Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)
1957-07-02 / 153. szám
7 VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! KEDD, 1957. JÚLIUS 2. II. ÉVFOLYAM 153. SZÁMÁRA: 50 FILLÉR. Az MSZMP országos értekezlete a Központi Bizottság beszámolója feletti vita után a következő határozatot hozta: I. A NÉPI DEMOKRATIKUS REND TOVÁBBI ERŐSÍTÉSE ÉS AZ ELLENFORRADALOM ERŐI ELLENI KÖVETKEZETES HARC 1. A nemzetközi imperialista erők élükön az amerikai imperialistákkal, fokozzák a nemzetközi feszültséget fegyveres összeütközéseket provokálnak. A szocialista tábor és az egész béketábor ellen irányuló háborús terveik érdekében az ENSZ-ben továbbra is igyekeznek napirenden tartani és felhasználni az úgynevezett „magyar kérdést“, hogy támogassák az ellenforradalmi erőket hazánkban, és beavatkozzanak a Mayar Népköztársaság belső ügyeibe. A múlt év októberében a magyar munkás-paraszt hatalom megdöntésére az imperialisták által támogatott ilés földesúri fegyveres ellenforradalmi felkelés tört ki hazánkban felkelés leverése a fasiszta-klerikális ellenforradalom uralmától mentette meg a magyar népet, biztosította a dolgozó nép hatalmát és elhárította egy új háború közvetlen vezélyét. Az ellenforradalom leverésére a múlt év november elején megalakult a forradalmi munkás-paraszt kormány. Az országos pártértekezlet megállapítja: a munkás-paraszt kormány megalakulása a forradalom védelmére történelmileg szükségszerű volt. A kormány óriási érdeme, hogy megszervezte és győzelemre vezette a munkásosztályt, a forradalmi erők ellentámadását, megvédte a népi államhatalmat, helyreállította a közbiztonságot és az ország gazdasági életét. A forradalmi munkás-paraszt kormány létrehozása a magyar kommunisták hazafias tette volt. E tett helyességét a történelem gyorsan igazolta. A munkás-paraszt kormány létrehozásával egy időben alakult meg a párt újjászervezésének irányítására az új ideiglenes központi bizottság, amely körül a kommunisták, a munkásosztály, a dolgozó nép legjobbjai tömörültek. A párt újjászervezése az ellenforradalom leverésének döntő jelentőségű tényezője volt. Az országos pártértekezlet megáita azt is, hogy a forradalmi ás paraszt kormány a magyar legszentebb ügyének, szabadságának védelmében, valamint a szocializmus és a béke általános érdekében járt el, amikor a varsói szerződés alapján fegyveres segítséget kért a Szovjetunió kormányától, hogy mielőbb leverje az ellenforradalom katonai erőit, megmentse a népet egy hosszabb polgárháború bekövetkezésétől, és elhárítsa az ország kettészakításával is fenyegető háborús veszélyt. A Szovjetunió a magyar nép igazi barátjaként cseledett és a proletár internacionalizmus elveiből fakadó kötelességét eljesítette, amikor megadta a kéztámogatást. Ezzel nem csupán a bel ellenforradalmi erők leverését sem vezte elő, hanem biztosította az crág nyugati határait a fegyveres belvárzással és a katonai betörés veélyével szemben. A Szovjetunió, Kína és a szociata tábor többi országa nagyértékű politikai és morális segítséget és messzemenő anyagi támogatást is nyújtottak Magyarország forradalmi erőinek, a magyar népnek. E segítség egyik elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy a forradalmi erők — melyeknek sorait az ellenforradalmi támadás a régi vezetés súlyos hibáinal, kihasználásával, különösen pedig a szocializmus ügyét hitványul hátbatámadó Nagy Imre— Losonczy-frakció segítségével, egyidőre demoralizálta és dezorganizálta — gyorsan megszerveződjenek, ellentámadásuk kibontakozzék és győzelmet arassanak a politikai harcban is. A szocialista tábor országaitól kapott messzemenő anyagi támogatás egyben azt is lehetővé tette, hogy elkerüljük a fenyegető inflációt és biztosítsuk az ország gazdasági életének helyreállítását és fejlődését. A munkáshatalmat megvédő forradalmi erők magyarországi harcát mély együttérzéssel kísérte és támogatta az egész nemzetközi forradalmi munkásmozgalom. A magyarországi események messzemenő tanulságok levonására késztették az egész nemzetközi kommunista mozgalmat. E tanulságok közül egyik legfontosabb: meg kell szilárdítani a nemzetközi kommunista mozgalom egységét és meg kell védeni mindenféle támadás és aknamunka ellen. E tanulság eredményeként lényegesen fejlődött a kommunista erők nemzetközi egysége. Az ellenforradalom el akarta szakítani Magyarországot a szocialista tábortól és vissza akarta rántani az imperializmus táborába. A forradalom erői a szocialista tábor és mindenekelőtt a Szovjetunió támogatásával győztek. A szocialista népekkel való szilárd, testvéri összefogás szabadságunk és fejlődésünk döntő feltétele volt és marad. A magyar kommunisták feladatai az előállt helyzetben saját népükkel, az egész nemzetközi kommunista mozgalommal és az egész nemzetközi békemozgalommal szemben egyaránt megnövekedtek. Az elmúlt 12 év nagy vívmányaira támaszkodva és ezeket az eredményeket minden becsmérlő támadással szemben megvédve kell javítani a régi vezetés által elkövetett súlyos hibákat, így kell leküzdeni és megsemmisíteni az ellenforradalom még meglévő erőit eloszlatni az ellenforradalmi támadás, s különösen a revizionista fertőzés által keletkezett eszmei zavar még meglévő jelentős maradványait, így kell biztosítani az ország adottságainak megfelelő és a szocialista országok együttműködésének óriási lehetőségeit hasznosító szocialista Magyarország felvirágzását. 2. A magyarországi ellenforradalom fő támogatói és irányítói a nyugati imperialista körök voltak. Ezek évek óta nyílt uszítást folytatnak a szocialista országok ellen és a magyar ellenforradalom segítségével akartak Középeurópában új háborús tűzfészket teremteni. A hazai ellenforradalmi erők vezetői, a fegyveres felkelés közvetlen szervezői és irányítói a megdöntött tőkés-földbirtokos osztály képviselői és kiszolgálói voltak. Jelentős szerepet játszottak a népi demokrácia elleni felkelésben a régi horthysta vezetőkörök képviselői, herceg Eszterházy, gróf Takács Tolvay stb., a klerikális reakció, élén Mindszentyvel, a népi demokrácia szerveibe álnok módon befurakodott horthysták, Király Béla és társai, a jobboldali szociáldemokraták és más volt koalíciós pártok jobboldali vezetőkörei. Az ellenforradalmi blokk létrejöttében és befolyásának kiszélesedésében, az ellenforradalmi támadás előkészítésében, kifejlesztésében és végrehajtásában, s mindenekelőtt a párt erőinek megbénításában, különösen nagy szerepe volt a Nagy Imre—Losonczyféle áruló revizionista frakciónak. Az ellenforradalmi erők azért támadtak a munkásosztály forradalmi pártjára, hogy megfosszák a munkásságot vezető erejétől, s ezáltal képtelenné tegyék hatalmának megvédésére. A nacionalista-revizionista demagógia, a párt erőinek bénultsága idején behatolhatott a munkásság egyes elmaradottabb rétegeibe, főleg ott, ahol egykori tőkés elemek, fasiszták, volt csendőrök stb. is tömörültek. A párt sorainak dezorganizálása következtében a munkásság politikai vezetés nélkül maradt. Az előállt helyzetben szervezett fasiszta, csoportok, kispolgári anarchista és jobboldali szociáldemokrata elemekkel közös blokkot alkotva és fegyveres terrorista bandákra támaszkodva számos helyen átmenetileg hangadókká is váltak, befurakodtak az üzemek vezetésébe, a munkástanácsokba, dezorganizálták a termelést és sok zavart meg kárt okoztak. A munkásosztály alapvető tömegeinek magatartását azonban az határozta meg, hogy a párt harcba hívta-e és harcba tudta-e vezetni a munkáshatalom megmentéséért. Az ellenforradalmi erők taktikájához tartozott az is, hogy felbomlassza a munkásosztály és a többi dolgozó osztályok szövetségét, szembefordítsa a proletárhatalommal a kispolgári osztályokat és azokat a tőkés-földbirtokos restauráció számára használja fel. A nacionalistarevizionista támadás és a régi vezetés hibái következtében a városi kispolgárság nagy része és az értelmiség jelentős rétege elszakadt a munkásosztálytól, részben visszahúzódott, részben a polgári restauráció, az ellenforradalom erői mellé állt és annak tömegbázisát alkotta. A proletárdiktatúra elleni lázadásban részvevő kispolgári tömegek képviselője, szószólója és nyílt politikai vezetője a magyar írók és újságírók bizonyos csoportja volt. Az ellenforradalmi támadás kiterjedt a falura is, mozgósította a kulákságot és egyéb falusi reakciós elemeket, akik az ellenforradalom idején gyorsan szerveződtek. Az ellenforradalom a parasztok alapvető tömegeit azonban nem tudta maga mellé állítani; a földesúri kulák reakció gyors jelentkezése a parasztok körében mély aggodalmat és sok helyen aktív ellenállást váltott ki, különösen a tsz-parasztok és a volt agrárproletár-kisparasztok körében. A pártértekezlet megállapítja, hogy az ellenforradalom elleni harcban — bár döntő sikereket értünk el —, de a harc még távolról sem ért véget. Az imperialisták mostani vereségük után nem mondtak le sem hódító háborús terveikről, sem a népi demokratikus országok, közöttük a Magyar Népköztársaság törvényes rendje elleni aknamunkáról. A hazai ellenforradalmi erők még nem semmisültek meg teljesen; támogatást kapnak a nyugati imperialistáktól, a nyugati rádiók támogatásával és nyugati irányítással folytatják az ideológiai és politikai zavarkeltést, igyekeznek beépülni a pártba, az államapparátusba, a gazdasági és a kulturális szervekbe, a tömegszervezetekbe. Rágalmaznak, intrikálnak, hogy zavarják és lassítsák további fejlődésünket. Nagy szükség van tehát az egész párt, az egész munkásosztály, a néphatalom minden igaz hívének éberségére, kérlelhetetlenségére és aktív fellépésére az ellenséges elemekkel szemben. A párt nem engedheti meg, hogy teret kapjon az éberséget elaltató hangulat, olyasféle illúzió, mintha nem nyolc hónappal, hanem nyolc évvel ezelőtt lett volna ellenforradalmi felkelés hazánkban. Nem lehet elfelejteni az ellenforradalom október Az MSZMP országos értekezletének határozata fl párt vezető szerveinek megerősítése és kiegészítése Kádár elvtárs válaszbeszéde után került sor a pártértekezlet harmadik napirendi pontjára, a párt vezető szerveinek megerősítésére és kiegészítésére. A napirend előadója Somogyi Miklós elvtárs, az Intéző Bizottság tagja volt. A pártértekezlet egyhangúan az alábbi elvtársakat választotta meg illetve erősítette meg a Központi Bizottság és Revíziós Bizottság tagjaiul; Az MSZMP Központi Bizottságának tagjai RENDES TAGOK: Aczél György munkás, miniszterhelyettes, Apró Antal munkás, a Minisztertanács elnökhelyettese, Bakó Ágnes munkás, a VIII. kerületi EB titkára, Benke Valéria tanítónő, a Rádió elnökhelyettese, Biszku Béla munkás, miniszter, Botka Attila munkás, a Budapesti PB titkára, Bruttyó János munkás, építőipari szakszervezeti titkár, Cservenka Ferencné munkás, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese, Dabronoki Gyula munkás, miniszterhelyettes, Dögei Imre mezőgazdasági munkás, miniszter, Fehér Lajos tanár, az MSZMP KB osztályvezetője, Fogarasi Béla tudós, akadémikus, Fock Jenő munkás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Földes László munkás, az MSZMP KB osztályvezetője, Friss István közgazdász, az MSZMP KB osztályvezetője, Gáspár Sándor munkás, a Szaktanács főtitkára, Harmati Sándor munkás, X. kerületi tanácselnök, Horváth Imre mérnök, miniszter, Kádár János munkás, az MSZMP KB titkára, Kállai Gyula újságíró, miniszter, Kiss Árpád mérnök, az Országos Tervhivatal elnöke, Kiss Dezső munkás, a Csepel Fémművek PR-titkára, Kiss Károly munkás, az MSZMP KB titkára, Komócsin Zoltán kereskedelmi alkalmazott, a KISZ KB- titkára, Kossa István munkás, miniszter, Kreszán Lajos munkás, a Ganz Vagon PB-titkára, Losonczi Pál paraszt, tsz-elnök, Major Tamás színművész, a Nemzeti Színház igazgatója, Marosán György munkás, az MSZMP KB-titkára, Münnich Ferenc jogász, a Minisztertanács elnökhelyettese, K. Nagy Sándor kertész, tsz-elnök, Nemes Dezső történész, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetője, Németh Károly munkás, megyei PB-titkár, Nezvál Ferenc munkás, miniszter, Nógrádi Sándor munkás,nagykövet, Novobaczki Károly egyetemi tanár, akadémikus, Nyers Rezső munkás, a SZÜVOSZ elnöke, Orbán László jogász, az MSZMP KB osztályvezető ,„ Pothornyik József munkás, igazgató, Prieszol József munkás, megyei PR-titkár, Révai József újságíró, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Révész Géza mérnök, miniszter, Rónai Sándor munkás, az országgyűlés elnöke, Sági György mérnök, üzemi főmérnök, Sándor József munkás, az MSZMP KB oszt. vez., Sándor Kálmán mezőgazdasági munkás, tsz elnök, Scherczel Lajosné munkás, Somogyi Miklós munkás, a Szaktanács elnöke, Szirmai István újságíró, a Tájékoztató Hivatal elnöke, Szurdi István technikus, az MSZMP KB oszt. vez. Török István munkás, a Vasas Szakszervezet titkára, Tömpe István munkás, miniszterhelyettes, Úszta Gyula kubikos, miniszterhelyettes. PÓTTAGOK: Antos István közgazdász, miniszter, Borbély Sándor munkás, a KISZSZB tagja, Darabos Iván szobrász, MSZMP megyei PB titkára, Horváth Ede munkás, üzemi igazgató, Ilku Pál tanító, vezérőrnagy, Katzapovics András bányász, móri járási PB-titkár, Martics Pál munkás, ezredes, Valkó Márton munkás, üzemi igazgató, Varró György munkás, üzemi tisztviselő. AZ MSZMP KÖZPONTI REVÍZIÓS BIZOTTSÁGÁNAK TAGJAI: Fodor Gyula munkás, az Országos Nyugdíjintézet igazgatója, Győre József munkás, üzemvezető, Karakas László munkás, az Életm Szakszerv. elnöke, Kádas István munkás, az országgyűlés irodájának vezetője, Kruzslák Béla munkás, KGM kormánymegbízott, Polónyi Szűcs Lajos munkás, a pénzügyminiszter első helyettese, Szilágyi Béla mérnök, a Külker. Min. főosztályvezetője. Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt 1957 június 27—29-i pártértekezletén megválasztott Központi Bizottsága ülést tartott. Napirenden szerepelt a Politikai Bizottság megerősítése és kiegészítése, a Titkárság megerősítése és a Központi Ellenőrző Bizottság kiegészítése. A Központi Bizottság az Ideiglenes Intéző Bizottságot, mint Politikai Bizottságot megerősítette és egy rendes és két póttaggal kiegészítette. A Politikai Bizottság tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, Felién Lajos, Fock Jenő, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor és Somogyi Miklós elvtársak. Póttagok: Komócsin Zoltán és Nemes Dezső elvtársak. A Központi Bizottság megerősítette a Titkárságot, amelynek tagjai: Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly és Marosán György elvtársak, a titkárság tagjai. A Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak számát a Központi Bizottság 9-re emelte. A KEB tagjai: Asztalos Géza, Birkás Imre, Maróti Károly, Mózes Viktor, Nezvál Ferenc, Nehrer Árpád, Papp Lajos, Péteri István és Somogyi Miklós elvtársak. A Központi Bizottság Somogyi Miklós elvtársat a Központi Ellenőrző Bizottság elnökévé választotta. novemberi gaztetteit, amelyeket kész ismét, még nagyobb mértékben elkövetni. A munkáshatalom további erősítése megköveteli, hogy kíméletlenül megbüntessük azokat, akik bűncselekményeket követtek el és akik ma is aktívan harcolnak a népi hatalom ellen. Más elbírálásban kell azonban részesíteni azokat, akik cselekményeik népellenes voltát felismerve és megbánva, készek és képesek segíteni az imperialisták és a hazai ellenforradalmárok népellenes törekvései elleni harcban. A pártértekezlet elítéli azt a helyenként tapasztalható káros gyakorlatot, hogy a kisebb hibát elkövető dolgozókkal szemben is úgy lépnek fel, mint a tudatos ellenforradalmárral szemben. A jószándékú, de megtévesztett dolgozókkal szemben nem a megtorlás, hanem a megnyerés módszerét kell alkalmazni. A párt szilárd elvi politikáján nyugvó türelmes felvilágosító munkával el kell érni, hogy a munkásosztállyal való szövetségtől eltávolodott kispolgári és értelmiségi rétege(Folytatás a 2. oldalon.)