Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-01 / 180. szám
1956 AUGUSZTUS 1. TOLNAI NAPLÓ Megvalósítjuk a Központi Vezetőség határozatát „Adottságaink megvannak ahhoz, hogy megvalósítsuk az elénk állított feladatokat“ Elmondotta: OSZTERMAYER JÁNOS, a Kajmádi Állami Gazdaság igazgatója. ,A második ötéves terv irányelvei az állami gazdaságok részére a következőket határozzák meg: Biztosítani kell, hogy az állami gazdaságok növénytermemelésének és állattenyésztésésének hozama, valamint árutermelésének aránya meghaladja az országos átlagot.’ Igen komoly feladatot jelent ez az állami gazdaságoknak, de meg lehet és meg is kell valósítani. Nálunk, a Kajmádi Állami Gazdaságban főleg az állattenyésztés fejlesztése, a hozamok növelése a fő cél. Az állattenyésztésben is a tehenészetet helyezzük előtérbe, a tenyésztői munkát. Arra törekszünk, hogy minél több törzskönyvezett tehenünk legyen, mert az ezektől felnevelt utódokat magasabb áron tudjuk értékesíteni. Ennek természetesen kettős haszna van, egyrészt a gazdaság számára, másrészt a népgazdaság számára. A jó tehenek felnevelését már a növendéküszőknél megkezdjük, a mesterséges borjúnevelés alkalmazásával. A tehenészet hozamának növeléséhez felhasználjuk a gépesítést. Az istállókat önitató berendezéssel látjuk el, bevezetjük a gépi fejést, — eddig két istállóban fejnek fejőgéppel. — Azonkívül pépesítő gépet állítunk munkába, ami a zöldtakarmányt zúzza péppé. A jószágnak az evésre, emésztésre nem kell annyi energiát fordítani, azt a tejtermelésre tudja felhasználni. Már ebben az évben is jelentős lépéseket tettünk a tehenészetben a tejtermelés növelésére. A tavalyi 2600 literes átlag helyett ebben az évben 3160 litert kell fenni átlagosan. Ha továbbra is úgy haladunk, mint az első félévben, akkor teljesíteni is tudjuk ezt a tervet. A sertéstenyésztésben ugyancsak a tenyésztői munka lesz a fő célunk, ezzel a gazdaság jövedelmezőségét is növelni tudjuk. A sertésekért az értékesítés során 17 forintot kapunk kilónként, viszont ha kifogástalan minőségű tenyészsüldőket adunk el, 30—40 forintos kilónkénti árban tudjuk értékesíteni. A sertésnevelésben, illetve takarmányozásban nagy mennyiségben használunk fel fölözött tejet, mivel a fehér hússertéseknek igen nagy az állati fehérjeszükséglete. Itt már a növénytermelés is kapcsolódik az állattenyésztéshez. Ugyanis kellő mennyiségben kell termelni fehérjedús takarmányt, pillangósokat. Az idén 35 holdon fogunk lucernamagot, ebből vetünk jövőre 200 —250 hold lucernát. A gazdaságban az állatállomány évi takarmányszükséglete 68—70 vagon, több mint a felét a lucerna szénából akarjuk fedezni. Az állatállomány fejlesztése teszi lehetővé a növénytermelés hozamának növelését is, mégpedig a szerves trágyázásáson keresztül. Már eddig is rendszerint a tarlóra hordtuk ki a trágyát, hogy a tápanyag a vetés idejéig felszívódjon a talajba. Most az őszi trágyázási tervünk 600 hold, de legalább 650 hold földet trágyázunk meg istállótrágyával, így biztosítani tudjuk az előfeltételt ahhoz, hogy növelni tudjuk a kalászosok terméshozamát. Több gazdaságban idegenkednek a gabonatermesztéstől, mert adódhat olyan rendkívüli eset, hogy a búza után kell búzát vetni. Mi ilyen esetben nitrogénműtrágyát szórunk ki a talajmunkákkal egy időben, ezzel ellensúlyozzuk a bomlási folyamatok káros hatását. Az idén is megadja búzánk a 12,5 —13 mázsás átlagot. Megvan tehát a lehetőség és a mód arra, hogy a gabona termésátlagát is növelni tudjuk. A következő években nagyobb arányokban foglalkozunk a kukoricatermeléssel. Kísérleteket végzünk, melyik kukorica fajta és milyen termesztési mód alkalmazásával tudunk nagyobb termést elérni. Hat, egyenként 9—9 holdas parcellán folytatunk kísérletet. Az I. parcellán hazai korai F. kukoricát, a II. parcellán amerikai hybrid, a III- on martonvásári NV. 5-ös, a IV- en amerikai hybrid, az V- ön óvári V-ös,, a VI-on a Kolbay-féle ikersoros kukoricát termeljük, azonos talajviszonyok között, azonos növényápolási eljárásokkal. Az adottságaink megvannak ahhoz, hogy megvalósítsuk az elénk állított feladatokat, de meg kell említeni még egy feltételt. Mégpedig azt, hogy a felsőbb szervek több önállóságot biztosítsanak a gazdaságok vezetőinek. Ők ismerik jobban területük adottságait, lehetőségeit, tehát jobban helyezzék előtérbe javaslataikat. Ezzel nagyobb kedvet adnak nekik a munkához. A gazdaságok vezetőinek — itt már általánosan beszélek —, szüksége van a társadalmi szervek segítségére is, hogy az ötéves terv feladatait megvalósíthassuk. Elsősorban a párt- és a DISZ-szervezetek munkájára kell támaszkodni. Különösen nagy gondot kell fordítani az állami gazdaságban a fiatalok nevelésére, mert ahogyan növekszik a gépesítés foka, úgy lesz egyre nagyobb szükség tanult, művelt fiatalokra, így teremtődnek meg a feltételek egymásután ahhoz, hogy megvalósíthassuk azokat a feladatokat, amelyek az öt év során előttünk állnak. Egy középparaszt válasza••• Megírhatnám, meg kellene írnom, hogy 1950. óta hányszor sértették meg önérzetét idősebb Tavaszi János 17 holdon gazdálkodó kölesdi parasztnak. De az volt a kérése, hogy a 46 liter tejbeadás elmulasztásáért börtönben töltött 5 hónapot és az ugyanezért kiszabott 4600 forint pénzbüntetést ne részletezzem, mert sebeket szakítanék fel, amelyek már behegedtek. Elolvasta Tavaszi János Gerő elvtárs referátumát, melyet a Központi Vezetőség július 18-i ülésén terjesztett elő, s ebben a többi között az áll, „... új, tiszta lapot nyissunk a párt történetében“. A másik helyen pedig azt mondja Gerő elvtárs: „Nem a párt, a munkásosztály, a nép érdeke, hogy mi most a hibákon rágódjunk, a múlt hibáiban vájkáljunk.“ Tavaszi János ezekkel is, meg a Központi Vezetőség legutóbbi határozataival is teljes egészében egyetért. „Meg ami a velem kapcsolatos múltat illeti, azt teljesen tisztázták. Elégtételt kaptam — mondja. A falu lakossága előtt kimondta a pártszervezet helyi képviselője és a tanács vezetője, hogy jogtalanul tettek kuláklistára, és töröltek róla. Ennek nagyon örülök és biztosíthatom a pártot hogy nem leszek méltatlan bizalmához“ — mondja Tavaszi János. Hosszú ideig beszélgettem a minap idősebbik Tavaszi Jánossal. Jóleső érzés volt tapasztalni, saját szájából hallani, hogy elégedett, tele van tettvággyal és lelkesedik a párt cékitűzései iránt. Megértem őt. A nép ellenségének bélyegezték, és most be akarja bizonyítani, ő nem ellenség, tiszta szívéből akarja, hogy minél előbb felépüljön a szocializmus. Ennek bizonyítását Tavaszi János már megkezdte. Az történt ugyanis, hogy 17 holdjával, összes gazdasági felszerelésével és igás állataival belépett az elmúlt héten alakult kölesdi Új Barázda Tsz-be. Apja példáját a fia is követte, ifjabb Tavaszi János is belépett 7 holdjával együtt a közösbe... Nem újkeletű ez az elhatározása, még valamikor, 1950-ben történt. Miután megalakult Kölesden a Kossuth Tsz, az idősebb Tavaszi János is kérte, hogy vegyék fel. De hallani sem akartak róla. 1953-ban ismét megpróbálkozott, de akkor sem sikerült. 1955-ben aztán nagy nehezen fiát bevették a Kossuth Tsz-be. Az 56 esztendős idősebb Tavaszi János ennek is nagyon örült, mert úgy vélte, hogy miután meggyőződnek „ott bent“ a fia becsületéről, arról, hogy milyen munkás, majd csak beveszik őt is. Sajnos azonban öröme korai volt. Bár a tagság ragaszkodott az ifjabb Tavaszihoz, mégis a gyönki járási pártbizottság utasítására 5 nap múlva abbahagyatták ifjú Tavaszi Jánossal és feleségével a munkát, hazaküldték őket a közösből. A következő közgyűlésen ki is zárta a tagság az ifjabb Tavaszit, mondván: „kulákcsemetének nincs helye a tsz-ben.“ Néhány héttel ezelőtt, mikor hallotta Tavaszi János, hogy a múlt hibáit, túlkapásait felszámolják, elment a helyi párttitkárhoz, közölte vele, hogy részt szeretne venni egy termelőszövetkezetet előkészítő bizottság munkájában. Szívesen látták, így történt. ( A történetnek nincs vége, most kezdődik. Most nyílt alkalom Tavaszi Jánosnak be-, bizonyítani, hogy nem ellenség, s lelkes építője szocialista rendszerünknek. S hogy bebizonyítja-e? Emellé nem fér kétség!] Már hozzálátott... Mikor végez, a napi munkával, nem hajtja álomra a fejét. Minden este el megy valamelyik ismerős középparaszthoz, beszélget vele a tsz-ről, a Központi Vezetőségi határozatairól és lefesti a földet úgy, ahogy ő elképzeli. így: „Nagy táblákban lesznek a földek a kölesdi határban." Nem kell majd egyetlen embernek sem kora reggeltől ( késő estig görnyedve az eke, szarvát fogni, traktor szánt, majd az egész kölesdi határban. Gép aratja le az összesi gabonát... Elég lesz, ha a mostani 14—15 órával szemben csak 8—10 órát dolgoznak a földműveléssel foglalkozó emberek... És mégis jobban élhetnek majd, mert a nagyüzemben a termelés fokozásának a lehetőségei korlátlanok...“ ( Molnár Lászlóné ( Tovább iparosodik Szekszárdi Elmondta: TESZLER VENDEL, a városi tanács elnöke A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége ezévi júliusi ülésén tárgyalta a második ötéves terv irányelveit és a vita során elhangzott javaslatokat. A város lakóinak és a végrehajtó bizottság javaslatai nyomán az elfogadott irányelvbe bekerült városunk további iparosítása is. Az irányelvben foglaltak máris a megvalósulás útjára léptek. A közelmúltban a Könnyűipari Minisztérium felkereste a Városi Tanács VB-t és közölte vele, hogy az eredetileg Gyapotegrenálónak emelt épület igénybevételével mintegy 400 személyt foglalkoztató, kezdetben exportra termelő szőnyegüzemet kíván üzemeltetni. Ennyi dolgozót foglalkoztató üzem még nem működött a városban, s ha az teljes kapacitással dolgozik, megoldja a városban a munkanélküli fiatal lányok, asszonyok elhelyezkedési problémáit. Az üzemben kézicsomózású magyar perzsa szőnyegeket állítanak majd elő. Július végéig mintegy 100 dolgozó asszony és lány jelentkezett, akiknek többsége különböző alkalmi munkát végzett eddig. Az üzem nemcsak belső gárdával fog dolgozni, hanem úgynevezett bedolgozó hálózat is kiépül. Az asszonyok otthon a házimunka elvégzése mellett foglalkozhatnak a szőnyegszövéssel, ami így is jelentős bevételt biztosít a szekszárdi családoknak. A szakmai ismeretek elsajátítása céljából szakmai tanfolyamokat tartanak kéthetes időtartammal. Az első tanfolyam mintegy 50 fővel, körülbelül 10 nap múlva kezdődik. Ezenkívül a Városi Tanácsnak tudomása van arról is, hogy jelentősen bővülnek a helyi ipari vállalatok, — különösen a Szekszárdi Vasipari Vállalat, — amely ugyancsak további lépést jelent előre a város iparosítása útján. Vietnami katolikus papi küldöttség Szekszárdra A hazánkban tartózkodó vietnami katolikus papok küldöttsége a mai napon, délután 2 órakor, Szekszárdra érkezik. A küldöttséget Czeber Árpád, a megyei tanács elnökhelyettese és a megyei egyházügyi hivatal megbízottja fogadja. A vendégek Solymár Gábor és Horváth Károly esperesek kíséretében megtekintik a városunk nevezetességeit is Az Ünnepi Vásárra készülnek Krillmann András és ifj. Kirchnner István művészi evezéssel készítik a háló és kombinált szobabútorokat. A szép minta megtévesztésig hasonlít a fényezett diófa bútorokhoz. Az augusztus 20-i ünnepi vásárra terven felül is készítenek bútorokat a Bátaszéki Épületkarbantartó KTSZ asztalosüzemének dolgozói. Megjelent a Pártélet júliusi száma A Pártélet új, júliusi száma közli Wirth Ádám: A néptömegek és a személyiség történelmi szerepének marxista megvilágítása a propagandamunka fontos feladata és csendes Károly: Néhány észrevétel kádermunkánk szektás vonásairól című cikkét. Megjelent a folyóiratban Tardos Márton: A magyar nehézipar fejlesztése és a nemzetközi együttműködés, Ripp Géza: Agrárválság a tőkés világgazdaságban, Gondos Ernő: A kiváló munkások mozgalma — és a politikai munka, továbbá a Hazafias Népfronttal kapcsolatban Sántha Pál: A hazafias népfrontmozgalom néhány kérdéséről, valamint Ónódy Miklós: Beolvadjon-e a TTIT a népfrontba? című írása. A Pártélet Nemzetközi kérdések rovatában megjelent Kenessey Zoltán: Számok és tények a népi demokratikus országok mezőgazdaságának fejlődéséről című cikke, továbbá: A szocialista építés Jugoszláviában című cikk. A pártélet napi kérdései között kapott helyet Kiss Dezső: Nem is olyan könnyű ... című írása, mely azokról a párttitkárokról szól, akiket a párt nem függetlenített, továbbá Garai Vera: Az időszerű kérdések tanfolyamáról, Erdős Magda: A gazdasági ismeretek tanfolyamainak szervezése a váci járásban, Jászai Ilona: A Magyar Acél kovácsműhelyében című cikke, Izsák Erika: Hová lettek a pártiskolát végzett várpalotai bányászok? valamint Fazekas Sándor: Termelőszövetkezetünk pártcsoportjának munkájáról című írása. Az eddiginél is nagyobb helyet kapott a folyóirat új számában a Beszélgetés az olvasókkal című rovat. Itt jelent meg Máté György írása a közösségi életről, Kiss György hozzászólása a pártszerű vitáról, Rozsnyai Mihályné és Vajda Sándor hozzászólása a Pártéletnek a nők egyenjogúságáról szóló cikkéhez, valamint több érdekes levél és hozzászólás. A propagandista lőtte egy irkalap, rajta 26 név. A nevek többsége mellett egy kis írásjel. Szappanyos Lajos elvtárssal ülünk szemközt, s előtte fekszik a fentebb említett irkalap, amelyen a nevek az 1956—57-es pártoktatási év időszerű kérdések tanfolyamának hallgatóit jelentik. Szappanyos elvtárs lesz a propagandistájuk. Most éppen felülvizsgálja kikkel beszélgetett már el még külön is, amellett, hogy a gerjeni pártvezetőség már előbb is összehívta őket, s megbeszélte velük az oktatási év előkészítésének feladatait. Akikkel beszélgetett, nevük mellé jelet tesz. Régi tapasztalt propagandista Szappanyos elvtárs, öt éve rendszeresen vezet szemináriumokat. — Eddigi tapasztalataink azt mutatják — mondja többek között —, jó ha személyesen beszélgetek el a hallgatókkal. Úgy van ez, hogy ha személyes ígéretet kapok, akkor sokkal biztosabban eljönnek a hallgatók. Egy-egy ilyen közvetlen beszélgetés mintegy biztosíték, és ez köti is a hallgatókat. Olyan becsületszószerű ez, ahogy én tapasztaltam. Míg ha nem beszélek velük, talán nem köti őket annyira az adott szó. ] A papírlapon 26 hallgató , neve van felírva. Az [írásjelek egyre több név mellé [sorakoznak, s már most több ,mint felénél található. — Nem » akarom elhamarkodni — mondja — úgy gondolom sokkal többet ér, ha egy-egy elvtárssal több ideig foglalkozom, mintha csak gyorsan, s minden körültekintés nélkül végezném el a beszélgetést. Már a Központi Vezetőség határozatából is láttuk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozatai alapvető tanulsággal szolgálnak a mi pártoktatásunk számára is. Ahhoz, hogy a személyi kultusz hatásaként elterjedt káros betűvágás, dogmatizmus ellen eredményesen tudjuk felvenni a harcot, szerintem feltétlenül szükséges még szorosabbra fűzni a kapcsolatot a propagandista és a hallgatók között. Erre legjobb módszernek tartom, ha már most, szinte nap mint nap foglalkozunk a szemináriumok megkezdéséig, s utána még fokozottabban a hallgatókkal. Ezután arról beszél Szappanyos elvtárs, hogy a lemorzsolódás megakadályozásának egyik fontos módszere a fentemlítetteken kívül, hogy a hallgatókat barátságos, meleg helyiség fogadja a foglalkozások idején. Az elmúlt évben a helyiség megoldása nem volt rendszeres — fűzi hozzá Szappanyos elvtárs — és bizonyára ez is hozzájárul, hogy az elmúlt oktatási évben több elvtárs nem járt rendszeresen a szemináriumokra. Éppen ezért az idén erre különösen nagy gondot fordítunk. Már meg is állapodtunk abban, hogy hol tartjuk a foglalkozásokat annak figyelembevételével, hogy ott állandóan jó meleg helyre tudnak összejönni a hallgatók. A propagandista legfontosabb feladatát azonban mégis abban látja Szappanyos elvtárs, hogy saját felkészülésére kell igen nagy gondot fordítani. Ezt a hallgatókkal való beszélgetései is alátámasztották. A hallgatók ugyanis először azon a véleményen voltak, hogy az időszerű kérdések tanfolyama megint a tavalyihoz hasonló alacsonyfokú oktatási forma, s ők már, mint ahogy mondották, első fokú politikai iskolára jártak, magasabbra szeretnének menni. Szappanyos elvtárs megmagyarázta, hogy bár e tanfolyam jellege valóban a pártoktatás alsó fokát képezi, de a propagandista, a hallgatók felkészülése alapján magasabb fokon is lehet és kell gerjeni viszonylatban az időszerű kérdések tanfolyamának anyagát tárgyalniok. A hallgatók ebben megnyugodtak. — Olyan légkört igyekszem mindezen előkészületek nyomán kialakítani szemináriumunkon belül — mondotta befejezésül Szappanyos elvtárs —, hogy hallgatóink bátran, őszintén mondják el azt, amivel egyetértenek és azt is, amivel nem. Úgy gondolom, ez segít bennünket a bátor, eredményes viták kialakításához, melynek nyomán egyre szebb eredményeket érhetünk el gazdasági téren is. (i—e)