Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-14 / 165. szám

2. TOLNAI NAPLÓ Nasszer elnök Belgrádban A belgrádi rádió jelenti, hogy Nasszer egyiptomi köztársasági elnök, aki csütörtökön délután érkezett Belgrádba, koszorút helyezett el az ismeretlen hős sírjánál az Avalán. A Tanjug jelenti: Gamal Abdel Nasszer egyiptomi köz­­társasági elnök csütörtökön este 19 órakor belgrádi rezi­Belgrád (TASZSZ). Pénteken délelőtt Belgrádban megkezdőd­tek a hivatalos tárgyalások denciájában — a dedinjei kas­télyban fogadta a külföldi dip­lomáciai képviseletek vezetőit. Joszip Broz Tito köztársasági elnök és felesége, Jovanka Broz csütörtökön 20 óra 30 perckor a Beli Dvorban vacsorát adott Gamal Abdel Nasszer egyipto­mi köztársasági elnök és kísé­rete tiszteletére, Nasszer és Tito között. Mint a lapok közlik a tár­gyalások során eszmecserét folytatnak a két országot ér­deklő nemzetközi kérdésekről. valamint a jugoszláv—egyipto­mi viszonnyal összefüggő kér­­d­ésekről. A tárgyaló felek ki­fejtik véleményüket a Tito és Nasszer kairói találkozása óta történt eseményekről is. A la­pok igen kedvezőnek tartják azt a körülményt, hogy az eszmecserére közvetlenül Tito elnöknek Franciaországban és a Szovjetunióban tett látogatá­sa után kerül sor. Megkezdődtek a tárgyalások Záróközlemény a csehszlovák kormányküldöttség és a lengyel kormányküldöttség tárgyalásairól Prága (CTK). A Csehszlovák Köztársaság kormányküldött­sége Viliam Siroky miniszter­­elnök vezetésével a Lengyel Népköztársaság kormányának meghívására 1956 július 6-a és 11-e között látogatást tett Len­gyelországban. A küldöttség varsói tartóz­kodása során a két fél tárgyalá­sokat folytatott azokról a kér­désekről, amelyek a csehszlo­vák—lengyel együttműködés további kiszélesítését érintik, valamint több olyan kérdésről, amely a nemzetközi fejlemé­nyek szempontjából mindkét félre vonatkozik. Közösen megállapították, hogy Csehszlovákia és Lengyel­ország barátsága és együttmű­ködése sikeresen fejlődött a két országban végbement szo­cialista átalakulások szilárd alapján és a békés építés cél­kitűzéseinek azonossága alap­ján. A miniszterelnökök jegyző­könyvet írtak alá, amelyben — a KGST határozataival egyet­értésben — mindkét fél hozzá­járul ahhoz, hogy a lehető legszélesebb mérték­ben fejleszti a közös gazda­sági kérdéseket érintő köz­vetlen kapcsolatokat Csehszlovákia és Lengyelország között. Mindkét fél hozzájárult ah­hoz, hogy teljesen rendezzék az eddig megoldatlan kölcsönös pénzügyi kérdéseket. Megállapodás jött létre a csehszlovák—lengyel határvo­nal végső kijelöléséről is a meg­lévő határvonal alapján. A két fél részletesen megvi­tatta a két országot érintő kül­politikai kérdéseket. E meg­beszélések azt mutatták, hogy teljesen azonosak a nézetek a felmerült kérdésekben. A Csehszlovák Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság kormánya azonos véleményen van abban a kérdésben, hogy a nemzetközi feszültségnek az utóbbi időben elért további csökkenése a békéért küzdő né­pek megingathatatlan erőfeszí­téseinek köszönhető és annak a rendkívül fontos kezdeménye­zésnek, azoknak a bátor és al­kotó intézkedéseknek tulajdo­nítható, amelyeket a Szovjetunió és a béketábor más országai tettek. Mindkét kormány el van szánva arra, hogy­­ az ENSZ alapokmányának szellemében minden erejével segíti meg­valósítani a népek közötti szorosabb kapcsolatot min­den országgal, tekintet nélkül az országok po­litikai és társadalmi rendsze­rére. A két kormány minden lehet­séges módon tovább fejleszti és erősíti a Szovjetunióval, a Kí­nai Népköztársasággal és a szocialista tábor más országai­val fenntartott testvéri együtt­működését, valamint az egész szocialista és az egész világ békemozgalmával folytatott testvéri együttműködését, az­zal a meggyőződéssel, hogy ez az együttműködés alapvető fel­tételt jelent népeik sikeres előrehaladásához. A Csehszlovákia és Lengyel­­ország számára döntő fontos­ságú problémák élén mindenek előtt az európai kollektív biz­tonság rendszere megteremtésé­nek és a konfliktusok veszélye felszámolásának problémája áll. Ez különös jelentőségű a két ország népei számára, ame­lyek a múltban súlyosan szen­vedtek a német militarizmus agresszív erőitől: a két ország népeinek ma is jó okuk van a nyugtalanságra, mivel Nyugat- Németország bizonyos politikai köreiben van egy irányzat a revans-politika felé. A két kormány megállapít­ja, hogy a fegyverzet csökken­tése és a tömegpusztító fegyve­rek betiltása s egyidejűleg ezen intézkedések fölötti hatásos el­lenőrzőrendszer bevezetése alapvető feltétel ahhoz, hogy a népek biztonságát biztosí­tani lehessen. Mindkét fél megegyezett abban, hogy amíg nincs hatá­sos biztosíték a kollektív bizton­ság szavatolására Európában, a két ország biztonsága és ha­tárvonala sérthetetlensége meg­óvásának megbízható eszköze szövetségük és közös részvé­telük a varsói szerződés szé­­lesebb körű védelmi rendszeré­ben. Mindkét fél azon a vélemé­nyen van, hogy a két német ál­lam normális kapcsolatainak létrehozása és fejlesztése a többi állammal hozzájárulna a nemzetközi légkör megjavu­­lásához és kedvezőbb körülményeket te­remtene Németország újra­egyesítéséhez. A Csehszlovák Köztársaság kormányküldöttségének Len­gyelországban tett baráti láto­gatása, valamint az a szívélyes eszmecsere, amely a szívélyes légkörben és a teljes mérték­ben kölcsönös megértésben ki­alakult, fontos hozzájárulás a két ország népei testvéri kap­csolatának további megszilár­dításához. külföldi hírek Moszkva (TASZSZ). A szov­jet békebizottság nyilatkozatot adott ki. A szovjet békebizottság — hangzik a nyilatkozatban — támogatja azt a levelet, ame­lyet a Béke Világtanács irodája intézett az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia kormányaihoz arra vonatkozólag, hogy hala­déktalanul kössenek egyez­ményt az atomfegyverek min­dennemű kipróbálásának és a kísérleti atomrobbantásoknak beszüntetéséről. A szovjet békebizottságnak szilárd meggyőződése, hogy a szovjet kormány megteszi a szükséges további lépéseket an­nak érdekében, hogy a legrövi­debb időn belül megfelelő nem­zetközi egyezményt kössenek az atom és hidrogénfegyver mindennemű kipróbálásának beszüntetéséről. • Párizs (MTI): Pineau külügy­miniszter a nemzetgyűlés kül­ügyi bizottsága előtt beszámolt washingtoni útjának eredmé­nyéről. Többek között bejelen­tette: francia és amerikai szak­­érők a közeljövőben megvizs­gálják azon cikkei listáját, amelyeknek exportja a kelet felé tiltva van. • Moszkva (TASZSZ): A Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnök­sége július 12-én ebédet adott az Olasz Kommunista Párt kül­döttségének szovjetunióbeli tar­tózkodása alkalmából. A Szovjetunió Kommunista Pártja részéről az ebéden jelen voltak: Bulganyin, Hruscsov, Malenkov, Molotov, Pgrvuhin, Vorosilov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagjai. Az ebéd szívélyes, baráti lég­körben folyt le. Titográd (Tanjug): Monte­negro népe pénteken július 13-án ünnepli a népi felkelés tizenötödik évfordulóját. Ebből az alkalomból Tito elnök üd­vözlő táviratot küldött Blazso Jovanovicsnak a­ montenegrói nemzetgyűlés elnökének. Fogadás a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetségén Moszkva (TASZSZ). Li Szán Csu, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság moszkvai nagykövete július 12-én foga­dást adott a Kim Ir Szen ve­zette kormányküldöttség moszkvai tartózkodása alkalmá­ból. A fogadáson jelen volt Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság Minisz­tertanácsának elnöke, valamint Pak Den Aj, a Koreai Munka­párt Központi Bizottságának elnökhelyettese, Nam­ír külügy­miniszter és a küldöttség többi tagja. Szovjet részről ott voltak Bulganyin, Hruscsov, Malen­kov, Molotov, Sepilov és a po­litikai, valamint a társadalmi élet több más képviselője. A szívélyes légkörben le­folyt fogadás során Kim Ir Szen és Bulganyin baráti po­hárköszöntőt mondott. fl Német Szociáldemokrata Párt kongresszusa az atom-és hidrogénbomba kísérletek megszüntetését követeli Berlin (MTI). A Német Szo­ciáldemokrata Párt kongres­­­szusa csütörtökön „a második ipari forradalom“, azaz az atomerő felfedezése és a foko­zott automatizálás következté­ben jelentkező problémákkal foglalkozott. A pártvezetés és a párt ve­zető bizottsága több határozati javaslatot terjesztett a kon­gresszus elé, kiegészítésül a szerdán benyújtott atomterv­hez. A kongresszus e javaslato­kat határozattá emelte. Egyik határozatában a szo­ciáldemokrata kongresszus „ün­nepélyesen tiltakozik az atom- és hidrogénbomba-kísérletek folytatása ellen.“ A határozat az atomkérdésben nemzetközi ellenőrzést követel. 1956 JÚLIUS 14. Binn tárgyalni akar Titóval a német kérdésben elfoglalt álláspontjáról A DP­A jelentése szerint a szövetségi kormány arra tö­rekszik, hogy dr. Pfeiderer bel­grádi nyugatnémet nagykövet Adenauer képviselőjeként meg­beszélést folytasson Tito elnök­kel és „tisztázza” Titonak a német újraegyesítésről Mosz­kvában tett kijelentéseit.­­ Bonnban közölték, hogy Tito még nem járult hozzá a kihall­gatáshoz. Adenauer köreiben hangoz­tatják, hogy a Német Szövet­ségi Köztársaság kormánya a német újraegyesítés politikájá­val „ellenétben állónak” minő­síti Tito nyilatkozatait. Han­goztatják, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság „ebben a kérdésben nem tehet engedmé­nyeket” és „fenntartja magá­nak azt az igényt, hogy egész Németország kormányaként lép­jen fel”; Angol katonai erőket vontak össze Adenben Az arab tájékoztató ügynök­ség jelentése szerint Jemen egyiptomi nagykövetségének képviselője csütörtökön közöl­te hogy kormányától érkezett jelentések szerint az angol ka­tonai hatóságok katonai erőket vontak össze Adenben. A jemeni kormány a nagy­­követség szóvivője szerint, til­takozását fejezte ki az angol hatóságok ilyen eljárása ellen, amelyet éppen abban az időben tettek, amikor lépések történ­nek a Jemen és Anglia közötti nézeteltérések rendezésére. Dulles némileg módosította a semlegességről vallott felfogását London (MTI). Mint ismere­tes, Dulles külügyminiszter szerdai sajtóértekezletén a többi között a semleges orszá­gok álláspontjával is foglalko­zott. Az angol sajtó rámutat arra, hogy Dulles némileg mó­dosította az erről a kérdésről korábban kifejtett nézeteit. A­ külügyminiszter ugyanis né­hány hete arról beszélt, hogy a semlegességet „erkölcstelen­nek“ tartja és ez a felfogása felzúdulást váltott ki különö­sen a délkeletázsiai országok­ban. A Manchester Guardian egyik legnagyobb tudósításá­ban „Dulles ismét takaródét fúj“ alcímmel utal arra, hogy a külügyminiszter részben igye­kezett enyhíteni korábbi kije­lentését. „Ez a hírhedt bírálat — hangzik a lap tudósításában — hangos felzúdulást keltett az egész világon és nem valószí­nű, hogy a szerdai tapintatos módosítás véget vetne Dulles kí­nos zavarának. Megerősítette ezt a benyomást az a zűrzavar, amely Dulles legutóbbi sajtóér­tekezletét jellemezte. Újabb furcsa baklövést követett el Dulles, amikor Svájcot emlí­tette, s utána nagy sietve hozzá­tette, hogy Svájc mégsem er­kölcstelen, mert semlegessége különleges körülményeknek tu­lajdonítható. Amikor a tudósí­tók egyike kitartóan firtatta, hogy voltaképpen melyik ázsiai országra gondolt az erkölcste­lenség vádjával, Dulles hosszas köntörfalazás után azt felelte, nem akar egyetlen országot sem nevén nevezni és, hogy „csak nagyon kevés ilyen or­szág létezik, ha ugyan egyálta­lán létezik.“ (54. folytatás.) A farm A cselédmunka nem újdon­ság számomra, de azért nem egészen így képzeltem én el a dolgokat. Este, amikor végre kaptam egy kis ennivalót, behú­zódtam a pajtába. Csendesen majszoltam a száraz marha­húst. Nem vagyok válogatós, ez a hús mégsem ízlett. Kény­­szerűségből ettem mert enni kell... Az utolsó falatokat rágtam, amikor kinyílott a pajta ajtaja és egy harminc év körüli ember lépett az elkerí­tett szobába. A gazda délután kaszálás közben makogott va­lami másik emberről — akkor azt hittem, az a másik szolga is valami bevándorolt. Barátságos, csendes fickó volt ez. Ahogy néztem, olyan­fajta ember, amelyik a légynek sem árt — amolyan tedd ide, tedd oda, kicsit lomha moz­gású fiú... — All right — köszönt és jobb keze mutatóujjával meg­bökte kalapja széles karimáját. Németül válaszoltam neki. A német szóra mintha megélén­kült volna. A sarokban álló vaságyra dobta kabátját és az asztal mellé rántott egy három lábú széket. Hanyagul kezet nyújtott — Fred — és barát­ságosan mosolygott... Nehezen beszélt németül — küszködött a szavakkal, pedig nagyon szerethetett beszélni, — mert nagy igyekezettel fogott a meséléshez ... Megtudtam tőle, hogy a háború előtt né­­h­ány évig dolgozott Németor­szágban. A harmincas évek kö­zepén, amikor Németországban már javában termelt a hadi­ipar és akkor ott nagyobb munkalehetőség volt, mint Ka­nadában. Tőle tudtam meg, hogy a farmon kizárólag csak állattenyésztéssel foglalkoznak és ketten vagyunk szolgák... A többi munkát a gazda és a családja végzi. Az asszony fel­adata a fejés. — Te még nem is láttad az istállót? — Nem. Rosszallón csóválta a fejét és hívott — nézzük meg az álla­tokat — Gyönyörű tehenek, svájciak. .. Az istálló valóban nagyon szép volt. Szebb mint az osz­trák paraszté ahol tavaly jár­tam — pedig az is nagy gondot fordított az istálló tisztasá­gára . . . Az istálló közepén csille­pálya húzódott. Az itatószer­kezet gombnyomásra működött. Az istálló padlásán egy tartály­ban tárolták a vizet és amikor a víz szintje leereszkedett egy bizonyos magasságig, akkor automata szerkezet kapcsolta be a szivattyúmotort. Ahogy számoltam, huszonkét fejős­tehén, tizenöt borjú, tizenegy üsző, egy bika és hét ökör fe­küdt a jászol előtt. — Itt mifelénk az a szokás, hogy mindenki azt gyártja, amihez legjobban ért... A gyá­rakban szakosították a mun­kát. A futószalagon az egyik munkás csak egyfajta munka­­műveletet végez­... Ebben az­után olyan tökéletes mester lesz — bár fogalma sincs, hogy az ő apró részmunkája hogyan illeszkedik egységes egésszé... Ugyanígy szakosították a farm mókát is. Amelyik búzatermő, az csak búzát termel, a kuko­ricatermelő csap­­kukoricát és így tovább... Például a mi farmunk csak tehéntenyésztés­­sel és tejtermeléssel foglalko­zik. A kétszáz ad­es földön nem is látsz te búzát, árpát, rozsot, kukoricát).. csak az állatte­nyésztéshez szükséges takar­mányt termeljük. A gazda bolt­ban vásárolja a kenyeret, húst, krumplit. így lehet jól dolgoz­ni az ember figyelmét nem szedi szét a sok különfajta nö­vény ... Egy fajtát, de abból sokat és jót... Fred olyan büszkén beszélt ezekről, mintha legalább is sajátja lenne ez a farm. Megfigyeltem és úgy­látszik mindenütt úgy van a világon, hogy a szolgák sokkal büszkébbek gazdájuk vagyo­nára, mint maga a tulajdonos. — Jól bevásároltam én ezzel — gondoltam. — Mit kell majd itt dolgoznom? Meg is kérdeztem Fredtől: — Mondd csak, ezt mind­ket­tőnknek kell ellátni? — Dehogy, a gazda is dolgo­zik, meg a felesége is és van egy tizenhatéves fia — az is. Mostanában nagyon lement a tej ára és nem fogadhat több cselédet... így is alig ezer dollárt hoz havonta a tehén­farm ... Számítsd ki, naponta tizenhat litert fejünk átlagban egy tehéntől... Az több, mint három és fél hektó tej na­ponta. — És hova teszitek ezt a sok tejet? — Minden reggel autó viszi be a városba, Torontóba. Annyit tudtam, meg Fredtől, s többire magamtól kellett rájön­nöm. Nehéz helyzetben volt a farmer. A városi tejpiacon, a nagykereskedők egyre lejjebb szorították a tej termelői árát, ugyanakkor emelkedett a fo­gyasztói ár. Hogy mi történt a távoli nagy­városban, azt én nem tud­hattam. Hol voltam én még akkor, hogy a kanadai belső viszonyokról tudhassak vala­­mit. Az én munkám kora hajnal­ban még szürkület előtt kezdő­dött, és késő estig tartott. A nyelvet sem értettem, csak egyes szavakat. A világ itt volt kint a tanyán és a szomszédos gyapottermelő farmon ,ahol a fiatal lányok bálázták­­ gyapo­tot. Fred vitt át oda a harma­dik napon. (Folytatjuk.) Szamos Rudolf : Amerikából jöttem... Kalandos történet

Next