Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-01 / 285. szám

V dU~JJLTOimAl fi NAPLÓ XI. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM ARA Síi FILLER fÍLÁC PROLETÁSmi EOYFJÜLJETEK! AZ MDP TOLNAMEGYEI PÁRTBIZOTTJACANAKT LAPJA ■ SZERDA, 1954 DECEMBER 1 A MAI SZAMBÁN: Megnyílt Moszkvában az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó értekezlet (2. o.) — Gyorslista az Első Békekölcsön hetedik sorsolásának 3., 4. napjáról (2. o.) — Azt kérjük elvtársak, hogy jobban javítsák ki traktorainkat, mint tavaly (3. o.) — Közel négymillió az alsónyéki Világszabadság tsz közös vagyona 13. o.) — Tolnai Napló gazda tanácsadója (3. o.) — Osztályok közötti kultúrverseny a szekszárdi közg. technikumban Az Országos Választási Elnökség közleménye November 28-i, vasárnapi, helyi tanácsok választása alkalmával leadott szavazatok összeszámlálása folyamatban van. A hétfő estig összeszámolt szavazatok részeredménye a következő: A községi tanácstagjelöltekre leadott szavazatok részeredménye: §%ek§%ái*d tíz éve szalmol — 1944 NOVEMBER 30-a ködös, hideg hajnalán történt — emlékezik vissza id. Urbán Bála, a szekszárdi posta távbeszélő központjának üzemvezetője, összehúzza őszülő szemöldökét, szeme Visszaréved arra a 10 esztendő előtti hajnalra és mesélni kezd. Az alábbi történetet mondja el. — Akinek félnivalója volt, az már elmenekült a városból, a katonák jórésze is elvonult. Az egséz várost úgy feküdte meg a várakozás feszült némasága, mint az eső előtt alászálló füst. A hír ugyanis, mintha millió drótszáll vezette volna, már minden zugba behatolt, — jönnek az oroszok. Két oldalról is közelednek; Bátaszék és Paks irányából. — A MÉG SZEKSZÁRDON lévő katonai parancsnoksághoz parancs érkezett: „Meg kell akadályozni minden hírközlési lehetőséget, fel kell robbantani a postaközpontot”. A posta műszaki dolgozóit, vezetőit, villamosáramként érte a hír. Felrobbantják a többmilliós berendezést, amelyet két évig építettek nagy gonddal! Id. Urbán Béla elment az ezredeshez, beszélt vele, megpróbálta jobb belátásra bírni, de ő katonája vállára tette a kezét — aki a megbízatást kapta a robbantásra — és megkérdezte: a parancs?” A katona hapták, vágta magát és szinte büszkén mondta: „Felrobbantani a központot". „Megvert minket az isten” — ennyit mondott még a jóakaratai postásnak az ezredes „vigasztalásul” mintegy az istenre hárítva tettének felelősségét. Amint Urbán Béla meséli, a robbantással megbízott katona lelketlen fráter lehetett, mert ilyen feladatot jóérzést ember nem lett volna képes végrehajtani, amikor száz alkalom kínálkozott volna az elkerülésére. Miközben gyorsan, szakértelemmel megtette az előkészületeket a robbantásra, azzal hencegett, hogy ne féltsék őt, neki már nem ez az első esete. Persze őt nem is féltették. Az udvarra vezette ki a zsinórokat, amelyeknek egy-egy rántással elő kellet idézniük az embertelen rombolást. A katona azonban meglepetéssel tapasztalta, hogy csak az egyik zsinór működött, egyetlen robbanás dörejét hallotta. A postások tudták, hogy miért. Egyik társuk, László Károly titokban a fűtőtesthez kötözte a zsinórokat, így nagyobb rombolás nem történt, a központ legértékesebb része, az autó J mar a távbeszélő és az interközpont épen maradt. — November 30-án délben már a Paks felől érkező szovjet katonák hozták is magukkal a menekülés közben elfogott „hős” robbantót. — Érdekes, — mondja Urbán Béla — hogy amikor már Decsen voltak az oroszok, öcsénnyel még mindig tudtunk beszélni. Nem vágták el a vonalakat, holott ők saját vonalukon beszéltek. Itt bent is megvédtek bennünket minden erőszaktól és ami legjobban megindított bennünket: tökéletesen megbíztak munkánkban, így a hírközlés lehetősége egy pillanatra sem szűnt meg. HÁNY ÉS HÁNY EMBERNEK van hasonló élménye a városban, amely most a tizedik évfordulón felelevenedik, amelyet az elmúlt tíz esztendő nem fakított meg, ellenkezőleg, szivárványszínekkel ragyogja be a munkában, a gondokban, a közös örömökben eltöltött évek távlata. Merész tervek nyomán épült, bontakozott ki az új szabad élet, amelynek a csillagokig ívelő útját a szovjet katonák seperték tisztára. Az egész tíz esztendős fejlődés eredményeit hosszadalmas lenne felsorolni, hiszen könyvet lehetne írni róla, a költőknek azonban kivételes tehetségük van ahhoz, hogy egyet,a versszakba súlyos tömörséggel*foglalják össze a szabad évek eseményeit. Idézzük talán Kiss István „Felszabadulás” című versének egyik strófáját: „És oszlott gyászunk, éjszakánk, gyógyult a gyalázat ütötte seb Gyűlt csille, traktor durrogott, erőddé állt sokszáz szövetkezet S az igazság betűiből került vasnál is védőbb vértezek.. Azóta jobb a kenyerünk, álmunk is szebb, csókunk is édesebb.” SZEKSZÁRD város felszabadulását ünnepli és közben amíg a lampionos, fáklyás menet elvonult végig a városon, egy-egy kivilágított kirakat előtt sokan arra gondoltak, hogy mivel lepjék meg szeretteiket a közelgő karácsony ünnepén. Egyik fiatalasszony ismerősömnek, egyszerű tisztviselőnőnek az jut eszébe, hogy holnap visszaviszi az alvósbanbát és kicserélteti, mert ennek nem mozog a szeme s a tízéves Zsuzsika határozottan reklamálni fog Dunaföldvár 5-ös számú szavazókörzetében az elsők közt szavaz Méhes Katalin, kendervári munkás, járási tanácstag jelölt. Lelkesen adták szavazataikat megyénk dolgozói a Hazafias Népfront jelöltjére Tengelic A Tengelici Általános Iskola VII. osztályában helyezték el a II. számú szavazó kerületet. A VII. osztályos Ids úttörők igyekeztek az osztály szépítésén keresztül meleggé varázsolni azt a szavazóhelyiséget, áhova édes szüleik mentek szavazni a népfrontra, a békére. A II. számú kerületben Kertai Vendel háromholdas dolgozó paraszt elsőnek adta le szavazatát. Sorolhatnánk még tovább a dolgozó parasztok, vagy a községben lakó tsz-tagok neveit, akik egymásután keresték fel a szavazóhelyiséget, aminek eredménye lett, hogy Tengelic község II. számú kerületének szavazói 12 óra 35 perckor befejezte a szavazást. A Petőfi termelőszövetkezet tagságának legnagyobb része Közép- Tengelicen szavazott. A Közép-Tengelicen lakó és az ehhez a körzethez tartozó tagság fél 9 órára fejezte be a szavazást. Tolna Nemzetiszínű zászlók erdejét lengette Tolna község utcáin az őszi szél. A kor hajnali csendet a honvédzenekar pattogó ritmusú zenéje verte fel. November 28-a, a tanácsválasztás napjára virradt Tolna község lakossága. Reggel 7 órakor a község 8 szavashelyiségében szinte egyszerre kezdődött meg a szavazás. A két üzem, a Selyem- és a Textilgyár dolgozói csoportosan keresték fel, s adták le szavazataikat. Délelőtt 9 órakor már a helyi DISZ-szervezet fiataljai hangoshíradón keresztül köszöntötték Tornóczki Mihály tszcs-tagot, aki a VII. körzetben, Puxler Mihály 7 holdas dolgozó parasztot, aki a III. körzetben elsőnek adta le szavazatát. Mözs Gyönyörű őszi napra ébredt november 28-án Mözs község lakossága. A késői napfény melege, és a nagy ünnep hangulata vidámmá, boldoggá tette a szavazóhelyiségek felé igyekvő dolgozókat. Az utcákon sétálva még az idegen is könnyen rátalálhatott Izsák Kálmán, Csuka István, vagy a többi 37 tanácstagjelölt házára, mert a kis úttörők színes és rajzos köszöntő emléklapokkal díszítették házaikat. ] A kis úttörők tevékenysége ezzel még nem ért véget, mert a szavazókat a szavazó helyiségeknél dallal és tánccal köszöntötték. Bogyiszló November 28-ám, a tanácsválasztás napján zeneszóra ébredt Bogyiszló község lakossága. A helybeli tűzoltózenekar pattogó dallamai a kis község valamennyi lakójához eljutottak. Boldog napra virradt a nép. Alig múlt el pár perccel reggel 7 óra, mikor egymásután nyíltak ki a házak kiskapui, s az ünneplőbe öltözött férfiak, asszonyok, lányok és legények siettek, hogy mielőbb leadják szavazataikat. A helybeli MNDSZ-szervezet asszonyai szőttesekkel, virágokkal díszítették fel a község három szavazó helyiségét. A pirosnyakkendős kis úttörők pedig boldogan köszöntötték a még boldogabb Tolnai Béni 4 holdas dolgozó parasztot, aki a II. számú kerületben elsőnek szavazott le, Szedresen az iskoláiban vasárnap már a kora reggeli órákban megkezdődött a jövés-menés. Csak pár perccel múlott 7 óra, de máris párosával hagyják el az iskolát. A II. számú szavazó helyiség ez. Most pár perccel 7 óra után Böröcz János és felesége lép ki a szavazóhelyiségből. — Mi az János, az első utad szavazni vezetett? — kérdi Varga bácsi. — Oda, — válaszolt felcsillant szemekkel Böröcz János. — Az ember tudja kötelességét és cselekszik. Ezzel Böröcz János és élete párja eltávoztak. Utánuk két fiatalember lépett ki a szavazóterem ajtaján. Az egyiket Kuti Gyulának, a másikat Simon Józsefnek hívják. Mindketten életükben először szavaztak. A két fiatal kedvetlen volt. — Miért ilyen rosszkedvűek? — kérdeztem tőlük. — Elsőnek akartuk leadni szavazatunkat a népfront jelöltjeire. Azért is jöttünk ilyen korán. Aztán mégis megelőztek bennünket. Néhány perccel múlott csak 7 óra, mégis huszonharmadiknak szavazhattunk csak le — mondja Kuti Gyula. Mikor a két fiatal az iskola kijárati ajtajához ér, a Hazafias Népfront-bizottság egyik tagja éppen azt mondja a mikrofonba. ..Szeretettel köszöntjük az első szavazókat." A fiatalok egymásra néztek, elmosolyogták magukat és boldogan mennek az ő utcáin tovább. Várdombon virággal és dallal köszöntötték a tanácselnököt. " Még nincs egészen féléve, hogy f Lucska András, a tanácselnök Várdombon. A rövid félév alatt fól hat nyitotta a községet, amit bizonyít, hogy a beadásiban legtöbbször hátul kullogó község a tanácsválasztás tiszteletére indított versenyben az elsők közé küzdötte fel magát. A várdombiak szeretik a tanácselnököt, vasárnap ő rá is szavazott, az egész község. A szeretet jeléül virággal és dallal köszöntötték. A várdombiak nemcsak Lucskay Andrást szeretik. A többi tanácstagiban is bíznak. Azért siettek annyira f szavazni. Negyed 11 órakor a község összes szavazati joggal bíró választója leadta szavazatát a Hazafias Népfront jelöltjeire. t !