Tolnai Napló, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-01 / 102. szám
ff APC» Közel háromnegyed századdal ezelőtt, a világ mindem nagyobb városában és ipari központjában — május elsején az utcákra vonult a külvárosok népe ... És akkor zúgok először száz és száz nyelvem a kiáltás — Világ proletárjai egyesüljetek. Azóta a tavaszt köszöntő napok, a május elsejék a világ minden részén egyre erősebben, a föltámadó nép a roBtöteáeok erejét hirdetik. Régi és új muffrusok. Az őrök május elsejék, a saabadságra törekvő emberiség jelképévé váltak. A mimfoa, a béke, a saBbedaág és átkötés ünnepévé. Az elnyomottak szívbe, minden új : május a tavasszal együtt hozta és hozza a reményt — egyszer vége lesz minden tétnek, minden elnyomásnak. Egyszer eljön majd az a tavasz, amikor a világon már sehol sem lesz kizsákolási roló és kizsákmányolt, nem lesznek elnyomottak és elnyomóik. Ember lesz az ember és gazdagon terem boldogságot a harcos május elsejék érlelte konviuniamus. ... És az új májusok, a tizenegyed se szabad magyar május elseje. Az elnyomóktól megszabadult magyar nép testvéri iiseeefogasának nagy ünnepe . . Ezen az ünnepen a világ minden részeibe száll Tolna megye Wtói - nak, munkásnak és parasztnak, tanítónak és agronómusnak üzenete: — Nép a népnek nem eHen- Fúgye is nezíteissen ez mindenkit, aki a népeket új háborúra uszítja. A gyilkosok elleni összefogás hatalmas erő és az egyszerű emberek kemény fegyverrel védik szabadságukat. Armunk ®., a népek összefogása nagy ünnepén ' ért véécezzünk a régi májusokra, emlékeznünk a szabadon ünnepelt 11. május elsejére, nagy alkotásaikfsra... És a tavasszal együtt virágozzon a népek barátsága, erősödjön egymást segítő összefogása. OKOK 1AJU§ GLNfilJGH * Ilii SÍ B53I®*■•* tÍ*••ft*■■■>S*S BS *■■■•1B■■* ■■■■■■■■■■■■ft IHIItMHIl ■■■■■*■■■«■■*■■ ■■■■*■■ mim *>■■>■» Régi, kissé elfakult fénykép került elő a családi képek közül. E féltve őrzött fénykép a hajdani 1907. májusi elsejei ünnepségeket eleveníti fel, amelyet már akkor is harcosan ünnepelték meg a szekszárdi szervezett munkások, nyomdászok, könyvkötők, kőművesek, fa- és flöldmunkás sorc. Hogyan is történt? — • kutat a 48 évvel ezelőtti emlékek között Bencze Gyuri bácsi, a régi harcos, aki akkor még fiatalember volt. —■ A vásártéren gyülekeztünk, s úgy vonattunk végig a városon páros és nemzetiszínű zászlókkal a kis erdőbe. Az asszonyok piros virágot tűztek a hajukba, kezüikben májusfa ágat lobogtattak. Mi férfiak piros gombot tűztünk a kabátunkra. Abban az időben a 8 órás munkaidőért és a választójogért folyt a harc, s így szólt a dalunk is, amelyet utcahosszat énekeltünk. „Tulipános banda piruljon az orcátok „Hazátlan bitanggal" van teli az országtok. Általános, titkos választási jogot adjatok. Hazafiak leszünk, nem „hazátlan bitangok”. A tulipánosok az urak voltak, akiknek a szemében mi munkások „hazátlan bitangok” voltunk, — folytatja Bencze bácsi. A kis erdőben, ahol a fénykép is készült, egész nap szórakoztunk, néhányan szavaltak, s émekefttük az akkori forradalmi dalainkat. A szekszárdi nyomdászok és könyvkötők zenei kísérete mellett Juhász István énekelte ezt a kis májusi dalt, amely még mindig a fülemben cseng. — „Oh nem lehet, hogy így maradjon. A tudatlanság egyre vész kell, hogy egy szebb hajnal fakadjon A pénz fölött is győz az ész”. Mennyi emlék ! Mennyi forró, lüktető májusi dal, s bár sok nehéz esztendő tett el azóta, Bencze bácsi, az öreg saslsseáaxii kőműves ma már nyugodtan éli öreg napjait feleségével. Örülnek annak, hogy az unokák szabad hazában ünneplők a május elsejét, s azt, hogy a régi csendőrszuronyos világ soha nem jön többé vissza. 1907. május I. &tyjj lityi emlék — Részvettem én nem is egyszer az elnyomás éveiben megrendezett május elsejében — kezdte a szót Szauter Mihály, a Tolnai Textilgyár párttitkára. — És melyik a legemlékezetesebb? —• Nekem az 1913-as, mert akkor verést is kaptam. Már nem is kell bíztatni, meséli úgy, ahogy történt, akkor 1913-ban, amikor „A hatalom kiadta a parancsot, Ne legyen ünnep május elsején, Zászló ne lengjen és ének ne zengjen, Csak robotoljon csöndben a remény‘. Mégis felvonultak lengő zászlóval és énekszóval Budapesten az építőmunkások. — Gyerek voltam még, körülbelül 13 éves. Kereseti lehetőség reményében Pestre mentem az apámmal, együtt dolgoztunk. Én gyerek létemre dolgoztam 10—12 órát is, egy nap. — Az apám szervezett munkás volt és sokszor hallottam munka közben beszélgetni társaival a bérről, meg a hosszú munkaidőről, meg sok mindenről, ami miatt elégedetlenkedtek. Azon a május elseje előtti napon is megbeszélték, kitervezték a munkások, hogyan rendezik meg a felvonulást, mit énekelnek, milyen jelszavakat hangoztatnak. Este mikor hazajött az apám úgy éjfél körül, csak annyit mondott: ..Feloldj le fiam, holnap nem megyünk dolgozni”. —Reggel, amikor piros virággal a gomblyukában elment, én is utána indultam és amikor észrevett a felvonulók között, nem haragudott, nem küldött haza. — Előkészítettek mindent a felvonulók ellen, a lovasrendőrök, géppuskások, szinte megszállták Budapestet. De akármilyen szigorú volt a hatalom, mégis megünnepeltük május 1-ét. — Ezen, az 1913-as május elsején nemcsak gazdasági követeléseket hangoztattak a munkások, ennek már politikai jellege is volt — mondja Szauter elvtárs. — Erélyes tiltakozás volt a májusi tüntetés a Tisza—Lukács-féle pandúruralom ellen is. — Jöttek is a lovasrendőrök. A felvonulók közé vágtattak és akit ahol értek, kardlappal verték. — Rohadt ingyenélők, ronda csőcselék... — kiabálták. Én is kaptam néhány ütést, nem számított, hogy gyerek voltam még. Nem szégyenlem, sírtam, hiszen az ütés nyoma még néhány napig is meglátszott. Szauter elvtárs arca megrándul, elsimul a kemény vonás, amely az emlékezés hatására megjelent barnára cserzett arcán és megkérdezi: — El tudja képzelni, hogy egy rendőr megüt egy gyereket? Ugye nem? Ugyanilyen nehéz elképzelni azoknak az általam elmondottakat, akik nem élték át, vagy aki nem élt át hasonlót. ■ms MÄJL'S 1 Május 1., a proletár nemzetköziség nagy ünnepe méltó megünneplése igazi fényt csak a felszabadulás óta kapott hazánkban. Felszabadult dolgozó népünk a munkások vezetésével 1045 óta mindig színpompás felvonulásokkal, új és új munkasikerekkel, harcos béketüntetéssel ünnepli meg ezt a nagy napot. A felszabadulás óta majd minden helyen ott látjuk a felvonulók színpompás áradatában a zászlókkal, virágokkal feldíszített kocsikon vonuló dolgozó parasztjainkat s az ifjúság lovasbandéri urnáit. 1945. május 1. Korán kezdődött a tavasz, mintha a természet is az ember segítségére sietne. Valahol Berlin környékén a fasiszta Németország utolsó fészkeit rombolták a győzelmes fegyverek. Akkoriban már rendszeresen eljutottak hozzánk is a budapesti lapok. Ha emlékeim között keresgélek, ma is úgy érzem, különös varázsa volt annak a tavasznak, valami más, valami ingerkedő új érzést nyitott a szív. Ami tegnap volt, az olyannak tűnt, mintha igaz sem lett volna. És az a május? ... Úgy őriztem meg emlékét, mintha tizenötévesnek születtem volna. Sok emberrel beszéltem azóta. Nálam minl idősebbekkel, öregebbekkel és ők is úgy érzik még ma is, hogy születésnap volt az a május. Én azidáig sosem láttam május elsejét ünneplő embereket. Apám meséiből ismertem — a régi májusok híres munkás és bányász tüntetéseit. Az első szabad május elsején kora reggel — a zenés ébresztő előtt — felébredtem. Az izgalom nem hagyott nyugton — nemcsak látom, hanem magam is ott menetelek majd az ünneplő tömeg között. Apró piros zászlókat csináltunk az iskolában és jóval kilenc óra előtt már a gyülekező helyen az újárosi templom előtt várakoztunk... A város minden részéből ide tartott a nép. Kisebb-nagyobb csoportok jöttek egymás után ... És amikor a menet élén meglobbant a könnyű tavaszi szélben az 1919-es kommun sokat rejtegetett fakult színű vörös zászlaja — a zászló körül énekelni kezdett néhány ember. A tömeg szájról-szájra adta a felkapott dallamot: ...Fel, fel ti, rabijai a földnek ... Az Internacionélé végig hömpölygött az utcán, a templomtól a város végéig, mert ott volt a menet vége ... Kiléptem a sórból és előre szaladtam — oda, ahol a fakult vörös zászló lengett. Idős, bajuszos ember vitte a zászlót. Közvetlenül melléje álltam és magasra tartottam a saját kis zászlómat. Azöreg rám nézett és csak annyit mondott: ■ — Jól van kis fiam ... így kell ezt csinálni... Úgyis nektek kell majd távobta vomi ezt a zászlót ... Én huszonöt évig rejtegettem ... Ti majd győzelemre visztek .. ... És akkor, hogy mégse legyen zavartalan az első szabad május, az újvárosi templom tornyában fecsegni, lármázni kezdtek a harangok. Az éneket azonban nem tudták megzavarni. Tovább harsogott az szabadon, ellanállhatatlanuul. Ez a harc lesz a végső, csak összefogná hát, és nemzetközivé lesz, holnapra a világ .. így vonultunk végig a városon... Míg élek, feledhetetlen leszel első május elseje. Szamos Rudolf Az első szabad május Régi május elsejék DUNAFÖLDVÁRON a városháza előtt sok ezer földmíves ember jött össze. Beszéltek a néphez Nemecskó Ferenc és Sári Ferenc elvtársak. A rendőrség persze közbelépett és a szónokokat letartóztatta. Csak elvtársaink higgadtságának volt köszönhető, hogy nem ismétlődtek az emlékezetes dunaföldvári vérengzések(Népszava, 1898. május 7. és 14.) TOLNA. A tolnai öntudatos munkásság igazán méltóképpen ünnepelte meg május elsejét. Nagy menetet rendezett, melyben részt vett az összes szervezett munkás, köztük a nőmunkások is. A menet élén vörös ruhába öltözött nők hosszú vörös szalagot vittek, míg mellettük az egyik munkás piros zászlós májusi fát vitt. Így járták be a várost, majd megállapodtak a dumaparti sörcsarnokban, ahol a dalárda éneklése és zene mellett késő estig együtt maradtak. (Népszava, 1907. május 3. és 4.) BONYHAD. A munkások méltóan ünnepelték meg május elsejét. Délelőtt a városi vendéglőben nyilvános gyűlés volt... Délután, tüntető felvonulás volt, amelyen mintegy 600 ember vett részt. A tüntető menet bejárta a város főbb utcáit, hangosan éltetve a választójogot és a munkásság követeléseit Abcugolták a klerikálisokat. Ezután a városon kívül fekvő Kálvária-hegyre vonultak s ott egy vendéglőben nagyszabású ünnepélyt rendeztek... Az ünnepély késő éjjelig tartott, amelyen Hidas, Bátaapáti, Kismányok és Börzsöny község is képviseltették magukat. (Népszava, 1908. május 3. és 7.) .VAGYMÁNYOKON az egész környék: Kis-manya, Hidas, Nádas, Váralja, Gyüre és Isztmér bányamunkássága együtt ünnepelte először május elsejét. A bányászok helyi csoportjában délután ... népgyűlés volt. (Népszava, 191S. május 4., 7. és 9.) Hőg*yész, 1950. május 1. Hőgyész már napokkal előbb készült az ünnepélyre. A készülődés nyomán ünnepi díszt öltött a község. A színpompás menet legszebb részlete a hőgyészi gépállomás felvonulása volt. . A traktorok feldíszítve dübörögtek végig Hőgyész utcáin. Hőgyész dolgozói [UNK] határtalan lelkesedéssel tettek hitet a béke mellen s ígérték, hogy pártunk irányításával továbbra is kiveszik részüket a béke védelméből. (Dunántúli Napló 1950 május . 1.) Paks ! Szállj, te büszke ének ....“ Április 30. Vasárnap este van. Háromszáz fiatal vonul fel az utcákon ezer és ezer boldog dolgozó kíséri őket a Dunapartra, a Szovjet Hősök Emlékművéhez. Azután a téglagyár előtt hajóra szállnak a fiatalok, hogy megkezdődjék a színpompás felvonulás a Dunán. Másnap reggel& órakor a párt járási bizottsága, városi szervezete, a MINSZ, DEFOSZ, MSZT, MNDSZ, békegalambokat engedett útra Tatára, ahonnan szintén galambok indultak Paksra és a felvonulás alatt érkeztek meg. (Dunántúli Napló 1950. május 1.) Fatíd , 1951. V. 1. A község dolgozó parasztjai úgy készültek a nagy napra, hogy 3 nappal előbb befejezték a tavasziak vetését. Követték a dombori [UNK] pusztai Szabadság Földje termelőcsoport példáját, amely már 22-én minden vetését befejezte. Zene. ..vidámság, énekszó harsog végig Fadd utcáin ezen a napon. Az ellenség rettegve lapul az ablakok mögött, félresöpörte a dolgozók hatalmas ereje. A sporttelepen az egybegyűlt dolgozók együtt fogadják meg Rákosi elvtárs szavait. ..Lankadatlanul, hűen, erőnket nem kímélve küzdünk tovább a béke frontján, s mindenütt ott leszünk, ahol a béke nagy ügyéért küzdeni és áldozni kell.“ Délután tovább folyt az ünnepség: futballmeccs, kultúrműsor és reggelig tartó tánccal • fejezte be a faddi dolgozó parasztság az ünnepséget. Testvéri üdvözlet a kapitalista országok békéért és szabadságért harcoló dolgozóinak*’