállapít­­ják, hogy ezek szerint, az angol állásfoglalás maradt a régi. Ilymó­don célt tévesztett­ ez az új cselfogás is, ame­­­lyet azért agyaltak ki, hogy Franciaországot belerántsák az agres­­­szív „európai hadse­regbe". Célt tévesztett cselfogás □ A foievi főtér hat évvel ezelőtt kiáltották ki a Román Népköztársisinnl Bukarest (TASzSz) December 30-án Bukarestben ünnepi ülést tar­tottak a Román Népköztársaság ki­kiáltásának 6. évfordulója alkalmá­ból. Az ünnepségen a termelésben élenjáró dolgozók, a tudományos és a kulturális élet kiválóságai, a nép­hadsereg katonái és tisztjei vettek­részt. Az­­ ünnepi ülés elnökségében vol­­­tak: Petru Groza, a nagy nemzetgyű­lés elnökségének elnöke, a Román Munkáspárt és a kormány vezetői, élükön Gheorghe Gheorghiu Dej-szek Angob amerikai vita az atombomba miatt írta: V. LVOV !T­özvetlenül a három nyugati nagyhatalom bermudai külön­­értekez­lete előtt­ a külföldi lapokban olyan hírek láttak napvilágot, hogy Anglia igyekszik ezen az értekez­­leten rábírni az Egyesült Államokat az „atominformációk kicserélésére". Az újságok különösen hangsúlyozták, hogy Churchil miniszterelnököt el­kísérte a Bermuda szigetekre lord Cherivel­, az atomkérdések szakértő­je is. Az angol remények azonban ez al­kalommá­ sem váltak ba A lapok híradásából világosan látható, hogy nem sikerült megállapodni az „atom információk kicserélésében". Sőt azt ehet mondani, hogy Anglia és az Egyesült Államok között csak elr­é­ Vültek az ellentétek ebben a kérdés­ben. Ezzel kapcsolatban érdeklődésre tarthat számot az an­gol-a­meri­kai szaklapok hasábjain hosszú idő óta folyó vita arról, hogy ki találta fel az amerikai atombombát. Első pillan­­­ásra ez a kérdés értelmetlen. A for­mális logika azt mondja, hogy ame­rikai atombombát csak amerikaiak készíthettek. De a formális logika, mint isme­retes, nem elégséges sem a filozófia, sem a politika problémáinak megol­­dásához. Valójában nem nélkülöznek minden alapot az angolok igényei az amerikai atombomba feltalálásának társszerzőségére. Erre­ a körülményre emlékeztette nemrégiben amerikai kol­légáit Sir George Thomson, a legnagyobb an­­gol fizikus. Thomson a második világháború idején kapcsolatban állt az atom­energia prob’és má­ra­ foglalkozó an­gol és amerikai tudományos szak­emberekkel. Nála jobban senki sem ismeri az amerikai atombomba elké­szítésének igazi történetét. S Thom­son azzal, hogy idén januárban az „American Scientist“ című folyóirat hasábjain számos részletet közölt eb­ből a történetből, bizonyos „atomrob­­banást“, vagy „láncreakciót" idézett elő, amely továbbterjedt és a mai napig izgalomban tartja az embere­ket az Atlanti-óceán mindkét part­ján. Thomson cikkében a többi közt arról beszél, hogy G. H. Fowler an­gol fizikus kormánya megbízásából 1940-ben egy csomagot vitt az Egye­sült Államokba és átnyújtotta azt az amerikai hatóságoknak. Ez a csomag tartalmazta azokat az összes adato­kat, amelyekkel ebben­ az időben a brit laboratóriumokban az urán problémájának megoldásán dolgozó francia és angol tudósök rendelkez­tek. Az angol szervek 1941 szeptem­berében új dossziét nyújtottak át az Egyesült Államoknak. Ebben a dos­­­sziéban Thomson közlése szerint ott volltak az urán-atombomba méreté­nek előzetes számításai. Valamint az új atomro­bbanóanyag, a plutónium gyártásához szükséges reaktor-beren­dezések számításai. G. Thomson ma­gával vitte ezeket az iratokat és sze­mélyesen átnyújtotta James Conant­­nak és társainak az amerikai atom­üzlet leendő „zseniális szervezőinek". Egy hónap múlva újabb két futár kelt át az óceánon — ez alkalommal amerikaiak, — s ezek az Egyesült Államokba visszatérve magukkal hozták az urán 235 gyártásához szük­séges gázdiffúziós üzemi berendezé­sek részletes angol terveit. .JKö?!'mert tény. *— jegyzi m­eg ezen a helyen cikkében Sir George Thomson — hogy éppen a gázdiffú­­ziós módszer vált be a legjobban, mint a leghatásosabb módszer... 1942 júniusában — olvashatjuk a cikkben később — úgy döntöttek, hogy nem építenek Anglia területén gyárat (atomrobbanóanyagot készítő gyárról van szó — a szerző), mivel a háborús erőfeszítések teljesen ki­merítették a brit készleteket. Az Egyesült Államok ezután láttak hoz­zá a munkák széleskörű megindítá­sához, s eközben sajnos vonakodtak tovább együttműködni Angliával....“ „A mór megtette kötelességét — a mór mehet!"... — mondják Schil­ler egyik tragédiájában valamelyik lelkiismeretlenül becsapott szereplő­ről. James Conant és gazdái, miután felhasználták az angol tanácsokat és segítséget, lemásolták az angol terv­rajzokat, — ahogy mondani szokták, teljesen kifacsarták a citromot — úgy határozták, hogy a fölösleges citromhéjat kidobják. Ajtót mutattak a brit fizikusoknak, akik dolgozni szerettek volna a saját elképzeléseik szerint berendezett laboratóriumok­ban és a saját terveik alapján épült atomgyárakban. „Ez egészen 1943 augusztusig, a québeci értekezletig tartott.. .“ Mint ismeretes, Roosevelt amerikai elnök Quebecben találkozott Chur­chill miniszterelnök­kel. Az elhunyt Vandenberg amerikai szenátor nem­régiben közölt „Személyes okmányai" tanúskodnak arról, hogy az atom­ügyek jelentős helyet fog­la­ltak el a két politikus tárgyalásaiban. Vanden­berg tanúskodott arról, hogy Chur­chill és Roosevelt titkos megegye­zést kötött Quebecben, amelyben az Egyesült Államok és Anglia vállal­ták, hogy kicserélik az atomkérdé­sek­ben tudományos értesüléseiket és e­gyüt­t működnek. Ezenkívül az Egye­sült Államok­­ és Anglia­­ vállalták, hogy csak egymással folytatott ta­nácskozás után alkalmaznak atom­fegyvert bármilyen harmadik féllel szemben. Ez történt 1943-ban. Nem telt bele három év és az amerikai kon­gres­­­szus összetépte, mint egy darab pa­pírt a megegyezést, amelyet az ame­­­­rikai elnök aláírt. Az atomenergiá­ról 1946-ban hozott úgynevezett Mac- Mahon-törvény a többi közt olyan­­ [UNK] pontot tartalmaz, amely megtiltja,,, hogy atomanyagokat és értesüléseket­,­ adjanak át bármilyen idegen hata­lomnak, beleértve Angliát is. Ezt a tilalmat csak alátámasztotta és meg­erősítette a MacMahon-törvény kü­­­lön helyesbítése, amelyet Vandan­­bergnek és barátainak sürgetésére fogadtak el 1951-ben. Ezzel kapcso­latban H. V. Skinner, az angol etem­ipar egyik vezetője az „Atomic Scien­­­tists News“ című folyóirat 1953 jú­liusi számában a következőket írja: „Munkánkat megakasztotta az a körülmény, hogy a kísérletek elvég­zéséhez nem volt néhány kilogramm 235. sz. urán.** De az angolok nem tudták meg­szerezni ezt a néhány kilogrammot amerikai „barátaiktól.“ A londoni „Discovery" című tudo­mányos folyóirat megemlíti (1953 már­ciusi számában), hogy volt olyan eset, amikor az angolok a plutónium­­berendezések technikai üzemelteté­sére vonatkozóan néhány ,jelentékte­len tanácsot kértek óceánontúli ,,bá­­r­rátáiktól“­­jusson eszünkbe, hogy ezeket a berendezéseket angol segít­séggel létesítették Amerikában!). „Ennek a kérdésnek a megbeszélé­sére­ dr. Smith hajózott Angliába. Még jóformán le sem lépett a haj­ó- fe­­járóról, amikor átnyúj­tották neki az Egyesült Államok hadügyminisz­tériumának kábeltáviratát, hogy ha­ladéktalanul forduljon vissza. (Hétfői számunkban folytatjuk) •

Next