Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1955-11-01 / 256. szám
1955. NOVEMBER 1. NAPLÓ A sertésbeadás teljesítése az aparhanti gazdákra is kötelező Több mint 100 mázsa hízottsertéssel tartoznak a nép államának az aparhanti gazdák. Felvetődik a kérdés, hogyan lehetséges ez? Miért van Aparhanton 35 gazda hátralékban, mikor a leszállítás határideje már régen lejárt? Ez év januárjában 4, februárban 1, márciusban 17 gazda nem teljesítette hízottsertésbeadási kötelezettségét. A hátralék még a mai napig is fennáll. A helyi begyűjtési hivatal a hivatalos felszólításon kívül semmit nem tett annak érdekében, hogy rendezzék ezt a lehetetlen helyzetet, gyűjtési megbízottak rövidebb hosszabb időre, azok azonban nem törődtek a 35 hátralékos gazdával. Kisebb és nagyobb gondjuk volt az, hogy leellenőrizzék a gazdákat, vajon beállította-e a 3 hónap múlva leadásra beütemezett hízónak valót. — Kellene valamit tenni — mondotta a tanácselnök, Rajos Zsigmond elvtárs. — Tarthatatlan ez a helyzet. Idáig semmit sem tettünk — folytatta tovább őszintén. Ez az őszinte önkritika azonban vajmi keveset segít Aparhanton a begyűjtés helyzetén. Hasonlóan dolgozik a begyűjtési állandó bizottság. Igaz elnöke Cseri Lajos mindig elkészíti tanácsülésre a beszámolót és nagy általánosságban vázolja a begyűjtés helyzetét, őszintén szólva Cseri Lajost nem nagyon érdekli a begyűjtés, ö tsz-tag, neki nincs beadása, hogy a többi mit csinál, nem törődik vele. Ezt a nótát fújják a tanácstagok is. A 29 tanácstag közül 16 tsz-tag, 8 egyéni gazda a többi pedig egyéb. A tsz-tagoknak és az egyebeknek nincs beadásuk, az egyéni gazdák pedig azt mondják, hogy „írják a többihez.’’ Ideje lenne már legalább az év befejezése előtt 2 hónappal a begyűjtés; szerveknek és a községi tanácsnak arra gondolni, hogy legalább év végéig rendezzék a begyűjtés helyzetét. —y—a— Miért nem alkalmazzák a törvény szigorát? Dobos János 11 holdas gazdának még 1953-tól is van sertés hátraléka. Az idei sertés beadásával együtt összesen 355 kiló sertéssel adós. A községi begyűjtési előadó szinte örömmel újságolta, hogy most már sikerült elérni, hogy a gazda beálítsa azokat a hízónak valókat, amelyeket már ez év első negyedévben le kellett volna adnia. Nem tételezhető fel, hogy egy 11 holdas gazdának ne legyen sertésállománya. Nem Erről nincs is szó. Volt és van Dobos Jánosnak sertése csak különös agyafúrtsággal úgy játszotta ki a begyűjtést hogy anyakocákat tartott. Kis malac mindig volt az ólban, de a fias és a hasas kocákat nem lehet adóság fejében elvinni, így aztán csak a malacok és az adóság gyarapodott. Végül felébredt a begyűjtés, hogy ennek nem lesz jó vége és sikerült végre rábírniok a gazdát 3 süldő hízóba állításra. Sebestyén Antal 5 darab sertéssel adós. 10 fiold földje van, de nem nevel egy malacot sem. Ő saját maga sem vág, hogy ne kelljen beadni. Ezt a módszert nyugodtan űzi már éveken keresztül, de nemcsak e téren, hátralékban van még 80 mázsa májusi morzsolt kukorica beadással is. E két gazdán kívül sajnos még nagyon sokat lehetne megemlíteni, akik nem törődnek a beadással, a saját földjükkel, inkább kiadják részes megművellésre. Mit tett eddig a tarthatatlan helyzet felszámolásáért a begyűjtési hivatal és a községi tanács. Röviden szólva, semmit. Hat hónapja már, hogy a begyűjtási hivatalnak nincs kinevezett megbízottja. A járási begyűjtési hivatal jól tudja ezt, mégis csak arra tett ígéretet, hogy november 1- tel kapnak begyűjtési megbízottat. Igaz voltak időközben be A Második Ötéves Terv előfeltételeinek megteremtéséért I Bonyhádi Cipőgyár DISZ-szervezetének versenyvállalása november 7 tiszteletére A Bonyhádi Cipőgyár DISZ- szervezete november 7 tiszteletére az éves terv határidő előtti teljesítéséért, a második ötéves terv előfeltételeinek megteremtéséért áll versenyben. Vállalatunk közel 300 ifjúmunkása az eddigi versenyszakaszokban is kiváló eredményeket ért el. Soraink között számos kitüntetett ifjúmunkás van, akik nemcsak mennyiségi, hanem minőségi munkával is élenjárnak. Ifjúmunkásaink eddigi eredményeire és öntudatára támaszkodva a következő vállalásokat tesszük: X. Éves tervünket december 21-re befejezzük. 2. Az ifjúmunkások között munkamódszerátadást szervezünk. Vállalatunknak ezidő szerint két okleveles sztahanovista, kilenc „Kiváló Dolgozó“, egy „Szakma Kiváló Dolgozója“ és egy kétszeres „Szakma Kiváló Dolgozója“ van az ifjúmunkások közül. Kitüntetett ifjúmunkásaink vállalják, hogy munkájuk területén patronálják a gyengébben teljesítő ifjúmunkásokat. 3. Ifjú sztahanovistáink és kitüntetett dolgozóink számára a DISZ-szervezeten belül további fejlődést kívánunk biztosítani és erre a célra felhasználjuk az üzemi műszaki könyvtárat. Emellett jó nevelőmunkával elérjük, hogy az üzemünkben folyó szakoktatásról egyetlen fiatal sem fog lemorzsolódni. Gondoskodunk arról is, hogy a fiatalok felkészülve jelenjenek meg az oktatáson. 4. Valamennyi üzemrészben az ifjúmunkások között megszervezzük a párosversenyt. Egyes műszakokban és futószalagokon a kulcshelyen dolgozók egymást hívják ki párosversenyre a minőségi munka megjavítása céljából. Ennek alapján 0,6 százalékról 0,4 százalékra fogjuk lecsökkenteni a selejtet. 5. A munkafegyelem megszilárdítása érdekében a késéseket felére csökkentjük. 6. Az anyagtakarékosság és az önköltségcsökkentés területén vállaljuk, hogy a sztahanovista szinten előírt 3 százalékos anyagmegtakarítást valamennyi fiatal dolgozó eléri. 7. A minőségi munka további megjavítása céljából „minőségi őrjáratot“ szervezünk. Valamennyi munkaműveletnél ügyelünk a hibamentes termékek gyártására . 8. Versenyt indítunk „Az üzem legjobb ifjúmunkása“ cím elnyeréséért. Valamennyien tudjuk, hogy vállalásaink teljesítésével elősegítjük a Második ötéves Terv sikeres beindítását és hozzájárulunk a magyar nép életszínvonalának további emelkedéséhez. Réti János DISZ-titkár, Miklós Kálmán termelési felelős. Előadás Szekszárdim a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról Szombaton este Szekszárdon a Pártoktatás Házában Tarjányi Sándor elvtárs az MDP K. V. munkatársa többszáz hallgatónak előadást tartott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségéről, nemzetközi hatásáról. Részletesen elemezte a szocialista tábor erősödését, az imperialista országok munkásmozgalmainak fellendülését, mint az Októberi Forradalom terméke nyitó hatásának következményeit A Magyar Tanácsköztársaságról szólva, Tarjányi elvtárs megemlékezett a szekszárdi direktóriumról, a szekszárdi dolgozók harcának eredményeiről is. ••Ünnepségek a Komszomol megalakulásának 37. évfordulója alkalmából SZEKSZÁRD A lenini Komszomol megalakulásának 37. évfordulóját ünnepelte Szekszárd ifjúsága vasárnap este az Április 4. Kultúrotthonban. A terem zsúfolásig megtelt, amikor Pánczélné a Városi DISZ VB. nevében megnyit) szavait elmondta. Egy szavalat után Mátai László, a DISZ K. V. Előadó Irodájának tagja mondott ünnepi beszédet, amelyben a Komszomol 37 éves építő munkáját, a polgárháború és az intervenció, valamint a Nagy Honvédő Háború idején a szovjet haza védelmében tanúított hősiességét méltatta. A Komszomol nevében Mihailj Antonovics Karacsevcev üdvözölte a magyar ifjúságot. A beszédek elhangzása után Dávid Ágnes énekelt, majd Tamás Éva, az Operaház tagja Kocsis Albert hegedűművész és Frankl Péter zongoraművész — mindhárman VIT-díjas művészek — léptek fel. Előadásukat nagy tetszéssel fogadta a közönség Szerepelt a Garay János Általános Gimnázium énekkara és az úttörők színjátszó csoportja is. A műsor második felében komszomolisták (sovjet katonák) szórakoztatták a közönséget ének- és táncszámaikkal. A műsort táncmulatság követte. * MÓRÁGY A mórágy! DISZ-szervezet lelkes ünnepi taggyűlésen emlékezett meg a 37. évfordulóját ünneplő lenini Komszomolról. Már a délutáni órákban nagy volt a sürgés-forgás a diszisták helyiségében. Dekoráltak és csinosították otthonukat. Az ünnepély előkészítésében lelkesen tevékenykedtek a pedagógusok is: Donáth Árpád DISZ titkár, Révész Etel népművelési felelős és Garai elvtárs az iskola igazgatója. Az esti ünnepélyen még olyan fiatalok is részt vettek, akik már régóta nem jelentek meg a DISZ rendezvényein. Ez azt mutatja, hogy a diszisták jól mozgósították az ünnepélyre a község fiataljait. A fiatalok mellett idősebb dolgozók is részt vettek a gyűlésen. Ott volt többek között a község tanácstitkára is. A DISZ titkár, Donáth elvtárs szemelvényeket olvasott fel „Acél és salak” című könyvből, amely a Komszomol munkájával kapcsolatos. A szemelvényeken keresztül igyekezett bemutatni a Komszomolisták bátorságát, áldozatkész munkáját és hazaszeretetét. Ezen a gyűlésen a fiatalok többek között elhatározták, hogy ők is hasonlóan dolgoznak a lenini Komszomolhoz és megfogadják Lenin elvtárs tanítását, amelyet a Komszomol megalakulásától kezdve mindig követett. Nagy gondot fordítanak a tanulásra, politikai képzettségük fokozására. Ez megmutatkozik munkájukon is. A mórágyi DISZ- szervezetben beindult a Petőfi iskola, amelynek állandóan 16— 18 résztvevője van. SZALKA Szálkán a termelőszövetkezeti és a községi DISZ-szervezet közösen rendezte meg a Komszomol ünnepséget. Az előkészítő munka alaposságát mutatja, hogy a gyűlésen igen szép számmal jelentek meg az idősebb elvtársak is. Az ünnepi műsort ifj. Nagy Ferenc DISZ titkár és Jelics Miklós elvtársak szervezték meg, Finta Mihály fiatal pedagógus DISZ vezetőség, tag és kultúrotthon igazgató segítségével. A kultúrtermet a fiatalok szépen kidekorálták és a színpadot ezzel a felirattal díszítették: „Éljen a lenini Komszomol 37. évfordulója.” Az ünnepélyt a DÍVSZ indulóval kezdték. A gyűlésen Bach elvtárs a járási pártbizottság instruktora mondotta az ünnepi beszédet, amelyben megemlékezett a Komszomol megalakulásáról, harcairól, tevékenységéről. Beszélt arról is, hogy a magyar fiatalok hogyan követhetik leginkább a Komszomol példáját. Finta Mihály fiatal pedagógus Ady: „Az ifjak esküje” című versét, utána Bálint Mária elvtársnő a Komszomol tagsági könyv című verset szavalta el. Az ünnepély után a fiatalok még sokáig együtt maradtak, szórakoztak, a következő napokban pedig lázasan készülnek november 7. méltó megünneplésére. B. Gy. * A SZEKSZÁRDI hegy ritkásan szétszórt tanyavilágából ezidáig minden esztendő október közepén öreges cifra betűkkel kanyarított levelet hozott nekem a posta. A levelet kedves bátyám, Pecz Mihály írta, hogy .........öcsém uramat ez esztendőben is szívesen látjuk nálunk szüreten. Az almák is megpirosodtak és Kati nénje csibéi is megnőttek.“ Ilyen tartalmú leveleket kaptam én minden esztendőben 8 év óta, amióta elkerültem szülővárosomból. Igen jól megértettük egymást Mihály bácsival, baráti kapcsolatainkat a tavalyi esztendőig nem zavarta semmi. Akkor olyasmi történt, amiért az idén már nem is számítottam rá, hogy szüretre hívó levelet kapok. Az történt, hogy Mihály bácsinak közvetlen tanya és szöllő szomszédja volt Tóth Mátyás és amikor tavaly megérkeztem a hegyre, Mihály bátyámat igen nagy munkában találtam, a Tóték felőli oldalon száraz napraforgó szárból kerítést font. Ott guggolt a mesgyén és először a tanyában. Kati nénivel találkoztam, akit a szokásos módon faggattam, — mi történt az elmúlt esztendő során. — Az öreg megháborodott — sóhajtotta Kati néni. — Csak nem? — De bizony ... Képzeld édes fiam, huszonhárom esztendeje lakunk a hegyen jó szomszédságban a Tótékkal és most vénségére faricskálja azt a kerítést. HAMAROSAN magától Mihály bácsitól tudtam meg, a kerítés történetét. Az öreg füstölgő indulattal mesélte — a Tóth-szomszéd megbontotta az ősi egyességet, közösbe adta mindenét és maga is belépett a szövetkezetbe, hát ezért kerítek én most, hogy nehogy valaki azt merje gondolni, ez is közös birtok, mert ez nem közös, ez az enyém és ide ne akaródzon „agitálni“ a Tóth szomszéd, mert a köszönést ugyan fogadom, de mióta szövetkezeti lett, nekünk elváltak az útjaink... Az öreg így fejtegette a történteket és hamarjában nem tudtam mit válaszolni és magam is segédkeztem a kerítés építésében. Ahogy ott bíbelődünk a karókkal — mert másnap kezdődött csak a szüret — látom ám, erősen veresedik Mihály bátyám nyaka és mereven figyel a szellő közé. — Itt van megint, az a bitang éhenkórász, csapja már agyon öcsém uram, mert én nem tudok úgy célozni. CSAK NÉZTEM, mit csapjak agyon. — Azt a vörös kakast, ott kapirgál, lecsipegeti a legjobb szellőt... A Tóth kakasa, hát az én birtokomba ne élősködjön egy közösködő kakasa se. — Talán a Kati nénémé. — Az nem — erősítette határozottan az öreg, a mieink nem járnak a szellőbe... Itt ez a karó, csapjon már közé. Nem akartam megsérteni az öreget, de a kakast sem akartam agyoncsapni, a dobás mégis olyan jól sikerült, hogy a szép vöröskakas egy rikkantás nélkül megdöglött. Megszeppentem, pislogott Mihály bátyám is —, hogy nem kellett volna ennyire. — Maga mondta — válaszoltam én. — Igaz, igaz — és az öreg körülnézett nem jár-e idegen a szellők között, akkor súgva biztatott — fogja meg öcsém és vigye át a Tótékhoz, oda a bodzafa alá bedobhatja. — De bizony én oda nem megyek ... Végül az öreg nagy morogva és mint a tolvaj, settenkedve odalopta a kakast a bodzafa alá, így elrendeztük volna, de mintha Mihály bátyámnak már nem lenne olyan beszédes a kedve. Ha megzörrent a szél, hegesen kapta fel a fejét, nem jönnek számonkérni a kakast. Arra is rákerült a sor, mert úgy dél felé a félig kész kerítés túloldaláról beköszön a Tóth. — Jónapot. MIHÁLY BÁTYÁMNAK csak a szája járt, hangját nem hallottam. Ott volt a Tót felesége is és a tanyából jött előfele Kati néni. — Mi járatban — nyögte Mihály bácsi. Tót mintha mosolygott volna és egy váratlan mozdulattal előmutatta a kakast. Én a legparázsabb veszekedésre készültem. Mihály bátyám is borzolta már a haját. — Nem te csaptad agyon? — kérdezte békességesen Tót. — És ha én? — elég bátor ember vagy szomszéd, mert, hogy a más kárát nem siratod, az még valahogy elmegy, de hogy saját magadnak kárt okozz? Ekkor ért oda Kati néni és a kakast látva ő is elkezdte, — ki volt az a lelketlen gazember, aki a magkakasom ... Jaj nekem, hogy a bőr nem sül le az olyan ember képéről, aki agyonverte, agyon tudta verni ezt az ártatlant. Egyelőre az én fülem veresedett erősen. — No, itt a kakastok — és Tót a bakhátra tette a döglött kakast. — Akkor, mi mennénk. — Szomszéd — kezdte akadozva — Ez a kölök verte agyon — és énrám mutatott. Mondhatom rosszul esett, hogy az öreg a teljes felelősséget rám hárítja. — Ilyen a városi ember — mondta maga elé véleményét Tót. — Hát nem maga biztatott — mérgesedtem én is. Az öreg a világ legtermészetesebb hangján jegyezte meg: — öcsém uram még az egyetembe is járt, öcsém uramnak lehetett volna több esze. MEGTÖRTÉNT a szüret és Mihály bácsi nem ereszkedett velem többet szóba. Tudomásul vette, hogy ott vagyok, de a régi szíves barátságnak nyoma sem maradt. És amikor elköszöntem tőlük, még kóstoló bort sem vihettem volna, ha Katinéném, aki jobban megérezte kettőnk drámáját, meg nem tölt búcsúzóul egy literes veget jó szekszárdi mufcival. Ezért lepődtem meg, amikor •én október közepén újból levelet hozott a posta Mihály bátyám cifra betűivel kacskaringózva... Szeretettel meghívjuk öcsém uramat a szüretünkre. A szövetkezetünk minden tagja nevében hívom, merthogy beszéltem az elnökkel is ebben az ügyben és ha öcsém urím nem , evett még szüretes birkapaprikást, minálunk ehet olyat, amilyen még Kati nénje csirkepaprikása sem volt... Szamos Rudolf Szüretelünk,szüretelünk...