Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-25 / 303. szám
VOLNA VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! II. évfolyam, 303. szám. ÁRA 60 FILLÉR, Szerda, 1957 december 25. Ismét ránk köszöntött a béke, a szeretet ünnepe. Ezekben a napokban sokkal inkább, mint máskor, megtelik az emberek szíve szeretettel, barátsággal. Ezekben a napokban sokkal megértőbb, megbocsátóbb az ember. Kommunista és pártonkívüli, ateista és istenhívní, katolikus és egyéb tanokat hívő emberek, fiatal és öreg, férfi és nő, fehér és színesbőrű, most mind a békére gondol. Békére vágyik a világ. Békére vágyik a világ, békét kívánnak a népek szerte a földön. Megelégelték azt a sok-sok áldozatot, amit a két világháború követelt az emberiségtől. Az embernek nem a rombolás, a gyilkolás, a gyűlölet, a küldetés, hanem az építés, a boldogság, a szeretet, a jólét, a béke a célja. A béke, a szeretet, a boldogság utáni vágy az emberiségből kiolthatatlan. Ezer évvel ezelőtt is éppoly gyengéden, szeretettel hajolt az anya gyermeke bölcsője fölé, mint napjainkban. A békét, a barátságot, a megértést, a szeretetet és boldogságot éppúgy óhajtották, mint századunk civilizált nemzedéke. Mégis a történelemben alig volt egy-egy esztendő, amikor nem pusztított háború, amikor nem ontották egymás vérét a frontokon az adott kor legkorszerűbb, leghatásosabb eszközeivel. Fájdalom, pusztulás könny, bánat járt a nyomukban. Pedig az anya szerette gyermekét, a feleség féltette férjét, mindhiába. Béke, Pax, Mir, Frieden, Pace — hangzik a világ népeinek nyelvén. És ez a hang egyre követelőbb, egyre erősebb, egyre egybehangzóbb. Ettől a hangtól, ettől az erőtől fél, ettől az összefogástól retteg a háborús gyújtogató. Nem óhaj többé a béke, hanem követelés, akarás, amely elől egyre nehezebben térhetnek ki a béke, a szeretet, az emberi boldogság ellenségei. A XX. század embere, amely kirepítette a Föld mesterséges holdjait, amely felszabadította a természet hallatlan erőit, amely legyőzi a távolságokat és behatol a világmindenség titkaiba, amely végérvényesen ura lett a természetnek már nem közömbös a béke ügyében, már nem tehetetlen a háborúval szemben. Milliók tiltakoztak és tiltakoznak a fegyverkezési hajsza ellen, különösen a tömegpusztító fegyverek gyártása ellen. A népek már nemcsak óhajtják, de követelik is a békét, mert tudják, hogy egy új háborúban nem lesz olyan hely a Földön, ahol az ember nyugodtan, biztonságban lehetne. Az atom-, hidrogén-, és rakétaháború tüze elérne minden népet, felbecsülhetetlen károkat okozna és veszélyeztetné az emberiség több nemzedékét. Szükség van minden békeszerető erő összefogására, mert a háborút kirobbantani szándékozó erők már a levegőbe emelték és a nyugateurópai államok felett „sétáltatják“ az atom- és hidrogénfegyvereket, s minden pillanatban készek arra, hogy lángba borítsák a világot a profitért. A népek, amelyek megtanulták, hogy nem elég a békét óhajtani, hanem harcolni kell érte, örömmel fogadták a Moszkvában kibocsátott Békekiáltványt. Útmutatást, erőt merítenek belőle. Ez az erő, amely egyre hatalmasabb, meghátrálásra kényszerítette bizonyos mértékig a NATO tagállamokat, amelyek az USA magatartását, elképzeléseit is, ha csak részben is, de megváltoztatták. A nyilatkozat, amely a hidegháborúnak egy dokumentuma, tartalmaz olyan kijelentéseket is, hogy tárgyalni kell a Szovjetunióval. A tömegek nyomására számos NATO állam szembehelyezkedett azzal az amerikai tervvel, hogy országa földjén rakétatámaszpontokat létesítsenek. A szocialista országok vezető ereje, a Szovjetunió mögé sorakoznak fel az erők, amelyek a háborús erőkkel szembeszállnak. A népek örömmel fogadták a napokban elhangzott nyilatkozatot, amely szerint a Szovjetunió mindent megtesz 1958-ban is, hogy a világon megszűnjön a háborús veszély, teljesen, vagy legalább is jelentős mértékben csökkenjen a hidegháború. Ennek egyik aktusa az, hogy a Szovjetunió a nagyhatalmak kormányfői részére értekezletet javasol, amelyen tisztázzák álláspontjaikat a legfontosabb nemzetközi kérdésekben, igyekeznek közelebb hozni egymáshoz nézeteiket. Európaszerte nagy visszhangra talált az a javaslat, hogy a varsói szerződés és a NATO államok kössenek megnemtámadási szerződést, mondja ki mindkét fél, hogy csak akkor veti be fegyveres erejét, ha támadás érné. Ezek a javaslatok a békeszerető emberek nézeteivel találkoznak, igazi, legdrágább ajándék az emberiség békére vágyó szívének fenyőfája alatt. Hisszük, hogy a sokat szenvedett emberiségnek a „jóakaratú" embernek ez a karácsony meghozza a legszebb, a legdrágább ajándékot, a nemzetközi légkör enyhülését, a békét, a boldogságot. Karácsonyi könyvvásár Hamis lenne a kép, ha csak arról írnánk, hogy az óra és ékszerboltokban, ruházati, divatcikk üzletekben mennyivel nőtt a forgalom most a karácsonyi vásárlások idején és figyelmen kívül hagynánk a szekszárdi könyvesbolt megnövekedett forgalmát. A mostani forgalom mintegy háromszorosa az előző hónapok forgalmának. Az elárusítók alig győzik a kiszolgálást, s ez azt mutatja, hogy az emberek nem csak a szép ruhák, különféle csecsebecsék után érdeklődnek, hanem legalább annyira a könyvek iránt is. Amint Leposa kartárs, a bolt vezetője mesélte, történt egy igen érdekes eset. Idősebb vidéki paraszt néni nyitott be a könyvkereskedésbe: Megboondult ez a gyerek . ..panaszkodott“. — Cukrot ajánltam neki, ez meg azt mondta, hogy inkább könyvet vegyek. Hogy milyenek is ezek a mai gyerekek. Adjon már valami jó könyvet... Különösen nagy kerestet volt most karácsony előtt a mesekönyvek és az ifjúsági könyvek iránt — főként a Verne könyveket vásárolták. Igen sokan keresték a ,,Hazám, hazám’’ című Erkel Ferenc életrajzáról szóló könyvet, ezenkívül a Jókai regényeket. Nem volt ritka az olyan vásárló, aki 150—200 forint értékű könyvet is vásárolt és ami szintén az ember kultúrigényeinek fokozódását mutatja, még a drágább könyveket is szívesen vásárolták. Karácsonyi számunk tartalma: Tolna megye büszke lehet egykori tanfelügyelőjére. " " ! ! ■ " (3. oldal.) " Békét a világnak! (4—5. oldal.) Szekszárdi képek (6. oldal.) A dunaföldvári gimnázium KISZ szervezetében tapasztalt jelenségekről. (7. oldal.) А$\ A SZERETET JEGYÉBEN. A Megyei Nőtanár és karácsonyfa ünnepsége A megyei tanács várközi klubhelyiségét hétfőn délután birtokukba vették az édesanyjukat és édesapjukat csak hírből ismerő gyermekek. A megyei nőtanács a városi nőtanáccsal közösen ezen a napon ugyanis 72 államilag gondozott gyermeket látott vendégül. Szorgalmas, melegszívű szekszárdi asszonyok a megyei nőtanács kérésére több estét töltöttek karácsonyfa díszek készítésével, sütöték a kalácsot, a süteményt, készítették a kis csomagokat, hogy a béke és a szeretet ünnepén örömet szerezhessenek azoknak a gyermekeknek, akik nem érzik az édesanya szeretetét Az ünnepség értelmi szerzője és kivitelezője a megyei nőtanács volt. A többezer forintot pedig — amiből az ajándékokat vették — a különböző vállalatok és szervek adták össze. Háromszáztizenöt gyermeket ajándékoztak meg a Paksi Konzervgyárban Kedves kis ünnepségen emlékeztek meg karácsonyról, a béke és a szeretet ünnepéről a Paksi Konzervgyár dolgozói és azok gyermekei. A ,legifjabbak” karácsonyfa ünnepélyét a bölcsődében, a nagyobbakét pedig a gyár kultúrtermében tartották meg. Herrich József párttitkár és Hantos József főkönyvelő üdvözlő szavai után kigyúltak a gyertyák a gazdagon feldíszített karácsoyfán, majd ezután került sor az ajándékcsomagok szétosztására. Sok ajándékcsomag készült a gyárban, minden 10 éven aluli konzervgyári gyermek —számszerint háromszáztizenöt — kapott karácsonyi ajándékot. De karácsonyi ajándékszámba ment az a bejelentés, ami kétszáz gyári idénymunkást érintett. Az ő szerződésük már korábban lejárt volna, így megszűnt volna a munkaviszony, de a gyár vezetőségének sikerült egyelőre további egy hónapra munkát biztosítani számukra. A Vasipari Vállalatnál hétfőn, a késő délutáni órákban a volt megyeháza nagytermében gyűltek össze a Szekszárdi Vasipari Vállalat dolgozói és gyermekei karáccsonyfa ünnepélyre. Egy 8 méter hosszú asztal zsúfolásig megtelt ajándékcsomagokkal és az asztal előtt sorakoztak a kiosztásra váró hinta , lovak és szánkók. Csobai János, az üzemi bizottság és a vállalatvezetőség nevében, üdvözölte a megjelenteket, majd elkezdődött az ajándékcsomagok kiosztása, összesen 138 csomagot kaptak a dolgozók gyermekei, melyekben meséskönyvek, kifestőkönyvek építőkockák, különböző játékok, szaloncukrok, csokoládék és egyéb édességek" voltak. A 130 csomag, illetve a kiosztott játékok összértéke túlhaladta az 5000 forintot. A dombóvári nőtanács helyiségében a földművesszövetkezet nőbizottsága és a községi nőtanács hét államilag gondozott gyermeket ajándékozott meg az ünnepek alkalmával. A szeretetcsomagban egy melegítő, sok édesség, játék és egyéb használati dolgok voltak, mintegy 200 forint értékben. Az ünnepségen számos asszony is jelen volt. y Veteránok találkozója Tolnán — A hátunkon hordtuk a bélyeget, amelyet 1919-ben a csendőrök vertek ránk — mondja Orbán János. — Mégis kitartunk kommunista hitünk mellett, amíg a sírba le nem tesznek bennünket. Mert egy ember szíve kicsi, de tonnaszámra megy bele az igazság. — Volt-e, aki közülünk hasznot húzott a háborúból? Nem volt, csak az imperialistáknak — mondja Joósz Ferenc, miközben az 1919-et megelőző időkről, a munkásmozgalom akkori harcairól, az emlékezetes 1912-s sztrájkokról beszélt.