Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-01 / 154. szám
2. TOLNAI NAPLÓ Jozef Cyrankiewicz beszéde a lengyel rádióban a poznani eseményekről Varsó (PAP). Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke pénteken a következő beszédet mondta a 'eng.V 1 rádióban: Poznan polgárai, lakói, munkások, értelmiségiek, fiatalok: ■— Mély fájdalommal fordulok önökhöz: Szorgalmáról és rendszeretetéről ismert gyönyörű városunk bűnös provokáció és olyan véres események színtere lett, amelyek lelke mélyéig megrendítették Poznan minden becsületes lakóját, minden lengyelt és amelyeket határozottan és keményen elítél egész társadalmunk. — őszintén beszélünk önök előtt és nem szükséges takargatni, hogy a bűnös provokátorok azokat az elvitathatatlanul meglévő fogyatékosságokat és azt az elégedetlenséget használták ki, amelyeket gazdasági nehézségek és különböző, olykor igen érezhető hibák okoztak néhány gyárban. Ami ezeket az egész sor poznani gyárban felfedezett hiányosságokat érinti — ezek okai jelentős mértékben hibák voltak, valamint a kötelező törvények helytelen alkalmazása — teljesen érthető, hogy ezeket a hibákat haladéktalanul ki kell és ki is fogjuk javítani, annál is inkább, mert a kormány és a párt már néhány nappal ezelőtt határozatot hozott e hibák kijavításáról, amikor a kormány képviselői fogadták a munkásküldöttségeket és pozitív megoldást nyert igazságos követeléseik kérdése. nem akadályozta meg a provokátorokat abban, hogy csütörtökön tüntetést szervezzenek, amelyre már régóta készülődtek az odaérkezett szervezők segítségével. Poznanra összpontosult az imperialista központok figyelme, mivel az volt a céljuk, hogy Poznanban, a nemzetközi vásárok városában, éppen az itt folyó vásár idején idézzenek elő rendzavarásokat. Nincs olyan naiv ember, aki ne látta volna ezt. Az ilyen dolgokban nincsenek véletlenek, így próbálta az ellenség kihasználni a poznani munkások és alkalmazottak egy részének elégedetlenségét, amelyet a város dolgozóinak és különösen a munkásoknak nehéz anyagi körülményei váltottak ki. Ismeretes, hogy ezek a körülmények nem olyanok, mint amilyeneknek mi látni szeretnénk. A párt Központi Bizottsága és a kormány munkatervet dolgozott ki, amely lehetővé teszi a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelését. Mindenek előtt a dolgozóknak azokat a csoportjait veszik tekintetbe, akiknek munkabére különösen alacsony. Nem akarunk itt semmit ígérni, mivel az ígérgetéseknek nincs értelme és egyedül ígéretekkel nem tudjuk emelni az életszínvonalat, de meg akarjuk valósítani ezt erőnkhöz és azokhoz az anyagi eszközökhöz mérten, amelyeket az egész nép, különösen a munkások és parasztok hoznak létre munkájukkal. A feladat megoldására akarjuk összpontosítani erőfeszítéseinket, de erre törekedtek-e a provokátorok? Ők természetesen más célt tűztek maguk elé. Míg a munkások valóban követeléseiket akarják előterjeszteni, amihez minden joguk megvan, addig a provokátorok és az imperialista ügynökök pontosan az ellenkezőjére gondoltak, meg akarják akadályozni a munkások követeléseinek teljesítését — ezt pedig nem sikerült nekik —■ anarchiát akarnak előidézni, amely megakadályozná életünk demokratizálásának fejlődő folyamatát is. Az imperialista ügynökök ettől félnek a legjobban és ezért nem meglepő, hogy a provokátorok e tervei összeomlottak, amint a munkásosztály túlnyomó többsége felismerte ezeket. A munkásosztály többsége elhatárolta magát tőlük és nem vett részt a további tüntetésben, a fegyverrel támadó és középületeket megrohamozó ügynökök és provokátorok gyalázatos kirohanásaiban. Itt már nem a munkások gyakran helyes kritikájáról, nem igazságos, vagy kevésbé igazságos, a mi körülményeink között lehetséges vagy még nem lehetséges követelésekről volt szó, hanem a provokátorok által előkészített és a népi hatalom elleni fegyveres megmozdulásról, állami épületek, a rendőrség és a biztonsági szervek tagjai ellen intézett támadásokról. A munkások egészben véve, kevesek kivételével, támogatták népi hatalmukat. Ekkor a város néhány pontján egyes épületek tetőzetén a provokátorok gépfegyvereket állítottak fel, tüzet nyitottak mind a rendet őrző személyekre, mind a város békés lakosságára, ennek következtében emberáldozatok voltak. Ennek ugyanannyi köze volt a munkásokhoz, mint amennyi közük van a munkásokhoz az imperialista ügynököknek, akik szeretnék egész országunkat a szakadékba taszítani, majd megismételni azt a tragédiát, amelyet Poznan hős lakossága a hitleri uralom idején élt át. Ebből természetesen nem lesz semmi, mivel a mai Lengyelország nem az akkori, nem olyanok a nemzetközi erőviszonyok, a béke és a haladás erői mindenkit egyre inkább a békés egymás mellett élés irányába térítenek. Ez dühbe gurítja a háborús provokátorokat. A provokáció sötét erőit azonban ezek a körülmények nem gátolták meg abban, hogy alávaló akciókkal megpróbálják egyébként eredménytelenül visszafordítani a történelem menetét. Ki kell emelni a rendőrség,, a csapatok és a biztonsági szolgálat tagjainak magasrendű felelősségérzetét és állampolgári kötelességtudattól áthatott magatartását. Az utolsó pillanatig elkerülték a fegyverek alkalmazását, amíg nem nyitottak tüzet rájuk a támadók, akiket felbátorított a hatalmi szervek nyugodtsága. A hatóságok a polgárok életének és vagyonának megvédése és a rend helyreállítása érdekében kénytelenek voltak szigorú intézkedésekhez folyamodni. A támadók többségét, egy részét fegyverrel a kezében, elfogták. Ellenük bírósági eljárás indul. Mély fájdalommal és szomorúsággal tölt el az, hogy az események során elestek hős katonák, rendőrök és a biztonsági szolgálat tagjai, akik őrhelyüket védték, valamint a poznani munkások, akik a rendőrséggel és a csapatokkal együtt visszavágtak a provokátoroknak. Fájdalommal és szomorúsággal tölt el bennünket azoknak az ártatlan polgári személyeknek a halála is, akik véletlenül az események színhelyén tartózkodtak. A Poznanban kiömlött vér az ellenségnek, a Lengyelországgal szemben ellenséges imperialista központoknak és a reakciós földalatti mozgalomnak a bűne, amelyek közvetlenül vétkesek az eseményekben. A poznani véres események azonban nem tartják fel és nem gyengítik a pártnak és a kormánynak azokat az erőfeszítéseit, amelyen életünk demokratizálására, feladataink jobb végrehajtására, a gazdasági élet és a nemzeti kultúra fejlesztésére irányulnak, azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a dolgozók életkörülményeinek minél gyorsabb megjavításáról való odaadó gondoskodás diktál. Ilyen körülmények között a párt és a népi hatalom az egész társadalom teljes támogatására, Foznan munkásainak és dolgozó értelmiségének teljes támogatására számít. Bízunk abban, hogy minden poznani dolgozó becsülettel teljesíti kötelességét. Minden provokátor vagy őrült, aki kezet mer emelni a népi hatalomra, ne kételkedjék abban hogy a népi hatalom lefogja a kezét a munkásosztály érdekében, a dolgozó parasztság és az értelmiség érdekében, a lakosság életszínvonalának emeléséért folyó harc, életünk további demokratizálása hazánk érdekében. De mindig köszönettel fogjuk üdvözölni fogyatékosságaink, hibáink és hiányosságaink egészséges, hazafias bírálatának minden megnyilvánulását. Együtt fogunk harcolni életünk további demokratizálásáért. A demokratizálódás természetesen együttjár azzal, hogy növekszik az államért érzett felelősség tudata a legszélesebb tömegek között és minden egyes állampolgár részéről külön-külön. Poznan polgárai! Ebben a súlyos és szomorú pillanatban, amelyet együtt élünk át, felhívom önöket a párt és a kormány nevében, a népi hatalom nevében, hogy nyújtsanak teljes támogatást a népi hatalomnak abban a törekvésünkben, hogy leküzdhessük a már ma leküzdhető fogyatékosságokat és segítsenek bennünket azoknak a fogyatékosságoknak a megszüntetésében, amelyeket holnap fogunk közös erőfeszítésekkel leküzdeni, abban a törekvésünkben, hogy megjavítsuk gazdaságunkat, megjavítsuk a széles tömegek életkörülményeit. Dolgozzunk együtt, gondoljuk meg nyugodtan, mit kell tenni, hogy teljesen helyreálljon Poznan jó hírneve és az a tisztelet amely Poznan lakosait szerte Lengyelországban övezi és hogy a jövőben Poznan lakosainak serény gazdasági munkája és hazafisága még nagyobb mértékben segítse elő hazánk felvirágzását. Aláírták a magyar-görög árucsereforgalmi megállapodást Június 28-án a magyar kormány megbízottai és a görög kormány képviselői között barátságos légkörben lefolyt tárgyalások eredményeként, új magyar-görög árucsereforgalmi megállapodást írtak alá Athénben. Az aláírt megállapodás az elmúlt évi árucsereforgalom terjedelmének mintegy a háromszorosára való növelését irányozza elő az új szerződéses évre. Magyarország többek között mezőgazdasági, ipari termékeket, különféle mezőgazdasági gépeket, járműveket, távbeszélő központokat, textilárut és élelmiszeripari termékeket szállít Görögországnak, főleg pamut, továbbá nyersbőrök, különféle ércek, dohány és citrusfajták ellenében. Szovjet kormányküldöttség érkezett Lengyelországba Varsó (PAP): Pénteken Mihajlovnak, a Szovjetunió kulturális ügyei miniszterének vezetésével szovjet kormányküldöttség érkezett Varsóba, hogy megkösse a Lengyelország és a Szovjetunió közötti kulturális együttműködésre vonatkozó egyezményt. külföldi hírek Berlin (MTI): A bonni kormány hivatalos közlése szerint abban egyezett meg az angol kormánnyal, hogy évi négyszáz millió márkával hozzájárul a Nyugatnémetországban állomásozó brit csapatok eltartási költségeihez. Bonn ugyanezen a címen az Amerikai Egyesült Államoknak hatszázötvenmillió, Franciaországnak kettőszáznyolcvanhét millió márkát fizet, jóllehet a párizsi szerződések rendelkezése értelmében 1956. május 5-e óta nem kellene hozzájárulnia a külföldi csapatok költségeihez.• Belgrád (Tanjug): Rodoljub Csolakovics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnöke fogadta a Karol Krylud kultúrügy miniszter vezetésével Belgrádban tartózkodó lengyel kormányküldöttség tagjait. A fogadáson jelen volt Grohulski, belgrádi lengyel nagykövet is. 1956 JÚLIUS 1. Az MDF Központi Vezetőségének üdvözlete a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Peking. Drága elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártja és egész dolgozó népünk nevében forró elvtársi üdvözletünket küldjük kínai testvérpártunk megalakulása 35. évfordulója alkalmából. Pártjuk több évtizedes tevékenysége — szüntelen harc története Kína népeinek a gyarmati elnyomás alóli felszabadításáért, a nemzeti függetlenségért, a kínai forradalom győzelméért. Dolgozó népünk mély együttérzéssel és őszinte rokonszevvel kísérte és kíséri a nagy kínai nép hősies küzdelmét, amelyet a Kínai Kommunista Párt vezetésével a marxizmus —leninizmus szellemében hazája felvirágoztatásáért, szebb és boldogabb jövőjéért, az ázsiai és a világbéke megőrzéséért, a szocializmus ügyének végső győzelméért folytat. Ehhez a harchoz kívánunk az elvtársaknak további kiemelkedő sikereket. Forró kommunista üde ízlettel: Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége. Moszkvába utazik Nasszer, Kim Ir Szen és Sihanuk A Tanjug hivatalos forrásából származó hírek alapján közli hogy Nasszer egyiptomi köztársasági elnök augusztus elején Moszkvába utazik, utazásának pontos idejét azonban még nem állapították meg. Ezenkívül július elején a Sovjetunióba látogat Kim Ir Szen, a KNDK miniszterelnöke, valamint Sihanuk herceg, volt kambodzsai miniszterelnök. Moszkvai hivatalos körökben igen nagy jelentőséget tulajdonítanak Sihanuk látogatásának és annak a véleménynek adnak kifejezést, hogy Kambodzsa, független politikájánál fogva fontos tényezőt jelent a délkeletázsiai béke megőrzésében. Wilhelm Pieck fogadása a jemeni trónörökös tiszteletére Berlin (MTI): Wilhelm Pieck a Német Demokratikus Köztársaság elnöke pénteken este a nieder-schönhauseni elnöki palotában fogadást adott a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodó Mohammed albadii jemeni trónörökös, miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter tiszteletére. A fogadáson megjelent Johannes Dieckmann, a Népi Kamara elnöke, Otto Grotewohl miniszterelnök, Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára. A fogadás szívélyes baráti légkörben folyt le. Megtartotta egyesülő ülését a szekszárdi Hazafias Népfrontbizottság, az MNDSZ és a békebizottság A szekszárdi városi Hazafias Népfrontbizottság, MNDSZ és a Békebizottság június 29- én tartotta meg egyesülő ülését a városi tanács nagytermében. Az értekezleten résztvettek a népfront, az MNDSZ és a békemozgalom legjobb aktivistái, a városi pártszervezet és a helyi tanács képviselői. A felszólalók egyhangú lelkesedéssel üdvözölték az egyesülést. Az egyesülő ülés elfogadta a városi Hazafias Népfront elnökségének beszámolóját és az előterjesztett munkatervezetet, amely Szekszárd gazdasági, kulturális életének fellendítését célozza. A városi pártbizottság részéről Scherer Sándor elvtárs, a városi tanács nevében Teszler Vendel elvtárs üdvözölte a Hazafias Népfrontbizottságát, munkájukhoz a legteljesebb támogatást ígérve. (45. Folytatás.) — És itt levest is adnak hozzá. — Még profán gondolatod ... de bocsánatra méltó, néha még húst is adnak. — Ne mondja? A lelkem máris az Üdv Hadseregé. Csak hallgattam és kicsit irigyeltem Gabit, ahogy beszélni tud. Hiába ezt teszi a műveltség, a gimnázium. — Amerre mentünk, mindenütt megálltak a villamosok. Szép kis menet volt az biztos. Közben Gabi tájékozódott. — És isten az üdvösségért mit kér cserébe? — Hív hitet és nagy elszántságot a pogányok ellen. — Ha kell a vérem áldozom. — Énekelj fiam. — Az még jobb. — Legjobb. A zenekar erősebben játszott, valami indulófélét harsogtak a trombiták, mert az ember akaratlanul is ütemesen lépegetett a menetben. — És a maga agyát mikor világosította meg az üdvösség — kérdezte Gabi. — És azóta ebből él? — Az üdvösségem szolgálom. — Értem... és mivel tetszik foglalkozni... Az öreg üdv veterán kihúzta magát... — Gróf Zichy vagyok. — Avagy úgy, bocsánat gróf úr, akkor magának könnyű. — Miért? — kapta fel fejét a kis keszeg ember. — Úgy gondolom nem kell a test bűnös kívánságaival törődnie. — Isten gondoskodik hűséges gyermekeiről, akiket a kommunizmus megfosztott földi javaitól. — Csak nem arra gondol, hogy az üdvösség biztosítása mellett még el is tartják az embert? Egy nagy ötemeletes palotaszerű épület elé ért a menet és ahogy a megtorpanó sorok egymásra torlódtak elveszett mellőlünk a töpörödött gróf. — Megmenekültünk pajtás — csapott vidáman a vállamra Gabi. — Viseljük a kokárdát, megmentik az üdvöségünket és ebből remekül megélünk, amíg a kanadai kormány ki nem szállít Amerikába. Hallottad, kaját adnak kisapám és ez számunkra a fő. — Csak a rendőrség. — Csuda hülyéket beszélsz, ha a rendőrség akarna valamit, már régen szétzavarhatta volna az egész társaságot. Ez az igazi demokrácia öregem. Szabadon eladjuk nekik a lelkünket, hogy váltsák meg a túlvilági gyönyörök számára és közben ebédet adnak. Ezért megtérünk... és tudod isten a megtérő bűnösnek szívesen megbocsát. A ház, amely előtt álltunk agyon volt díszítve mindenféle gipszfigurákkal, úgy csüngtek azon a félmeztelen angyalok, mintha minden percben el akarnának röppenni. A kapu bejárata fölött olyan nagy kép lógott, hogy az első emeletről betakarta a fél bejáratot. Ahogy jobban nézem — nicsak hiszen ez a tábornok sapkás képe, aki idáig vezette a menetet. Valami templom lehet ebben a házban — gondoltam és mondtam is Gabinak. — Miből gondolod? — Hát a képből, tudod minden istent megrajzoltak már az emberek. A katolikusoknak hosszú szakállú öregember az istenük... ő az öreg isten. A hinduknak is van valamilyen hinduforma istenük, látod a mi istenünk a tábornok sapkás, aki reméljük nyomban oszt valami kaját. De az is lehet, hogy valami főpap. — Hülyéket beszélsz kisapám. — Miért lenne hülyeségtudód még otthon hallottam, hogy az egyik közeli községben ... Szedresen vagy hol a háború után templomot építettek a hívők és a plébános, aki ugye a faluban főpap, odafestette a saját arcképét a templomi szentek közé. Képzeld micsoda balhét csapott a püspök, amikor megtudta ezt Igaza volt, mégis szemtelenség, a püspök képét nem festették a falra a plébánosét meg igen. (Folytatjuk.) Szamos Rudolf : Amerikából jöttem... Kalandos történet