Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-01 / 285. szám
1954 DECEMBER 1 NAPCO A ssedresi gépállomás nyílt levele a Szekszárdi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozóinak Azt kérjük elvtársak, hogy jobban javítsák ki traktorainkat, mint tavaly Nincs szó, amely a terméseredményeknél ékesebben bizonyítaná, hogy a gépállomás mennyit segít a termelőszövetkezeteknek, meg az egyéni parasztoknak. Mi, a szedresi gépállomás kollektívája elismerjük, hogy gépállomásunk fennállása óta még egyetlen esztendőben sem töltötte be hiánytalanul hivatását. Azt is tudjuk, hogy miért. Elsősorban hiányosan voltunk ellátva gépekkel. Sok esetben a szervezetlenség is fékezője volt a jó munkának. De az is gyakran előfordult, hogy gépeink műszaki hiba miatt álltak. Talán ez volt a leggyakoribb. Ez év tavaszán például két gépünk egyáltalán nem volt jó. Ezt a két traktort az elvtársak javították. — Azaz, hogy az elmúlt télen 7 traktort javítottak nekünk. A hétből ötöt elfogadhatóan, jól javítottak ki. Viszont a két R—35-öst elfogadhatatlanul rosszul. Az egyik gépet Kiss elvtárs, a traktoros, már a szemlén nem tudta beindítani, pedig még akkor nem is dolgozott. Sajnos, hogy mi ezeket a gépeket így átvettük. Tőlünk viszont a szemlebizottság nagyon helyesen, nem vette át, ki kellett javítani mégegyszer. A másik R—35-ös, melyet Nosztícs József és fia kapott meg, egyáltalán nem volt jó. Hiszen emlékezhetnek rá maguk is. Csaknem két hétig jártak hozzánk, hogy a rosszul kijavított gépet még egyszer kijavítsák. De mire meg tudták javítani annyira, hogy dolgozni tudtak vele, eltelt két hét. Ez alatt az idő alatt a két Nosztiis teljesítménye mindössze 2 normál hold volt. Az egyik itt is hagyta a gépállomást, mondván, itt nem lehet keresni. Mi nem tarthattuk vissza, mert hiszen igaza volt. Azért jött a gépállomásra, hogy dolgozzon, keressen. Rossz géppel pedig nem lehet keresni. Azt hisszük, ezzel önök is egyetértenek. De nem is arról akarunk most írni, ami elmúlt. Csupán azért érzékeltettük a fentieket, hogy az elvtársak is tudomásul vegyék: nem felejtettük el, hogy tavaly két gépünket rosszul javítottak ki. Ebben az évben nyolc traktort javíttatunk az elvtársakkal. Meg vagyunk róla győződve, okultak a tavalyi hibákból, az idén mindennél nagyobb gondot fordítanak a gépek minőségi kijavítására. De ha mégis nem eléggé vonták volna le a tanulságot, íme itt a figyelmeztetés: Azt kérjük az elvtársaktól, jobban javítsák ki traktorainkat, mint tavaly. A gépállomás kollektívája nevében: BAROS GÁBOR igazgató. * A fenti levéllel egyetértünk. Azonban nekünk is lenne hozzá egy-két szavunk. Mi tovább mennénk, mint a szedresiek. Vajon mennyit fizetett rá a népgazdaság arra, hogy a Szekszárdi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat tavaly télen rosszul javított ki néhány traktort a gépállomásoknak? Nagyon sokat! Például a bölcskei gépállomásnak egy rosszul kijavított R—35-ös traktorára „a kijavítás után” még vagy 200 forintot leoltott rá a gépjavító vállalat. A bölcskei nem egyedülálló eset, csaknem minden gépállomásról érkezett panasz a Gépjavító Vállalat minőségi munkájára. Ez az egyik. A másik pedig az: míg a gépjavító újra javította a már egyszer kijavított traktorokat, a termelőszövetkezetek munkája lemaradt. Azt már mondani sem kell, hogy a termelőszövetkezetek sem vélekedtek elismerően a gépállomásról. Az a traktoros pedig, akinek a gépét a Gépjavító Vállalat rosszul javította ki, mérgelődött, mert nem tudott keresni. Összesítve, az egészhez talán még annyit lehetne hozzátenni: az ipari munkások jogosan várják el a mezőgazdaság dolgozóitól, hogy olcsóbban, többet termeljenek, mert ezt kívánja meg az életszínvonal emelése. De a mezőgazdaság dolgozói is jogosan elvárják az ipari munkásoktól, hogy jó minőségű alkatrészeket gyártsanak, gépeiket jól javítsák ki. Közel négymillió az alsónyéki Világszabadság tsz közös vagyona Most az őszi munkák befejeztével minden termelőiszövetkezetben egy probléma foglalkoztatja a tagságot, a zárszámadás. Ez érthető is, hiszen ezen keresztül tudja meg minden tsz-tag, mennyi a jövedelem egész évi munkája után. Vannnak olyan tsz-tagok azonban, akik csak azzal foglalkoznak, hogy az elért munkaegység után milyen részesedésük lesz — az már kevésbé érdekli őket, hogy mennyi a közös vagyon, vagy hogyan szaporodott a tagság munkája után. Nem egy csoportnál komoly beruházásokat kellett végezni, építkezni kellett, hogy a szaporodó állatállományt elhelyezhessék, gazdasági eszközöket kellett beszerezni a földek megművelésére. Az alsónyéki Világszabadság termelőszövetkezetnek nem voltak túl nagy gazdasági eredményei. Komoly hibák fordultak elő a gazdálkodás, a kollektív munka és vezetés terén. Mégis mindezek ellenére hatalmas arányban fejlődött a közös vagyon. 1949-ben alakult meg a szövetkezet, összes állatállományuk két ló, 3 szarvasmarha és 6 sertés volt. Ezenkívül 2 romos állapotban lévő istálló, és két lakóház képezte a szövetkezet tulajdonát. Hozzá lehet még számítani egy rossz szekeret és két-három ekét is. Mindez körülbelül 250 ezer forint értéket képviselt. A megalakulás óta 5 év telt el, s ha valaki számbaveszi most a szövetkezet vagyonát először kétkedve fogadja a tényt. Az összvagyon megközelíti a 4 millió forintot. Joggal kérdezheti valaki, mi az a vagyon, ami ilyen összeget képez. Végig kell nézni a szövetkezet belterületét és csakhamar feleletet kapunk a kérdésre. Vegyük sorra az ólakat, istállókat. A sertésalatóban 27 darab anyakoca van, december végén kezdődik a fiaztatás. 35 süldő és 18 hízó egészíti ki a sertésállományt. A hízók jórésze nem sokkal marad el a 2 mázsás súlytól. A nagy jószágáiloA lóistállóba jászlakat kellett csinálni és a padlózatot lerakni téglával. A megalakulás után az első évben már sertésólat kellett készíteni. Két éve mintegy 120 köbméteres betonsilót építettek. Tavaly dohányszárító épült 320 ezer forintos költséggel. Ebben az évben újabb két betonsiló épült. Ezenkívül egy 32 férőhelyes sertésfiaztató mintegy 250 ezer forint költséggel. Érdemes megemlíteni a sertésfiaztató építését. — Nem volt elég deszka, s traktorral hajtott körfűrésszel gerendákat vág3—a kivételével mindenütt van tehén, mindenütt van anyasertés és baromfi is. A szorgalmasan dolgozó tagoknak azonban ezenkívül is meglesz a jövedelme. A Kurcinák család 1.080, Gyenis Andrásért 1.301, Bertók József 620, az idős kies Jómány 17 lóból és 57 szarvasmarhából áll. A baromfiudvarban egész sereg tyúkot és kacsát találunk. — Kint a legelőn 220 juh legel, amelyeknél a fejest is bevezetik a közeljövőben. Ez is jó jövedelmet biztosít a tagságnak. A szövetkezetnek kezdetben nagy gondot okozott az állatok elhelyezése. Mivel az istállók romosak voltak, újjból helyre kellett azokat hozni. tak fel, amelyeket másra nem tudtak használni. A kisszámú csoportban 3 fő állandóan a fiaztató építésén dolgozott. A kézi és fogaterőt számítva közel 3000 munkaegységet fordítottak erre az építésre. Ezenkívül több épületnek a tetőzetén is komoly javítást kellett végezni. A tagság munkája mégsem veszett kárba, és a következő években bőven meg fog térülni. Azt is meg kellett említeni, hogy a csoportnak a községben darálója van, ahol a többi termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák részére is végeznek vámőrlést. zsef 360, Fehér József 320 munkaegységet ért el. Nem mondhatja egy tag sem tehát az alsónyék! Világszabadság termelőszövetkezetben, hogy nincs látszata az egész évi munkájának, mert megvan az eredménye az osztatlan vagyon gyarapodásában. Az építkezéseket midenát erőből végezték A tagság háztáji gazdaságában s fOLMM , NAPLÓ _______ GAZDA Hogyan érem el a magas dohánytermést? Huszonöt éve foglalkozom dohánytermeléssel, így elég sok tapasztalatra tettem szert ez idő alatt. Igen mostoha körülmények közt dolgozom, mégis évről-évre tíz mázsán felüli holdankénti termésátlagot érek el. Ebben az évben tartalékföldet béreltem és azon termeltem dohányt. Állataim sincsenek, így megfelelően trágyázni sem tudok, tehát nagyon kellett igyekeznem, hogy jó termést érjek el. A dohánynál igen fontos, hogy megfelelő, gyommentes földbe kerüljön, lehetőleg olyan, amiben az elmúlt évben nem kapásnövényt termeltünk. De ha más nincs, ez is jó. Végezzük el az őszi mélyszántást, de úgy, hogy előtte kálisót és szuper foszfátot szórjunk ki és szántsuk alá. Ha valami oknál fogva ősszel nem szórtunk ki műtrágyát, tavasszal pótolhatjuk, de ekkor már csak kénsavas káli és szemcsésen szuperfoszfát felel meg. Én az idén koratavasszal ezt alkalmaztam. Ha nagyon gyenge a föld, úgy tavasszal is lehet kis mennyiségű pétisót kiszórni. A műtrágyát dolgozzuk bele a földbe nehéz fogassal. Ha a föld a télen nagyon megtömődött, akkor lókapával, vagy kultivátorral lazítsuk meg a földet A palánták kiültetésekor mindig pontosan betartom az előírt sor és tőtávolságot. Vannak, akik ritkábban ültetik a dohányt, hogy így nagyobb és súlyosabb leveleket hozzon. Ez hiba, mert a minőség nem lesz megfelelő és ez a módszer a bevallásnál megbosszulja magát. Ültetés után, amint a palánták megeredtek, azonnal megkapálom. Nem azért van erre szükség, mert gazos lenne a föld, hanem az ültetéskor a palánták tövéhez nyomkodtuk a földet, ez megkeményedik és a levegőt elzárja a gyökértől. Meg aztán az ültetéskor összetapostuk a földet, ami ezért megkeményedett. Kapáláskor nem szabad közel menni a gyökérhez, mert a palánta könnyen kifordulhat a földdel együtt. A palánta tövét, illetve itt a megkeményedett földet inkább kézzel lazítsuk meg. Annyiszor kapáljunk, ahányszor a föld megtömődik. Az idén gyakran volt záporeső, ami megkeményítette a földet, én ötször kapáltam meg a dohányt. Hatodszor már ezért nem tudtam, mert a dohány annyira kifejlődött, hogy nem tudtam közémenni. A törést az aljaleveleknél igen korán megkezdtem. Sokan az aljaleveleket nem gyűjtik össze, azok kárba vesznek, így egy holdról akár két mázsával is kevesebbet takaríthatnak csak be. Az aljalevelek pedig — — ha megfelelően kezelik azokat, — rendszerint világosra száradnak, tehát a legmagasabb árat kaphatja értük a termelő. Vigyázni kell, hogy az aljalevelek közül még a legkisebb se maradjon a földön. Amit nem lehet felfűzni, azokat a padláson kiterítem vékony rétegben és így szárítom meg, így is mint levél-hulladék értékesíthető, emeli az össz-, mennyiséget és így a többtermelési prémiumnál sokat számít. Nem akarok a dohánytermelés minden részletéről írni, csak néhány dolgot mondtam el, amire gazdatársaim figyelmét fel akarom hívni. A dohánytermelésnek igen nagy jelentősége van a lakosság ellátása szempontjából és sokat tudunk belőle külföldön is eladni, így a termelőnek is, de az egész országnak is érdeke, hogy minél több, jó minőségű dohányt termeljünk. BARTOS JÓZSEF egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt Pusztahencse. Zombáról írják: Még augusztusban történt, hogy fiamnak egy szürke ruháját bevittem Szekszárdba a „Patyolathoz", tisztítás végett. A ruhát szabályosan átvették, elismervényt adtak róla, s közölték velem, hogy mikor mehetek érte. A tisztítás ideje lejárt, november 26-án meg is jelentem a „Patyolatnál“, hogy átvegyem a kitisztított ruhát. Nem is volt baj az átvételnél. Megfizettem a tisztítás díját, 34 forint egynéhány fillért, s karomon a ruhával, boldogan indultam haza. Útközben ismerősökkel találkoztam, akik kérdezték, hova viszem a ruhát, talán tisztítani? Mert bizony ráfér. Nem, feleltem, már ki van tisztítva, a „Patyolattól“ hozom. Ismerőseim elcsodálkoztak. Ki van tisztítva? Hiszen csupa szenny, folt. Erre jobban megnéztük, s megállapítottuk, hogy a „Patyolat” nem végzett nevéhez méltóan megfelelő munkát, mert nemcsak a külső szennyfoltok látszottak meg a ruhán, de bélésén nem is látszottak a tisztítás nyomai. Ezúton szeretném felhívni a „Patyolat" dolgozóinak figyelmét, hogy máskor becsületesebb munkát végezzenek, és ne csak a ruhákat tisztítsák ki jobban, hanem raktárukat is tartsák tisztábban. Szűcs Istvánnic Zomba. A helyi tanácsok megválasztása nagy ünnepe volt Sárköz népének is. A szavazóhelyiségeket ősi hímzésekkel, sárközi edényekkel, virágokkal díszítették. Képünkön a sárpilisi szavazófülkét mutatjuk be, amelyet sárközi szőttesekkel díszítettek Az iskola tánccsoportja, a párna tánccal köszöntötte a szakadáti szavazókat. Szakadáton Friedrich Józsefné élenjáró dolgozó parasztasszony is az elsők közt szavazott