Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)

1954-10-01 / 233. szám

1954 OKTOBER 1 Nagy beruházással fejlesztik a tolnai haltenyésztő állomást „Dolgozó népünk bőséges élelmiszerellátása érde­­kén nagymértékben fejleszteni kell a haltenyésztést, mezőgazdasági növelésre alkalmatlan olyan területe­­n, ahol a vízellátás gazdaságosan biztosítható hal­as­­tvakat kell építeni.­­ „A halivadék ellátására 1956-ig legalább 4000 ka­­tasztrális­­ holdon speciális ivadéknevelő gazdaságokat él létesíteni“ — mondotta Hegedűs elvtárs, a Köz­ponti Vezetőség 1953. december 19-i ülésén. A tolnai haltenyésztő állomás dolgozói a határozat­­ végrehajtását tartják szem előtt. Munkájuk nyomán 800 katasztrális hold termelőszövetkezeti halastó és tógazdaság betelepítésére tenyésztettek halivadékot, amelynek szétosztását a jövő év tavaszán kezdik meg.­­A haltenyésztő állomáson a tavasz és nyár folyamán sikeres kísérleteket végeztek. Jaczó doktor a­ Hal­te­nyésztési Kutató Intézet dolgozója, aki rendszeresen patronázs munkájával segíti a tolnai halkeltető állo­mást, hipofízis eljárással kísérletezett Jaczó doktor a ponty alapmirigyéből glicerin, konyhasó és egyéb vegy­szerek hozzáadásával hipofízis oldatot készített. Az ol­dattal beoltotta az anyaállatokat, melynek következ­tében 6 órán belül megindult a halak ivása. Ezzel az eljárással, m­int az az előbbiekből is kitűnik, sikerült meggyorsítani a halak ivását, s elérték azt, hogy az állomás munkáját tervszerűen irányíthatják. A lakosság élelmezésében rendkívül nagy szerepe van a haltenyésztésnek. Államunk hatalmas­­ beruházás­sal segíti a tolnai haltenyésztő á­llomás munkáját. Eb­ben az évben 400.000 forintos beruházással a meglévő halastavak mellé két új halteleltető tavat építenek, mely 100 méter mázsa hal befogadására, illetve áttelel­­tetésére lesz alkalmas. Az 1955-ös­ évben tovább fejlődik a tolnai­­ halte­nyésztő állomás 1.400.000 forintos beruházással újabb 30 halastó építését tervezik, s a ponty ivadékon kívül a harcsa mesterséges keltetését is megkezdik. Olvasd a Társadalmi Szemle minden számát, Eimé­rti fejlődésedet segíti a tói NÄ'PKö Miért áll neki p­rimán a Wer a keszőhidegkuti Ifi Élet tsz földjén Egy dolgos év repült el azóta, hogy a keszőhideg­­kuti Új Élet tsz-ben határozatot hozott a tagság a mun­kafegyelem megszilárdítására, a munka meggyorsítá­sára. Akkor is, mint most a vetés előtt álltak, komoly nehézséget okozott a szervezetlenség, a széthúzás, a m­eg nemértés. Sokan­­ kiléptek a tsz-ből, de akik bent maradtak, azok összefogtak, bár késve, de az őszieket elvetették. A tavaszon felosztották a területet egyének­re, minden tag ráeső részt köteles volt megmunkálni. A fogatosok is nagyobb feladatokat kaptak, így sike­rült­ elérni azt, hogy az idén először minden kapásnö­vény meg volt rendesen munkálva. Nézzük csak meg,­­mit jelent ez a tsz számára. A határban a legszebb burgonya a tsz-nek termett. Amit eddig még talán soha nem értek el a keisző­­hidagkúti földeken, cukorrépából több mint 100 mázsás volt a holdankénti átlag. A heterózis kukorica is igen jól sikerült, de csak azért, mert jól meg volt mun­kálva. Már megkezdték az apasarok szedését. Egy év­­ hosszú idő­ mégis gyorsan eltelt, és most egy új gazdasági év megkezdése előtt áll a tsz tag­sága. Vetni kell, vetni, hogy teremjen. De mibe? Tar­lóba nem lehet, hantok között nem kel ki... Akkor hová? Erre jó lenne, ha felelne a pincehelyi gépállo­más. Megadná válaszában, hogy a 140 hold tarlóhántás, ami a szerződésben szerepelt, miért nincs elvégezve. Miért áll napokig némán a traktor és nem végzi a vetőszántást. A tél még nem köszöntött be, de az őszi napok gyorsan telnek, nem egy-két hold vetésről van szó, amit órák alatt el lehet vetni, nem egy-két ember kenyeréről, amit kisparcellán is meg lehet termelni. A szövetkezetiek kenyeréről, azoknak az embereknek a lelkesedéséről, akik végre­ összefogtak és úgy akar­nak dolgozni, hogy munkájuknak legyen gyümölcse is. PÁR­T ÉS PÁRTÉ­PÍT­ÉS * A kölcsönjegyzés tapasztalatait felhasználja a mőcsényi alapszervezet AZ ÖTÖDIK BÉKEKÖLCSÖN ki­bocsátásának hírére megyénk min­den öntudatos munkása, dolgozó pa­rasztja, értelmiségi dolgozója jegy­zett. Mőcsényben is így volt ez. El­sősorban természetesen a kommu­nisták példamutatásának megszer­vezése volt a fontos. Ennek érdeké­ben pártvezetőségi ülés után taggyű­lést tartottak. A legfontosabb kér­dés itt a párttagok élenjárásának biz­tosítása volt. Ebben nem is volt hiba. A párt­­szervezet tagjai kivétel nélkül igye­keztek élenjárni a békekölcsön jegy­zésben. László József, Váncsa And­rás, Szabó Béla elvtársak és a töb­biek is példamutatóan jegyeztek. Tudták, hogy elsősorban rájuk te­kint a falu népe ebben a munkában is. Nem vallottak szégyent, sőt pél­damutatásuk mozgósította a párton­ kívüli dolgozó parasztokat is. Nagy gondja volt a pártszervezet­nek ezenkívül a felvilágosító munka kiterjesztésére is. A népnevelők jó felkészítésével igyekeztek is ezt meg­oldani Van mivel agitálniuk a mő­­c­sényi népnevelőknek is. Az agitá­­c­iós munka során elmondták, ho­gyan éltek a felszabadulás előtt a község dolgozói. És milyen változá­sokat hozott a felszabadulás, amely változásokhoz nagyban hozzájárultak az­ előző kölcsönök is. Nem is kell itt megemlíteni mást, mint a villanyt. A mindig kormozó, nem éppen kel­lemes világító szerszám, a petróleum­­lámpa helyett, ma a tiszta villany­fény világít házakban, utcán egy­aránt. De továb­bmenve, míg azelőtt 2 rádió volt, ma közel harminc mű­­ködik, tanítja, neveli, szórakoztatja a falu népét. DE ELMONDJÁK AZT IS, hogy most nemrégiben kapott a község egy sütőüzemet mintegy 140 ezer fo­rintos költséggel. Azelőtt Cikóról szállították a kenyeret a községbe, s mind a szállítással, mind a kenyér minőségével nem egyszer baj volt. Most ez kiküszöbölődik. Ezenkívül beszéltek a népnevelők a kultúrházról és sok más létesít­ményről, amely mind-mind azt bizo­nyítja, hogy államunk a dolgozók életszínvonalának felemeléséért min­dent megtesz. A népnevelők ezt vilá­gítják meg a község dolgozói előtt. Ennek eredményeképpen a dolgozó parasztok is megértették, hogy nem­csak jó munkájukkal, de a békeköl­csönjegyzésükkel is kötelességük se­gíteni a nép államát, saját magukat, hiszen a visszamaradó 25 százalékon kívül is, a nyeréseken kívül is bő­ven megtérül a falunak. A népnevelők ilyen irányú munká­ja eredménnyel is járt. A község dol­gozói 100­-200 forintos jegyzésükkel járultak hozzá a békekölcsönjegyzés sikeréhez. A kommunisták példamu­tatása, felvilágosító szava nyomán elsősorban a termelőszövetkezeti ta­gok, mint Szentes Ambrus, az egyéni dolgozó parasztok közül György Jó­zsef járt élen. De lehetne felsorolni jóformán az egész falu dolgozó pa­rasztjait. A NÉPNEVELŐK MUNKÁJÁNAK sikere nagyban függ attól, hogy a ta­nácsválasztások idejére kijelölt terü­leten dolgoznak, s ez lényegében megegyezik az előző beosztásukkal, így ismerősök között tudnak még nagyobb eredményeket elérni. A párt­szervezet elhatározta, hogy a mostani tapasztalatokat felhasználja a továb­bi munkához is. Most arra van szük­ség, hogy a békekölcsönjegyzés si­keréért vívott harcot jobban össze kell kötni a folyó feladatokra való mozgósítással. Van ezen a területen Mőcsényben is tennivaló bőven, hi­szen a begyűjtés, az adófizetés terü­letén a járás községei közt nem a legjobb 17—18. helyen állnak. A bé­kekölcsönjegyzésben elért jó ered­mények azt bizonyítják, hogy ezen a területen is tudnak javítani, ha a pártszervezet itt is erőteljesebb se­gítséget ad. Képek a kanacsi állami gazdaság szarvasmarhaállományáról A kanacsi állami gazdaság állat­­tenyésztői a szarvasmarha tenyész­tésnél 117 százalékra teljesítették borjúszaporulati tervüket. Az első képen látható mesterséges borjúk között egyetlen egy elhullás, de meg­betegedés sem volt. A második ké­pen látható a legelésző tehéncsorda, szintén a kanacsi állami gazdaság tulajdonát képezi. A 186 darab te­hénállománynál az év elején még 5,7 liter volt a fejési átlag. Patkó Vince, Právics János, Hegyi János és a többi fejőgulyás gondos mun­kája, az időben történő fejések, ete­tések révén az 5.7 literes fejési át­lagot 10.3 literre emelték. 8 Munkás-paraszt találkozó Bonyhádon MÁR A KORA REGGELI órákban élénk kocsizörgéstől volt hangos a bonyhádi határ. Feldíszített kocsi karavánok igyekeztek a járás szék­helyére, Bonyhád felé. A kocsikon élenjáró dolgozó parasztok, termelő­szövetkezeti tagok voltak. Számos dolgozó paraszt a közeli falvakból ünneplőbe öltözve gyalog indult el, hogy részt vegyen a munkás-paraszt találkozón. A Bonyhád községbe befutó utakon „diadalkapu’‘ fogadja a dolgozó parasztok százait, rajta a felírás: „Szeretettel köszöntjük a munkás ■ paraszt találkozót." A Bonyhádi Cipőgyár és a Zom­áncművek dolgozói kétórás vasár­napi műszakot vállaltak, hogy bemutassák dolgozó parasztjainknak, hogyan is dolgozik a gyár. A BONYHÁDI CIPŐGYÁR vállalatvezetője, Osztermayer István elvtárs meleg szavakkal üdvözölte a dolgozó parasztokat, akik mintegy kétszázan jelentek meg. Kihang­súly­ozta, hogy ez a találkozó fontos ese­mény a munkások és a parasztok életében. Az egymásrautaltság maga­eszméjének diadala lesz a vállvetve folytatott harc, azért a célért, ame­lyet magunk elé tűztünk a nagy építőprogram megvalósítása érdekében. A mai napon egy olyan találkozó valósul meg, amikor az üzemi dol­­gozók és a járás dolgozó parasztjai között mélyebbé válik a baráti kapcsolat, mélyebbé válik a köteles­ségérzet pártunkkal és a hazával szemben. Az ünnepi beszéd után Horváth Miklós sztahanovista köszöntötte a dolgozó parasztokat, és egy díszes aranyozott emlékalbumot nyújtott át Zomba község dolgozó parasztjainak, akik élenjárnak nemcsak a já­rásban, hanem a megyében is a köte­lezettségteljesítés területén. A rövid ünnepség után megkezdődött az üzemlátogatás. Tizenötös csoportokban indultak el a dolgozó parasztok egy-egy műszaki dolgozó vezetésével, akik a gyártás összes folyamatait bemutatták a vendégek­nek. Tetszett a termelés gyorsasága, a modern termelési eljárás, a gépek sokasága. A gépek kezelői kedvesen, őszinte baráti hangon magyarázták el a műveleteket, időt szakítva arra is, hogy megmagyarázzák a termelés politikai jelentőségét, miért kell töb­bet és jobb iparcikket termelni az életszínvonal emeléséért. A kérdések özönével halmozták el az üzem dol­gozóit a vendégek. BARABÁS GÁSPÁR cikói dol­gozó paraszt az Alkotmány tsz tag­ja, „csodálatosnak" minősítette az üzemben látottakat. Kijelenti, hogy termelőcsoportjukban sok mindent fognak hasznosítani, amit az üzem­ben láttak. „Az igazi barátság elmé­lyülésének egy újabb napját ünne­peljük a mai nappal, kötelezettségü­nknek tartjuk azt, — mondotta, —­ hogy ezt a barátságot tovább ápoljuk és még jobban elmélyítsük.“ Orosz Lajos, a tom­pai Vörös Csillag­ból érkezett. „Kiváló termelő­szövetkezeti tag’‘ jelvény tündököl a mellén. A munkás-paraszt talál­kozón elmondotta: „Elérkezett az ideje annak, hogy a járás dolgozó pa­rasztjai és üzemi munkásai közele­bb kerüljenek egymáshoz. Közös a tervünk, közösek a gondjaink. Közösen vagyunk hivatva, hogy megvaló­sítsuk a reánk váró nagy feladatokat«. így vélekedik még a Vörös Csillag­ból Balogh Ferenc és Péter Géza is, akik ugyancsak kitüntetés birtokosai voltak s 900—900 munka­egységet teljesítettek 3 éven keresz­tül. Az üzemlátogatás után megkez­dődött az ünnepi közös ebé­d. Az asztaloknál tovább tart az élénk vita, az eszmecsere, a közös problémák tárgyalása. Elérkezett a búcsúzás pillanata. Forró kézszorítások, kemény és ér­des munkáskezek kapcsolódtak egy­másba, mélyről fakadó ígérettel, amelynek záloga lesz a nagyobb eredmény, záloga lesz a testvéri barát­­ság ápolása, az igazi szocialista tár­sadalom megteremtése. TÍZ ÓRAKOR megjelennek az első vendégek a Bonyhádi Zomána­­gyár kapujában is. Kitüntetett gazdák érkeznek Bonyhádról a Dózsa Népe és a Szabad Föld tsz-e­kből. Fellobogózott kocsival érkeznek Nagy­­vejke, Kisvejke és Závod község élenjáró parasztjai. Utánuk jönnek Ma­­jos, Cikó, Izmény és a Juhéi Állami Gazdaság képviselői. Az ünnepi beszédet Óvári Dezső, a Bonyhádi Zománcművek igazgató­ja mondotta: — A felszabadulás előtt sohasem volt lehetőség arra, hogy a mun­kások ilyen közelről ismerjék meg a parasztok életét és a parasztok munka közben ismerhessék meg az üzem dolgozóit. A Bonyhádi Zománc­művek dolgozói a munkás-paraszt szövetség kiépítése területén akkor kezdték meg munkájukat, amikor Alkotmány ünnepére versenykihí­vást intéztek Kéry és Kisdorog köz­ség dolgozó parasztjaihoz. Az önkölt­ség csökkentésére és a minőség javí­­tására tett vállalásokat a Zománc­művek dolgozói a mai napig teljesí­tették. Ezenkívül a Zománcgyár dol­gozói személyes példamutatással is élenjártak a munkás-paraszt szö­vetség megerősítésében. A scapálási és aratási munkáknál önkéntes bri­gádok mentek a tsz-kbe a mezőgazdasági munkák előbbrevitele érdeké­ben. AZ ÜNNEPI BESZÉD után a dolgozó parasztok huszas csoportok­ban az üzemi dolgozók kíséretében meglátogatták az üzemet, m­egnéz­­ték a zománcedény gyártási folyamatait. Először a nyersáru műhelybe mentek, ahol a több részből készülő edényei­, (vízveder, zsírbödiin, cég lédi kanna) gyártását láthatták. Tov­ábbmenve a sajtoló műhelyt tekin­tették meg, ahol a főzőedények húzása, mosdótálak és medencék simí­tása és peremezése folyik. L­egértükes­ebbnek a zománcozó műhelyt talál­ták, ahol a lesavazott nyers lemez zománcbevonatot kapott és megfele­lő szárítás után magas hőfokú kemencében az ü­vegszerű zománcréteg ráégett az edényre. Az üzem dolgozói szeretettel, magyarázták a megje­lent vendégeknek a gyártás folyamatait. DÉLI 12 ÓRÁRA az összes csoportok végigjárták az üzemet, majd­ utána kísérőikkel és azokkal a dolgozókkal, akik a zománcedény gyár­tását bemutatták, közös ebéden vettek részt. Ebéd közben az üzem­ dol­gozói átadták a mezőgazdasági ered­ményekben legjobban kitűnt Nagy­­vejke dolgozó parasztságéinak készí­tett dísz-zománctáblát. Nagyvejke dolgozó parasztsága III. negyedévi adófizetési tervét 127 százalékra tel­jesítette, begyűjtési tervét pedig 100 százalékra. A mezőgazdasági mun­kákat határidő előtt teljesítette és a búza vetése alá már készítik elő a talajt. Nagy­vejke­ dolgozó parasztjai nevében az Új Élet tsz elnöke lőtte át a táblát, megköszönte azt és megígérte, hogy a továbbiakban 13 ilyen eredményes munkát fognak végezni. Előadássorozatot indított Bonyhádon a TI­T A Társadalom- és Természettudo­mányi Ismeretterjesztő Társulat bony­hádi járási szervezete szeptember hónapban előadássorozatot indított a bonyhádi járási kultúrházban. A he­tenként tartandó előadások októberi műsora a következő: Aczél Tamás „A szabadság árnyékában“ (irodalmi könyvismertetés); „A francia zene útja". Hanglemezes zeneest: „Tár­latvezetés a leningrádi Ermitage mú­­zeum képtárában." (Művészeti elő­adás); „A naprendszer kialakulása." (Csillagászati előadás). A bonyhádi közönség, a könyvtár olvasói, és a kultúrotthon látogatói­nak figyelmét ezúton is felhívja a TTIT járási szervezete. Látogassák az érdekes és tanulságos előadáso­kat.

Next