Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-10 / 161. szám
4 Garay Ákos nem A művész életében az a fontos, hogy hol tanult, hogyan tanult, csak egy a fontos, hogy mit tud és ezt a tudását hogyan hasznosítja népe javára. Garay Ákost, az apáti-pusztai élményei elkísérik egész a sírig. Népi parasztromantikus. Menekül a kilencszázas évek millenáris „fenn az ernyő nincsen kas“ fonák és züllött dzsentri világából a puszták népe közé, hogy megmutassa tollrajzban, festményben, karcban és pasztellben mindazt a szépséget, színt és formát, amit a művész érdemesnek lát átmenteni egy tisztultabb jövőnek. De egyéb cél is vezeti Garay Ákos művészetét. Fel akarja hívni rajzain kérészül az ország figyelmét a magyarság ezeréves problémájára, a földnélküliségre, a kivándorlásra, az öncélú főúri politizálgatás nemzetpusztító átkára. Ezért húzza fel Bodnár szerint is országjáró csizmáját. Csipkelődő rajzai a Borsszem Jankó, Mátyás diák Tiszáék csődbe vivő politikáját karikírozzák. Tudja, hogy a magyar nép nem fejlődhet addig, amíg a császári sas karmaiban vergődik. Száműzöttnek érezte magát Garay Ákos a dzsentrik Magyarországában és azért lett példamutató, mert hangot tudott adni a tömegek vágyainak. Garay, a Kossuthról álmodó magyar festő, a rajzoló, a művész politikus megsejtette, hogy művészet és politika összefonódó egység. Nem véletlen, hogy Miklósival, a szociális problémákat feszegető másik szekszárdi művésszel megértik egymást és együtt állítanak ki, de talán az sem véletlen, hogy kiállításukat, éppen Bodnár István nyitja meg, aki a jobbágyfelszabadító Bezerédj István történetével foglalkozik. A megyei tanács 5000 forintos Garay pályadíja buzdítani és jutalmazni akarja képzőművészeinket. Buzdítani akarja Ga ray Ákos példáján keresztül, hogy lássák meg festőink és szobrászaink haladó, állandóan fejlődő életünk problémái között mindazt, ami előre mutató. Érezzék a szocializmust építő élet küzdelmében azt a témát, ami előre viszi a szebb és jobb életet. Keressék témájukban a múltnak azokat a haladó mozzanatait, amelyek kapcsolatba hozhatók a jelennel és a fejlődés útján mérföldjelzőként szerepelnek. Tód Di Pályázati felhívás Tolna megye Népművelési Osztálya a megyei tanács v. b. alapította „Garay” díjra pályázatot hirdet. A pályázaton csak Tolna megyei képzőművészek vehetnek részt. A pályaművek fejezzék ki szocialista építőmunkánkat, a ma emberéhez szóljanak, s mint ilyenek alkalmasak legyenek kultúrotthonaink, olvasótermeink, tanácsházaink, stb. díszítésére. A páyaművek témáját a művészek szabadon választhatják. Pályázni lehet: olajfestménnyel, temperával, vízfestménnyel, grafikai művekkel, szoborral, kisplasztikával stb . A pályaművek mérete kötetlen. A művek beküldési határideje 1955 október 25-e, a szekszárdi Balogh Ádám Múzeumba. A munkacsoport határozata értelmében a bírálóbizottság egy kétezer, három egy-egyezer forintos pályadíjjal jutalmazza a kiválasztott műveket. A pályadíjjal jutalmazott mű a művész tulajdonát képezi A beküldött művekből november 7-én kiállítást rendez a munkacsoport. BŐSZ JÓZSEF népművelési osztályvezető. A koppányszántói táncegyüttes a színpadon Megyénk kaposmenti községeinek gazdag népi hagyományai vannak és ezeknek a hagyományoknak a gyűjtésére, továbbfejlesztésére vállalkozott a koppányszántói kultúrcsoport. Szép eredményeket értek el eddig, többféle táncot dolgoztak fel és mutattak be a fiatalok, felújították a híres, koppányszántói kanásztáncot is. A képen látható táncegyüttes részt vett az ifjúság kulturális seregszemléjén és festői népviseletükben, szép táncaikkal nagy sikert arattak a fiatalok. / Ezt láttam Bonyhádon AZ ELMÚLT HÉTEN a bonyhádi járási kultúrotthonban jártam tapasztalatcserén. Nem is tudom miről írjak először. Meglepett a hatalmas terület, amely körülveszi a kultúrházat. — Látod itt kerítés volt, meg giz-gaz — mutat Major Mátyás a kultúrház igazgatója a parkra, ahol most muskátli bokrok piroslanak és a zsenge fű is kidugta apró zöld lándzsáit az ágyasokban. Nagy medencét láttam, — ez mi — kérdeztem. Nincs még teljesen kész, fürdőmedence lesz a gyermekeknek. Lépcső már van, korlát kell még és víz Szinte látom a hatalmas fák alatt nyüzsgő gyermeksereget, amint vígan lubickol a medence hűs vízében és utána fut a hintához, mert az is van. Sok új, ötletes kezdeményezést láttam a bonyhádi kultúrházban, amit a többi járási kultúrházak vezetőinek is követni kellene, természetesen az adott körülményekhez igazodva. Itt a párt és a tanács igen sok segítséget nyújt az igazgatónak tervei keresztülviteléhez. ÖRÖMMEL VEZETETT a szabadtéri színpadhoz. Pár hete még nem volt itt — mondja. — Ez társadalmi munka eredménye. Sokat dolgoztunk rajta ... De azt már nem ő tőle tudtam meg, hogy • korán reggel már talpon volt és gyerekeivel együtt simitgatta, csinosítgatta. Este a Csárdáskirálynő előadását néztem meg a kultúrházban. A színjátszó csoportnak már igen szép múltja van, a tél folyamán több értékes, komoly előadással gazdagította a járási kultúrház programját: Buborékok, Kőszívű ember fiai, Mádéfalvi veszedelem ... Úgy érzem, meg kell említenem a kultúrotthon bábszínházát is, amely külön helyiségben működik. Színpada, világítása, bábui és játéka azt hiszem, országos viszonylatban is számításba jöhet. A bábszakkör vezetői sokat tanulhatnának Palkó Józseftől és feleségétől, akik együtt irányítják és vezetik a szakkört a legnagyobb hozzáértéssel és szeretettel. KEVÉS IDŐM VOLT ahhoz, hogy valamennyi szakkör munkáját alaposan megnézhessem. A zeneiskolában szépen megy a munka, a szünidő dacára vidáman szolmizáltak, hegedültek a gyerekek. Úgy érzem, Major Mátyás, a kultúrotthon igazgatója színeslélekkel végzi munkáját és arra törekszik, hogy megvalósítsa a célkitűzést: a kultúrotthon a község kulturális életének középpontja legyen. Kántor Antalné Paks, művészeti előadó. NAPSZÓ * 1955 JÚLIUS 10 Könyveinket Pincehelyen Mráz József, a tamási járási könyvtár vezetője a DISZ szervezet kérésére könyvankétot tartott a pincehelyi DISZ fiataloknak — erről ad hírt levelében Kurucz József. Mráz József beszélt a fiataloknak az olvasás jelentőségéről, majd egy könyvet ismertetett. A hallgatók közül többen kérték, hogy beszéljen még könyvekről. Akkora volt az érdeklődés, hogy alig tudtak betelni a hallottakkal a fiatalok. Azzal búcsúztak egymástól a késő éjszakába nyúló beszélgetés után a fiatalok és a könyvtáros, hogy ezután gyakrabban rendeznek hasonló alkalmakat, amelyen a fiatalok közelebbről megismerkedhetnek az irodalommal. Kiállítás a paksi járási kultúrotthonban A paksi járási kultúrházban népviseleti, képzőművészeti és szakköri kiállítás nyílt. Ezen a kiállításon nemcsak a paksi kultúrotthon szakkörei, hanem a járás 14 községének kultúrháza bemutatta szakkörei munkájának eredményeit. Méreteiben és az összegyűjtött anyag gazdagságában jóval felülmúlja a kiállítás az elmúlt évit. Impozáns a nagyterem vörös bársony drapériáival. A drapériákon helyezték el a horgolásokat, hímzéseket, melyeknek mintái szépen kiemelkednek a sötét alapból. A kiállításon bemutatott anyag a népünkben rejlő gazdag tehetségről tanúskodik. Egy-egy ízlésesen elhelyezett kis receterítő a kajdacsi kézimunka szakkör eredményes munkáját dicséri. Fejős Ádámné, a szakkör vezetője szívesen adja át tudását, kézügyességét a község lányainak, asszonyainak. A művészi faragású faeszközök Nagydorogról és Sárszentlőrincről kerültek a kiállításra. A gyönyörű írásos párnák a madocsai asszonykezeket dicsérik, a színes szőtteseket a dunaföldvári és paksi asszonyok állították ki. Dunaföldvárról Deák Lajos cserepesmester is elküldte legszebb készítményeit, csodaszép vázáit. A dunakömlődi asszonyok között kézimunkájukat mutatják be. Matyó és kalocsai hímzések, erdélyi keresztöltéses párnák és térítők teszik színessé a kiállítás anyagát. Az előcsarnok magyaros motívumú szobájának szőttesei, magyaros tányérjai, kulacsai vendéghívogatóan integetnek a belépők felé. A járási kultúrház szakkörének külön asztalon elhelyezett munkái az eredményes téli oktatást példázzák. Apró szabásminták, színes mintakendők és kész ruhák, amelyek az elért eredményt mutatják meg. A képzőművész szakkör bő anyaggal szerepel a kiállításon. A kiállított 100 kép a szakkör tagjainak fejlődéséről ad képet. Legtöbb közöttük a grafikai munka. A bábszakkör anyaga még kevés, de folyamatosan fejlődő irányt mutat. A fotószakkör kiállított anyagában sok szép felvételt találunk: ünnepi felvonulásokat, koszorúzási emlékünnepségről készült képet, de sok a termelés apró mozzanatait megörökítő felvétel. A nagyteremben a népművészeti munkák mellett a népviseleti ruhák selymei, rózsái vonják magukra a látogató figyelmét. Az első napon több mint háromszázan nézték meg a kiállítást és a látogatók száma napról-napra nő. Feltehető, hogy a kiállítás látogatói közül sok leányt és asszonyt viszontláthatunk ősszel a meginduló gazdaasszonykörökön és gyarapodik a kultúrotthonok szakköreinek tábora. Egy kommunista pedagógus munkája Bár véget ért a tanév, a borjádi iskola egyetlen tantermének ajtaja sincs zárva. Az asztalon kiterítve szárad egy tussal rajzolt nyelvtani szemléltető tábla — nemrég húzhatta készítője az utolsó tollvonást rajta. A kis tanterem berendezésén talán mosolyogna, aki nem tudja, hogy milyen hősies munka folyik ott. Kurucz Antal tanító egyedül tanít 8 osztályt, mióta a felesége megbetegedett. Ennélfogva a 8 osztály tanulmányainak megfelelően találhatunk a tanteremben számológépet, nyelvtani szemléltető ábrákat, növénygyüjteményt, harmóniumot, a falon földrajzi térkép függ, egy hálóba futballabda, még preparált állat és madárkoponyák gyűjteményét is. Ezenkívül még sokféle szemléltető eszközt a kis hely miatt festői össze-visszaságban. De jön is már Kurucz Antal a tanító. Nem pedagógusnak indult, mint meglett férfi szerezte meg a diplomát. Jelesre képesítőzött és három évvel ezelőtt került Borjádra feleségével. A kis község egyetlen utcából áll, a kertek alját a Sió vize mossa halk csobogással. — Nyáron is kell valamit csinálni — mutat mosolyogva a száradó szemléltető táblára — és most legalább ráérek. Beszélgetésünk folyamán azután kiderül, hogy csakugyan talál nyáron is tennivalót Kurucz Antal. Köszönteni jár a rigmusbrigáddal a termelőszövetkezet dolgozóihoz, az élenjáró gazdákhoz, viszi fényképezőgépét és a képekkel is örömet szerez a dolgozóknak, amellett, hogy az egész falu tudomást szerez áltóluk a kiváló munkasikerekről. Ha azonban Kurucz Antal munkáját jellemezni akarjuk és teljes egészében bemutatni, hogy milyen lelkiismeretességgel, felelősséggel dolgozik a falu kulturális felemelkedéséért ez a kommunista pedagógus, akkor szinte a három év munkáját el kell mondani, vagy legalábbis a kiemelkedőbb eredményeket. Mert Kurucz Antal párttag és most arra a legbüszkébb, hogy a következő oktatási évre propagandistának jelölte a párt. Az iskolában egyedül látja el a 8 osztály tanítását. Igaz, mindössze 31 gyermek volt az elmúlt iskolaévben, de mégis csak 8 osztályról van szó és minden osztályt úgy kell felkészíteni, hogy elérkezvén az utolsó általános iskolai év végéhez a továbbtanulók tudása egyenértékű legyen a többtanítós osztott iskolában végzettekével. Az elmúlt iskolai évet 3.45 tanulmányi eredménnyel zárta a borjádi iskola és az igazolatlan hiányzást csak hírből ismerik. A Kurucz Antal készítette szemléltető eszközökből szinte érdemes lenne kiállítást rendezni. Ennyit az iskoláról. Kurucz Antal tevékenysége azonban nem merül ki a tantermen belül, jut ideje az iskolából már kikerült fiatalok nevelésére is. Büszke rá, hogy egy-két kivétellel a község minden fiatalja DISZ tag. Bízvást mondhatjuk, hogy Borjádon Kurucz Antal és felesége teremtett kulturális életet. Mióta Borjádon él, minden évben részt vett a fiatalokból alakult kultúrcsoport a kultúrversenyeken. Az ifjúság seregszemléjén is eljutottak a megyei bemutatóig és dicséretet kaptak. Emellett előadásokat rendeznek, irodalmi esteket tartanak. Már az utánpótlás is ügyesen táncol, amint képünkön látható. Az úttörőket is tanítja Kurucz Antal és felesége népi táncokra. Bár az asszonyka súlyos beteg, nem tudja megállni, hogy ne segítsen férje munkájában. Télen számolásmérési tanfolyamot vezetett a felnőttek részére a tanító, mert úgy érzi, hogy az egész falu népének nevelését vállalta, amikor falusi tanítónak ment. Amint az elmondottakból kitűnik, végzi is ezt becsülettel, kommunista módra. — Egy néptanítónak mindenhez érteni kell — mondja búcsúzóul szerény mosollyal, hosszan nyújtott á-betűs felvidéki tájszólással. Nem is sejtette, hogy megírom, amit szerényen elmondott a falujáról. Nemcsak azt írtam meg, amit ő elmondott, hanem amit róla hallottam, azt is pedagógustársai és mindannyiunk okulására. Sz. J.