Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-01 / 26. szám

1355 FEBRUAR 1 N­A­PL'ö A felszabadulási verseny eddigi eredményei a Bonyhádi Cipőgyárban Nagy lelkesedéssel csatlakoz­tak a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak felhívásához üze­münk, a Bonyhádi Cipőgyár dolgozói is, hogy az elmúlt év­ben­­ elvesztett becsületüket visszaszerezzék. Az új eszten­dő első hónapjának eredmé­nyei azt mutatják, hogy a fel­­szabadulás ünnepére tett szo­cialista kötelezettségvállalás reális alapokon nyugszik. Az üzemben azelőtt sem volt ritka esemény a hosszú érte­kezlet, de legtöbbször nem hoz­ta mag a kívánt eredményt. Most, a felszabadulási verseny előkészítésével kapcsolatban tartott több, mint négyórás ér­tekezlet valóban termékeny volt, ahol a műszaki vezetők a legrészletesebben tárgyalták meg a feladatokat. A műszaki vezetők, az üzem mesterei még soha ilyen konkréten, részlete­sen nem tárgyalták meg a ver­­seny szempontjait, a lehető­ségeket, mint ezen az értekez­­eten. Voltak érvek és ellen­érvek. Egyes területeken kéte­lyek merültek fel a teljesíthe­tőséggel kapcsolatban, azon­ban itt­ a legszoro­sabb együttműködés elve ala­kult ki,­ így valamennyi prob­léma megoldódott. Mestereink, művezetőink tervezetet készí­tettek el a verseny elindítás­sal, a vállalásokkal kapcsolat­ban, amit aztán a dolgozókhoz vittek ki, akik kiegészítették, hozzászólásaikkal tették telje­sebbé, értékesebbé az üzem egészének vállalását. Megindultak az egyéni vállalások. E munkában maguk a műve­­zetők segítették a­ szakszerve­zeti bizalmiakat, sikerült el­érni, hogy ma már a gyár dol­gozóinak 80 százaléka egyéni versenyben van. A művezetők felbontották a rájuk eső fel­adatokat, írásban tették meg saját egyéni vállalásaikat is, amit aztán dekádonként érté­kelnek. A jelenlegi verseny, a jól szervezett műszaki és mozgal­mi feladatok végrehajtása mit eredményezett, azt bizonyít­ják az első eredmények. Decemberben a műszaki hi­bamentes termékek százalék­­aránya 78,01 százalék volt, a negyedik negyedévben pedig csak 69,3 százalék. A verseny­vállalás szerint ezt 79.7 száza­lékra kell emelni. Ezzel szem­ben január első dekádjában 89.2 százalékot, a második de­kádban pedig 89.4 százalékot értünk el. A gyárb­an készült cipőknek tehát közel 90 száza­léka elsőosztályú minőségű. Teljesítettük már mennyiségi tervünket is, bár az első de­kádban kissé lemaradtunk, most már­­ 101,7 százaléknál tartunk. Jól bevált az üzemek közti verseny is, amelynek feltételei: 1. men­­­nyiségi termelés, 2. minőségi termelés, 3. anyagtakarékosság 4. a szalag állásidejének csök­kentése, végül 5. az igazolat­lanul mulasztott napok számé­nak csökkentése. Lelkes vetél­kedés folyik az üzemek közt az első helyért, amit most a tűződő Petőfi-k­öre tart. A má­sodik dekád tervét 104 száza­lékra, a minőséget 98,25 száza­lékra teljesítette. Második az alfa-üzem Béke-köre, harma­dik helyezett a tűződő Béke­ köre. Igen jó eredményekkel kezd kibontakozni a párosverseny is, amelytől sokat várunk a minőség további javítása te­rén. Dolgozóink felújítják a régóta feledésbe ment verseny­formát, hogy az úgynevezett „kulcshelyi” dolgozók kötnek egymással párosversenyt. Megjavult a versenyszellem javulás van a műszaki felté­telek biztosítása terén, a dol­gozók szíves-lélekkel harcol­nak gyárunk jó hírnevének visszaszerzéséért. Élenjárnak ebben a harcban Tóth József és Teleki István doplizó. Szám­talan olyan dolgozónk van, sütik kezéből a versenyszakasz­ban még nem került ki selej­tes áru. Egle Ádám talpszél­maró, Reményák László ifjú­munkás, a II-es körön Hege­dűs István és Fogarasd István, a III-son Antal Imre és Wer­­ner Ilona 100 százalékos minő­­ségi munkát végeznek. Dolgo­zóink döntő többsége szívügyé­nek tekinti a több és jobb ci­pő termelését, tudatosan har­colnak a vállalások teljesíté­séért, mert tudják, hogy itt nemcsak a gyár hírnevéről van szó, hanem a párt politikájá­nak megvalósításáról, népünk életszínvonalának emeléséről. Nem könnyű feladat az „elvesztett“ csatát megnyerni, ezt érzik valamennyien a Bony­hádi Cipőgyárban, mivel az el­múlt esztendő csak 93 száza­lékos tervteljesítést mutat. — Nem könnyű áttörni a gátat, mely fékezője volt a tervfel­­adatok teljesítésének, azonban az eddigi eredmények azt bizo­nyítják, hogy jó irányítás mel­lett, a dolgozók harckészségét fokozva, segítségüket kérve megoldható a legnehezebb probléma is. Meg lehet nyerni azt a versenyt, mely hazánk felszabadulásának tizedik év­fordulóiba tiszteletére indult el. Horváth József Látogatás a szekszárdi tanács panaszügyi irodájában Egyes vállalatok, szervek túllépései, vagy éppen hanyag­ságai és az élet szerteágazó út­jain fellelhető akadályok bi­zony még mindig számtalan problémát, nehézséget, bosszú­ságot okoznak dolgozóinknak. Az ilyen ügyek elintézésében pedig hova forduljon először az illető dolgozó, ha nem ép­pen a saját maga által válasz­tott állami szervhez, a tanács­hoz? Ez így természetes, hiszen a dolgozók érdekeinek képvi­selete egyik legdöntőbb felada­tuk tanácsainknak. Nagyobb községek, városok tanácsainál külön osztály fog­lalkozik a dolgozók ügyes-ba­jos dolgainak elintézésével. A Szekszárd városi tanácsnál úgy­nevezett panaszügyi iroda mű­­ködik. A napokban rövid lá­togatást tettünk ezen az osztá­lyon ... Sárközi elvtárs az osztály vezetője. A beérkező panaszok százai fekszenek fiókjaiban, — de tegyük hozzá azt is,­­jóré­­szt előidézetten, vagy most folyik az intézése. Márkus Ferenc csatári dol­gozó parasztot a beadásnál ér­te sérelem. 1953-ban 100 száza­lékos jégkár érte szőlőjét, így természetesen mentesítették a bérbeadás alól. A megszáradt, szétszaggatott szőlőfürt-cson­­ko­kból víz hozzáadásával tu­dott készíteni mintegy 150 li­ter „csigert”, amit be is je­lentett a pénzügyőrség szemlét végző dolgozójának és megfi­zette az utána járó fogyasztási adót. A pénzügyőrség dolgozó­­ja a „csigert” beírta a „Bor”­­rovatiba, holott a borbeadási kötelezettség alá nem eső „csi­ger” rovatba kellett volna. A tanácshoz tehát azt jelentette a pénzügyőrség, hogy termett 150 liter bora, nem pedig csi­ger. Mindezek után a tanács­nál már úgy tartották nyilván, mint olyan gazdát, akinek ter­mett bora, de nem teljesítette borbeadási kötelezettségét és a következő évben hozzávették azt is a beadási kötelezettsé­géhez — természetesen jogta­lanul. A tanács panaszügyi irodája ezt kivizsgálta, Márkus Ferencnek törölték az 1953-as évről 1964-ben kivetett borbe­adási kötelezettséget. Ferenczi József Remete ut­cai dolgozó paraszt lakásügy­ben kereste fel a panaszügyi irodát. Szoba-konyhája mellett rendelkezett még egy­­­ kamrá­val is, ami természetesen szük­séges egy gazdaságban, annál is inkább, mert neki ráadásul pincéje sem volt. A kamrát a tanács lakásügyi hivatala ki­utalta Tóth Györgynének. A kamrából a lakásügyi hivatal kirakatta Ferenczi József 12 mázsa krumpliját és az ott le­vő gazdasági szerszámokat A krumpliból 8 mázsa megfa­gyott, sőt megromlott 1 hekto­liter bora is. Természetesen ő is panaszt nyú­jtott be a tanácshoz és a panaszügyi iroda hosszadalma­san foglalkozott ügyével. Ki­derült, hogy Bese Lajos lakás­ügyi előadó lélek­telenül intéz­te ezt az ügyet. Ennél az ügynél azonban már akad egy kis bökkenő is. Az igaz, hogy a panaszügyi iroda annak rendje és módja szerint elintézte az ügyet, ami nyilván Ferenczi Józsefben elé­gedettséget váltott ki. De itt egy kamra jogtalan kiutalása mellett szó volt még egy dol­gozó paraszt anyagi megkáro­sításáról is. Ezzel kapcsolat­ban már nem tett semmit a tanács, sem kártérítést, sem felelősség­revonást. Az ügynek pedig ez lett volna a teljes befejezése. Minta-parcella Szakályban A pártszervezet, a Hazafias Népfront-bizottság és a tanács kezdeményezésére Szakály köz­ségben igen komoly mozgalom indult a mezőgazdaság fejlesz­­téséről szóló párt- és kormány­határozatok sikeres végrehaj­tása érdeké­ben. A termelési bizottság bevo­násával egy holdon mintapar­cellát létesítenek, amelyen be­mutatják egyrészt azt, hogy miként gazdálkodnak és mi­lyen eredményeket érnek el a jó gazdák, akik felhasználják a legfejlettebb agrotechnikai módszereket, másrészt mennyi­vel csökken azoknak a jöve­delme, terméshozama, akik még mindig a régi, elavult módszerek szerint akarnak gaz­dálkodni. Széles körben tudatosítják emellett az állattenyésztés fej­lesztésének jelentőségét is. ! A szekszárdi KTSZ-tagok békegyűlése A szekszárdi KTSZ-tagok is békegyűlést tartottak az el­múlt héten. Ezen a gyűlésen választották meg a járási bé­­ketalálkozóra a küldötteket. Sokan felszólaltak a gyűlésen, természetesen valamennyien a békéről, annak megvédéséről beszéltek és üzenetekkel lát­ták el a küldötteket. Töttös Gábor építőipari dol­gozó arra kérte a küldötteket, hogy a járási találkozó­n bát­ran, harcosan mondják el a szekszárdi kisiparosok béke­akaratát. — Mi nem akarunk csonkakezű, nyomorék gyer­mekeket és­­ embereket látni. Azt akarjuk, hogy gyerme­keink kacagjanak és életük n­apsugaras legyen — mondot­ta.­ — Körömszakadtáig, min­den erőmmel harcolni fogok a békéért, mert termelni, építeni, fejlődni csak békében lehet. Hussy elvtárs az atomháború veszélyéről beszélt és hangsú­lyozta, hogy mindent érző em­bernek saját ügye­­ i­s harcolni az atomfegyverek eltiltásáért. Janó György elvtárs arról beszélt, hogy a békeharc vi­lágszerte erősödik és az olasz, francia munkások százezrei tiltakoznak Nyugat-Németor­­szág felfegyverzése ellen. Fel­ajánlotta, hogy üzeme túltel­jesíti I. negyedévi tervét és a dolgozók ezzel is megpecséte­li...; bék­eskaratukat. A gyűlésen elhatározták, hogy díszalbumot készítenek, amelybe beleírják valamen­­­nyien tiltakozásukat a hábo­rús készülődés ellen és elkül­dik a IV. Magyar Békekong­resszusra, i 3 Munkában a m­ajosi Hazafias Népfront­ Bizottság Na­ponta érkeznek olyan hí­rek szerkesztőségünkbe, ame­lyek arról szólnak, hogy helyi Hazafias Népfrontt bizottságaink élnek, tevékenykednek, erejü­ket megfeszítve küzdenek a község ügyeinek elintézése ér­dekében. Majosról a­­ követke­zőket jelentik: A helyi Hazafias Népfront­bizottság tervszerűen oldja meg a programjában előírt célkitűzéseket. Mindenekelőtt a legsürgősebb feladatok meg­oldását sürgeti, így valósult meg a lakosság és a bányászok régi kívánsága, az autóbusz­­váróterem. A bányászok ma már jó meleg teremben vár­hatják a Komló—Hidas—Máza és magymányoki autóbuszokat. A tél beállta előtt elkészült a földiművesszöv­etkezet előtt a község központjában beom­lott híd. Ez szintén sok kel­lemetlenségtől szabadította meg a község dolgozóit. Befe­jeződtek * 2­3­4­5 * * * * * * * * * * * * * * * * 22 ártézi kút munká­latai és ma már­ egészséges vizet adó kút áll a község köz­pontijában. Az ifjúság számára elkészült az új sportpálya. A mezőgazdasági munkák terén is megmutatkozik a Ha­zafias Népfront tevékenykedé­­se. Szorgalmasan végzik a falu lakói a trágyakordést, sokkal nagyobb területen végezték el a mélyszántást, mint tavaly, a közeljövőben kísérleti kertet létesítenek a községben. A DISZ-fiatalság lelkesen belekapcsolódott a kultúrmun­­kába. Kibővítették a tánccso­­por­tot, teaestet rendeztek és kultúrműsorral készülnek áp­rilis 4-re, * 2 3 4 5 Két tsz páros versenye A kocsilai Vörös Csillag ter_­elése céljából 297 kh-on már­cius 25-ig elvégezzük. 2. Az őszi vetések fejtrágyá­zását 345 kh-c­n március 25-ig elvégezzük a magas termés el­érése érdekében. És a vetés ál­lapotától függően a fogasolést vagy a hengerezést április 1-ig elvégezzük. 3. azatavaszi növények, zab 35, árpa 25 kh vetését március hó 20-ig elvégezzük 4. Egyéb tavaszi vetésű nö­vényeket kukorica, burgonya, cukorrépa, takarmányrépa, maghozórépa összesen 248 kh-t április 2,5-ig elvetjük. 5. A kapásokat állandó gyom­mentesen tartjuk, a kukoricát háromszor, a cukor­répát négy­szer, a burgonyát kétszer töl­tögetjük. A versenyszempontok érté­kelésére a Járási Mezőgazda­­­sági osztályt kérjük fel A verseny vállalását magunkra nézve kötelezőnek tartjuk és teljesítjük is. Tóth József tsz-elmök melőszövetkezet tagsága ja­nuár 15-én megtartott közgyű­lésén az alábbi felajánlást tet­te hazája felszabadulásának ■10. évfordulója tiszteletére. Egyben versenyre hívták a gyulaji Uj Barázda termelőszö­vetkezetet. I. A tavaszi munkákra va­­ló eredményes felkészülés. II. Munka- és gépi eszközöket február 10-ig teljesen kijavít­juk. 2. A tavaszi vetőmagvakat február 5-ig teljesen kitisztít­juk és vetésre előkészítjük. 3. Műtrágya és növényvédő szeneket február 15-ig teljesen beszerezzük. 4. A tagságot jó népnevelő munkával előkészítjük a ta­vaszi munka sikeres beindítá­­sára. II. Tavaszi munka sikeres végrehajtása. 1. Őszi mélyszántás simító­­zását a talajnedvesség megőr. Újabb árkedvezmény a szabadtej beszolgáltatásért! Kormányunk rendelkezése alapján a tejcsarnokok február 1-től április 30-ig bezárólag minden beszolgáltatott 3.4 szá­zalékos zsírtartalmú szabad tej literjéért az eddigi 2.40 Ft ár helyett 2.60 Ft-ot fizetnek. Ha a tej magasabb zsírtar­talmú, akkor ennek megfele­lően az ára is magasabb lesz, úgy, hogy igen sok termelő könnyen elérheti a 3 Ft-os li­­terenkénti árat is, sőt ha szer­ződést köt, hogy havonta leg­alább 50 liter szabadtejet ad be, ezért literenként külön 20 fillér prémiumban, vagy felár­ban is részesül. Kormányunk ezen intézkedé­se főképpen azért történt, mert most a téli hónapok vége felé a takarmányozás nagyobb rá­fordítást igényel, mint más időszakban. Tolna megyei Tejipari Egyesülés, Szekszárd Látogatás egy „rádiókórházban'' A RÁDIÓ ma már majdnem annyir­a otthonos minden la­kásban, mint bármelyik bú­tordarab. A család életéhez, vidámságához, művelődéséhez annyira hozzánőtt, hogy bi­zony nehezen képzelhető el nélküle az étel. Egy csava­rás, kettő ... és megszólal a zene a világ legkülönbözőbb tájáról, a Kossuth-apó a híre­ket mondja, a Petőfi közvetí­tést ad va­lamelyik­ színházból, vagy éppen valamelyik gyári művezető beszámol évtizedes tapasztalatairól. Valóságos „csodagép“ ez a lakótársunk. De mi történik akkor, ha egy hajszálnyi drót elszakad ebben a „masinában“, vagy valami egyéb baja esik? Elő­ször is konokul hallgat, a tu­lajdonos pedig ugyanolyan ko­nokul mérgelődik, hogy „Ej­nye, ejnye ... pedig, de sze­rettem volna meghallgatni a szávküldit...“ A „csodagép­nek“ természetesen ez mit sem számít — nem szólal meg, to­vább hallgat. Akkor a tulajdo­nos fogja, becsomagolja és el­viszi, vagy elküldi valamelyik rádióorvoshoz, a „rádiókórház­­ba". Nos, hát nyissunk be egy ilyen javítóműhelybe ... A NEVE: „A Posta Rádió­technikai és Elektroakusztikai Üzeme Szekszárd". Kicsit ka­cifántos név, de ez mit sem számít. A műhelyben alig­­ né­hányan dolgoznak, nem nagy a létszám. A levegő tele zúgás­­búgással, forrasztópáka sister­géssel, a beteg „masinák“ re­kedt hangjával és ehhez ha­sonló furcsaságokkal. Az asz­talok, polcok tele szétszedett, szétdarabolt rádiókkal és hang berendezésekkel. A hozzá nem­­értő látogató bizonyára azt gondolná, hogy valami csinta­lan gyerek kötözgette itt ös­­­sze-vissza azt a sok szép színes duózacskót és a különböző al­katrészeket. Nem, dehogy. Ta­lán be sem engednének ide gyerekeket. Hanem a rádiók, a félig kész, munka alatt lévő formájukban, a maguk szemet­­k­ápráztató bonyolultságukban tárulnak itt a néző elé. Az irodáiban kiderül, hogy az év első hónapjában — még vissza van néhány nap — több, mint 390 sérült rádiót és egyéb rádióbe­rendezést hoztak ide javításra. Ebből több, mint 20­0 már el is hagyta ép, egész­­séges állapotban az üzemet. Esedékes tervüket túlteljesítet­ték. Tavaly, az évi tervet 130 százalékra teljesítették. Még, ha nem is látná az ember, megállapíthatná, hogy szorgal­mas és főleg hozzáértő embe­rek dolgoznak itt, mert meg kell állapítani azt is, hogy nagy tudást igényel ezeknek a bonyolult, sérült szerkeze­teknek a javítása. AZ ÜZEM vezetőjétől, Zse­­dányi Ferenc elvtárstól megkér­dezz­ük, hogy általában milyen sérülésekkel szokták hozni a rádiókat. Természetesen erre nem könnyű a felelet, mert csak a képzelete tudja meg­számlálni, hányféle hibája le­het egy ilye­n gépezetnek. El­sorol azonban egyet-kettőt: — Kiégett a cső, nem értet­tek a kezeléséhez és elrontot­ták, nem volt teljesen ép, már akkor sem, amikor az üzletből eladták. Nemrégiben dr. Mányi Géza kórházi orvos hozott hozzánk egy 2200 forin­tos rádiót. Megvette az üzlet­ben, fél óráig szólt és akkor el­hallgatott ... Itt gyári hibának kellett lenni. Vagy például igen sok rádiót hoznak hoz­zánk egérrágással... — Mivel? Egérrágással? Hát az meg mi a csuda? Hogy ke­rül a r­ádiióba az egér? — kérdezem. Arculütött ez a magyarázat: egérrágással... Meglepettsé­gemben valahol a mesék biro­dalmában kezdtek gondolataim kalandozni — IGY VAN EZ, ahogy mondom — magyarázza tovább Zsedényi elvtárs. — Az üzlet­ből kirakják a raktárba, nem megfelelő helyre, az egereket is megtűrik, nem törődnek az­zal, hogy mind­ent meghrágcsál. Belebújik a rádióba is és el­rágja a tekercselést. A kurdi föléműves szövet­kezettől pél­dául három ilyen egérrágott néprádiót küldtek­ be. Az egyi­ket aranyb­a összerágták az egerek, hogy 187 fartelba ke­rült a megjavítása. Maga a rá­dió újonnan 380 forintba ke­rül és ezt még nem is hasz­nálta senki az egereken kívül. Képzeljük el, hogy ezek a gon­datlanságok mennyi kárt je­lentenek a népgazdaságn­ak ... Igaza van neüd, felesleges kiadás, egy kis lelki­ismerettel meg lehetne előzni. A javító­műhely enre fel is hívta az illetékesek figyelmét, de saj­nos, nem sok az eredmény, újabb és újabb egénrágotti rá­diók érkeznek. Nézzük a panaszkönyvet Üres. Még nem írtak bele rek­lamációt ... Nem is csoda, a vállalt munkát elvégzik a ki­kötött időre, a kisebb sérülé­seket pedig azonnal megjavít­ják*

Next