Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-12 / 36. szám
TOLNA mEGYEI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK lAPJA II. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR KEDD, 1957. FEBRUÁR 12. 99 A IX. kerület kommunistái vasárnap aktívagyűlést tartottak a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem aulájában. A gyűlésen Apró Antal, a forradalmi munkás-paraszt kormány minisztere mondott beszédet. Beszámolt gazdasági helyzetünk fokozatos megszilárdulásáról, a kormány legújabb intézkedéseiről, majd a pártépítés időszerű kérdéseiről szólt. — Az ellenforradalom egyik jellemző módszere — mondotta — amivel demoralizálta, bomlasztotta a Magyar Dolgozók Pártját, a magyar kommunista mozgalmat. Az volt, hogy minden kommunistát, de pártonkívüli vezetőt is — legyen az kisebb vagy nagyobb funkcióban — személy szerint tett felelőssé a 12 év alatt elkövetett hibákért. „Sztálinistáknak rákosistáknak“ neveztek minden magyar kommunistát, vezetőt, az egész pártot, így akarták a tömegek tudatából kitörölni azokat az eredményeket, amelyeket 12 év alatt a magyar kommunisták vezetésével a szocializmus építése terén elértünk. Követtek el hibákat ezek a vezetők kisebb, vagy nagyobb beosztásban? Igen, közülük számosan követtek el hibát, amikor 1953-ban felfedtük "a párt és az államvezetés hibáit. Jelentős számban váltottunk le felelős poszton lévő funkcionáriusokat, olyanokat, akik hibát követtek el és elvesztették a párttagok és a nép bizalmát. De az is igaz, hogy tovább kellett volna menni és többek között Rákosi Mátyás leváltása már akkor, 1953-ban aktuális volt. Ma már látjuk, hogy sok mindent elkerültünk volna, ha ezt a lépést bátran, előbb megtesszük. De a vezetők által elkövetett hibákért nem felelősek a kisebb beosztású, a parancsot, az utasítást kötelességszerűen végrehajtott beosztottak, mégis az ellenforradalom ezeket épp úgy támadta, mint a hibákért felelős vezetőket. Ez a jelenség nem valami tipikusan magyar specialitás. A XX. kongresszus után rövid idő alatt szinte nemzetközi méretekben bontakozott ki a szocialista és a kapitalista országokban egyaránt a kommunista vezetők, vagy egyszerű párttagok ellen nemzetközi rágalomhadjárat. Nálunk bizonyos értelmiségi körök írók, újságírók csoportja szervezte a pártmunkásokat, az állami funkcionáriusok ellen azt a rágalomhadjáratot többek között és olyan emberek, mint Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán, Gimes és társai, akik mint főkucserák, a Szabad Európa nevű ellenséges rádió magyar munkatársai, az ellenforradalom szálláscsinálói mindent elkövettek, hogy rágalmazzák, gyalázzák a párt és az állami funkcionáriusokat, mindazokat, akik szót emeltek a féktelen demagógia ellen, akik védték a párt, a munkásosztály szerepét. Mindenkire ráaggatták a sztálinista, rákosista jelzőt. Az egyszerű falusi párttitkárra, az üzemi vezetőkre, kerületi, járási, megyei pártbizottsági és tanácstagokra, akiknek döntő többsége nem követett el hibát, akik nem felelősek azért, mert a felső vezetés egyik, vagy másik utasítását végrehajtották. A párton belül sem lehetnek kétfajta párttagok olyanok, akik a múltban funkcionáriusok voltak és most megbélyegezettek azért, mert valamilyen poszton becsületesen védték a néphatalom érdekeit. A hibákból természetesen minden vezetőnek tanulnia kell, legyen kisebb, vagy nagyobb beosztásban — de azt nem hagyjuk, hogy a reakció derék, becsületes elvtársak ezreit megrágalmazza, megfélemlítse, félreállítsa. A Magyar Dolgozók Pártja marxista-leninista párt volt. Voltak hibái, fogyatékosságai, de eredményesen vezette, szervezte a harcot a szocializmus győzelméért. Az ellenforradalom kihasználta ezeket a hiányosságokat, a párt gyengeségeit, hibáit és nemcsak a párt, de az egész népi hatalmat alapjaiban támadta meg. Most az ellenforrradalom teljes felszámolásánál tartsuk egyik becsületbeli kötelességünknek megvédeni a volt MDP tagokat, pártonkívülieket, állami funkcionáriusokat az ellenforradalom rágalmaitól — mondotta beszédében Apró Antal. sen Apró Antal beszéde a IX. kerületi aktívagyünjtn Nem hagyjuk, hogy a reakció derék, Becsületes elvtársak ezreit rágalmazza, megfélemlítse“... Néger énekesei Szekszárdon Marcell Martinique, néger énekesnő vendégszerepel február 16-án, szombaton este 6 órakor és 17-én délután 3 órakor a városi kultúrház színháztermében. Vele egy műsorban több együttes is fellép. Hallhatja a szekszárdi közönség a 12 tagú „Uránia” tánczenekart, Balogh Géza 7 tagú hazai gitáregyüttesét, egy 14 tagú verbunk népizenekart, két cimbalomszólóval. Itt lesznek a szilofonművész Seregély-fivérek és 14 tagú mambó— rumba zenekarok. Fellép Fazekas Nikolette magyar táncdal énekesnő, Némethi László hegedűművész, valamint a „10 tagú tűzoltózenekar 1800-ból‘’. Az előadás 3 óra hosszan tart és érdekessége, hogy az előző szereplésük színhelyén, Mohácson, egy óra ráadást adtak a közönség tapsban kifejezett kívánságára. Reméljük, hogy Szekszárdon is adnak repetát... ■P5*~ A falusi lakóházépítési kölcsönakció keretében 1950—1956 között közel 12 ezer falusi dolgozó, tsz-tagok, állami gazdasági, gépállomási dolgozók és egyéni gazdák kaptak hosszúlejáratú házépítési kölcsönt az államtól. A kölcsön összege meghaladja a 215 millió forintot. Az építtetőknek 10—20 év alatt kell letörleszteniök a kölcsönt, évi három százalékos kamattal. Az állam abban az esetben, ha valaki öt év alatt visszafizeti a kölcsön háromnegyed részét, lemond a fennmaradó összegről. Ezt a kedvezményt az elmúlt években már hatszázan kapták meg, és ezáltal mintegy két és félmillió forintot takarítottak meg az építkezésen. A kölcsönigénylők, a törlesztés előnyeit látva, mind többen öt év alatt visszafizetik a kölcsön háromnegyed részét. 1956-ban már 1 millió 400 ezer forintot tett ki a kölcsön 25 százaléka fejében elengedett összeg. 1957 első hónapjában már újabb 105 falusi építtető fizette vissza — öt év leforgása alatt — a kölcsön kapott összeg 75 százalékát. Ezek a gazdák több mint 421 ezer forint kedvezményben részesültek, megközelítőleg annyiban, mint az elmúlt év utolsó negyedében összesen. A 25 százalékos engedmény mellé még hozzá kell venni azt is, hogy a 3 százalékos kamat elmaradása is előny azoknak, akik a kölcsönzött összeg 75 százalékát visszafizetik. A törlesztés lejárta előtti visszafizetés az egyéni előnyökön kívül módot nyújt arra is, hogy a visszatérített összeget az állam újabb falusi lakóházak építéséhez adja kölcsön, ezért nemcsak az egyénnek, de egy nagyobb közösségnek is előnye származik belőle. 215 millió forint kölcsön 12 ezer falusi lakóház Kultúrház, vagy kocsma ? Nagy viták folynak, sok vélemény hangzik el mostanában arról mi legyen a falusi kultúrházak sorsa. Maradjanak-e meg az eddigi formájukban, legyenek az ifjúság tulajdonában, adják át a gazdaköröknek és még számos elképzelés lát napvilágot, illetve ölt testet. Az elmúlt években eredményes munkát végzett az őcsényi kultúrház s ezt a munkát támogatta a negyedévenként folyósított 5000 forint állami támogatás. A kultúrház igazgatója nemrégiben felszólítást kapott, hogy a mostani, I. negyedévi ötezer forintból fizessen vissza a községi tanács folyószámlájára 3700 forintot, állítólag azon a címen, hogy csökkentették a kiadásokat. (Maradna tehát eszerint 1500 forint, holott az igazgató és a takarítónő egyhavi illetménye ez csupán.) Ez azonban mellékesnek látszik amögött a kijelentés mögött, hogy ,,a kultúrház egyelőre be lesz zárva”. Vajon, hol talál majd akkor szórakozási lehetőségeket a község fiatalsága? Talán választ ad erre a kiszivárgott hír a tanács álláspontjáról, amely szerint vendéglő és falatozó működne a kultúrház helyén a gazdakör cégére alatt. Most már csak az a kérdés, hogy azok, akik ezt tervezik, így gondolják a fiatalság szórakozási, művelődési lehetőségeit biztosítani? Kocsmazajjal aláfestve akarnak megrendezni egy-egy előadást? Akárhogyan is lesz a jövőben a kultúrházak rendszere, az lenne a leghelyesebb — már csak tájjellegét tekintve is —, hogy az őcsényi kultúrház kultúrház maradjon, nem pedig kocsma Kocsmát ugyanis minden körülmények között könnyebben lehet nyitni, mint egy kultúrházak. Vasárnap szántottak a traktorok és az egyéni gazdák is Tolna megyében A múlt hétvégi szeles, napsütéses napok után vasárnapra áprilisi igazi tavaszi idővel felérő 10 fokon felüli meleg, napos idő virradt Tolna megyére. Az első tavaszias napsütésben megindult az élet a megye határán,, ban Vasárnap imár kora délelőtt igen sok szekszárdi egyéni gazda ment szántani a határba, hogy az ősszel elmaradt munkákat pótolják. Több ökrös- és lovasfogattal szántottak Kakasd és Bonyhád határában is. A Középhidvégi Kísérleti Gazdaságban 3 traktor szántott vasárnap, ugyancsak kivonultak a földekre dolgozni a várdombi gépállomásról is a traktorok. Megkezdődött a halászat a tolnai és a paksi halászszövetkezetben Az ország két legnagyobb halászszövetkezetében, a paksi és a tolnai halászszövetkezetben megkezdődött a halászat az úszó jégtábláktól megtisztult Dunán. A Tolnai Halászszövetkezet brigádjai a múlt hét végi utolsó halásznapon 10 mázsa zsákmánnyal tértek vissza a halásztanyára a Dunáról. A paksi halászokat már nem kísérte ilyen szerencse. Az egész múlt hét eredménye csak öt mázsa hal volt. Hétfőn a tolnai és a paksi halászszövetkezet brigádjai már kora reggel csónakokba szálltak újabb halászzsákmány szerzéséért. lesz-e Szekszárdon tejfeldolgozó üzem? Az elmúlt héten a Kölesdi Vajüzemben sok érdekes dolgot meséltek el a gyár vezetői és dolgozói üzemükről. Beszéltek például arról is, hogy ráfizetéssel jár a tej beszállítása és a pasztőrözés után újbóli visszaszállítása. A gyakorlat az már évek óta, hogy a Szekszárd környéki falvakból a tejet összegyűjtik és minden reggel gépkocsin szállítják Kölesdre, csak azért, hogy ott a pasztőrözést elvégezzék. Ez csak néhány órát vesz igénybe. Akkor újból kannázzák a tejet és a reggeli út megismétlődik, vissza Szekszárdra és Tolnára. Szekszárdra két-háromezer litert, Tolnára pedig öt-hatszáz litert visznek naponta. Sokba kerül a fuvar, és mégsem olyan a tej minősége, mintha azt helyben pasztőröznék. A 30 kilométeres út a háziasszonyoknál jelentkezik leginkább, amikor a tejet forralni akarják. A Kölesdi Vajüzemben az a vélemény alakult ki, jobban járnának ők is, ha nem kellene naponta többszáz forintot feleslegesen fuvarra kifizetni és jobban járnának a szekszárdi fogyasztók is: friss tejet kapnának minden nap, ha a Szekszárd környéki tejet helyben dolgoznák fel. Megkönnyítené egy tejfeldolgozó üzem létesítését az, hogy valamikor régen volt Szekszárdon egy tejfeldolgozó üzem. A postával szemben. Az a helyiség nem felel meg, de biztosan lehetne találni valami megoldást egy helyiség kiutalására. A gépi berendezés meg jó lenne az, amit a Kölesdi Vajüzemben leszerelnek. Azok a régebbi típusú, kiskapacitású gépek még sokáig ki tudnák elégíteni a szekszárdiak igényeit. Úgy gondoljuk, csak azt kell tenni az illetékeseknek, hogy meghallgassák a szekszárdi tejfogyasztók, az anyák és gyermekeik kérését, és akkor rövidesen Szekszárdon tudják feldolgozni a szekszárdi, őcsényi és sióagárdi tejet. A „János vitéz" Tengelicen Nemrégiben bírálták a Tengelic községben folyó kultúrmunkát. Arról írtak, hogy a kultúrháznak nincs gazdája, nem folyik ott jóformán semmi néven nevezendő munka, a fiatalság nem találja meg a szórakozási lehetőségeket. Már akkoriban is voltak olyan vélemények, hogy ezek a megállapítások nem fedik teljes egészében a valóságot, hogy igenis létezik kulturális élet Tengelicen. A megállapításokra most cáfolatot is szolgáltattak a község kultúrmunkásai, mégpedig azzal, hogy három estén keresztül, pénteken, szombaton és vasárnap játszották nagy sikerrel a „János vitéz”-t. A színjátszók tervében már újabb darab tanulása és előadása is szerepel. Fatolvajok — rendőrkézen Most, a téli időkben, nagyon elszaporodtak az erdei lopások. Igaz, nagyrészben nem üzérkedésre lopják, noha ilyen is van, hanem saját szükségletre, de ez vajmi keveset változtat a lényegen. A lopás — lopás és a rendőrségi szervek igyekeznek leleplezni minden erdőtolvajt. A napokban három koppányszántói fatolvaj került rendőrkézre: Bangócs János, ifj. Varga József és Veres József, akik a helyi erdőből elloptak mintegy 80 darab 10—15 centiméter átmérőjű akácfát. A kár körülbelül 3000 forint. — ügyükben megindították az eljárást. Üzem — a volt kultúrhelyiségben Irodából — lakások. Sok ilyen hírt, tudósítást lehetett az utóbbi hónapokban olvasni az újságokban. Egyszerűbb lesz az ügyvitel, összevonják a hivatalokat, amelyek most már kisebb helyen is elférnek, hogy a felszabaduló helyiségekkel a lakás ínséget lehessen enyhíteni. Az újságíró — szívesen ír az ilyen eseményekről. Most azonban különös élményben volt részem szerkesztőségünk korábbi épületébe látogattam el. Mikor szóba került — két hónappal ezelőtt — a költözködés, számolgattuk, hogyan lehet az irodákat lakásokká átalakítani és hogy bitosan jól járnak azok, akik ide költözhetnek. De mi lesz a kultúrhelyiséggel, amit két évvel ezelőtt a pince egy részéből alakíttattunk át —és elég sokba került. Azt bizony nem tudják semmire sem használni. Most pedig gazdára találtak nemcsak a lakások, hanem a kultúrhelyiség is. A cserépkályha helyét egy nagy kemence foglalja el. — László Jánosné egymásután szedi ki a formákból a kész tortalapokat, majd újra megtölti tésztával. ri Most még sok a selejt, — mondja Pápai Károly, az idős cukrászsegéd, — de már egyre jobban megy a munka. Gyakorlat kell a kemence kezeléséhez, kitapasztalni, hogyan lehet jól fűteni a kemencét. Még csak a próbasütésnél tartunk, de holnaptól kezdve már „hivatalosan” is, beindul az üzem. Azután pedig akár az egész megyét ellátjuk tortalapokkal. Mert a kultúrhelyiségben ostyaüzemet létesített a Vendéglátó Vállalat. Váradi Sándor igazgató és Egerszegi Endre cukrászüzemvezető elmondták, hogy már korábban foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy szüksége volna a vállalatnak egy osztyaüzemre. Sokszor akadályozta a munkát, hogy a tortalapokat máshonnét kellett beszerezni. Különösen az elmúlt hónapokban. Tudomásukra jutott, hogy a Siófoki Vendéglátó Vállalatnak van egy üzemen kívüli ostyasütő körkemencéje. Ezt sikerült megszerezni — könyv jóváírás,sal. A vállalat karbantartócsoportja — teljesen saját eszközökkel — beépítette a kemencét, így a jövőben nemcsak a vállalatot tudják ellátni friss tortalapokkal, „nápolyi szelettel’’, hanem a Népbolton keresztül a lakosságot is. — De nemcsak ez az elgondolás vezetett bennünket — teszi hozzá Váradi elvtárs, — hanem az is, hogy ezzel munkát tudjunk adni néh(mni olyan dolgozónknak ,akik különben — racionalizálás miatt — elbocsátásra kerülnének. Egyelőre öt munkás dolgozik az üzemben, de ha bővíteni tudjuk, több is. Önellátás, — munkalehetőség biztosítása elbocsátás helyett. — Követendő példa , JANTNER.