Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-04 / 131. szám

1954 JUNIUS 4N APCÖ A gépállomás becsületéért • • • A bőgyéi­i gépállomás trakto­rosai úgy március első napjaiban mérgelődhettek, hiszen a rendkívül kemény és hosszú tél miatt­­ még ezekben a napokban is a gépállomás körül tettek-vettek. A türelmetlen­kedésre annál is inkább megvolt minden okuk, mert az őszről igen sok mélyszántani való maradt vis­­­sza a termelőszövetkezetekben, és az egyéni parasztoknak is volt mintegy 1500 hold. És őszintén szólva, a hő­­gyésziek nem felejtették el adóssá­gukat, elhatározták, hogy mindent el­követnek a gépállomás elvesztett te­kintélyének visszaszerzéséért, vagy talán lehetne így is mondani: — be­csületéért. A tavasszal minden jel arra mu­tatott, hogy a hőgyésziek fogadal­mukhoz híven állják szavukat. Mi­helyt a föld megszikkadt, azonnal mentek ki a határba. Eleinte ment minden mint a karikacsapás, a trak­­toro­k. de, .goz’Vik “s jócskán szaporod­tak a normál holdak. Akkor teljesen joggal mondhatta volna bárki: „Mi­lyen nagyszerű traktoristák, műsza­kiak és vezetők vannak a gépállo­máson, mindent elkövetnek a bő ter­mésért.” A tavaszi munkák kezde­tén a hőgyészi gépállomás első volt a megyében. Igen ám, de nem so­káig. Mikor letelt 2 hét, 3 hét, a hő­gyészi gépállomás visszaesett, végül is az elsőkből nyolcadikak lettek és a tetejébe még a tavaszi talajmun­­katervét sem tudta teljesíteni. Igaz, hogy vannak Hőgyészen is derék traktoristák, olyanok, mint Molnár András, Szegedi György és még so­kan mások, akik duplájára, illetve háromszorosára teljesítették tavaszi tervüket. Node a helyzet azért mégis csak maradt a régiben, mely szerint csak nem teljesítette tavaszi tervét a gépállomás. A tavaszi munkák ideje most már lejárt. Lehetne tovább sorolni a gép­állomáson fennálló apró hibákat, de az most már úgy is felesleges. Volt, ami volt, azon most már segíteni úgy sem lehet, nem tudta megtartani a gépállomás az első helyet és kész. Elérkeztünk most ahhoz az idő­ponthoz, mikor termelőszövetkeze­teinknek, a mezőgazdaság dolgozói­nak a gazdasági év egyik legna­gyobb feladataival kell megbirkózni, a növényápolással, később pedig majd a gabontabet­­karítással. Az idő nagyon sürget, minden munka nél­kül töltött óra, vagy perc súlyos má­zsákkal jelenthet kevesebb termést. Ezt nem kell különösképpen m­agya­­rázgatni, hiszen mindenki tudja, hogy a kukoricatermés, a burgonya­­termés, a répatermés attól függ, el­­végezzük-e időben és jó minőségben a növényápolást. Hogy Hőgyész kör­nyékén elvégzik-e, ez nagyrészt függ a gépállomás kollektívájától is. Hi­szen gyakorlatban bizonyosodott be, hogy géppel olcsóbban, hamarabb, jobb minőségben lehet elvégezni a növényápolást. A gépállomás kollek­tívája érzi, is, hogy milyen nagy fe­lelősség nyugszik most a vállán, 20 termelőszövetkezetben segítséget kell adni a gépi növényápolás elvégzésé­hez, és természetesen az előírt ter­vet maradék nélkül kell teljesíteni. Most a növényép­olás kezdetén megint sok jó tapasztalat van Hő­gyészen. Elsőnek kezdték meg me­gyénkben a gépi növényápolást, és jó ütemben végzik. A legutóbbi ér­tékelés szerint 561 holdat végeztek el. Ezzel már csaknem 50 százalék­ban teljesítette növényápolási tervét a gépállomás. De nem árt megje­gyezni, — amit már olyan sokszor hangsúlyoztunk, — semmit sem ér kezdetben az ilyen nagy lendület, ha később pedig minden elszáll, mint a füst. A hőgyészi gépállomás kollektí­vája most megint nagyon köti az ebet a karóhoz. A traktoristák meg a vezetők megint fogadkoznak, hogy a növényápolásban nem hagyják ma­gukat, történjen bármi, ebben a kampányban mindenképpen első lesz a gépállomás.­­ Hiszen a gépállomás kollektí­vájának a becsületéről van szó, az forog kockán, ha most nem fogjuk meg a munkát, akkor nem tudjuk ám visszaszerezni elvesztett tekin­télyünket, — vélekedik a gépállomás párttitkára. Nagyon helyesen mond­ja, bizony az eddiginél sokkal töb­bet kell tenni a termelőszövetkeze­tek terméseredményeinek fokozásá­ért. És az most­ nagyjannnkba­n és a­­ kö­vetkező napokban, hetekben dől el, hogy vajjon sikerül-e majd vissza­szerezni a gépállomás kollektívájá­nak az elvesztett tekintélyt, az egész gépállomás becsületét. Az adottság ehhez megvan. Van a gépállomásnak elegendő növényápoló gépe, a ter­melőszövetkezeteknek pedig van ép­pen elég kapálnivalójuk, tehát most már csupán csak a gépállomás kol­lektíváján múlik, hogy a gazdasági év végén majd elismerően nyilatkoz­nak-e a termelőszövetkezetek tagjai és a környékbeli dolgozó parasztok, vagy nem. A szakályi földművesszövetkezet új áruházáról Bár felirat még nincs a szakályi földművesszövet­kezet új vegyesbolt­ján, azért nemcsak a helybeliek, de a vidékiek is tudják, hogy ez a kor­szerű­ épület a földművesszövet­kezet vegyesboltja. A kirakatok szinte kí­nálják az árut, bemutatják a föld­­művesszövetkezeti­ bolt árubőségét. Nincs is a napnak olyan órája, hogy akár a helybeliek, vagy a vidékiek ne­m gyönyörködnének a kiratokiban elhelyezett szebbnél-szeb­b árukban. Az új bolt felépítése nem ment könnyen, a földművesszövetkezet ve­zetősége hosszú éjszakákon át tanács­kozott, — már évek óta, — hogy a korszerűtlen, rossz emlékű volt „Hangya" helyett olyan boltot épít­senek, mely a mai követelményeiknek megfelel és a lakosság növekvő igé­nyeit kielégítheti. Hosszú volt az út idáig. Szakályban a földművesszö­vetkezet legrégibb alkalmazottja nyitotta meg az első földművesszö­vetkezeti boltot saját házában, mert sikkor még nem volt lehetőség sem az építkezésre, sem arra, hogy meg­felelő bolthelyiséget kapjanak. Ké­sőbb még egy új boltot létesítettek, majd a „Hangya" boltjának átvéte­lével 3 boltjuk lett, de egy sem olyan, mely megfelelt volna a köve­telményeknek. De beszéljenek a szá­mok helyettünk. A régi főboltnak az új bolt meg­nyitásáig 250.000 forint volt az áru­készlete, a forgalma pedig nem érte el a 100.000 forintot. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a főbolt - nak nem volt kirakata, az árukat a boltiban nem lehetett szemléltetően elhelyezni. A szakályi dolgozók in­kább Hőgyészen, Dombóváron és Szekszárdon szerezték be szükségle­tüket. Március 15-én, a bolt megnyi­tásakor az árukészlet mintegy 450­00 forintot tett ki. Március 15-től 31-ig több mint 120 ezer forint, áp­rilisban 224.000 forint volt az eladási forgalom. Ez azt jelenti, hogy több mint kétszeresére emelkedett a for­galom, pedig az árukészlet növeke­dése nem áll arányban a forgalom emelkedésével. Eszünkbe kell, hogy jusson Kiss Pál 8 holdas dolgozó paraszt mondása: „Az áruház nem­csak azért kell, hogy az áruellátás megjavuljon, hanem jelentősége még az is, hogy nem kell utazgatni Dom­bóvárra, vagy akár Szekszárdb­a. Az új bolt nagy forgalmat bonyo­lított le mezőgazdasági kisgépekben, kultúrciikkekben is. Alig két hónap alatt 1 darab lógereblyét, 4 ekét, 1 magtakarót, 1 vetőgépet, 2 vaskoro­nát, 2 répadarálót, 2 szekrényes ku­­koricamorzsolót, 3 darálót, 3 nagy rádiót, 4 néprádiót, 8 darab kerék­párt hoztak forgalomba. Villamossá­gi cikkekből is sokat adtak el. Kiss Ferenc boltvezetőtől megkér­deztük: véleménye szerint mi ered­ményezte azt, hogy a bolt forgalma a régihez viszonyítva ilyen mérték­ben emelkedett és milyen tervei van­nak a jobb áruellátás érdekében. Kiss elvtárs elmondta: ,,A régi bolt­ban nem tudták szemléltetően elhe­lyezni az árukat, nem volt kirakati agitáció. Pedig mind a kettő fontos, mert sok vevő úgy van a vásárlás­sal, hogy bemegy a boltiba két deka­gramm élesztőért, de mikor egy szép ruhaanyagot, vagy jóállású cipőt meg­lát, megveszi azokat is­. — Tervem az, — folytatta Kiss elvtárs, — hogy a tájjellegnek megfelelő áru­készletet alakítok ki. Olyan válasz­tékot akarok, mely teljesen kielégíti vásárlóink igényeit. Ha véletlenül nincs a boltban a keresett cikk, azon­nal megrendelem az­t és a megérke­zés után azonnal értesítem az érde­kelteket. Ez persze nekünk, bolti dolgozóknak kötelességünk is.“ sz. r. i Látogatás a szekszárdi „selyemgyárban* Az elmúlt napokban látogatást tet­tünk a szekszárdi selyemgyárban, ahonnan a selyempete kerül ki az ország különböző részeibe. A Mártí­­rok­ tere é. szám alatti hatalmas épü­lettömböt Szekszárdon mindenki úgy emlegeti „ez itt a selyemgyár”. No­ha az épület előtt elterülő parkban sétálók jól ismerik ezt a zöldredő­nyös nagy házat, a bent folyó mun­kákról azonban vajmi keveset hal­lottak eddig. A park felőli főbejárat felett nagy aranybetűs tábla fogad. „Se­lyemtermeltető Vállalat Kísérleti Intézete”. Mellette egy fehér zo­mánctábla — Selyemtermeltető Vál­lalat Kirendeltsége — felirattal. Hát itt ugyan gyárról alig­ha van szó, — gondoljuk, s becsengetünk, majd szétnézünk a zöld repkénnyel befut­tatott épületeken. Valóban semmi gyári zajt nem észlelünk, csend és tisztaság van mindenütt, s csak az irodák felől hallunk beszélgetést. A folyosón Kiss József nagydorogi se­lyempete kikeltető búcsúzik Laka­tos kirendeltség vezetőtől, akinek el­jött bejelenteni, hogy gubótermelési tervét a kongresszus tiszteletére 110 százalékra teljesítette, s megkezdte a selyemhernyók kiosztását is. — No ez jól kezdődik — gondoljuk, s meg­kérjük Lakatos elvtársat, hogy mondja el a kirendeltség szerepét, hogy egy ilyen jó „bevezető” után hogy is áll a megye gubótermelte­­tési terve? A kirendeltség­vezető el­mondja, hogy 3 szervező dolgozik Tolna megye területén és köt szer­ződést a selyemgubó termelésre vál­lalkozókkal. Ezenkívül szakképzett agrotechnikusok is járják a megyét, s a tenyésztőket a helyszínen látják el szaktanácsokkal, hogy elősegítsék a sikeres termelést, mely szép kere­setet biztosít számukra, népgazdasá­gunkat pedig értékes hernyóselyem­mel látják el. A kirendeltség az Állami Erdőgaz­dasággal karöltve nagyarányú eper­fásítást is végez: irányítja az eper­fák téli kezelését, nyilvántartja a megye eperfa állományát, s eperfa­­mag gyűjtést végeztet. Megtudjuk azt is, hogy az epermagból az orszá­gos szükséglet kielégítése mellett, még exportra is jut. A tervteljesítés­sel kapcsolatban Lakatos elvtárs el­mondja, hogy a hideg tél, s az esős tavasz miatt mindössze 62 százalékra áll a megye selyemhernyó kiosztási terve, más években erre az időre már 100 százalékos eredményt értek el. Megkérdezzük Lakatos elvtársat, hogy annak ellenére, hogy a megyei tervteljesítés még csak 62 százalé­kos, az imént 100 százalékot jelentő Kiss József, hogyan érte el a szép eredményt?? Mire ő kielégíti kíván­csiságunkat azzal, hogy­­­agydorogon kívül már több községi kikeltető ért el­­ szép eredményt, különösen ott, ahol a községi tanács, valamint a pártszervezet is segíti munkájukat. Beszélgetésünket az udvarból fel­hangzó hangos „Előre” köszöntés és gyermekzsivaly hangja zavarja meg. Jönnek az úttörők az 1000 selyem­­hernyóért, s kérdő tekintetünkre La­katos elvtárs megmagyarázza, hogy a DISZ megyebizottságával és a me­gyei tanács oktatási osztályával kar­öltve az egész megyére kiterjedő „1000 selyemhernyó” termelési ak­ciót szerveztek meg az úttörők kö­zött. Ez abból áll, hogy minden út­törő a lakóhelyén működő selyem­­pete kikeltetőtől 1000 darab selyem­­hernyót kap a szükséges útmutató­val, melyből a gyermek körülbelül 2 kiló selyemgubót termelhet. Az ak­ció során sok-sok ezer úttörő kapcso­lódik a tenyésztésbe, ami semmiféle munkájában, tanulásban nem gátol­ja, s rövid 4 hét alatt 40—50 forint­nyi zsebpénzhez jut. A kirendeltség a felnőttek gubó­termelési hozamának és kereseti le­hetőségének növeléséről is gondos­kodik, ami abból áll, hogy mikor az első kikeltetésből eredő hernyó az úgynevezett „n­agy etetési” korukat élik, újabb kis adag selyemhernyót kapnak, s így két tenyésztéssel, két­szeri beváltással kétszeres jövedelem­re tehetnek szert. Beszélgetésünket éles telefoncsengés szakítja meg, Li­­povszki agrotechnikus ad jelentést: Mucsi, Tolnanémedi, Szakály, Fel­sőnyék, Alsónána, Koppányszántó, Szakcs és Lápafő, valamint Nak köz­ségek 100 százalékos tervteljesíté­sét jelenti. Mielőtt a kísérleti inté­zet munkájét tovább néznénk megkérdezzük még, mekkora az a jövedelem, amit egy-egy tenyész­tő család munkája után kap? Kér­désünkre Lakatos elvtárs adja meg a választ, a selyemhernyó­­k­ ápolá­sával egy-egy család 1200—1400 fo­rintot kereshet, s a kirendeltség a még most jelentkezőket is el tudja lát­ni megfelelő mennyiségű selyemher­nyóval, akár felnőttről, akár pedig késve jelentkező úttörőről van szó. Időközben a kísérleti intézet eme­leti ir­odáit látogatjuk meg, ahol Gu­lyás Ödön helyettes vezető és Gubi­­­za András biológus-kutató fogadott, ahol megtudtuk, hogy a termelők szerződtetésével egyidőben igen len­dületes munka folyik a kísérleti in­tézetben. Az intézet kutatói a ko­rai tenyésztésű hernyókból már a hét folyamán gubót várnak. Az euró­pai selyemhernyó fajták mellett pe­dig elő-Ázsiai, kínai, japán és koreai fajtákat is tenyésztenek. Bár ezen fajták gubói általában kisebbek, de selymük finomabb és selyemho­a­­muk is rendkívül jó. Az intézetben jelenleg keresztezéseket végeznek ezen fajtákkal, hogy megtalálják azo­kat a változatokat, melyekkel gubó­­term­­ésünk minőségét növelni le­het. Ez mellett takarmányozási kí­sérleteket is folytatnak különféle eperfa változatok levelének etetésé­vel, s külön csoport foglalkozik a selyemher­nyó betegségének tanul­mányozásával. Az intézetben és az intézet irányításával a Mátrában kísérleti tenyésztést végeznek a Kí­nai Népköztársaság kormányától ka­pott tölgyfa-selyemhernyóval. A szekszárdi „Selyemgyárban” az intézet legjobb dolgozóiból alakult kollektíva nagy munkát végez, ők állítják elő az egész ország selyem­­­pete szükségletét, s ennek a nagy munkának az előkészületei már foly­nak. A hasznos látogatás után azzal veszünk búcsút az intézet és a ki­­rendeltség dolgozóitól, hogy jó mun­kájukkal ők is hozzájárulnak pár­tunk és kormányunk célkitűzéseinek megvalósításához, dolgozó népünk életszínvonalának állandó emelésé­hez. A kongresszusi hét képekben a bátfaszéki *­ásna állomáson Zádori Ferenc forgalmi szolgálattevő munka közben. A képen látható még Báli József naplózó és Doskó József kocsifelíró. Az induló vonatok kocsi­osztóját már előre elkészítik, hogy ezáltal elősegítsék a menetrendsze­rinti indítás teljesítését. A 2172. számú vonatban az egyik kocsi hőnfutott lett, amit ki szoktak sorolni a szerelvényből. Mivel a ki­sorolás több időt vesz igénybe, Heff­­man Sándor külsős mozdony felül­­vigyázó elvtárs a tartózkodási idő alatt kijavította a hibát, s a vonat késés nélkül hagyta el az állomást. Váradi Mihály átmenesztő, Szép Bá­lint raktári munkás, Horváth Sándor és Heranyányi József raktári mun­kások láthatók a fenti képen. Ők a rakodások meggyorsításával, az áruk fokozottabb védelmével járultak a kongresszusi verseny sikeréhez. Felföldi Bálint elvtárs forgalmi szol­gálattevő brigádja a szolgálat átvé­tel előtt megbeszélik a feladatokat. A pártszervezet a munka közben előadódó hiányosságok kiküszöbölésé­re törekszik. A fenti kép is egy ilyen irányú megbeszélést mutat,

Next