Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-18 / 15. szám

19S8 január 18. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG VADÁSZTÖRTÉNET H­ÍRE­K A szekszárdi szakszervezeti va­dásztársaság életében különös ese­ménynek számít a vaddisznó hajtása, amely az igazi vadász számára so­hasem lehet unalmas. A vadászok szinte siettetnék az időt, hogy mi­nél előbb elérkezzen a vasárnap, hogy ott folytathassák, ahol az elő­ző vasárnapon abbahagyták. Szombaton este mindenki ott van a megbeszélt erdészháznál egyrészt azért, hogy előre megbeszéljék a vaddisznóhajtás tervét, másrészt azért, hogy korán reggel a kezdésnél a hajtók, a puskások helyükön le­gyenek. A kis vadászkunyhóban vágni lehet a cigarettafüstöt, és előkerül a „céllövő víz” is. Egynéhány pohár bor elfogyasztása után aztán előke­rülnek a megtörtént és meg nem történt vadászélmények. Az em­berek általában, a vadászok pedig különösképpen szeretik ugratni egy­mást. Az egyik vendégvadász a bo­gyiszlói vadászok történetével ho­zakodik elő, amikor a „körösztfi” leterítette a koma szelíd disznóját. — Ez az apád! ... fakad ki a ko­ma, amikor ráismer disznójára, hát nincs szemed, nem láttad, hogy ez szelíd disznó. — A fiát honnan gondoltam vol­na, hogy az erdőben szelíd disz­nó kószál és hogy ez éppen a kö­­rösztapámé, — mondja a „köröszt­fi”. Aztán komaság ide, komaság oda, a körösztgyereknek úgy meg kellett fizetni a szelíd disznó árát, mint a pinty. — Hát a Pista esetét hallottátok-e? — veszi át a szót egy másik, az is alaposan megjárta, mert neki az erdész kutyájáért kellett fizetni. Em­legetik azután az egyszerű vadászt is, akinek az egyik puska csövére sörét, a másik puska csövére pedig gyöngygolyó volt töltve és nagy za­varában a vaddisznóra a 12-es sö­réttel, a szalonkára pedig a gyöngy­golyóval lőtt. — No, most már aztán aludjunk — adja ki a jelszót a kárvallott, aki­vel az eset megtörtént. Reggel korán mindenki talpon van, még egy rövid megbeszélést tartanak a puskások és a hajtók, majd elfoglalják az előre kijelölt helyet. Megkezdődik a hajtás. A va­dászok csendben várakoznak, még dohányozni sem szabad, mert mint mondják, a vad megérzi a füstszagot. A hajtás közeledtét a kutyák uga­tása jelzi. A nesz, a zörej azonban nem mindig azt jelenti, hogy vad­disznó közeleg. Az egyik vadász egy gyönyörű szarvastehenet látott maga előtt, amelyre hajtásban lőni a va­dásztörvények értelmében szigorúan tilos. Ez a vadászat eredményes volt és szerencsésen végződött. Négy vad­disznó került puskacsőre, hármat a vadásztársaság két tagja, a negye­dik disznót pedig — egy 4—5 éves nagy kant — egy­­ vendégvadász te­rített le. Mivel ez volt az első vad­disznó, amelyet ejtett, ősi szokás sze­rint „felavatták”. — Tekintsenek el a keresztelőtől — kéri a vadászokat. Én szívesen lemondok erről a dicsőségről, ve­gyék úgy, mintha valamelyik régi vadász lőtte volna le a disznót. A vadászok nem álltak el szándékuk­tól, de megígérték, hogy mivel a szerencsés vadász egyik,tagtársuk fe­lesége, tehát nő, az előkészített ves­­­szővel csak kíméletesen vágnak nad­rágjára. Eredményes volt ez a vadászat nemcsak azért, mert ezzel az alka­lommal egy új vadászt avattak, még­pedig egy nő személyében, hanem azért is, mert a vadásztársaságnak a négy disznó elejtése szép jövedel­met hozott. POZSONYINÉ Szervusz — „Te is fiam Brútusz?...” hallják a mozilátogatók és jót de­rülnek, amikor az ötletes Salvus reklámot látják, de nincs olyan hét, hogy a Harsányi-együttes ne tűzné műsorára ezt a reklámot a „Hirdetőoszlop, hangos plakátok” című rádióműsorban. Nem vitás, a Salvus víz valóban csodálatos ha­tású, csak az a baj, hogy Szekszár­don például nem lehet hozzájutni. Salvus! Mindkét gyógyszertárban azt a vá­laszt kaptuk, hogy Salvus víz egy hónappal ezelőtt volt, jelenleg rak­táron sincs, nem tudják mikor lesz. Hát kérjük szépen, reklám ide, reklá­m oda, szeretnék a szekszár­diak, ha kevesebb reklám mellett több Salvus vizet vásárolhatná­nak. Szervusz Salvus Várható időjárás szombaton estig: felhős, párás, helyenként ködös idő, több helyen kisebb havazás, havas­eső, majd eső. Mérsékelt délnyugati —nyugati szél, a hőmérséklet alig­­ változik.­­ Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet szombaton 2—5 fok között. — Ma este a Városi Tanács nagy­termében előadást tartanak a gazdák számára. Az előadás címe: „A cu­korrépa termesztés és technológiája.“ Az előadó az ercsi cukorgyár főmér­nöke lesz. — A Vas megyei Tanács szakisko­lájában, Szombathelyen Szülésznőkép­ző tanfolyam indul. A tanfolyam két éves. Felvételüket kérhetik a 18—32­ éves nők, akik érettségivel, vagy legalább 8 általános iskolai végzett­séggel rendelkeznek. Az iskola a ta­nítás idejére teljes ellátást, tan­könyvet és a gyakorlathoz szükséges munkaruhát biztosít és az iskola el­végzése után a hallgatók elhelyezést nyernek. A felvételhez szükséges ira­tok: utolsó iskolai bizonyítvány, szü­letési anyakönyvi kivonat, orvosi bizonyítvány, sajátkezűleg írt részle­tes önéletrajz. Az iratokat a Vas me­gyei Tanács VB. Egészségügyi Osz­tálya címre kell beküldeni. A jelent­kezési határidő 1958 február 15. — Kolompár Mária 31 éves­ szek­szárdi lakost tettenérte Kiss István­ná, amint bement Pálhalmi Sándor szekszárdi lakos lakásába és onnan különféle élelmiszereket akart el­lopni. Kolompár Mária ellen megin­dították az eljárást. — Kulturális aktivaértekezlet volt tegnap Szekszárdon a Megyei Tanács művelődési osztályának rendezés­é­ben. Ezen részt vettek a megye füg­getlenített kultúrmunkásai és meg­­­vitatták az idei év kulturális felada­tait és értékelték a végzett munkát.­­ A bátai társas tánctanfolyam záróbálja vasárnap lesz. Alsónánán január 26-án tartja a tánciskola a záróbált. Mindkét helyen népi tánc­­bemutató is lesz.­­ Feljelentést tettek egy személy ellen, aki Horváth Zoltán decsi la­kosnak nevezte magát, mert felke­reste özvegy Fehérvári József­né bo­gyiszlói és Tóth Józsefné tolnai lako­sokat azzal, hogy együtt volt elítélt és börtönben lévő hozzátartozóikkal | s „kapcsolatai" révén el tudja in­tézni, hogy kiszabaduljanak. Felvett kettőjüktől 300 forintot azzal, hogy az kell az okmánybélyegre. Termé­szetesen hazugság volt az egész és meglépett a okmánybélyegre felvett pénzzel. A rendőrség megindította a nyomozást kézrekerítésére. — A­v­ár István, a sárpilisi iskola igazgatója, kultúrotthon igazgató az országos néprajzi pályázaton „Sár­közi sírversek­’ című gyűjteményé­vel negyedik díjat nyert. — Hatszáz hektoliter szekszárdi vörösbort palackoztak a télen, így tehát kapható lesz majd a keresett szekszárdi vörösbor. megtérése felé lépett és mély torokhangján bömbölni kezdte: — Te!... Te, Fáb­in Gyurka! Én téged eddig tudod, hogy szerettelek, mert szorgalmas gyerek vagy, de ha az én dolgomba bele mersz szólni, összetöröm az orrodat. Mit gondolsz te? Azt hiszed, azért, mert te vagy a KISZ-titkár, most már a felnőttek dolgába is beleszólhatsz? — Én csak az igazat mondtam — válaszolta a fiú, s vékony arca el­vörösödött az izgalomtól. A mester kikapta a képet a fiú kezéből és most már egy kissé hal­kabban folytatta a beszédet. — Ma apák napja van ... Nézz kö­rül, hát látsz egyetlen lelket is itt a brigádszálláson? Mikor mulasson az ember, ha még a fizetés napján sem tombolhatja ki egy kissé magát? — Maga minden este mulat, amíg csak a pénze tart... Hónap végén meg szidja a rendszert, mintha a rendszer lenne az oka a maga pénz­telenségének — hallatszott a fiú csen­des hangja. A mester teste vonaglott a dühtől, a legszívesebben nekiugrott volna a vékonydongájú gyereknek, hogy fel­pofozza, de aztán hirtelen eszébe öt­lött, hogy ezért a tettéért súlyosan bűnhődni kellene Magába fojtotta az indulatokat, s gyűlölettől izzó hangon sziszegte: — Bolond kölyök... Te nem tu­dod, mit jelent egy családot eltartani. A kétezer forintomból, amit ebben a hónapban kerestem, hogy tartom el az asszonyt, meg a gyereket? A fiú arca egy árnyalattal vörösebb lett, s csaknem áthajolt a két ágy közötti keskeny kis térségen, amikor beszélni kezdett. — Balázs bácsi, azt hiszi, hogy én nem tudom... hogy én nem tudom, mit jelent a családot fenntartani? Özvegy, beteg édesanyám van és egy kis húgom­, aki az első gimnáziumba jár. És az én fizetésemből él a csa­lád... Azért is vagyok olyan túlzottan szorgalmas ... Azért vállalok túlórát mindig, s azért nézek meg minden forintot, hogy hová teszek, mert én nagyon szeretem az anyámat, meg a testvéremet és én mindig rájuk gon­dolok ... Mindig, pedig az apák nap­jának vidám mulatozása néha engem is kísértésbe hoz. De nem lehet... Nekem nem szabad. Az italnak egyet­len cseppje sem esne jól, mert az apa nélkül nevelkedő ártatlan test­vérem, s a beteg anyám képe vetí­­tődne elém, valahányszor a poharat a számhoz emelném. A mester lelkére kimondhatatlanul tömény keserűség ülepedett, megint szédülni kezdett anélkül, hogy a szesz megszokott mámorát érezte volna. Odabotorkált a kapcsolóhoz és lekat­tintotta a villanyt, aztán végtagjait kinyújtva, végigdőlt az ágyon. Az órák végtelen hosszúnak tűntek a koromsötét szobában, de a mester bárhogy is erőlködött, nem tudott el­aludni. Nyugtalanul forgolódott. Kint esni kezdett az eső, s a nagy, kövér esőcseppek verni kezdték a brigád­szállás ablakát. A fiú csendben aludt, s éppen azt álmodta, hogy KISZ-titkári értekez­leten volt, s ott a városi titkár meg­dicsérte, amikor váratlanul valaki felébresztette. A villanyfénytől el­vakulva, először semmit nem látott, s aztán mesterének hatalmas, vállas alakját pillantotta meg, amint az ágya fölé hajolt. A mester kezében vastag kötet százforintos volt, s kissé zavart hangon recsegte felé. — Ne haragudj, hogy felkeltette­lek .. De félek, hogy reggelre el­felejtem ... Ezt az ezerkilencszáz fo­rintot tedd el és holnap küldd el, légy szíves, postán, a feleségemnek ... Meg a kislányomnak, akinek a képét néz­ted az este. Amikor a fiú elrakta a pénzt, Sántha Balázs megint eloltotta a vil­lanyt, s amikor a pokróc alá bújt, morró, mély, álmos hangon csak úgy magának megjegyezte: — Ki gondolta volna, hogy egy kö­lyök szavai így felkavarják az em­bert, hogy szinte nem tud szabadulni tőlük. Olyan ez, akár egy hittérítő. Csend lett. A brigádszállás szobá­jában az alvók egyhangú szuszogása hallatszott. Kint elállt az eső és csak egy kutya vonított keservesen a tá­volban. (Haypál) 3 A KPVDSZ II. kongresszusa elé Január 20-án összeül szakszerveze­tünk II. Kongresszusa, hogy megtár­gyalja az állami és szövetkezeti ke­reskedelem, a pénzintézetek és ven­déglátóipar munkáját, szakmánkhoz tartozó dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek alakulását. A kongresszus feladata, hogy ér­tékelje az I. Kongresszus óta végzett munkáját, megszabja a legfontosabb teendőket. A feladatok és a kongres­­­szus elé kerülő kérdések közül lás­sunk egynéhányat. Ezek között is a legfontosabb a szakszervezeti demo­kratizmus, a dolgozókkal való kap­csolat, a tömegkapcsolat további szé­lesítése, mely végső soron is a szak­­szervezeti munka színvonalának emelkedéséhez vezet. Nagy feladatot jelent a kereskedelem kulturáltságá­nak emelése. Ez szakképzettebb dol­gozókat kíván. Nem tartható fenn to­vábbra is az a helyzet, hogy a keres­kedelemben úgyszólván semmiféle továbbképzés ne legyen. A szakkép­zettség növelése szakszervezetünkhöz tartozó többi szakmában is rendkí­vül fontos feladat. A pénzintézetek­nél pl. egyik alapvető részét képezi a törzsgárda kialakítása. Ez vezet a helyes közgazdasági szemlélethez, így látják munkájuk népgazdasági jelentőségét. Természetesen semmi­vel sem kisebb jelentőségűek a mun­kavédelmi, társadal­ombiztosítási, vagy a nyugdíj­kérdések. Megyénk dolgozóinak javaslatait a kibővített megyebizottsági ülésen, a járási aktíva üléseken résztvevő alapszervi funkcionáriusok, dolgozók elmondották. Mayer elvtárs a nagy­kereskedelmi vállalatok, Stocker és László elvtárs a földművesszövetke­zetek, Pap és Boros elvtárs a pénz­intézetek dolgozóinak véleményét, javaslatát tolmácsolták Központi Ve­zetőségünk felé. Megy­énk küldöttei igyekeznek egyre több vállalathoz eljutni. Berényi elvtárs a pénzinté­zetek dolgozóit látogatja nap, mint nap, Stocker elvtárs a gyönki járás­ban a földművesszövetkezetek dolgo­zóival folytat megbeszéléseket. Me­gyénk minden küldötte felelősségéhez híven megbízóik és a munkáshata­lom érdekeinek megfelelően akarja kivenni részét a kongresszus munká­jából. A kongresszust követően január 28-án, Szekszárdon nagygyűlést tar­tunk, ahol részt vesz a lengyel test­vérszakszervezet küldötte is. Febru­árban pedig alapszervi taggyűlése­ken számolnak majd be küldötteink a kongresszus munkájáról, ismertetik a határozatokat. Ezek a határozatok alapul szolgálnak majd további mun­kánkban. Mindehhez azonban me­gyénk valamennyi szervezett dolgozó­jának összefogására van szükség, mert csak ezen keresztül valósítható meg a kongresszus legfőbb célkitű­zése: az egész szakszervezeti munka színvonalának további emelése. Horváth József MB. elnök. Hogyan lehetne jobbá tenni a tbc elleni küzdelmet Évtizedekkel ezelőtt a tbc-ét alig lehetett gyógyítani és elsősorban azért, mert a betegség kezdeti stá­diumában nem járt fájdalommal, ha beteg orvoshoz nem megy, így egész életén keresztül fertőzi a családta­gokat és közvetlen környezetét, és meghal anélkül, hogy tudta volna milyen veszedelmes betegséget ter­jesztett. Ma már a tbc nem gyógyíthatatlan és a betegség időbeni felismerését elősegíti a szűrővizsgálat. A Paksi Járási Tüdőgondozóban jártunk, ahol arról érdeklődtünk a gondozó főorvosától és asszisztensnőjétől, hogy a járás területén mennyi a tbc megbetegedés és főleg arról, hogy a községek lakói hogyan fogadják a gondozó két szakemberének segíteni­­akaró munkáját. — Kilenc év óta dolgozunk a já­rás területén — mondotta a főorvos, Resch Gyula. — Az a tapasztalatom, hogy a munkánk nem volt hiábavaló, mert míg pár évvel ezelőtt az em­berek idegenkedtek tőlünk és min­denkire hallgattak, csak az orvosra nem, ma ez kevésbé észlelhető. Me­rem azt mondani, hogy a tbc telje­sen felszámolható, de ehhez elenged­hetetlenül fontos elsősorban, hogy BCG oltásokat végezzünk, amelyet öt év óta csinálunk is. Bebizonyosodott tény, hogy a gyermekkori fertőzésből indul, szóródik ki felnőtt korban a fertőzés. Nálunk közel 800 nyilván­tartott beteg van, és ebből 148 a gyermek. — Hogyan segíthetnék még job­ban a tbc elleni küzdelmet?­­— Elsősorban a pontosabb diagnó­zissal. Mi csak átvilágításon keresz­tül tudjuk megállapítani és sokszor sejteni, hogy a folyamat kezdődő-e, vagy krónikus, caverna van-e, vagy csak kiszóródás. Fontos lenne, hogy legalább a megyeszékhelyen lévő gondozóban legyen réteg felvételező­gép, amelynek segítségével centimé­terről centiméterre megláthatjuk, hogy a betegség milyen stádiumában van. Állítólag ez megoldódik a kö­zeljövőben. A paksi gondozóban ed­dig csak átvilágításra volt lehetőség, ebben az évben sikerül majd meg­oldani, hogy gyanúsabb esetekről filmfelvételt készítsünk. Ez fonto­sabb, mint az átvilágítás, de nem olyan biztos, mint a réteg. — Milyen eredménye volt az er­nyőszűrésnek? — Az ernyőszűrés is csak akkor ér valamit, ha egy-egy falu valamennyi lakóját átvizsgálhatjuk és rendsze­resen legalább kétévenként. Sajnos, Tolna megyében egyetlen ernyőszű­­rő, vagy vándorröntgen autó nincs, mindig a szomszédos megyékből ka­punk rövid időre. Kilenc év alatt háromszor volt nálunk ernyőszűrő, akkor is sok baj volt vele és nem tudtunk tökéletes munkát végezni. Pedig az ernyőszűrésnek nagy a je­lentősége,, sok esetben kiszűrünk olyan eseteket, amelyek hosszú éve­ken keresztül fertőzték a családot és nem tudtak róla. Az ernyőszűréssel Csámpa-pusztán találtunk egy idős bácsit, aki pozitív volt és amikor átszűrtük az egész családot, öt fer­tőzött gyermeket találtunk. — Milyen a gyógyszerellátás? — Örömmel mondhatom, ami el­sősorban nem SZTK tagokra kedve­ző, hogy január 1-vel olcsóbb lett a Pás és az Isonicid is. Eddig 230 forint volt 450 darab Pás és 533,40 forint volt 1000 darab Isonicid. Most 2500 darab Pás kerül 309 forintba, míg az Isoni­id ára 240 forintra csökkent.­­ — Hogyan segíti munkájukat az állategészségügy? — Köztudomású, hogy ezt a be­tegséget a tbc-re reagált, pozitív te­henek is terjesztik. A járási állat­orvos, dr. Kovács Jenő nagyon so­kat segít nekünk, végzi ugyanis a tehénállománynál a manteux próbá­kat, amely kimutatja, hogy a tehén pozitív-e, vagy sem. Ha igen, ak­kor a család nevét közli velünk és vagy behívjuk őket, de legkésőbb az ernyőszűréskor, ami újra a tavas­­­szal lesz a járásban, megvizsgáljuk őket. Érdekes és elgondolkoztató té­nyekről, esetekről hallottunk, ame­lyek bizonyítják azt, hogy ez a ve­szedelmes betegség elsősorban meg­előzhető, de gyógyszerezéssel és nem utolsó sorban műtéti beavatko­zással gyógyítható is. Valamennyi tüdőgondozó orvosát, munkatársát méltó dicséret illet a lelkiismeretes és fáradtságos munkáért, de ez egy­magában kevés, ők is több segít­séget, támogatást várnak. PÁLKOVÁCS RÓZA

Next