Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-02 / 78. szám

50114 r&u Kádár János elvtárs távirata IV. A. Bulganyin és IV. Sas, Hruscsov elvtársaknak N. A. BULGANYIN ÉS N. SZ. HRUSCSOV ELVTÁRSAKNAK MOSZKVA Kreml. Amikor az Önök hatalmas és szép országát elhagyjuk, engedjék meg, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya és pártküldöttsége ne­vében kifejezésre juttassam mélységes megelégedésünket tárgyalásaink eredményeivel kapcsolatban. A Magyar Népköztársaság kormány- és pártküldöttsége őszinte kö­szönetét fejezi ki a Szovjetunió kormányának, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja központi bizottságának és személy szerint Önöknek, Bulga­­nyin és Hruscsov elvtársak, a tárgyalások folyamán a Magyar Nép­­köztársaság iránt tanúsított megértéséért, valamint a szívélyes meleg és baráti vendégszeretetéért. Felejthetetlen marad számunkr­a az a meleg, testvéri fogadtatás, amelyben a szovjet dolgozók, munkások, kolhozparasztok, értelmiségi dolgozók személyes találkozásaink alkalmával bennünket részesítettek. Megállapodásaink nagy segítséget jelentenek számunkra a Magyar Népköztársaság erősítése, biztonságának növelése szempontjából és el­mélyítik a magyar és a szovjet nép igazi barátságát. Meg vagyok győződve arról, hogy az országaink közt a proletárinter­nacionalizmus szellemében folytatott baráti tárgyalások eredményei erő­sítik az egész szocialista tábor és a népek közötti béke ügyét is. KÁDÁR JÁNOS, a magyar kormány és pártküldöttség vezetője. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! , U­­ $full of a tanácsok lapja KEDD, 1951. ÁPRILIS 2. II. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar kormány- és pártküldöttség Lelkes fogadtatás a Ferihegyi repülőtéren dr. Münnich Ferenc és Kádár János beszéde Vasárnap visszaérkezett a Szovjet­unióból a magyar kormány- és pártküldöttség, amely részt vett a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, valamint a Szovjet Szo­cialista Köztársaság Szövetségének kormánya közötti tárgyalásokon és pártközi tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselőivel. A magyar kormány- és pártkül­döttséget Kádár János, az MSZMP központi bizottságának elnöke, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke vezette. Vasárnap a déli órákban a Feri­hegyi repülőtér hatalmas betonpá­lyáit, a torraszokat, az örömteli vá­rakozás légköre jellemezte. Ezrével jöttek el a kormány- és pártküldött­ség üdvözlésére a budapesti üzemek, intézmények dolgozói. A repülőtér betonján felsorakozott a honvédség díszőrsége és a csepeliek zászlajával a budapesti munkásőrség díszezrede. A küldöttség fogadására megjelent Biszku Béla, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor az MSZMP intéző bizottságának tagjai, Fock Jenő, az MSZMP központi bi­zottságának titkára, Kossa István pénzügyminiszter, Dögei Imre föld­művelésügyi miniszter, Doleschall Frigyes dr. egészségügyi miniszter, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke, valamint a magyar politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége. Jelen volt a fogadásnál V. V. Asz­­tafjev, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvi­vője, valamint a követség tagjai, ott volt a fogadásnál több budapesti képviselet vezetője. Pontosan 13 órakor szállt le a re­pülőtér kifutójára a párt- és kor­mányküldöttség két különrepülő­­­­gépe: Iljusin mintájú szovjet utas­­szállító gépek. A hatalmas tömeg lelkes tapsa közepette szálltak ki a repülőgépből a küldöttség tagjai, akiket elsőnek dr. Münnich Ferenc, a kormány első elnökhelyettese, Marosán György államminiszter, Biszku Béla belügyminiszter,­­Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MSZMP intéző bizottságának tagjai, valamint V. V. Asztafjev, a Szovjet­unió magyarországi nagykövetségé­nek ideiglenes ügyvivője üdvözöltek. Felhangzott a díszjel, tisztelet­­adást teljesítettek a honvédség és a munkásőrség alakulatai, majd Kádár János, Dobi István, dr. Münnich Ferenc és Révész Géza elléptek a felsorakozott alakulatok előtt. Fel­csendült a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió himnusza, majd a megjelentek lelkes ünneplése köze­pette lépett a díszemelvényre Ká­dár János, Dobi István és dr. Mün­nich Ferenc. •Úttörők vörös szekfű­­csokrokkal kedveskedtek a kormány és a párt vezetőinek, akik üdvözöl­ték a diplomáciai testület jelenlevő tagjait és a fogadásukra megjelent személyiségeket. A pártot, a szovjet —magyar barátságot éltették és a megjelentek, miközben dr. Münnich Ferenc, a kormány első elnökhelyet­tese lépett a mikrofonhoz, hogy egész népünk nevében üdvözölje a párt- és kormányküldöttséget. Münnich Ferenc beszéde — Kedves Elvtársak! Kedves Ba­rátaim! Pártunk és egész dolgozó népünk nagy érdeklődéssel és várakozással figyelte párt és kormány delegá­ciónk moszkvai útját. Az a fogadta­tás, amelyben a világ leghatalma­sabb országának vezetői és népe ré­szesített benneteket, kifejezésre jut­tatta a Szovjetunió szocialista politi­kájának egyik alapvető elvét, hogy a nagy és kis népek barátsága az egyenlőségen, egymás megbe­csülésén, egymás független ál­lamiságának tiszteletben tartásán alapszik.­­ Ez a fogadtatás közvetlen, me­leg, baráti légkört teremtett, amely­ben őszinte gyümölcsöző tárgyaláso­kat lehetett folytatni. Dolgozó né­pünk tisztában volt azzal, hogy eze­ken a tárgyalásokon napirendre ke­rül az ellenforradalom ütötte sebeink gyógyításának kérdése, a Szovjetunió által eddig nyúj­tott óriási anyagi és erkölcsi se­gítség és további felemelkedé­sünk biztosításának problémája. A napirendre tűzött kérdések meg­oldása mellett, e tárgyalástok célja az is volt, hogy még szorosabbra fűzzük, kimé­lyítsük országaink szövetségi és baráti jóviszonyát. Örömmel vettük tudomásul, hogy a tárgyalások a várt eredménnyel jártak. Most már lehetővé válik, hogy a felemelkedés alapfeltételei­nek, saját erőfeszítéseinknek számba vételével a nagylelkűen megadott baráti segítségre is támaszkodva biz­tosabban határozzuk meg gazdasági életünknek azt az irányvonalát, amely országunk szocialista fejlődé­sét, független államiságát, népünk jólétének fokozatos emelését bizto­sítja. A proletárinternacionalizmus szel­lemétől áthatott közös párt­ és kor­mánynyilatkozatok országaink barát­ságának, pártjaink elvi közösségének történelmi okmányai, bizonyítékai annak, hogy nincs olyan erő, amely letérít­hetne bennünket a szocializ­mus építésének útjáról, kilép­hetne a szocialista tábor eszmei közösségéből. Az ellenforradalom okozta szörnyű pusztítás nehéz helyzetet teremtett és bizonyos átmeneti időre lesz szük­ség, hogy termelő munkánkat az október 23 előtti színvonalra hoz­zuk, annak folyamatos emelkedését biztosíthassuk. De a Szovjetunió, Kína és a többi szocialista barátunk támogatása megsokszorozza erőinket. Pártunk és kormányunk határozott és céltudatos vezetése mellett, dol­gozó népünk öntudatos munkájára támaszkodva feladatainkat sikerben fogjuk megoldani. Új erővel, új bi­zalommal építjük népi demokrácián­kat, erősítjük a proletariátus dikta­túráját, mert országunk csak így maradhat a szocialista béketábor megbecsült független és egyenjogú tagja, csak így teljesítheti ebben a ke­retben magasztos nemzetközi fel­adatát, a béke védelmét. —­ Kedves Elvtársak! Kedves Ba­rátaink! Dolgozó népünk nevében szeretet­tel köszöntünk szocializmust építő hazánk földjén. Éljen a magyar-szovjet barátság! Ezután Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, az MSZMP központi bizottságának elnöke, a küldöttség v­ezetője mondott beszédet. Kádár János­ beszéde — Kedves Münnich Elvtárs! Kedves Elvtársak! Barátaink! — A baráti Szovjetunióból haza­érkezett kormány, és pártküldöttsé­günk valamennyi tagja és a magam nevében szívből köszönöm mindan­­­nyiuknak a meleg üdvözlő szavakat, a kedves fogadtatást, amelyben ré­szesítettek bennünket a hazai föl­dön. Küldöttségünk feladata az volt, hogy a baráti Szovjetunió vezetőivel megtárgyaljuk a szovjet—magyar kapcsolatokat érintő valamennyi fontos, időszerű állami és pártkér­dést és megállapodásokat hozzunk létre ezekben a kérdésekben. Küldöttségünk a Szovjetunióban tartózkodva erkölcsi­­­ kötelezettségé ■­nek tudta, hogy a szovjet dolgozók tömegeivel közvetlenül találkozzék és elmondja nekik, mi történt ná­lunk, hogyan látjuk helyzetünket, s köszönetet mondjunk személyesen is a szovjet dolgozóknak azért a sok­oldalú segítségért, amelyet a Szov­jetunió a Magyar Népköztársaság­nak fennállása óta, legutóbb az ok­tóberi imperialista és ellenforradal­mi támadás idején nyújtott. Célunk volt, hogy hivatalos tár­gyalásaink és a szovjet dolgo­zókkal való közvetlen találkozá­sok eredményeképpen megerő­sítsük a magyar—szovjet barát­ságot. Kedves Elvtársak! Küldöttségünk azt tapasztalta, hogy a szovjet kormány a Magyar Népköztársaság iránt igaz barátsá­got, gondjainkat megértő magatar­tást tanúsít, s államaink szocialista jellegű kapcsolatában az egyenjogúság, a függetlenség és a szuverenitás lenini elveit tiszteletben tartja és gyakorlatilag alkalmazza. A pártjaink közötti tárgyalásaink során a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Mun­káspárt viszonyában az eszmei-poli­tikai egység és egyetértés, a prole­tárinternacionalista testvéri kapcso­lat érvényesült. A szovjet munkásokkal, kolhoz­parasztokkal, értelmiségi­­ dolgozók­­kal Moszkvában,­ Leningrádban, Szverdlovszkban, Sztálingrádban, Kievben történt találkozásaink kül­döttségünk minden egyes tagját szí­ve mélyéig meghatották. Küldöttsé­günk nemcsak látta és hallotta, ha­nem mindenütt, amerre csak járt, érezte is, hogy a szovjet dolgozók feszült figye­lemmel, igaz baráti szeretettel és együttérzéssel kísérik a ma­gyar nép, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköz­­társaság harcát, gondjait és si­kereit. Nagy örömmel teszünk eleget most, hazaérkezésünk első percében a legkülönbözőbb foglalkozású szov­jet dolgozók százszor és százféle formában hozzánk juttatott kérésé­nek, és megbízatásának is. A szovjet emberek forró, test­véri üdvözletüket küldik a magyar munkásoknak, parasz­toknak, értelmiségieknek, nők­nek, fiataloknak, egész népünk­nek. (Taps.) * Azt kívánják, hogy sikert érjünk el a szocializmus építésében, népünk egészségben és boldogságban éljen, s virágozzék hazánk, a Magyar Nép­­köztársaság! Elmondhatjuk, hogy párt- és kor­mányküldöttségünknek a Szovjet­unióban tett látogatása és ott vég­zett munkája nyomán sikerült elmélyíteni és erősíteni a magyar—szovjet barátságot. (Taps.) Kedves Elvtársak, Barátaink! A kormányok és pártok közötti moszkvai tárgyalások eredményeit önök a közzétett két egyezmény szö­vegéből már ismerik. A tárgyalá­sok a várakozásoknak megfelelően a legnagyobb mértékben sikerrel jártak. A megállapodások a két or­szág, a két nép, a két párt kölcsö­nös kapcsolatait erősítik, a magyar nép érdekeit jól szolgálják és problé­máink megoldását igen kedvezően elősegítik. Teljes megértés van a magyar és szovjet kormány, a Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kommu­nista Pártja központi bizottsága kö­zött az összes megtárgyalt polit­kai kérdésben. A szovjet elvtársak teljesen egyet­értenek velünk abban az értékelés­ben, amelyet pártunk a régi vezetés hibáival kapcsolatban kialakít­ott. Egyetértenek velünk abban is, hogy munkánkban nagy figyelmet sze­nte­lünk a pártélet lenini szabályainak betartására, hogy a törvényesség, a tömegekhez való viszony területén a múltban elkövetett hibák kiújulá­­sát mindenképpen megakadályoz­zuk. Teljes az összhang a Nagy Imre— Losonczy-féle csoport áruló szerepé­nek szigorú megítélésében. Helyes­lik harcunkat, amelyet a párt és a Népköztársaság erejét aláásó revizio­nista nézetek ellen, az osztályellen­ség és az imperialisták aknamun­kája ellen folytatunk, a párt forra­dalmi egységének a Népköztársaság állama, a magyar proletárdiktatúra megerősítéséért, az ellenforradalom erőinek teljes szétzúzásáért. (Taps.) Nagyon jelentősek a gazdasági kérdésekben létrejött megállapodá­sok. Az összesen 875 millió rubel ér­tékű hosszúlejáratú hitel és segély, az egymilliárd forint értékű adósság elengedésével, a műszaki és tudomá­nyos együttműködéssel nagy anyagi segítséget kaptunk a Szovjetuniótól az ellenforrada­lom által népünknek okozott ká­rok helyrehozatalához, népgazda­ságunk fennálló nehézségeinek leküzdéséhez. Különösen nagy jelentősége van a gazdasági segítségen belül annak, hogy a szovjet kormány jelentős mennyiségű különböző nyersanya­gok szállítását biztosította szá­munkra. Fontos megállapodások jöttek lét­re kulturális kapcsolataink tovább­fejlesztésére és elmélyítésére is. Kedves Elvtársak, Barátaim! A Moszkvában most megkötött magyar—szovjet kormány, és párt­­megállapodásoknak a szocialista tá­bor országaiban, s a békéért és a népek közötti barátságért küzdő tö­megekben az egész világon jelentős és kedvező visszhangjuk van, ami a jövőben is érezteti majd hatását. Meggyőződésünk szerint megállapodásaink által feltétle­nül erősödött a szocialista tábor országainak egysége és ereje. (Taps.) A két párt között lefolyt tárgyalá­sok s a létrejött megállapodások si­keresen előmozdítják valamennyi kommunista és munkáspárt proletár internacionalista testvéri kapcsola­tait, a marxizmus,leninizmus zász­laja alatt harcoló munkás és más dolgozó tömegek nemzetközi összefo­gását. Ma, amikor a népek függetlensé­gének és az emberiség békéje meg­­védelmezésének fő ereje a szocialista országok egységében, valamint a világ összes kommunista és munkás­pártjának proletárinternacionalista tömörülésében van, akkor a proletárinternacionalizmust erősítő szovjet—magyar egyez­­­mények előmozdítják és szolgál­ják a függetlenségükért harcoló népek és a világ­béke ügyét is. Kedves Elvtársak! Magyar dol­gozók! Az a nagy erkölcsi, politikai elis­merés és támogatás, az a jelentős anyagi segítség, amelyet a szovjet kormány, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottsága, a szovjet nép a most létrejött moszkvai megállapodások keretében részünkre ismét nyújtott, még fokozottabb mértékben rá kell, hogy irányítsa fi­gyelmünket saját itthoni feladata­inkra. A felszabadulás utáni évek nagy országépítő munkájában sikereink fő forrása az volt, hogy a kommunisták pártja által helyesen felismert célok és meghatározott feladatok megvaló­sítása érdekében megmozdult és len­dületes munkába fogott az egész ma­gyar dolgozó nép. Ennek tulajdonít­ható, hogy a Horthy-fasiszta rendszer nagytőkés és nagybirtokos uraitól örökölt, tönkretett és romokkal borí­tott országból új hazát épített magá­nak a felszabadult magyar nép, amely jelentős lépéseket tett a szocialista fejlődés útján. Ezt a gyönyörű és lelkesítő munkát zavarták a későbbi években a vezetés­ben megmutatkozott hibák, majd meg­szakította, visszavetette és megsem­misítéssel fenyegette az októberi, az imperialisták által szított és mozga­tott ellenforradalmi támadás. Ha egy pillantást vetünk hazánk november 4-i súlyos helyzetére és ha számbavesszük az azóta megtett út le nem becsülhető nagy eredményeit, akkor azt is látnunk kell, hogy az eredmények fő forrása­i a szocia­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next