Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

lx cottmunilia \(ÚMÍgi Szövetség Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága a megye valamennyi KISZ- tagjának, mindenkinek, akik segítették a KISZ munkájának kibontakozását, minden dolgozó és tanuló ifjúnak és lánynak sikerekben gazdag, munkában eredményes, Boldog Új Esztendőt Kíván cA m Tolna megye dolgozói! Kommunisták és pártonkívüliek! Munkások! Parasztok! Értelmiségiek! Dolgozó kisemberek! Nehéz, küzdelmekkel terhes, de eredményekben gazdag esztendő, amit most befejeztünk. A Szovjetunió és más testvérnépek segítségével, pártunk és kormányunk vezetésével, dolgozó népünk visszaverte az ellenforradalmi támadást és gyorsan halad előre a politikai és gazdasági konszolidáció útján. Elkerültük a pénzromlást, a nagyarányú munkanélküliséget és begyógyítjuk az ellenforradalom ütötte sebeket. Az új esztendőben is népünk további erőfeszítéseire, szorgalmas, odaadó munkájára van szükség, hogy pártunk és kormányunk helyes politikáját követve, új munkasikerekkel, szilárdan tartsuk az elért életszínvonalat és megteremtsük a további felemelkedés feltételeit. Népi demokratikus hazánk gazdasági erősödése egyben hozzájárulás a világbéke megerősödéséhez, ahhoz, hogy a szocializmus és a béke Szovjetunió vezette tábora lefoghassa a háborús uszító gyilkos kezeket. Jólétünk emelése, békénk biztosítása a párt vezette dolgozó nép kezében van letéve Tolna megyében is. Kommunisták és pártonkívüliek együtt dolgozása és összefogása a legfontosabb erő, amely megteremti az új győzelmeket és új sikereket a szocializmus építésében, anyagi és kulturális jólét emelésében, a teremtő béke biztosításában. Ehhez a nemes, hazafias és emberi együttmunkálkodáshoz kívánunk a megye minden dolgozójának és jóakaratú emberének erőt, egészséget és eredményekben gazdag, Boldog Új Esztendőt! MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁGOK A megye legöregebbjei Munkában eltelt napok, hetek, hónapok, évek, évtizedek hosszú sorozata. Sok-sok országra, világra szóló eseményt, családi örömöt, ezüst-, arany- és gyémántlakodalmat és egy sor bánatot ért meg Sz. Kovács Józsefné megyénk és Kajdacs község legöregebb lakosa, aki az idei újév napján életének 106. évét kezdte meg. — Mostanában már keveset beszél — mondja nevelt lánya, Horváth Józsefné, akit kétéves korában fogadott magához a gyermektelen Sz. Kovács házaspár. Elhalt anyám helyett anyára találtam Kati nénibe — néz szeretettel a tűzhely mellett melegedő öreg szülőre. Ő adott férjhez és azóta is nagyon jól megvagyunk. Fiam megnősült, s az Sz. Kovács házból hozott asszonyt. Fiam is, felesége is olyan szeretettel veszik körül az „ómamát’, mintha saját unokái lennének. Magas kora dacára Kati néni tudja, hogy mi történt körülötte. Reggelenként, amikor felébred, megkérdezi, milyen nap van, sőt az is előfordul, hogy az iránt érdeklődik, hova mennek a házbeliek dolgozni. Néhány évvel ezelőtt igen sokat beszélt a falu múltjáról, s tréfásan a falu „krónikásának”’ nevezték. Abban az időben beszélt Kati néni arról is, hogyan vitték ki a faluból 1861-ben Zsigmond Imre kajdacsi így festette le a kiebrudalt nótárius a kajdacsiakat, majd iszonyú átkot szórt fejükre. Kati néni néhány évvel ezelőtt még igen sokat mesélt a falu múltjáról, a hajdani betyárvilágról, amelyek még ma is élnek a nép ajkán. 106 éves öregasszony, aki feltűnően sok édességet fogyaszt még ma is jó egészségnek örvend. Fogadott lányától, Horváthnétól, hozzátartozóitól megkapja azt a szeretete, amelyet annak idején ő adott az apátián, anyátlan árvának. A 106 éves Kati néni népnyúzó nótáriust a falu határán Kati néni kívülről tudta a kiebrudalt túlra. A „népnyúzó*’ nótáriust ugyan nótárius búcsúztatóját, amelyet az is bútoraival és minden felszerelő bosszúból írt, a kajdacsiak csúfításével a kajdacsiak „kitelepítették*’, sára. „Tolna megyének Sárvize mentében Áll Kajdacs faluja Sodorna képében. Zsandárnak, pandúrnak volt mindig tanyája Mégis a környéknek való nagy kárára- Sőt még fináncot is kvártélyoztak bele. Bár egy párt el is nyelt a Sárvíznek kebele. Szolgabíró nélkül egy nap sem lehetett Kilenc vármegyéből mind itt telelhetett.’* A 100 esztendős Szobonya bácsi Szobonya Aladár életének a 100. évét kezdte meg jó erőben, egészségben az új évben. Bonyhád legidősebb embere a Perczel utcai 103 szám alatti kis kertes házban éli gondtalan öreg napjait leányánál, Pfeifer Lajosnénál. — Most már nem tudna táncolni édesapám — pedig valamikor két nap, két éjjel sem volt neki elég a mulatásból egy-egy Szilveszter alkalmával — incselkedik vele leánya. Szobonya bácsi nagyot hall, de még mindig benne van a székely furfang, azt hall meg, amit akar és sokszor nem arra ad választ, amiről kérdezik. Bonyhád legöregebb emberét szeretettel veszi körül családja, sőt karácsony ünnepén a község is gondolt reá, a Nőtanács karácsony ünnepe alkalmából megajándékozta a község köztiszteletben álló legöregebb polgárát. A megye területén működő valamennyi tanácstagnak és a megye valamennyi dolgozójának Boldog új Esztendőt Kíván a megyei tanács végrehajtó bizottsága A PÁRTÉLET HÍREI Befejezéshez közeledik a párttagsági könyvek kiosztása a városban is. A városban a belvárosi pártalapszervezet január 3-án tartja az utolsó ünnepélyes tagkönyvkiosztó taggyűlést. A vezetőség beszámolója a szocialista országok kommunista- és munkáspártjainak Moszkvában kiadott közös közleményével, a békekiáltvánnyal, a szervezeti szabályzattal és a végzett munkával foglalkozik. • Mintegy 600 kommunista kapta meg január 1-éig a városban a párttagsági könyvet. Mindenütt ünnepi taggyűlések voltak, amelyekre a párttagok mellett számos pártonkívülit is meghívtak, főleg azok közül, akik jelentős mértékben segíteték a pártszervezetek munkáját, ismertették a párt határozatait, s különös mértékben segítették elő a gazdasági és politikai helyzet konszolidációját saját munkaterületükön. A végrehajtó bizottság megvitatta a mezőgazdaság szocialista átszervezésének problémáit és meghatározta azokat a legfontosabb feladatokat amelyek ezekből a párt végrehajtó bizottságára hárulnak. A V. B. foglalkozott a párt tömegkapcsolatának kérdéseivel is, különösen a dolgozó parasztokkal való kapcsolat problémáival. A város pártalapszervezeteiben az utóbbi taggyűléseken a négy tagfelvétel mellett még 13 kérelmező tagjelöl f elvételét is megvitatták a kommunisták. A 13 tagjelölt közül, akik a következő taggyűléseken kapják meg a tagjelöltigazolványt, hét üzemi munkás, egy mezőgazdasági munkás, a többi értelmiségi, fegyveres erők tagja, s egy alkalmazott. Hónapok óta egyre inkább a munkások javára tolódik el a tagjelöltfelvételi statisztika. Levél a fiatalok emberiességéről Szépen rajzolt betűkkel címzett kék borítékot hozott a posta a szerkesztőségünkhöz. A tolnai gimnáziumból érkezett. Jó volt olvasni annak minden sorát, mert egy sor cáfolatot ad azokra a nem éppen hízelgő nézetekre, amelyeket szinte nap nap után a fiatalok „fejéhez” vágnak értekezleteken és értekezleten kívül. December végén, a karácsonyi ünnepekről szól a levél, de mi mégis újévi üzenetnek tekintjük. Újévi üzenetnek tekintjük, mert amik ebben a levélben szerepelnek, kívánjuk, hogy az új esztendőben megsokszorozódjank nemcsak Tolnán, hanem megyeszerte. A levél a következő: Tisztelt Szerkesztőség! Azt hiszem, a tolnai KISZ-szervezet még nem adott hírt, hogy s mint folyik nálunk az élet. Pedig lenne mit írni. Engedjék meg, hogy elmeséljem, mit csináltunk mi most karácsonykor. ..Elmúlt az 1957-es év karácsonya minden varázsával. A gyantaillatú fenyők még feldíszítve állnak. Miért is mondanám, karácsonykor mindenki szeretetre vágyik. Boldogtalan az, akihez karácsonykor sem kopogtat be senki, nincsen meleg szobája, s talán vacsora sem akad. Pedig vannak ilyenek, elhagyatott öreg nénik, bácsik, akik talán restellik a kéregetést és inkább keservesen élnek. Száz fiatal közül ha egynek eszébe jut bekopogtatni hozzájuk, körülnézni rendbeszedni ezt, azt. De a KISZ-szervezetünkben mégis akadt „egy” a száz közül. Jutka vetette fel a tervet, mi természetesen helyeseltük. Nyolc helyre kellene menni... de kevés volt a pénzünk. Másra nem futotta, csak kedves kis karácsonyi édességcsomagokra. Pedig akadt olyan hely, ahol hat gyerek várta szívszorongva a karácsonyt. Az apai öreg és nyomorék, a lakás szűk, sötét savanyú szagú — alig lehet szellőztetni. Kevés a fa, kihűl a lakás. Ruha és cipő kellene a gyerekeknek — mondja az anya, egy vékony, szimpatikus asszony. Vagy egy másik eset. Egy öreg néninek nem volt fája. Egész délután — jó csípős volt az idő — fát fűrészeltek a kiszista lányok. Kedden este az újtelepi, cigánydombi házak, ahol talán a villany ll. o. t. Levél Ausztriából Egy régi osztrák munkásnő írja: „Azt hiszem, most már sokan, azok közül, kik átlépték a határt csalódtak az „arany Nyugat szabadságában’, és az ígéretekben ... Mint osztrák asszony, csak annyit mondhatok, hogy itt nálunk nincs okuk arra, hogy szidják a „népi demokráciák terrorját”, mi magunk átéljük az SPD terrorját saját országunkban. — Tizenöt éve dolgozok egy nagy üzemben, de ne kérdezzék meg, hogy hányszor hurcoltak meg ok nélkül! 1950-ben politikai fegyelmi büntetést kaptam, ezután 4 hónapig jártam bélyegeztetni a Munkaügyi Hivatalba, s csak ezután vettek vissza. Azóta is nagyon kemény exisztenciális harcot kell vívnom, hogy megmaradjak. Szabad gondolkodásmódom nem felel meg nekik. Én mindig radikális beállítottságú voltam és ez az én hátrányom. Nem sem égett — megteltek fénnyel, s bírták el az igazságot és ezért ilyen A nyomorék, vagy elhagyott öregek ! embereket lehetetlenné és némává egy rég elfeledett karácsonyra em J akarnak tenni, létezhettek vissza, amikor úgy mint most — ők is kaptak valamit. a Higgjék el nekem, hogy nagyon , , „„i nehéz ifjúságom volt. Apám 15 évig Tolna, 1957 december 27. j munkanélküli volt. 22 éven át egy Aszmann Anna- barakkban laktunk, ahová úgy beesett az eső, hogy aludni is nyitott ernyővel kellett lefeküdni. Mint kegyetlen gyerek se tanulhattam szakmát és így 18 éves koromban betűlevél. Önmagukért be-^1 Eddig a ____ _________ szélnek e sorok a fiatalok mellett.nított munkásként kellett kenyeret Arról tanúskodik, hogy él ifjúsát keresnem, gunkban az emberiesség, a szeretet, a tisztelet és a megbecsülés. Nálunk gyűlölik a Lehet-e ezután szebbet kívánni is- és exisztenciálisan jóságunk részére, mint azt, hogy Szik kommunistákat lehetetlenné te őket. Akik velük szimpatizál-1958-ban valamennyi fiatal legyenek ugyanezt a sorsot kapják. Most követője a tolnai gimnáziumi ki- . . . szisták nagyszerű példamutatását fogT Mondazt’ am a Bernennak? ! feküdt.