Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-01 / 127. szám

Cl*»), NAPtő PARI ÉS PÁRT­ÉPÍTÉS Az új pártoktatási év előkészítése a dombóvári járásban Az okta­tási évv befejezése után a dom­bóvári járási pártbizottságok is érté­kelték az elmúlt év tapasztalatait, s egyúttal megbeszélték a jövő évi párt­­oktatás e­­­őlkészítéséne­k feladatait Az elmúlt évi tanfolyam­.ai többsége jó eredménnyel zárul­t. Idejében, a határ­időnek megfelelően fejezték be minden, alapszervezetnél az oktatási évet. Jó részüknél már meg is indult a jövő oktatási év előkészítése is. Különösen eredményes volt az oktatási évet befe­jező anyag, a Párt című anyag meg­tárgyalása. Itt számos pártszervezetnél, mint a szakcsi, a maki, a lápafői, a döb­­röközi alapszervezeteknél a párttagság többségét bevonták az anyag tanulmá­nyozásába. Ezzel a párttagok, tagjelöl­tek aktivitása növekedett. A követelm­ények azonban tovább nö­vekednek. Országunk, s így a dombóvá­ri járás dolgozó népe is az 1955-ös évi terv megvalósításán, teljesítésén dol­gozik. Különös jelentősége ennek az év­nek, hogy előkészítője a második öt­éves tervnek. Nagy feladat előtt állunk tehát, amelyeket csak az eddiginél jobb munkával tudunk végrehajtani. Mindez pedig fokozottabban megköve­teli pártszervezeteink tag és tagjelölt­jeitől a marxizmus-lenintizmus elsajátí­tását. Az új oktatási év ezt a lehető­séget minden tanulni ki vágyó kommunis­tának és a legkiválóbb pártontkívüli dol­gozóknak biztosítja. Éppen ezért a dombóvári járási párt­­bizottságon is nagy gonddal láttak hoz­zá a jövő évi pártoktatás előkészítéséhez. Számításba vették, hogy milyen községek vannak a járás­ban, milyen oktatási formákat lehet beindítani, s ezeket javasolták az alap­szervezeteknek. Az elmúlt év tapaszta­latain okulva a mezőgazdaság szocia­lista szektorainak oktatási munkájára nagyobb gondot fordítanak. tízvagy a termelőszövetkezetek­­ben mintegy 110 fő tanult, a jövő oktatási évben úgy tervezik, hogy 10 termelőszövetkezetben 200 hallgató­val indítanak be politikai oktat ,.*ú. Különösen nagy gondot fordítanak a propagandisták kiválogatására, de még inkább azok képzésér­e. Éppen ezért a propagandisták oktatását a járási párt-végrehajtó t­izottság tagjai és munkatársai végzik a jövőben. A marxizmus-lenniiin­izmus alapjai tanfo­lyam vidéki propagandistái részére például Szabadi István elvtárs, a já­rási pártbizottság másod­titkára tartja a konferenciákat. De így lehet sorol­ni a többi elvtársat is. Eddig a járási pártbizottság keveset tö­rődött például az értelmiségiek, tp­ vo­­sok, a bíróságon dolgozók magasabb fokú képzésével. A következő oktatási éviben erre is gondot fordítanak és Da­radics Ferenc elvtárs, a járási pártbi­zottság első titkára filozófiából készíti fel a propagandistákat. Volt ilyen kísérlet már tavaly is, de a beosztottak, mint Lót György elvttárs, Lajos János elvtárs és a többiek, egy idő múlva átruházták másokra, s nem minden esetiben sikerült megfelelő he­lyettesről gondoskodni. A végi­e­hajtó­­bizottság­i ülésen határozatot hoztak ar­ról, hogy­­ a következő évben mind­egy­ik­­üknek tanulni és tanítani kell. Az elmúlt oktatási évben szintén ke­veset törődtek a DISZ-oktatás ellenőrzésével és segítésével is. Az ok­tatási év elején ugyan segítették­ a meg­felelő DISZ propagandistákat kiválo­gatni, de utána a foglalkozások rend­szeres ellenőrzése elmaradt. A járás területén lévő DISZ-szervezetek­ mint­egy felében indult be a fiatalok okta­tása. A 18-ból mindjárt az elején négy lemorzsolódott. Időköziben még öt he­lyen állt meg a DISZ fiatalok oktatása úgy, hogy végeredményben kilenc DISZ szervezetnél fejezték csa­k be eredmé­nyesen a politikai oktatást. Mindezeket a­­ hibákat a járási párt­­bizottság a következő oktatási évben fel akarja számolni, megfogadva a megyei pártbizottság javaslatát: a DISZ oktatással annyit foglalkozni, mint a pártoktatással. A járás területén is megindult az elő­készítő munka. Több hel­ye­n, mint Döfo­­röközön, Váromban má­r megefakultak a bizot­tságok is, amelyek elbeszélget­nek a hallgatókkal. De nincs mindenütt ilyen előrehaladás a munkában, Kordon, de másutt is még mindig csa­k beszélgetnek róla, hogy milyen oktatási formát hozzanak létre, kik legyenek a hallgatóik, de a tervek elkészítéséhez és annak végrehajtásá­hoz még nem kezdtek hozzá. Az igaz, hogy még távolabb va­n az előkészítés befejezésének határideje, de ha még most sem kezdenek hozzá az­­ alap­­szervezetek, az előkészítés nagy és körültekintő munkájához, nem lehet eredményes a pártokt­atási év sem. A késedelem azt eredményezheti mint tavaly is, hogy több helyen ne­m kez­dődött meg időben az oktatás. Ennek oka jórészt abban keresendő, hogy az alapszervezetek az utolsó pillanatra hagyták a kiválogatás munkáját, s ez természetesen nem is lehetett­­ körül­­tekintő, gondos a hallgatókkal valóban megtárgyalt előkészítés. Már most tehát teljes erővel hozzá kell látni az oktatás előkészítésének, s főként annak ellenőrzéséhez. Csak így érheti el a dombóvári járási pártbizott­ság, hogy a jövő oktatási évében is nem csak pontosan, határidőre befejezik az oktatást, hanem a követelményeknek megfelelő elméleti képzettséget is el­sajátítják a hallgatók. Sokan követik az élenjáró tanácstagok példáját Kurdon Kurd község dolgozó paraszt­jai az I. negyedévi adófizeté­si tervet 119,4 százalékra tel­jesítették. A jó eredményhez hozzájárult a tanácstagok pél­damutatása is. Gubinczki Ist­ván, Kiss Pál tanácstagok pél­dául már a II., III. negyedévi adójukkal is rendben vannak. E példákat szívesen követték a nem-tanácstagok is, mint Kiss József, Budai Károly és lehetne még sorolni sokáig a jól teljesítő dolgozó parasz­tok neveit. A­ II. negyedévben is jól in­dult az adófizetési terv telje­sítése. De ahhoz mégsem elég­gé, hogy hasonló jó eredményt érjenek el, mint az I. negyed­évben. Ez abból is adódik, hogy az állandó bizottság tag­jai a példamu­tatáson kívül egyébbel nem nagyon segítik a tanács ilyen irányú munká­ját. A tanács vezetésében a közelmúltban beállt változá­sok azza­l biztatnak azonban, hogy ezen a területen is sür­gősen javulás történik. Hasonló a helyzet a begyűj­tés területén. A tanácstól, mint Porosa Ferenc megyei tanács tag, Szili János a helyi tanács tagja példamutatóan élenjár­nak kötelezettségeik teljesíté­sében. Követik őket a nem­tanácstag dolgozó parasztok jórésze is, mint többek között Váradi Károly, Gyarmati Jó­zsef, G. Varga Ferenc. De itt is hiányzik az állandó bizott­ság tervszerű, segítő munkája. Ha ez megvolna, Kurd köz­ség még jobban állna a járás községei között folyó verseny­ben. Kétyi Alkotmány: Aratásig háromszor kapálunk — Azután jössz reggel Jóska? — kérdezte Pál Antal, a kétyi Alkotmány termelőszövetkezet tagja vejétől, a 10 holdon gazdálkodó Dömötör Józseftől. És Dömötör József bár nem is tsz-tag, de mégis elment a nagy közös családba kapálni se­gíteni Sógor, koma, jóbarát szorgalmasan a termelőszövetkezet kukorica, napraforgó és cukorrépa tábláin. — Hetven tagja van a mi csoportunknak — mondotta Ör­­zsék József elvtárs, a tsz elnöke. — De volt olyan nap is, ami­kor százan dolgoztunk a határban. Szinte égett a kezükben a munka. A szorgalmas munkának természetesen nem maradt el az eredménye, s ma a kétyi Alkotmány tsz tagjai arról számol­hatnak be, hogy befejezték 71 hold kukorica, 15 hold napra­forgó, 8,5 hold cukorrépa, 5 hold dugványrépa, 10 hold étke­zési borsó és 6 hold takarmányrépa első kapálását. Sárai De­zső elvtárs, a tsz egyik tagja a kiosztott cukorrépaterü­leten már a répa egyelését is megkezdte. — Aratásig háromszor akarjuk elvégezni kapásaink nö­vényápolását — mondotta az elnök, — s ha a tagok az elkö­vetkezendő időkben is úgy fognak dolgozni, mint jelenleg, ak­kor hiszem, hogy meg tudjuk valósítani tervünket. Dunaföldvár : Ha segít a tanács, miért ne gyarapodna a Ualak? JÓL ISMERIK a történe­te­t a dunaföldvári tanács m­e­zőgazdasági csoportjánál, mégis — úgy vélem, — nem árt az emlékező tehetséget kicsit felfrissíteni. ...El Dunaföldváron a Bölcske utca 54-es sz. házban egy Vida Imre nevű „közép­­paraszt”, akinek mindössze 10­ kh. saját és négy hold ál­lamtól kishaszonbérelt földje van. Ez a „rendes", „dolgos” ember amikor a begyűjtés­ről hall sirámokat a földvári kulákoktól, csak mosolyog csendben — és hozzágondol­ja, milyen ostobák vagytok ti mindannyian. Joggal, hiszen neki anyai örökségként, mindössze har­minc hold föld jutott, az anyósa meg (özv. Révész F- né) potom 77 holdját bízta szeretett vejére. Nem is ered­ménytelenül, hiszen a derék nő 1952-ben ügyesen szétirat­­ta földjeit a család élő és holt tagjaira, — így maradt Vida Istvánnak 10 hold, sőt húszat nagy kegyesen még az államnak is adtak. — Ugye, azután kishaszonbér­­ben kedvezményesen lehet a földet művelni. Vida nem is késett soká, az államnak adott földből gyorsan vissza­váltott magának négy hol­dat ... A többi ötven is meg­maradt az ő központi irányí­tása alatt — elvégre holtak mégsem dolgozhatnak a jó zsíros földvári határban. — Azonban, hogy a „beadásnál” és adónál ne legyen különö­sebb gond, mint csak a Vi­da néven futó tíz holdé..., a többit ő is kiadta szerző­déses „kishaszonbérbe REMEK BÉRLŐKET TA­LÁLT. Többek között egy Weinbach Mária nevű (a szerződés aláírója saját nevét sem tudja rendesen leírni, mert W helyett V és eh he­lyett h-t körmölt a papírra) nem létező hajadont, aki a hivatalos szerződés aláírója és lakik (helyesebben: nem lakik) a Beszédes-sor 2 szán­ alatt. Ugyanilyen bérlője Vidá­­nak Marosi Ferenc Bölcsike utca 35 szám alatti lakos, aki sosem művelt földet és jelen­leg valahol Sztálinvárosban dolgozik — — Node, ilyen apróság egy ravasz kuláknál nem számít. Bérlőnek jelentkezett Len­gyel Józsefné is, aki a Zrí­nyi-köz 5 szám alatt lakozik és temperamentumos as­­­szony, mert bár a hatvanötö­dik esztendejét éli, mégis el­vállalt Vidától hat hold föl­det. A nemlétező „Weinbach” Mária 10 holdat, Marosi Fe­renc ugyancsak 10 holdat,. míg a nagymama hat holdat — összesen huszonhat hold földet „bérel”. Ehhez jön Vida 10 saját és négy állam­tól bérelt holdja. Az anyós 10 és a­­ kedves mama tize­nöt holdja ... Summa­ summa­rium — nem is olyan sze­gény „középparaszt” ez a Vi­da — hiszen hatvanöt hold földje van. A CSALÁS NAGYON ÁT­LÁTSZÓ. Hátha még a be­gyűjtési lapot is megnézzük, ahol a nemlétező haszonbér­lők is önálló beadók, mint Vida. Tehát társulhatnak... Társultak is (helyesebben ne­vükben Vida társult saját ma­gával) és ebből az követke­zett, hogy a fő-fő beadó Vi­da lett. Tudni kell, hogy ez­zel a módszerrel a hatvanöt hold beadási kötelezettsége alig éri el, egy tizenöt holdas gazdaság előirányzatát. Hát nem mondom... Ez azután már nem is megalku­vás. Először Vida Imre a ta­nács pecsétjével szentesítve követheti el közokirat hamisí­tását; másodszor: a mező­gazdasági csoport közremű­ködésével becsapja az álla­mot; és harmadszor: nagyot nevet a markába. Node, az nevet, aki utoljá­ra nevet. A megyei tanács illetékes igazgatósága, sürgősen vizs­gálja meg a begyűjtési hi­vatallal együtt — Dunaföld­­vár 102 vagon tavalyi be­gyűjtési hátraléka nem ha­sonló „apróságokból” tevő­dik-e .. . Végül, most kell majd megadni a választ, hogyan került a tanács pecsétje a hamisított okiratokra. Ezt azonban már a paksi járási bíróságnak kellene sürgősen kideríteni. Ez AZ ESET komolyan fi­gyelmezteti dunaföldvári elv­társainkat is — felelős a párt­­szervezet, hiszen ebben az évben a vezetőségi üléseken még véletlenül sem került napirendre a begyűjtés kér­dése . .. GECSÓ—SZAMOS I 3 A megye ipari vezetőinek értekezlete A Megyei Pártbizottság iipari osztállyá értekezletre hív­ta össze a megye ipari üzemei­ne­k vezetőit, ahol megbeszél­ték a Központi V­ezetőség márciusi határozata által meg­szabott teninn­vakSkat, az áp­rilisi tervteljesítés eredmé­nyeit és hiányosságait, vala­mint elfogadták az ipari üze­mek vállalásai alapján elké­szített összesített csatlakozást a húsz budapesti üzem felhí­vásához. Az értekezletem Király László elvtá­rs, a Megyei Pártbizott­ság első titkára elnökölt, a beszámolót Ivancsik Lajos elv­társ, az ipari osztály vezetője tartotta. A beszámoló Ivancsik elvtár­s beszámoló­ja első rész­ében a felszaba­dulási verseny eredményeit, tapasztalatait ismertette. Meg­állapította, hogy e verseny­­szakasz kiemelkedő eredmé­nyeket hozott, amely köszön­hető a párt és gazdaságii, mű­szaki vezetők alapos előkészí­tő munkájának, a do­lgozók lelkesedésének, helytállásának. A megye ipara az első ne­gyedéves tők­ét 106,2 szá­zalékra teljesítette. Nagy­mértékben javultak az el­­múlt évekkel szemben a termelékenységi, gazdaságos­sági mutatók is. A továbbiakban arról be­szélt Ivancsik elvtárs, hogy az áprilisi tervteljesítésb­en visz­­szaesés mutatkozott az első­ negyedév eredményeivel szem­be­n, ezért nem beszélhetünk még fordulatról a termelé­kenység, a termelés gazdasá­gossága területén.. Komoly hi­bák vannak a bérgazdálkodás­nál, a munkafegyelemnél, a munkaidő kihasználása, a tár­sadalmi tulajdon védelme te­rületén. Nem fejlődik kellően a sztahanovista és újító moz­­galom­ sem. A visszaesés fő okaként az első negyedéves tervteljesí­­tés sikerein való megnyug­vást, önelégültséget, hurrá­hangulatot jelölte meg. Több üzem adatait sorolta fel, amelyek azt mutatják, hogy áprilisban visszaesés volt. A feladatok ismertetéseinél Ivancsik elvtárs felhívta a részvevők figyelmét az eddigi hibák kiküszöbölésére, arra, hogy komoly harcot kell foly­tatni a terveik minden részle­tében való, ütemes teljesíté­séért, az üzemeknek a 20 bu­dapesti ipari vállalat felhívá­sához való csatlakozásaikban tett vállalások megvalósításá­ért. A beszámolót követő vitában többen felszólaltak Gyerő András elvtárs, a KISZÖV elnöke elmondta, hogy 19 hónapi' rendszeres terv­teljesítés után áprilisban nem teljesítették a tervet, en­nek fő oka az, hogy az ered­mények önelégültséget okoz­tak a szövetkezeti vezetőknél. Azonban a kereskedelmi szer­vek is hibásak, amennyiben a szállítási szerződéseket egy­más után mondják fel, így ne­héz biztosítani munkát a szö­vetkezeteknek. Friedrich Gyula elvtárs, a Tolnai Selyem Stonegyár vezetője arról számolt be, hogy a gyár továbbra is tel­jesíti az élüzem feltételeket, most egy új gyártási eljárást próbálnak ki, ami nagymér­tékben fogja növelni a ter­melékenységet, majd a DISZ fiatalok lelkes versenyéről beszélt. Megemlí­tette, hogy az üzemben még a munkafegyelem terén vannak komoly hibák, amiket ki fog­nak küszöbölni. Szabó Árpád elvtárs, a­ Malo­m­pari Egyesü­lés igazgatója után Hllatky Béla elvtárs, a Paksi Konzerv­gyár igazgatója a ikomterv­­gyártási idény előkészítéséről, a vállalatok e­gyüttműköödése terén fennálló tobokaát­heTM­szélt. Az utánra következő r Radnai József elvtárs, a Tej­ipari Egyesülek igazgatói a Szekszárd tejkilátása területén­­­ fennálló nehézségek megoldá­sához kért segítséget­, majd el­mondta, hogy az Egyesülés­ dolgozói vállalták az éves terv­nek december 10-re való tel­jesítését. Várai Gyula elvtárs, a Tégla­gyári Egyesülés igazgatója többek között a munkafegyelemmel, a munkaerővándorlással foglal­kozott, majd elmondta, hogy a téglagyárakban ko­moly hibáik vannak a tár­sadalmi tulajdon megóvása, megvédése területén. Nagy Béla, Varga Lőrinc és Kubányi János elvtársak fel­­­­szólalása után Király László elvtárs, a Megyei Pártbizott­ság első titkára szólt hozzá a vitához. „E megbeszélés egyik fel­adata — mondotta, — hogy a kollektív vállalást ne csak pa­píron tegyük meg, hanem ■ az év végén ezek teljesítéséről eredményesen számot adjunk. Jócskán van még tennivaló ennek érdekében. Az elvtár­sak tudják, hogy két éven ke­resztül nagy lazaságok voltak minde­n területen, a párt politikájának jobb­oldali eltorzítása különösen kihatott az ipari üzemek­re, melynek következménye az állami fegyelem, a munka­­fegyelem lazulása volt. Egyes ipari, gazdasági, mű­szaki vezetők megszokták, hogy a tervet nem fontos teljesíteni, megszokták, hogy a béralapot túl lehet lépni, a különböző kötelezettsége­ket, (minőség, export stb.) nem feltétlenül fontos tel­jesíteni. Ezt az állapotot meg kell szüntetni.” A továbbiakban a szocialis­ta iparosításról, mint­­ a szo­cializmus építése döntő eszkö­zének, az életszínvonal eme­lése legfőbb feltételének jelen­tőségéről beszélt, majd elmon­dotta, hogy az első negyed­éves terv időszakában helye­sen tették meg az ipari üze­mekben az első lépéseiket ezen a téren. De még mindig nem uralkodik rend és fegyelem az iparban. A megye ipara 3 és fél millió forinttal kevesebb árut gyártott áprilisban, mint március hónapban. Különösen olyan cikkeket nem­ gyártottak le, amelyek munkaigényesek. Ugyanakkor az ipari üzemek lényegesen túllépték az engedélyezett létszámkeretet, béralapot, a létszámon belül az alkalma­zotti állományt. Csökkent a termelékenység áprilisban az iparban. Ezután a munkafegyelem meg­javításának fel­adatairól be­szélt­ Király elvtárs, megemlít­ve, hagy a kommunisták fluk­tuációja is magas volt az­­ ipa­ri üzemekben, ami­ ellen­­ a pártszervezeteknek elsősorban kell­ fellépniük. Lelkiismerete­sebben kell kezelni a dolgo­zók javaslatait, ésszerűsítéseit, újításaik ne­ forduljon elő, hogy nem terjesztenek el régi, elfogadott, bevált újításokat. ..Véget kell vetni a megen­gedhetetlen hurrá-hangulat­nak, öntett,­ önelégült légkör­nek, ami erősen elharapódzott. A kommunista vezetőket jel­lemezze az állandó elégedetlen­ség az eredményekkel szem­ben­" — mondotta. — ,,A gaz­dasági-, párt-, sza­kszervezeti- és DISZ-vezetők feladata,­ gon­­­doskodni arról, hogy az éves terv határ­idő előtti teljesíté­sére tett vállalás az üzemben közüggyé váljék, ha ezt telje­sítjük, jelentősen hozzájáru­lunk a szocializmus építésé­hez, az ételsaiarvonnal emelésé­hez' ■' — fejezte be hozzászólá­sát Király elvtárs. Ivancsik elvtárs váltássa után az értekezlet részvevői elfo­gadták a megye ipari üzem­é­nek összesített vállalását, csa­t­­lakozásét a búsz budapesti KK-­­ért fettóvásíttaé

Next