Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1954-09-01 / 207. szám
1954. SZEPTEMBER 1. NAPEö A becsületes munka gyümölcse . Asszony, anyjukom, hozad csak ki nekem az ünneplő fekete ruhámat, elmegyek a tanácsházhoz. Tudod-e, hogy nagy ünnep van ma, én is ott akarok lenni. Na, menj már. — Látod, hogy nem alszom, várj egy kicsit sorodra. Majd hozom a ruhát. — Jól van na, nem azért szóltam, hogy most egész nap veszekedj velem. No, anyjuk, siess már. — Borzasztó, hogy milyen gyámoltalanok ezek a férfiak. Az égvilágon mindent oda kell nekik készíteni, nem találnak meg semmit. Én nem is tudom, hogy mi lesz veled, ha felfordulok. — Itt a lányom, majd kiszolgál az. — A lányod, majd az is kirepül a családi fészekből, tudod, ha az idén végez gimnáziumi tanulmányaival és továbbtanul. — Anyjuk, még mindig nincs itt az a ruha, hát tényleg azt akarod, hogy utolsó legyek. — Na végre — sóhajtott fel Kecskés gazda és pár perc múlva már ünneplőbe vágva magát sietett a tanácsház felé. Kísérjük csak tovább Kecskés Gézát, Gyönk község 9 és félholdas dolgozó parasztját, ha már eddig vele tartottunk. Figyeljük csak azt, hogy miért siettette a ruhával annyira élete párját. Augusztus 20. Zászló- és virágdíszbe öltözött tanácsháza várta e napon az ünneplő embereket. Nézzünk csak be az ablakon, miről beszélgetnek. Az ünnepélyes és megilletődött arcok között ismerős arcra bukkantunk. Kecskés Géza is itt van. Felállt, na, csak nem akar elmenni? Nem, mert az ünnepi asztal felé tart. Kezet fogott, majd munkában megkérgesedett keze szinte remegve fogott át egy bordó dobozkát. Felnyitotta fedelét, ahonnan elévillant egy érem, rajta a felirat: „Mintagazda”. Meglátszott Kecskés gazda arcán, hogy ez a megtisztelés váratlanul érte. A kis ünnepség végéig nem szólt senkihez. Nagyon elgondolkodott. Na, de ne tévesszük szem elől a gazdát, aki nagy örömét úgy látszik először is otthon akarta elmondani, mert szapora léptekkel hazafelé tartott. — Anyjukom, idenézz, mit kaptam, látod, mintagazda vagyok. Úgylátszik nem tartanak utolsó embernek Gyönkön. Érdemes volt dolgozni, egész éven át becsülettel teljesíteni. A nagy öröm alig fért meg ebben a kis fehérfalú házban. Kecskés gazda szinte sugárzott a nem titkolt örömtől. Gyorsan repült el ennek a boldog napnak minden perce. Beköszöntőt, az est. Kecskés gazda azonban nem tudott elaludni, csak forgolódott a hófehér párnákon, és amíg az álom jótékony tündére hatalmába nem kerítette, eszébe jutott. 1948-at írtak, amikor Felvidékről Gyönkre telepedett, földet, házat kapott. Utána jöttek a munkában eltöltött verejtékes évek, küzdelem a létért, a jobbért. Nehéz volt elérni és kihozni a földből azt, amit ő, a gazda akart. A sovány, trágyát régen látott földet először is rendbe kellett hozni és ez nagyon nehéz volt, mert e pár év alatt bizony keveset adott a föld. Kecskés Géza azonban tovább próbálkozott, szántott, vetett, trágyázott, állatokat nevelt, hogy csak azért is megmutassa azt, hogy jó gazdája lesz földjének. Az elmúlt egy év és az idei év termése megmutatta és megmutatja azt, hogy Kecskés gazda nem dolgozott hiába. Termett gabona bőven. Beadási kötelezettségét a cséplőgéptől azonnal teljesítette, megvan a fejadagba vetőmag, de bőven jut szabad piacra is. A tarlót felszántotta, a másodvetésű kukorica és mudar nagyon szépen fejlődik, ebből a másodvetésű kukoricából, illetve csalamádéból silótakarmányt fog készíteni a gazda, két tehene részére. De itt van még a szépen fejlődő kukorica is, amely jó termést ígér, igaz, kétszer kapálta kézzel és kétszer fogaterővel. A jó gabona, kukorica terméseredmények, nem véletlenek, mert az alapos istálló és műtrágyázás után tudta csak a földből ezt az eredményt kihozni. Az idén is több, mint 5 mázsa műtrágyát szórt szét földjein. 4 hold őszi vetésű búzája alá pedig már most szorgalmasan hordja a trágyát. Jövőre még szebb, jobb eredményt akar elérni Kecskés Géza, hogy bebizonyítsa: továbbra is méltó lesz e kitüntetésre. Növekszik a kiskajdacsi Március 9 tsz gazdasága AZ ELMÚLT NAPOKBAN osztották harmadszor a munkaegységre járó búzaelőleget Kiskajdacson. A Március 9 termelőszövetkezet tagjai harmadik esztendeje gazdálkodnak közösen. Három év nem nagy idő, hiszen a kiültetett gyümölcsfa négy év után hozza első gyér termését. A kiskajdacsiak közös gazdasága nem ilyen gyéren fejlődött. 1932 február 10-től napjainkig 130 holdról 400 holdra emelkedett a szövetkezet szántóterülete. Pedig a kezdet kezdetén azt „jósolgatták", hogy a kiskajdacsiak szövetkezete soha nem lesz jó gazdaság, a tagok nem találják meg számításaikat. A jóslat nem valósult meg. A kiskajdacsiak gazdasága ma már mintagazdaság, a tsz-tagok pedig elégedettek. Eddig minden évben annyi terményt osztottak, hogy minden tsz-tag gabonája, kukoricája, burgonyája újat ért. Tavaly például, — ha mindent átszámítunk pénzre, — átlagosan 1200 forint volt egy szövetkezeti tag egy hónapi tiszta jövedelme. Ugyanakkor, a közvetlen szomszédos állami gazdaság földjét művelő dolgozóknak 7—800 forint volt egy hónapi keresete. De ne a múltat boncolgassuk, — nézzük a jelent. A KISKAJDACSI MÁRCIUS 9 termelőszövetkezetnek ebben az esztendőben kevesebb gabonája termett, mint amire számítottak a tagok. A búza termésátlaga mégis sokkal több, mint a közvetlen szomszédos nagydorogi egyéni gazdáké. Míg a nagydorogi dolgozó parasztok búza termésátlaga 4.5 mázsa volt holdanként, addig a termelőszövetkezet 8 mázsa búzát takarított be egy holdról. Őszi árpából 8.6 mázsa volt a termésátlag, a nagydorogi egyéni dolgozó parasztok őszi árpa termésátlaga pedig a 4 mázsát sem haladja meg. Nem férhet kétség tehát, hogy közösen könnyebben, olcsóbban, többet és jobbat lehet termelni, meg a jövedelem is jóval nagyobb. A kiskajdacsi Március 9 termelőszövetkezet ebben az évben csak búzából 4 kilót osztott munkaegységenként. Az olyan tagok, mint például Bárdi György a 300 munkaegységre 12 mázsa búzát kapott. Ez tiszta jövedelem. Ebből nem kell kiadni a cséplőgéprészt, félretenni a vetőmagot. Ezenkívül 3 mázsa árpát is kapott Bárdi György, közel 300 forint készpénzt, dinnyét, uborkát, káposztát, amit nem is számítottak fel neki. Ezenkívül háztáji földje is van, melynek a termését szabadpiacon értékesítheti, mert a számítás szerint kukoricából is, burgonyából is 3 kiló jut egy-egy munkaegységre. Bárdi György tehát egy év alatt közel 40 mázsa terményt és 6000 forintot keres a szövetkezetben. Megmásíthatatlan tény tehát, hogy a szövetkezeti tag jövedelme jóval nagyobb, mint akármelyik középparaszté. A kiskajdacsi és nagydorogi dolgozó parasztok látják mindezt. Mondogatták többen is, hogy belépnek a Március 9 termelőszövetkezetbe. De a kiskajdacsiak nem mindenkit vesznek maguk közé. Azt mondják: „Csorba esik szövetkezetünk jó hírnevén, ha magunk közé veszünk olyanokat, akik egyéni gazda korukban nem példamutatóan gazdálkodtak.“ — SZÜKSÉG VAN A MUNKÁSKÉZRE, mert a szántóterület növekedett. A becsületes, jól dolgozó egyéni parasztokat, és volt állami gazdasági dolgozókat örömmel magunk közé is vesszük. De mindenkit azért mégsem. Igaz, hogy a föld sok, de majd az eddiginél jobban igénybevesszük a gépállomás segítségét, kevesebb munkaigényes növényt termelünk. — mondja Sebestyén István elvtárs, a szövetkezet elnöke. Jól mondta Sebestyén elvtárs. A példák csakugyan azt bizonyítják: akármilyen sok a munka, a gépállomás segítségével elvégzik a szövetkezet tagjai. Most is a 260 hold őszi kalászos talaj előkészítését már 50 százalékban elvégezték. Pedig nincsenek sokan, mindössze huszonöten. De a kis közösség hatalmas erőt képvisel. És ez az erő évről-évre jobban erősödik. Mindjobban növekszik a közös állatállomány, évről-évre emelkedik a tagok jövedelme, ami mindjobban öregbíti a szövetkezet jó hírnevét, vonzza a még egyénileg dolgozó parasztokat a közös gazdálkodáshoz. Szedresi gépállomás: Potyondi István 100 holdon végzett vetőszántást Gépállomásaink vezetői, traktorosai munkájukban arra törekednek, hogy a körzetükbe tartozó termelőszövetkezeteknél az idei évben még jobb munkát végezzenek, mint tavaly vagy azelőtt. A cséplés megyénk gépállomásain befejezéshez közeledik. E nagy munka mellett a szedresi gépállomáson például augusztus 15-én megkezdték a körzetükbe tartozó termelőszövetkezeteknél a vetőszántást. Potyondi István traktoros a tengelici Petőfi termelőszövetkezet földjén 100 holdon végezte el a vetőszántást. Dömötör József traktoros pedig a szedresi Petőfi termelőszövetkezetnél 20 holdon végzett vetőszántást, 3 Mit láthatunk már a Mezőgazdasági Kiállításon a „tudomány csarnokában"? Az ősszel megnyíló mezőgazdasági kiállítás egyik érdekessége lesz, a„tudomány csarnoka”, amelyben gazdag anyag szemlélteti majd mezőgazdasági tudományunk eddigi eredményeit, közelebbi céljait és feladatait. A kiállításon — egyebek között — több olyan talajtérkép kerül bemutatásra, amelyet Kreybig Lajos kétszeres Kossuth-díjas tudósunk irányításával készítettek. Az úgynevezett genetikai talajtérkép a talaj kötöttségét, mészállapotát, termelőrétegének mélységét, az üzemi talajtérkép, az éghajlati és talajviszonyokat tünteti fel, míg az átnézetes talajtérkép az egyes tájak tervezési és termelési kérdéseinek megoldásához ad segítséget. A „tudomány csarnokában" ismertetik a Keszthelyi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben kidolgozott módszereket, melyek mintegy 170 ezer hold tápterület mezőgazdasági művelését teszik lehetővé. A legújabb trágyázási módszerek közül bemutatják a többi között a csillagfürttel és somkóróval történő zöldtrágyázást és a Kreybig-féle nyersfoszfátos trágyaerjedést. Nagy érdeklődésre tarthatnak számot a különböző kutatóintézetekben kinemesített új növényfajták, így a többi között a Sedlmayr Kurt kétszeres Kossuth-díjas akadémikusunk által kinemesített K 91-es cukorrépa, a Papp Endre martonvásári kutató nemesítette hibrid kukorica, a gabonafajták közül a kompolti R 23 és a karcagi 1042 szalmaszilárdságú és jó lisztminőségű búzafajta, az MFB 104 sörárpa, valamint a különböző újabban nemesített kapások és takarmánynövények. A „tudomány csarnokának” kiállítási anyaga beszámolt a most folyó tudományos munkáról is, melynek legközelebbi céljai a kombájn búza és kombájn napraforgó, továbbá sok más jobb és bőtermő fajta kinemesítése a répa, burgonya, len és kender betakarításának gépesítése — mind olyan feladatok, amelyek a terméshozam növelését és a termelékenység fokozását mozdítják elő, megkönnyítve az ember munkáját. Fejlődik a bankhálózat Tolna megyében Pártunk és kormányunk új gazdaságpolitikája, az életszínvonal állandó emelkedése lehetővé teszi, hogy dolgozóink megtakarított pénzüket gyümölcsözően helyezhessék el a takarékpénztárakban. A takarékpénztárakban elhelyezett betétek visszafizetéséért az állam szavatol, s ma már a dolgozók apránként összegyűjtött pénze különböző csatornákon keresztül a népgazdaság vérkeringésébe jut, mert a takarékpénztár a dolgozó nép bankja, szocialista államunk szakosított pénzintézete. Az Országos Takarékpénztár a megnövekedett igényeknek megfelelően, hogy közelebb jusson a dolgozókhoz és gyorsabban álljon azok rendelkezésére, járási fiókhálózatot létesített, így Tolna megyében Pakson, Bonyhádon, Gyönkön, Dombóváron és Tamásiban az elmúlt hónapokban járási fiókok megkezdték munkájukat, de a terv szerint a nagyobb községek is OTP fiókot kapnak, így Tolnán már megnyílt a városi fiók. A fiókhálózat bővítése lehetővé teszi a dolgozók számára, hogy betétjeiket nemcsak a postahivataloknál, hanem közvetlenül a járási és városi fiókoknál is elhelyezhessék. A most felállított fiókok a betétek elhelyezésén kívül különféle hitelek folyósítását és nyilvántartását is elvégzik, így a kisipari, kiskereskedői, tartalékföld, tsz, háztáji, silóépítési, falu-villamosítási, építési kölcsön ügyekben a dolgozók rendelkezésére áll. A bankhálózat fejlesztésével a jövőben már nem kell messze kilométerekre utazniuk a dolgozóknak, mert helyben, vagy pedig egész közel a járási székhelyeken lebonyolíthatják pénzügyleteiket. A járási fiókok jelentőségét éppen a közeli napokban tapasztalhattuk, amikor nyertes kötvények kifizetésénél nem kellett a megyeszékhelyre utazni. A járási fiókok a pénzügyieteken kívül állandó sorsolási tanácsadást nyújtanak s az eddigi államkölcsönhozásokról összesített sorsolási lista alapján azonnali kifizetéseket eszközölnek. A megnyílt járási fiókok újabb bizonyítékai életszínvonalunk emelkedésének, pártunk és kormányunk olyan intézkedése, amellyel bebizonyítja, hogy hazánkban minden a dolgozó népért történik. EZT OLVASSUK... Karinthy Frigyes: OMNIBUSZ (Olcsó könyvtársorozat) Karinthy Frigyes írásai a legutóbbi hónapokban a közönség régi kívánságára ismét műsorra kerültek színházainkban és a „Bűvös szék’1 című egyfelvonásosát filmszínházainkban is játszák. Az „Omnibusz” Karinthy egész életművének legjobb darabjait tartalmazza. A kötet első felében az író humoreszkjeit és krokijait találjuk. A válogatás második fele a legismertebb Karinthyjeleneteket és egyfelvonásosokat tartalmazza. Karinthy ezekben az írásaiban ostorozza a Horthy-korszak kultúrpolitikáját, embertelenségét, a kispolgárok álszentességét és mulattatóan mutat be egy-egy emberi gyengeséget. — Mióta népnevelő? — Amióta párttag vagyok. 1945. óta. Erna Jádékét, a berlini „J. V. Sztálin” villanykészülékek gyárának dolgozóját jó népnevelőnek tartják, a dolgozók bizalommal fordulnak hozzá és szívesen fogadják tanácsait. Miért? A középkorú, nyíltarcú asszony 1938-ban került az üzembe, amely akkor még egy részvénytársaság tulajdonában volt. Sok mindent látott, tapasztalt abban az időben s az ő élete sem volt jobb a többi kizsákmányolt dolgozó életénél. Ez vezette már akkor a párt felé. Amikor az ország felszabadult és az üzem a nép kezébe került, rögtön felismerte, hogy most már a dolgozókon múlik, hogyan alakul további életük. Megértette: minél jobb eredményeket érnek el a termelésben, annál gyorsabban emelkedik életszínvonaluk, annál könnyebb és szebb lesz életük. Keményen munkához látott s magával ragadta a többieket is. Kiváló munkájáért hamarosan megkapta az élmunkás-, majd az érdemes él et, jó inífentoeiú munkás-jelvényt. Élete egyik felejthetetlen élménye, amikor Bierut elvtárs érdemei elismeréséül átnyújtotta neki a német munkásnőnek, a „Munka Zászlóvivője” lengyel kitüntetést. Erna Judek, az egykori tekercselőnő ma osztályvezető. Ezen a poszton ugyanúgy helytáll, mint az üzem pártszervezetének vezetőségében. A dolgozók mindig bizalommal fordulnak hozzá, mert Erna Judek jó népnevelő, aki minden kérdésről egyszerű szavakkal, érthetően és éppen ezért meggyőzően beszél. Amikor egyszer a munkások figyelmetlenségéből néhány transzformátort elrontottak, megmagyarázta, hogy az NDK a transzformátorokért élelmiszert és más cikkeket kap Lengyelországból. A dolgozók saját magukat károsítják meg, ha nem teljesítik az exporttervet. Megtörtént egyszer, hogy az egyik tekercselőnő az ellenség propaganda befolyása alá került. Elhanyagolta munkáját és rossz hangulatot kezdett teremteni maga körül. Ekkor Erna Judek barátian elbeszélgetett vele arról, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban már magának dolgozik a munkás, az ő életét teszik kellemessé az épülő kultúrpaloták, a bölcsődék, az üdülők. Persze, Adenauer és társai ellenséges szemmel nézik mindezt, mert a NDK-ba látogató dolgozók elviszik az új élet hírét Nyugat-Németországba is, ahol ilyesmiről álmodni sem mernek a dolgozók. A tekercselő nő sokat gondolkozott e beszélgetés fölött s ma már az üzem egyik legjobb munkásnője. Erna Judek nemcsak tanácsot ad, hanem segít is. Az egyik munkásnő a háború folyamán idegbajt kapott. Állapota szépen javult, de még ma is idegenkedik a gépektől. Erna Judek rendszerint olyan munkát ad neki, amelyet kézzel végezhet, s türelmesen tanítgatja. Sok dolgozón segített már Erna Judek, mert megérti problémáikat. Igyekszik még jobban megismerni a dolgozókat, megmagyarázza a nehézségek okait és ahol lehet, segít. Ezért jó népnevelő, ezért fordulnak hozzá mindig bizalommal