Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-01 / 52. szám

195«. MÁRCIUS 1. TOLNAI NAPLÓ PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ____ Hasznosít­­u­k a XX. kongresszus tapasztalatait Elmondotta: Szabó István elvtárs, a Bonyhádi JB első titkára Járásunkban nagy visszhangot keltett a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának XX. kongresszusa. ■A járási pártbizottság titkárai, osztályvezetői, munkatársai már a kongresszus idején is igyekez­tek mélyrehatóan tanulmányozni Hruscsov és Bulganyin elvtársak beszámolóit és az egyes hozzá­szólásokat. Az első megállapítá­sunk az volt, hogy mi, mint párt­munkások igen sokat tanulha­tunk a kongresszus tapasztalatai­ból és elhatároztuk, hogy azokat a lehető legszélesebb körben fel­­használjuk munkánk során. Ahhoz, hogy még eredményeseb­ben dolgozhassunk, feltétlenül szükségünk van ezekre a tapasz­talatokra annál is inkább, mert a pártmunka hiányosságai, ame­lyeket a kongresszus feltárt, ná­lunk is léteznek, gátolják az eredményeket ilyen, vagy olyan formában. A kongresszus igen részlete­sen foglalkozott a párt és gazdasági munka kapcsolatával s felhívta a figyelmet arra, hogy milyen káros gyakorlat, ha egyes „pártmunkások” valamiféle „tisz­ta pártmunkát” akarnak végezni nem pedig olyat, ami a gazda­sági munkával szervesen kapcso­latos. Ha körülnézünk járásunk­ban, igen sok hasonló problémá­val találkozniuk. Természetesen­­ igyekszünk hathatós intézkedé­seket tenni e tekintetben is a pártmunka megjavítására. A tsz-ek számszerű fejlesztéséért minden községben a kommunis­tákat tettük felelőssé, elsősorban a vezető funkcióban lévő kom­munistákat, és így feltétlenül ja­vulás lesz azon a téren, hogy egyes vezetők nem csak „be­szélnek, szerveznek, irányíta­nak”, hanem cselekednek is. „ Azt sikerült elérnünk, hogy a pártmunkások egy része „tevé­kenykedik” a termelőszövetkeze­tekben, de a módszerekkel baj van és ezért több esetben nincs is megfelelő eredmény. Alapvető feladatunk, hogy erősítsük ter­melőszövetkezeteinket, de ehhez javítanunk kell a módszereket, amelyekkel a tsz-ekben dolgo­zunk, el kell érnünk, hogy ott a pártmunkások ne csak megálla­pítsák a hibákat és jelentéseket adjanak róla, hanem hathatós intézkedéseket tegyenek azok kijavítására. Természetesen nem arról van szó, hogy kivegyék a gazdasági vezetők, például az agronómusok kezéből az irányí­tást, de feltétlenül bele­ kell szól­­niok a gazdasági munkába és nem csak értekezni,­­beszélni a feladatokról. Gecző József ins­truktor elvtársat például meg­bíztuk azzal, hogy az új mucsf­ai tsz-ben tegyen olyan intézkedé­seket az ottani kommunisták tá­mogatásával, hogy megszűnjön a birkák nagyarányú elhullása, ami jelenleg még fennáll. Ezért felelősséggel tartozik Gecző elv­társ és számon is kérjük tőle. Dabi elvtársnak, a zombai függetlenített titkárnak is az az egyik legnagyobb hibája, hogy megállapítja a hibákat, elpana­szolja azokat, nem egyszer ter­jedelmes jelentéseket készít ró­luk, de arról nem beszél,, hogy mit tett azok kijavítása érdeké­ben, pedig ez lenne a legfonto­sabb feladata. Dabi elvtársat és a hasonlóan dolgozó pártmun­kásokat ráneveljük arra, hogy a hibák kijavításával foglalkoz­zanak, az eredményekkel mérjék saját magukat, ne a „megálla­pításokkal”. A tavaszi munkálatokra való felkészülés több helyen csak az értekezé­sekre szorítkozott és beszámol­tatták róla a gazdasági vezető­ket. Ez nyilván nem hozhat­ meg­felelő eredményt. Megkövetel­jük az instruktoroktól, függet­lenített pártmunkásoktól, hogy személyesen ellenőrizzék az egyes területen a felkészülést, a hibák kijavításáról intézkedje­nek — és majd erről kérünk tő­lük jelentést. Az elmúlt évben bizonyos mér­tékig közelebb került a pártmun­ka a gyakorlathoz, de az ered­mény még koránt sem kielégítő és ahhoz, hogy a járás pártmun­kásai közelebb kerülhessenek a gyakorlati munkához, helyes in­tézkedéseket tudjanak tenni, elengedhetetlenül szükséges, hogy fejlesszük szakmai isme­reteinket. Az a pártmunkás,­­aki nem szakembere az adott terü­letnek, nem is tud­ott megfelelő munkát végezni és­ az a megálla­pításunk, hogy még a járási pártbizottság titkárainál, osz­tályvezetőinél és munkatársai­nál is sok kívánnivaló van ezen a téren. Úgy határoztunk, hogy egy-egy szakkérdésről — pél­dául a tsz ügyvitele, vagy egy­­egy agrotechnikai eljárás lénye­ge — ismeretterjesztő előadáso­kat tartunk. Ez nagyon fontos, mert hogyan tudunk vitatkozni egy agronómussal, egy elnökkel, hogyan tudjuk ellenőrizni meg­felelően a munkáját, ha nem is­merjük legalább úgy azt a prob­lémát, mint az agronómus, vagy a tsz elnök? Ez csak egy probléma pártmunkánkból, aminek kijaví­tására a kongresszus nyomaté­kosan felhívta figyelmünket, mi pedig fokozott erővel dolgozunk azon, hogy előrehaladást érjünk el a XX. kongresszus tapaszta­latai alapján pártmunkánk min­den területén. SZERETNÉK VISSZAJÖNNI A bátaszéki Búzakalász Tsz­­ben vagy 6—8 fej hajlik az asz­tal fölé, köztük Báli Zoltán az új elnök, Végh Pál párttitkár, állatgondozó, Imre Ferenc mező­gazdász. Nem kis gondban van­nak, amelyet az állatállomány okoz. Rohamosan szaporodik s különösen a növendékek elhelye­­zése, ellátása jelent gondot. Nyílik az ajtó — miközben a kinti hideg is a­­ szobába szökik, — belép Mészáros László, leve­regeti magáról a havat. Alapító tagja, s az elmúlt évben elnöke volt a szövetkezetnek. Csendes, félénk fiatalasszony lép utána a szobába. Zavart pillantással néz végig a jelenlévőkön, tekinteté­ben mintha bűntudat tükröződne. — Hozok egy „szökevényt” — köszön az asztalnál ülőkre Mészáros elvtárs. Az elnök — fővárosból jött pártmunkás, alig egy hónapja van itt — kérdően emeli fel fe­jét a papírokból. — Az elvtársnő az ősszel itt­hagyta a szövetkezetét — adja meg a magyarázatot Mészáros elvtárs. — Azóta meggondolta magát, most szeretne vissza­jönni. — Ha vissza akar jönni, szí­vesen látjuk — így az elnök. — Gyere csak ide Bözsikém — szól a párttitkár, Végh elv­társ is, majd egy kis szigorúság vegyül a hangjába. — Hadd be­széljek a fejeddel, gyere ülj csak le — áll fel a székről. A fiatalasszony még mindig zavar­tan, bátortalanul áll. — Hát, szóval vissza akarsz jönni. .. — Meggondoltam — kezdi csendesen lesütött szemmel. — Csak egyet szeretnék kérni... Ha a csoport egy szobát tudna biztosítani. — Rendben van Bözsikém — válaszol Végh elvtárs — majd intézkedünk, hogy lakást kap­hass. Persze tudod, hogy mit kell tenned és mit várunk tőled. Jobban kell dolgoznod, mint ta­valy, javítanod kell a munkádon Az sem volt helyes, hogy itt­hagytál bennünket az ősszel és elmentél Bonyhádra. — Hallgattam a rábeszélésre. Biztattak ezzel is, azzal is . . . —­ tör ki a megbánás hangja a fiatalasszonyból. — Látod, most a magad ká­rán tanultál — szól közbe a kályha mellől Teleki Istvánná — mennyi mindentől elestél, s a földterületedet pedig a többiek­nek kellett letakarítani. Elhihe­ted, nem volt könnyű munka ab­ban a hideg időben annyi kuko­ricát megszedni. Gyere vissza csak nyugodtan. Azt viszont el­várjuk tőled, hogy javíts a mun­kádon. Nem csinálhatod azt, amit tavaly. Akkor igaz, beteg volt az urad, nem jöhettél min­dig. Most itt vagy egyedül, ha­marosan megszületik a gyere­ked, magadnak kell gondoskod­nod magatokról. A gyereket majd elhelyezheted a bölcsődé­ben, és ha májusban munkába­­állsz, őszig még meg tudod ke­resni, ami neked kell. A szövet­kezet, amiben csak lehet, segít, csak becsüld meg magad köz­tünk. így folyik a beszélgetés a fia­talasszony, özv. Elekes Józsefné és a tsz-tagok között. Elekesné megtévedt, cserben hagyta a tagságot — éppen a munka ne­heze idején — hallgatott a rossz­indulatú rábeszélésre. Nem kel­lett azonban sok idő, hogy be­­­lássa a tévedését, és rájöjjön, hogy szorgalmas munkával nyu­godt megélhetést biztosíthat ma­gának , s majd a születendő kis emberpalántának. Visszatért, a nagy családba ,amely szívesen fogadta vissza, ugyanakkor se­gítő jóakarattal a hibáit is meg­mutatta, amelyeket ki kell ja­vítania. A saját és az egész nagy család érdekében ... — Hát most már megyek is — kezd búcsúzni kis idő múlva özv. Elekesné — ígérem, hogy nem­ lesz rám panasz. — Gyere csak nyugodtan, szí­vesen látunk újra magunk között — mondja Telekiné, s a két asszony — a fiatalabb, aki hibá­zott, s az idősebb, aki mindig kiállt a szövetkezet érdekei mel­­lett — megcsókolja egymást. Bognár •­­ • Hősugárzókat gyárt a Faddi Fémipari KTSZ Jelentős változás állt be az utóbbi hetekben, a Faddi Fém­ipari KTSZ életében. A szövet­kezet tagjai hosszú ideig úgy­szólván mindennemű műszaki fejlesztés elől elzárkóztak, ra­gaszkodtak a régihez, a megszo­kotthoz. Inkább hosszantartó ké­zimunkával végeztek el olyan műveleteket, amelyeket kis be­ruházás segítségével lényegesen rövidebb idő alatt és olcsóbban tudtak volna végezni. A bádogosrészleg fejlődését az gátolta, hogy az eddig gyár­tott füstcsövek készítésében nagy gyakorlatot és szép kerese­tet is értek el, úgy gondolták, hogy nem fizetődne ki új cikk gyártása. A beruházást pedig, ki tudja érdemes-e végrehajtani — gondolták — hiszen kétséges, hogy lesz-e elég rendelés, ha nem, akkor az új szerszám itt­marad kihasználatlanul. Ez a helytelen álláspont nem­csak a bádogos, hanem az autó­szerelő, motorszerelő, kőműves és egyéb részlegeknél is fenn­állt. A szövetkezet elnöke és bádo­gos részlegvezetője, Hilbert és Bányai elvtársak kezdeményezé­sére mégis csak megindult a fej­lődés a részlegnél. Elkezdtek tö­megesen gyártani egy kályha­csőbe iktatható hősugárzót. A lakosság körében nagy az érdek­lődés az új gyártmány iránt, hi­szen a hősugárzó használata leg­alább 50 százalék tüzelőanyag megtakarítást eredményez a fűtésnél. A hősugárzó készítése eléggé bonyolult munkát igényel, ezért igyekeztek az árat minél alacso­nyabbra leszorítani. Új munka­­módszereket dolgoztak ki, ebbe bevonták nem csak a bádogos, hanem az autószerelő részleg egyes dolgozóit is. Beszereztek egy présgépet, amelyhez a prés­minták elkészítését Tóth Gyula és Marosi László elvtársak vál­lalták. Elvégzik a további esz­­tergályozási munkákat is, így a hajlító gépre új menetorsót ké­szítenek, rendbeteszik a körvágó és peremezőgépet. Galambos, Petróczi és Kapéter elvtársak — a bádogos részleg dolgozói olyan kisebb segédeszközöket készíte­nek, melyek használatával az összeállítás munkaidejét rövidí­tik le. A műszaki fejlesztés érdeké­ben az autószerelő részlegnél is új munkaeszközök beszerzését, illetve elkészítését tervezik. Meg­nagyobbítják az asztalosműhelyt is, hogy ezzel a lakosság állan­dóan fokozódó igényeit egyre jobban ki tudják elégíteni. Ha ezeket a kezdeményezése­ket újabbak követik, tovább fog erősödni a Faddi Fémipari KTSZ amivel nem csak a tagok jöve­delme emelkedik — 1955-ben 60 százalékkal volt több az osz­talék, mint az előző évben — ha­nem nagymértékben járulnak hozzá a lakosság jobb ellátásá­hoz is. Sz. I. 3. Növeljük a kalászosok terméshozamát A vegyszeres gyomirtás jelentősége A helyes talajművelés, a trágyázás egymagában még nem biztosítja növényeink zavartalan fejlődését. Ahhoz, hogy kalászosainknál a termés­átlagot növelni tudjuk, hogy teljesítsük a Központi Vezető­ség azt a határozatát, amely a mezőgazdasági termelés 3 százalékos növeléséről szól, fon­tos, hogy gabonatábláinkat megtisztítsuk a gyomoktól. A gyomok évente körülbelül egy­­harmaddal csökkentik a nö­vénytermesztés eredményeit. A gyomok elleni védekezést meg­nehezítik óriási magterméseik. A gyomosodást elősegíti a helytelen trágyakezelés, tisztá­talan vetőmag-használat, az időben el nem végzett helyte­len vetőágy-előkészítés és a növényápolás elmulasztása. A sűrűvetésű gabonában ve­téstől aratásig növényápolási munkát jóformán alig végzünk. Éppen ezért a gyomnövények­nek aránylag hosszú idejük van a zavartalan fejlődésre. A tudomány már régóta foglal­kozik a vegyszeres gyomirtás megvalósításával és különböző gyomirtókat már az 1880-as években használtak kisebb-na­­gyobb eredménnyel. Ma már a vegyszeres gyom­irtáshoz elterjedten használjuk a kétszikű gyomnövények el­pusztítására az őszi és tavaszi kalászosoknál kevésbé perzselő nátrium, illetve amónium sóit. Megyénkben két éve használ­juk a vegyszeres gyomirtást. 1954-ben 100 holdon végeztünk termelőszövetkezeteknél kísér­letképpen vegyszeres gyomir­tást „Dicopur“ és „Hedonál“ néven forgalomba hozott vegy­szerrel, állami gazdaságaink­ban 2000 holdon. 1955-ben 3200 holdon végeztünk gyomirtást jó eredménnyel. n Termelőszövetkezeteink ér­deklődnek a vegyszeres gyomirtás iránt. A hormo­nos gyomirtószer az őszi és ta­vaszi kalászosoknál egyaránt használható, a kétszikű gyo­mokat tökéletesen kiírtja. Kö­zülük igen érzékenyek a vad­repce, repcsem­etek, acat, út­­széli zsázsa, pipacs, szulák, pász­tortáska. A permetezést legal­kalmasabb bokrosodás idején megkezdeni, amikor a gyomnö­vények 3—4 leveles állapotban vannak. A permetezést addig végezhetjük, míg az őszi ga­bonavetés fejlettsége 15—20 centiméteres magasságot nem haladja meg, illetve taposási kárt nem okozunk a vetésben. M­i a cirkulációs géppel végez­zük a permetezést, hol­danként 600 liter permetlé,­ lég­­porlasztásos géppel pedig 150— 180 liter 0,8 százalékos oldat használata szükséges. A ható­anyagon kívül a permetléhez segédanyagokat nem kell hoz­záadni. A gyomirtószer ember­re, állatra nem ártalmas, erő­sen átható szaga miatt azonban érintésétől óvakodjunk és hasz­náljunk védőruhát. Harmatos vagy esőtől ázott vetést —18 Celsius fokon aluli hőmérséklet esetén, köd, vagy borús időjá­rásnál — permetezni nem sza­bad, mert csökkenti gyomirtó hatását. A száraz, napfényes, 18 fokon felüli napszakban sem szabad permetezést vé­gezni, mert ez fokozza a gyom­irtó hatását. Legmegfelelőbb a permetezést a reggeli, vagy a délutáni órákban végezni, ami­kor a harmat már felszáradt, de még nem erős a napsütés. A hormonos gyomirtó szer­­ az évelő gyomnövénynél rend­szeresen keresztül a földalatti tartalékszervekhez is elvándo­rol, s így a mélyen gyökerező növények is aránylag rövid idő alatt kipusztulnak. A mérgező tünetek külsőleg is megmutat­koznak. A gyomnövény fejlő­désében megáll, a tenyészcsúcs­­tól lefelé a szár „S“ alakba meggörbül, a levelek megcsa­varodnak, megsárgulnak, majd megbámulva elszáradnak. Az eddigi eredmények azt igazolják, hogy a gyo­mok 80 százalékát sikerrel le­het irtani. Az eredmény pedig 1—3 mázsa terméstöbbletben mutatkozik meg. A gyomirtás előnye, hogy gyommagtól men­tes vetőmagot kapunk, maga­sabb termést nyerünk. A vegy­szeres gyomirtás nem drága, mert a felsorolt előnyök mel­lett ha csak egy mázsás ter­­méstöbbletet­ eredményez, azt szabadpiaci áron értékesítve 280 forint, így a 100 forint ki­adásunk máris megtérül. A Növényvédőszer Értékesítő Vál­lalat raktárában bőségesen áll rendelkezésre gyomírtószer, amelyet nemcsak szocialista szektoraink, hanem egyéni gaz­dáink is igénybe vehetik a növényvédő állomáson keresz­tül. Magyar Ferenc A szekszárdi DISZ fiatalok új kezdeményezése Szekszárd város DISZ fiatal­jai már nem egy esetben értek el olyan sikereket, amelyre méltán büszkék lehetnek. Gaz­dag, eredményes munkájuk, társadalmi fejlődésünk minden ágában kimutatható. A napokban azonban a szekszárdi DISZ szervezet, még­pedig a MÉSZÖV, Gépjavító, Vasipar, Tatarozó, Építőipar, Népbolt, a Sajtérlelő és a Tej­ipari Egyesülés a városi párt­­bizottság irányításával, egy új típusú mozgalmat indított el „Harc a szocialista társadalmi tulajdon védelméért“ jelszó alatt. A DISZ szervezeti sza­bályzat 7. pont j. alpontja ki­mondja, hogy a DISZ tagnak kötelessége a szocialista tulaj­don védelmezése. Bár nem új keletű dologról van itt szó, de a mozgalom, amely ennek érde­kében elindult, eddig még hi­ányzott a szekszárdi DISZ szer­vezeteink munkájából. „Harc a szocialista társadal­mi tulajdon védelméért“ mozga­lomban a szekszárdi DISZ szervezetek a társadalmi tulaj­don jelentőségét ismerték te­hát fel és ezért védik. Megér­tették, hogy a különböző mun­kahelyekre befurakodott ellen­ség igen nagy kárt okoz, ha szabadjára engedik, a társadal­mi tulajdonnal szemben. Más­részt sok dolgozó még ma sem vetkőzte le a kapitalista tulajdonnal szemben kialakult erkölcsi szokásait és ezt néha meggondolatlanul kifejezésre juttatja a társadalmi tulajdon­nal szemben is. Ennek kiküszö­bölése pedig nevelési kérdés. Ilyen nevelésre pedig Szek­szárd városában is szükség van. Egyik pozitívuma en­nek a mozgalomnak, hogy ebbe az ügyészi és rendőri szerve­ink is bekapcsolódtak olyan formában, hogy a DISZ fiata­lok részére a társadalmi tulaj­don védelme keretében előadá­sokat tartanak. Minden­esetre e mozgalom sikerének előfelté­tele, hogy pártszerveink miként karolják fel ifjúságunk ez­­irányú lelkesedését, mert ennek gyümölcse napról napra kimu­tatható. Helyes lenne, ha megyénk minden DISZ-szervezete csat­lakozna­­ a szekszárdi fiatalok mozgalmához, mert ezzel egy­­egy évben is többszázezer fo­rinttal növelhetjük népgazdasá­gunk alapját, amelyet az elfe­­csérléstől, károkozástól és ha­nyagságtól mentünk meg. Szabó Péter Igazságügyi MDP alapszervezet titkára.

Next