Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-14 / 295. szám
1958 december 14. IFJÚ KOMMUNISTÁK ÍRJÁK Nagyobb öntevékenységet az oktatásnál A dombóvári járási KISZ bizottságon azt hallottam, hogy a dombóvári járás ifjúsági szervezeteiben az oktatás még nem kezdődött meg. Kurucz József elvtárs, a járási KISZ bizottság titkára ennek okát abban jelölte meg, hogy nem érkeztek meg a tankönyvek. A KISZ oktatás megkezdése nem függhet a tankönyvektől. De amint értesültünk róla, a könyvek késésének oka az, hogy a KISZ bizottság október 15-ig nem fizette be a tankönyvek árát. Ha már késtek a befizetéssel, önálló kezdeményezéssel is meg lehetett volna kezdeni az oktatást a KISZ-szervezetekben. A járási KISZ bizottság például rendezhetett volna az első foglalkozásokon »Kérdezz-felelek est«-eket, amelyek igen népszerűek voltak az elmúlt esztendőkben a fiatalok körében, és minden bizonnyal lett volna számos vállalkozó a KISZ propagandisták, vagy pártaktivisták között arra, hogy ezeket az esteket, vita formájában levezessék. Legjobb tudásunk szerint feldolgozás alatt van Dombóvár 1919-es történelme is. Erről a kérdésről is— éppen azért, mert közeledünk a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójához — lehetett volna foglalkozást szervezni a fiatalok részére. Olyan kérdésekről már nem is beszélünk, mint például az ifjúsági mozgalom története, amely rendelkezésre áll minden KISZ bizottság részére. A dombóvári járási KISZ bizottságnak a sikertelen kezdetből két következtetést kell levonnia. Az egyik az, hogy időben biztosítani kell az oktatást nemcsak azáltal, hogy a szervezési munkákat időben elvégezzék, hanem a megfelelő tananyagokról is időben kell gondoskodni. A másik tanulság számukra, hogy önállóan is kell dolgozniuk, s ha valahol fennakadás mutatkoznék, akkor öntevékenyen, önállóan oldjanak meg feladatokat. Ilyen önállóságra már most, azonnal is szükség van annak érdekében, hogy az ifjúsági szervezetekben az oktatás ne szenvedjen további halasztást. B. J. Egy KISZ-titkár munkájáról Másfél éve, egy tavaszi napon találkoztunk. Az esztergapadnál szorgoskodott s csak akkor figyelt fel, amikor nevén szólítottam Bárdosi Sándort. Akkor röviden beszélgettünk a Kommunista Ifjúsági Szervezet létrehozásáról. Akkor még nem tudtam, hogy Bárdosi elvtárs már foglalkozott szervezet létrehozásával. A következő találkozásunk az alakuló taggyűlés után volt. A gyűlésen Bárdosi elvtársat választották meg a fiatalok titkárnak. Csakhamar tervek szövődtek a szervezeti munka főbb vonásainak kialakítására, majd a tettek következtek. 1957. nyarán a KISZ-szervezet brigádokat szervezett, vasárnapi munkákat vállalt és az esztergapadtól a titkár is ment összerakni a kévéket, segítette az aratást. Amikor az ősz beköszöntött az Alsóleperdi Állami Gazdaság nyolc üzemegységében sűrűn találkozott a KISZ titkár a gazdaság fiataljaival, hol lóháton, hol motoron jelent meg. Nevét, cselekedetét egyre többen ismerték meg. Sokszor fáradtan, sárosan késő éjszaka tért haza a munkásszállásra, de reggel ismét a munkapadnál dolgozott. Miután megnősült, akkor is állandóan segítette és segíti a KISZ- szervezet munkáját. Másfél év sok szép eredményt hozott a szervezet életében. A nyáron két külföldi ifjúsági delegáció látogatta meg őket, amire nagyon büszkék. Nagy élményt nyújtott számukra a kínai ifjúsági küldöttséggel történt találkozás. Bárdosi elvtárs tagja a KISZ járási v. b.-nek is. A v. b.-től azt a megbízatást kapta, hogy a gazdaság nyolc üzemegységében és Dalmandon segítse szervezetek működését, politikai irányítását. Ezt a feladatát kommunista módra teljesíti. Most a tagkömyvcsere és a KISZ politikai oktatás beindítása foglalkoztatta. E téren a gazdaság nagy kiterjedése nehézségeket okoz, de megbirkózik ezzel is. A járási KISZ bizottság az eddigi jó munkájáért elismerését fejezi ki. K. .7. TOLNA MEGYEI NEPÚJSAG Látogatás a bonyhádvarasdi KISZ-fiataloknál Vidám zeneszó hallik át a behomályosodott ablaküvegeken. Szórakoznak a fiatalok. Megkértem Tatics Pál KISZ-fiatalt, mondjon valamit szervezetük munkájáról. őszintén megvallva, nem is gondoltam, hogy egy aránylag kis közösségnek — ilyen zsúfolt programja legyen. Többek között együtt akarják tölteni az év utolsó napját és együtt akarják köszönteni az 1959-es év első napját. — Az igazat megvalva, még nincs is neve szervezetünknek, s ezért még e hónap közepén esedékes lesz a névadó ünnepély is — mondja kalauzom, Tatics vezetőségi tag. Tekintetem a középfalra tévedve mepakol a faliújságon. Rajta olvashatók a vezetőség tagjainak névsora. Jóleső érzéssel olvastam a dicsérő oklevelet, amelyet a bonyhádvarasdi fiatalok a fásítás területén végzett odaadó, szorgalmas munkájukért érdemeltek ki. A faliújság jobboldalán helyezkedik el a programtervezet. A tagok bármikor megnézhetik, hogy milyen elfoglaltság lesz: tánctanulás, vagy klubdélután. — Milyen a sportélet? — teszem fel a kérdést Tatics elvársnak. Megtudom, hogy a bonyhádvarasdi »foci« csapat jól működött. A varasdi tizenegy a körzetének listavezetője, s főleg arra büszkék a drukkerek, hogy mind fiatal játékosok. — Az asztalitenisz lesz most az elsőszámú sportlehetőség — fűzi tovább gondolatát Tatics elvtárs. Azt tervezzük, hogy meg fogjuk hívni a környék KISZ asztalitniszeőinek csapatait egy kis »vetélkedne«, természetes mi is visszaadjuk a »vizitet.« (b) Hősök nyomában Megyénk úttörő csapatai valamennyien méltóképpen akarják megünnepelni a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 40. évfordulóját. Az évforduló tiszteletére sok olyan hős emlékét kutatják fel úttörőink, akiknek hősi harcos múltját személyesen nem ismerjük, de még itt élnek közöttünk. E hősök felkutatása céljából minden csapatunknál útjára kélt a »Hősök könyve«. E harci feladat végrehajtása közben tudták meg például a Paks— Cseresnyés pusztai pajtások, hogy Cseresnyés-pusztát olyan cselédemberek alapították 1904-ben, akiket előzőleg a földbirtokosok elüldöztek Fejér megyéből kommunista magatartásuk miatt. Ezen alapító elvtársak közül egy még ma is él, akitől részletesen megtudtuk milyen körülmények között alapították a pusztát. De ugyanígy sok-sok emléket kutattak már fel a szekszárdi, nagymányoki, szedresi és megyénk valamennyi úttörőcsapata. A feljegyzések mellett sok fénykép, régi újság és más dokumentumok kerültek úttörőcsapataink birtokába. Ezeket a további nyomozás mellett folyamatosan feldolgozzák és a legérdekesebb adatokat 1959. február elsejéig ráírják a »Hősök Könyve« lapjaira és átadják az illetékes járási elnökségnek, s ez a csapatok gyűjtéséből albumot állít össze és az végig fog vándorolni a járásban az összes csapathoz, így a pajtások megismerkednek nemcsak falujuk, hanem járásuk hősi emlékeivel is. A szekszárdi pártszervezetek népnevelő munkájáról A párt az agitációs munkának mindig nagy jelentőséget tulajdonított. A mi agitációs munkánknak évtizedes hagyományai vannak itt Szekszárdon is. Míg elődeink lopva, titokban, eldugott kocsmák sarkában találkoztak és hallatták a párt szavát — addig mi nyíltan, ön élt fővel és bátor szóval tehetjük azt. Ha az elmúlt években — az ismert okok miatt — sokszor hordozva végeztük is agitációs munkánkat, most nap mint nap a bizalom, a megbecsülés, a tisztelet övezi azt az agitátort, aki a párt szavát hirdeti. A bizalmat agitátoraink a választások idején érezhették a legjobban. Mivel vívták ki ezt a bizalmat? Hogyan sikerült ezt elérni Szekszárdon? Alapvető és döntő tényező természetesen az, hogy a párt olyan politikát folytat, ami a dolgozó tömegek, a nép érdekeinek megfelel. Ezt a helyes politikát az agitátor, a népnevelő vitte le és magyarázta meg a dolgozóknak. A népnevelőknek az útravalót a városi pártbizotság akkor adta meg, mikor szeptember 9-én összehívta a pártalapszervezetek népnevelő-felelőseit és felkészítette őket a válastási agitácira. Konkrét városi adatokkal, tényekkel ellátva, a népnevelő-felelősök az alapszervezeteknél felkészítő előadást tartottak a párttagok és pártonkívüli népnevelők részén. Itt a felkészítés nemcsak általános városi problémákkal, hanem az agitációs terület ismeretében már a terület sajátos kérdéseivel is foglalkozott. A népnevelők a területen sok kérdésre adtak válazt. Sok ügyes-b- j^s dolgát is elintézték az embereknek, így volt ez általában, mégis előfordult, hogy a KTSZÖV pártservezetének népnevelői, akik egyébként igen jó munkát végeztek, egy olyan felvetésnek nem jártak a végére, ami mögött valamilyen visszaélés látszott. Pedig, ha a végére jártak volna, egy emberrel több lenne, aki a többi dolgozók között hirdetné, hogy népnevelőink szavát a tettek is követik. Voltak e munka megkezdése előtt bizonyos fenntartásaink, különösen a Megyei Tanács, a BM Főkapiányság pártszervezeteinek népnevelő munkáját illetően. Kissé féltünk, hogy mivel ezeknek a pártszervezeteknek megyei feladataik is vannak, nem tudják feladatukat itt jól megoldani. Dicséretére váljon ezen pártszervezetek párttag és pártonkívüli népnevelőinek, akik igen jó munkát végeztek. Minden dicséretünk és elismerésünk azoknak a szőlőhegyi pártonkívüli dolgozó parasztoknak is, akik a választás napján aktivitásukkal több estben még a párttagokat is felülmúlták A választási agitációban sok olyan népnevelő végzett igen de ekas munkát, akik eddig nem voltak a felszínen, »elvesztek« a dolgozó emberek tömegében. Ez a tény ismét bebizonyítja, hogy bátran fee’1 támaskodnunk az egyszerű emberekre. Alapvető feltétele volt pártszervezeteink jó munkájának a párttitkárok, pártvezetőségek jó szervezés és irányító munkája. A párttitkárok szinte kivétel nélkül jó munkát végeztek. Nehéz valaki is kiemelni közülük, de talán a DÉDÁSZ, a Terményforgalmi Vá’lalt, a Vendéglátó Vállalat, a Bányaman vg párttitkárai látták el a jók között is a legjobban munkájukat. A munka jó és eredményes volt, de ezzel ne elégednünk meg. A területen a nénnevelők és a lakosság között kialakult jó kapcsolat továbbra is tartsuk meg, besekinssünk velük és segítsük elő p Márnáik megoldását. Az eddigi lendület ne törjön meg, induljunk új csatákba, újabb feladatok megoldásáért. Tancz József tmrnnonoooaooooofWjxoontfflinfmmxxjcaxjramiy/Tifnrnarntnmjormmp Miről beszélnek a negyvenesztendős levelek? Menekülnek a községi jegyzők, főjegyzők Nem volt talán még egy olyan korszaka a magyar történelemnek, mint 1918. november—december, amikor menekülni volt kénytelen a községek vezetőinek túlnyomó többsége. A községi jegyzők, főjegyzők a népharag elől menekültek. Sok levél maradt fenn az utókor számára, amelyek a menekült jegyzők, főjegyzők ügyével foglalkoznak. Itt van például a főispáni jelentés, amit a Belügyminisztériumnak küldött 1918. december 22-én: »Jelentem, hogy a kormányzatomra bízott vármegyében a községi jegyzők, köz- és segédjegyzők közül a következők voltak kénytelenek a lakosság fenyegető magatartása miatt székhelyeikről eltávozni: a) A központi járásból: Virányi Károly tolnai községi jegyző és Kliegl Béla községi jegyző, Linka Ottmár simonmajori jegyző, Halasi Andor decsi jegyző... b) A völgységi járásból: Szepessy Kálmán bonyhádi községi jegyző. c) A dunaföldvári járásból: Niefergall Nándor dunaföldvári községi főjegyző... Huber Ferenc dunaföldvári II. főjegyzője... Bauer Károly dunakömlődi vezető jegyző... Popovics Gyula paksi községi főjegyző... Szomár Lajos madocsai községi jegyző... Varga János II. főjegyző Nagydorogon, ki távozását nem jelentette be, s ismeretlen helyen tartózkodik. d) A dombóvári járásból: Vanyek Béla kurdi közjegyző. e) A simontornyai járásból: Várkonyi Imre gyönki községi főjegyző... Rikker Béla hőgyészi községi főjegyző... Grélinger József kisszékelyi községi főjegyző... Ruppert Henrik miszlai községi főjegyző. f) A tamási járásból: Keszler Károly nagykónyi, Réber Ferenc szakályi községi főjegyző...« A levélben a főispán kétségbeesetten azt a javaslatot teszi, hogy a más megyékből idemenekült községi jegyzőkkel helyettesítsék a hegyüket elhagyni kényszerülőket, s ő átengedi más megyéknek a Tolna megyei menekülteket. S amikor egy kicsit csillapodott a helyzet, a főispán megkísérelte visszahelyezni a menekülteket eredeti helyükre. A válaszok e kísérletre elég frappánsak voltak. A nagydorogi menekült Varga János ügyében például a községi bíró így válaszolt: »Varga János zavartalan működését biztosítani nem tudjuk, mert úgy helyben, mint Pusztahencsén a lakosság hangulata ellene nagyon elkeseredett, s nap nap után történnek az irodában olyan kifakadások egyesek részéről, hogy jelenléte esetén feltétlen inzultálnak. Ennek okát csak abban magyarázhatjuk meg hogy az ő munkaköre volt a rekvirálás és a segély...« (mármint a hadi segély). S hogy valóban fennállt az »inzultálás« veszélye, mutatja az is, hogy például Hőgyészen rálőttek a szónokló jegyzőre, aki a lövés nyomán a fején megsérült, Gyünkön belőttek a főjegíjző lakására, aki alig menekült meg a haláltól. Miért volt ily nagy a népharag a község vezetői ellen? Azért, mert ők voltak, akik éppen a legszegényebbektől vitték el rekvirálás útján sok esetben azt az egyetlen hízót, amit a család szükségletének fedezésére neveltek, s vitték el például Hátán Vörös István lakásáról a bundát amit fia takaróul használt, s az árát meg sem fizették. A főjegyzők és jegyzők védelmezték a kulák birtokokat és a földesurakat, megvonták a hadisegélyeket, s maradéktalanul végrehajtották a mozgósítási parancsot, amely ugyancsak a szegény néptömegeket érintette egyedül, mert gondoskodtak arról, hogy felmentsék a vagyonosokat a hadviselés kötelezettsége alól. Minden nyomor okozója amely az első világháború nyomán a nép nyakába szakadt a magyar uralkodó osztály volt, s ennek az országnak közvetlen képviselője iránt nyilvánult meg legerőteljesebben a községek lakóinak mérhetetlen haragja. K. BALOG JÁNOS 3 INNEN—ONNAN A bonyhádi járásban a megválasztott községi tanácsok pártcsoportjai ezekben a napokban a községfejlesztési terveket vitatják meg. Már eddig is több javaslat hangzott el a tervek kibővítésére, illetve módosítására. A szekszárdi járásban 15 pártalapszervezetben kezdődött meg a pártoktatás, amelynek többsége „Időszerű kérdések” tanfolyam. A tolnai termelőszövetkezet zárszámadására meghívták az üzemek dolgozóinak képviselőit és több egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot. A meghívottak nagy elismeréssel nyilatkoztak a nagyüzemi gazdálkodásról, a szövetkezeti tagok szorgos munkájáról. Tizennyolc „Időszerű kérdések” tanfolyama és egy „Marxizmus— Leninizmus tanfolyam kezdődött meg a paksi járásban az elmúlt héten. A tanfolyamok látogatottsága jó, Györkönyben például 32-en vettek részt. „Nevelők napját” tartottak az elmúlt napokban Bátaszéken, amelyen mintegy 350-en vettek részt. Kibővített járási pártbizottsági ülést tartottak Szekszárdon, amelyen a pártszervezetek választási munkáját értékelték, megtárgyalták a pártszervezetek téli feladatait, valamint foglalkoztak a községfejlesztés kérdéseivel is. December 9-én a Gyönki Járási Pártbizottság Végrehajtó Bizottsága, a többi között megvitatta a Hőgyészi Gyapjútermelő Vállalat munkáját, megállapították, hogy az időszaki munkákat határidőre elvégezték. A munka során a vállalat dolgozói verenyeznek egymással, azonban ezeket nem értékelik, és nem is tudatoííják a dolgozók körében. A KTSZ Megyei Bizottsága azoknak a fiataloknak, akik kiemelkedőn vettek részt a társadalmi munkákban, arany, ezüst és bronz érmet adományozott. Eddig 226 fiatal viseli megyénkben ezt a jelvényt. A paksi, a szekszárdi, a gyönki és a dombóvári járásban együttesen a fiatalok mR 33 órát dolgoztak társadalmi munkaként. Megalakult a pártcsoport a székinencsi tanar.C mollotf