Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

lx cottm­u­n­ilia \(­ÚMÍg­i Sz­öve­tség Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága a megye valamennyi K­I­S­Z- tagjának, mindenkinek, akik segítették a KISZ munkájának kibonta­kozását, minden dol­gozó és tanuló ifjúnak és lánynak sikerekben gazdag, munkában eredményes, Boldog Új Esztendőt Kíván cA m Tolna megye dolgozói! Kommunisták és pártonkívü­liek! Munkások! Parasztok! Értelmiségiek! Dolgozó kisemberek! Nehéz, küzdelmekkel terhes, de eredményekben gazdag esztendő, amit most befejeztünk. A Szovjet­unió és más testvérnépek segítségével, pártunk és kormányunk vezetésével, dolgozó népünk visszaverte az ellenforradalmi támadást és gyorsan halad előre a politikai és gazdasági konszolidáció útján. Elkerültük a pénzromlást, a nagyarányú munkanélküliséget és begyógyítjuk az ellenforradalom ütötte sebeket. Az új esztendőben is népünk további erőfeszíté­seire, szorgalmas, odaadó munkájára van szükség, hogy pártunk és kormányunk helyes politikáját kö­vetve, új munkasikerekkel, szilárdan tartsuk az elért életszínvonalat és megteremtsük a további felemel­kedés feltételeit. Népi demokratikus hazánk gazdasági erősödése egyben hozzájárulás a világbéke megerősödéséhez, ahhoz, hogy a szocializmus és a béke Szovjetunió ve­zette tábora lefoghassa a háborús uszító gyilkos keze­ket. Jólétünk emelése, békénk biztosítása a párt ve­zette dolgozó nép kezében van letéve Tolna megyé­ben is. Kommunisták és pártonkívüliek együtt dolgo­zása és összefogása a legfontosabb erő, amely megte­remti az új győzelmeket és új sikereket a szocializ­­mus építésében, anyagi és kulturális jólét emelésé­ben, a teremtő béke biztosításában. Ehhez a nemes, hazafias és emberi együttmun­kálkodáshoz kívánunk a megye minden dolgozójának és jóakaratú emberének erőt, egészséget és eredmé­nyekben gazdag, Boldog Új Esztendőt! MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁGOK A megye legöregebbjei Munkában eltelt napok, hetek, hó­napok, évek, évtizedek hosszú soro­zata. Sok-sok országra, világra szóló eseményt, családi örömöt, ezüst-, arany- és gyémántlakodalmat és egy sor bánatot ért meg Sz. Kovács Jó­­zsefné megyénk és Kajdacs község legöregebb lakosa, aki az idei újév napján életének 106. évét kezdte meg. — Mostanában már keveset beszél — mondja nevelt lánya, Horváth Jó­­zsefné, akit kétéves korában fogadott magához a gyermektelen Sz. Kovács házaspár. Elhalt anyám helyett anyára ta­láltam Kati nénibe — néz szeretettel a tűzhely mellett melegedő öreg szülőre. Ő adott férjhez és azóta is nagyon jól megvagyunk. Fiam meg­nősült, s az Sz. Kovács házból hozott asszonyt. Fiam is, felesége is olyan szeretettel veszik körül az „ómamát’­, mintha saját unokái lennének. Magas kora dacára Kati néni tudja, hogy mi történt körülötte. Reggelenként, amikor felébred, meg­kérdezi, milyen nap van, sőt az is előfordul, hogy az iránt érdeklődik, hova mennek a házbeliek dolgozni. Néhány évvel ezelőtt igen sokat beszélt a falu múltjáról, s tréfásan a falu „krónikásának”’ nevezték. Ab­ban az időben beszélt Kati néni ar­ról is, hogyan vitték ki a faluból 1861-ben Zsigmond Imre kajdacsi így festette le a kiebrudalt nótárius a kajdacsiakat, majd iszonyú átkot szórt fejükre. Kati néni néhány évvel ezelőtt még igen sokat mesélt a falu múlt­járól, a hajdani betyárvilágról, ame­lyek még ma is élnek a nép ajkán. 106 éves öregasszony, aki feltű­nően sok édességet fogyaszt még ma is jó egészségnek örvend. Fogadott lányától, Horváthnétól, hozzátarto­zóitól megkapja azt a szere­tete, amelyet annak idején ő adott az apátián, anyátlan árvának. A 106 éves Kati néni népnyúzó nótáriust a falu határán Kati néni kívülről tudta a kiebrudalt túlra. A „népnyúzó*’ nótáriust ugyan­ nótárius búcsúztatóját, amelyet az is bútoraival és minden felszerelő­ bosszúból írt, a kajdacsiak csúfítá­­sével a kajdacsiak „kitelepítették*’, sára. „Tolna megyének Sárvize mentében Áll Kajdacs faluja Sodorna képében. Zsandárnak, pandúrnak volt mindig tanyája Mégis a környéknek való nagy kárára- Sőt még fináncot is kvártélyoztak bele. Bár egy párt el is nyelt a Sárvíznek kebele. Szolgabíró nélkül egy nap sem lehetett Kilenc vármegyéből mind itt telelhetett.’* A 100 esztendős Szobonya bácsi Szobonya Aladár életének a 100. évét kezdte meg jó erőben, egészség­ben az új évben. Bonyhád legidősebb embere a Perczel utcai 103 szám alatti kis kertes házban éli gondta­lan öreg napjait leányánál, Pfeifer Lajosnénál. — Most már nem tudna táncolni édesapám — pedig valamikor két nap, két éjjel sem volt neki elég a mulatásból egy-egy Szilveszter alkal­mával — incselkedik vele leánya. Szobonya bácsi nagyot hall, de még mindig benne van a székely fur­fang, azt hall meg, amit akar és sok­szor nem arra ad választ, amiről kérdezik. Bonyhád legöregebb emberét sze­retettel veszi körül családja, sőt ka­rácsony ünnepén a község is gondolt reá, a Nőtanács karácsony ünnepe alkalmából megajándékozta a község köztiszteletben álló legöregebb pol­gárát. A megye területén működő valamennyi tanácstagnak és a megye valamennyi dolgozójának Boldog új Esztendőt­ Kíván a megyei tanács végrehajtó bizottsága A PÁRTÉLET HÍREI Befejezéshez közeledik a párt­tagsági könyvek kiosztása a vá­rosban is. A városban a belvárosi pártalapszervezet január 3-án tart­ja az utolsó ünnepélyes tagkönyv­­kiosztó taggyűlést. A vezetőség beszámolója a szocialista országok kommunista- és munkáspártjainak Moszkvában kiadott közös közle­ményével, a békekiáltvánnyal, a szervezeti szabályzattal és a végzett munkával foglalkozik. • Mintegy 600 kommunista kapta meg január 1-éig a városban a párttagsági könyvet. Mindenütt ünnepi taggyűlések voltak, ame­lyekre a párttagok mellett számos pártonkívülit is meghívtak, főleg azok közül, akik jelentős mérték­ben segítet­ék a pártszervezetek munkáját, ismertették a párt ha­tározatait, s különös mértékben se­gítették elő a gazdasági és politi­kai helyzet konszolidációját saját munkaterületükön. A végrehajtó bizottság megvitatta a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének problémáit és meghatá­rozta azokat a legfontosabb felada­tokat amelyek ezekből a párt vég­rehajtó bizottságára hárulnak. A V. B. foglalkozott a párt tömeg­kapcsolatának kérdéseivel is, külö­nösen a dolgozó parasztokkal való kapcsolat problémáival. A város pártalapszervezeteiben az utóbbi taggyűléseken a négy tagfelvétel mellett még 13 kérel­mező tagjelöl f elvételét is meg­vitatták a kommunisták. A 13 tag­jelölt közül, akik a következő tag­gyűléseken kapják meg a tagjelölt­igazolványt, hét üzemi munkás, egy mezőgazdasági munkás, a többi ér­telmiségi, fegyveres erők tagja, s egy alkalmazott. Hónapok óta egyre inkább a munkások javára tolódik el a tagjelöltfelvételi sta­tisztika. Levél a fiatalok emberiességéről Szépen rajzolt betűkkel címzett kék borítékot hozott a posta a szerkesztőségünkhöz. A tolnai gim­náziumból érkezett. Jó volt olvasni annak minden sorát, mert egy sor cáfolatot ad azokra a nem éppen hízelgő nézetekre, amelyeket szinte nap nap után a fiatalok „fejéhez” vágnak értekezleteken és értekezle­ten kívül. December végén, a karácsonyi ünnepekről szól a levél, de mi mégis újévi üzenetnek tekintjük. Újévi üzenetnek tekintjük, mert amik ebben a levélben szerepelnek, kí­vánjuk, hogy az új esztendőben megsokszorozódjank nemcsak Tol­nán, hanem megyeszerte. A levél a következő: Tisztelt Szerkesztőség! Azt hiszem, a tolnai KISZ-szer­­vezet még nem adott hírt, hogy s mint folyik nálunk az élet. Pedig lenne mit írni. Engedjék meg, hogy elmeséljem, mit csináltunk mi most karácsonykor. ..Elmúlt az 1957-es év karácsonya minden varázsával. A gyantaillatú fenyők még feldíszítve állnak. Miért is mondanám, karácsonykor mindenki szeretetre vágyik. Bol­dogtalan az, akihez karácsonykor sem kopogtat be senki, nincsen meleg szobája, s talán vacsora sem akad. Pedig vannak ilyenek, elhagya­tott öreg nénik, bácsik, akik ta­lán restellik a kéregetést és inkább keservesen élnek. Száz fiatal kö­zül ha egynek eszébe jut bekopog­tatni hozzájuk, körülnézni rendbe­szedni ezt, azt. De a KISZ-szervezetünkben mé­gis akadt „egy” a száz közül. Jutka vetette fel a tervet, mi természe­tesen helyeseltük. Nyolc helyre kellene menni... de kevés volt a pénzünk. Másra nem futotta, csak kedves kis karácsonyi édességcsomagokra. Pedig akadt olyan hely, ahol hat gyerek várta szívszorongva a ka­rácsonyt. Az apai öreg és nyomorék, a lakás szűk, sötét savanyú szagú — alig lehet szellőztetni. Kevés a fa, kihűl a lakás. Ruha és cipő kellene a gyerekeknek — mondja az anya, egy vékony, szimpatikus asszony. Vagy egy másik eset. Egy öreg néninek nem volt fája. Egész délután — jó csípős volt az idő — fát fűrészeltek a kiszista lányok. Kedden este az újtelepi, cigány­dombi házak, ahol talán a villany ll. o. t. Levél Ausztriából Egy régi osztrák munkásnő írja: „Azt hiszem, most már sokan, azok közül, kik átlépték a határt csalód­tak az „arany Nyugat szabadságá­ban’, és az ígéretekben ... Mint osztrák asszony, csak annyit mondhatok, hogy itt nálunk nincs okuk arra, hogy szidják a „népi de­mokráciák terrorját”, mi magunk át­éljük az SPD terrorját saját orszá­gunkban. — Tizenöt éve dolgozok egy nagy üzemben, de ne kér­dezzék meg, hogy hányszor hurcol­tak meg ok nélkül! 1950-ben politi­kai fegyelmi büntetést kaptam, ez­után 4 hónapig jártam bélyegeztetni a Munkaügyi Hivatalba, s csak ez­után vettek vissza. Azóta is nagyon kemény exisztenciális harcot kell vívnom, hogy megmaradjak. Szabad gondolkodásmódom nem felel meg­­ nekik.­­ Én mindig radikális beállítottságú­­ voltam és ez az én hátrányom. Nem sem égett — megteltek fénnyel, s bírták el az igazságot és ezért ilyen A nyomorék, vagy elhagyott öregek ! embereket lehetetlenné és némává egy rég elfeledett karácsonyra em­ J akarnak tenni, létezhettek vissza, amikor úgy mint­ most — ők is kaptak valamit. a Higgjék el nekem, hogy nagyon , , „„­i nehéz ifjúságom volt. Apám 15 évig Tolna, 1957 december 27. j munkanélküli volt. 22 éven át egy Aszmann Anna- barakkban laktunk, ahová úgy be­­­esett az eső, hogy aludni is nyitott ernyővel kellett lefeküdni. Mint kegyetlen gyerek se tanulhattam szak­­­­mát és így 18 éves koromban be­tű­levél. Önmagukért be-^1 Eddig a ____ _________ szélnek e sorok a fiatalok mellett.­­­nított munkásként kellett kenyeret Arról tanúskodik, hogy él ifjúsá­t keresnem, gunkban az emberiesség, a szere­­­­tet, a tisztelet és a megbecsülés.­­ Nálunk gyűlölik a Lehet-e ezután szebbet kívánni is- és exisztenciálisan jóságunk részére, mint azt, hogy Szik kommunistákat lehetetlenné te­­­­­ őket. Akik velük szimpatizál-1958-ban valamennyi fiatal legyen­ek ugyanezt a sorsot kapják. Most követője a tolnai gimnáziumi ki- . . . szisták nagyszerű példamutatását fogT Mond­azt’ am­ a Bernen­nak? ! feküdt.

Next