Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

1939. március 1. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A védőnéni Kis kofferral kezében jó megjele­nésű, csinos barna fiatalasszony érkezett a községbe, egyenesen a Szegedi Védőnőképzőből jött. Egye­dül lévén, látva hét községében az anya- és csecsemővédelem elmara­dottságát, kissé elkeseredve, szo­rongva indult el az első család­­látogatásra. Ahova bekopogott, ép­pen disznóvágás volt, a háziak na­gyon kedvesen, szíves szóval fo­gadták, tanácsot kértek a kisbaba gondozásához és ő megkönnyebbül­ve érezte, hogy nincs egyedül, jó kedvvel indult tovább a többiek­hez. Egy év múlva, 1950-ben már szá­mokban is lemérhető az új védőnő szorgalmas munkája, hisz Izmény­ben, ahol 1949-ben még az újszü­löttek 41,6 százaléka meghalt, 1950-ben, csupán 4,7 százalékos a csecsemő­halandóság. A falu la­kói a megmondhatói, hogy men­­nyit fáradozott ez a csupaszív, csu­pa szorgalom asszonyka ezért. A sorvadó, tüdőgyulladásos újszülöt­tet, J. Imre székely telepes kilen­cedik gyermekét — ahol a csa­ládfő állandóan a kocsmákat jár­ta — szelíd erőszakkal tudta csak megmenteni, amikor az anyával együtt cipelte az 5 kilométerre lé­vő mázai állomásra a súlyosan be­teg apróságot, majd az asszonynak pénzt adva, útnak bocsátotta őket a kórházba. Azóta csaknem tíz év eltelt és Huszka Lászlóné nagymányoki vé­dőnő jól megismerte és meg is szerette az embereket. Az egész­ségügy fejlődésével csökkent te­rülete is,­­most már »csak« Vár­alján, Kismányokon, Mázán és Nagymányok egy részén terjeszti, igyekszik meghonosítani az egész­ségügyi kultúrát.) Javult a közle­kedés, gyarapodott a felszerelés, így most már nem kell kerékpá­ron cipelnie a csecsemőmérleget, mint eleinte. Éppen családlátogatásra készül, mikor felkeressük és elindulunk vele körútjára, a nagymányoki bá­nyatelep apróságai közé. .— De jó, hogy eljött védőnéni — fogadja Taksonyiné, a kis vasgyú­ró Tibike édesanyja. — Éppen a napokban beszélgettünk, hogy el­készültek a fényképek, adunk a védőnéninek is. Tessék, válas­­­szon — adja át Taksonyiné a csöppség fényképeit. Huszka Lász­lóné, az intelligens, barátságos vé­dőnéni kérdezgeti az édesanyát a gyerekről, ügyesen — kedvesen szóváteszi, hogy az ablakban álló kis cipőket adják rá Tibikére, nehogy az erős, jól fejlett gyerek mezítláb lúdtalpat kapjon. — Jöj­jön el mihamar a kicsivel Katica az egészségházba, — így búcsúzik t­őlük. A másik bányászházban a pár­hónapos csecsemővel csak a nagy­mama van otthon, aki kötényével gyorsan tisztára törli a széket és szíves szóval hellyel kínál. Ket­ten együtt megbeszélik a kicsi ét­rendjét, majd a védőnéni megkéri a nagymamát, ne fektesse a babát a süppedő párnába, mert lám megizzadt, könnyebben megfázik Mikor a körömvágást teszi szó­vá, a nagymama, érezve a fonák­ságot félénken megjegyzi. — Én azt tartom, egy éves korig úgy kell lerágni a gyerek körmét, nehogy lopós legyen. — A védőnő türe­lemmel és meggyőzően magyaráz­za, megérteti vele, hogy az miért helytelen. (Fájdalmas lehet s egészségtelen), na meg különben is — tudja kedves néni, olyan lesz az a gyerek amilyenné neve­lik, aszerint lesz becsületes, vagy tolvaj. Még a járási tanácsnál hallot­tuk, hogy a nagymányoki körzet védőnője a tavalyi évben 2460 családot látogatott meg, ennek egyharmadánál csecsemő van, akikhez sűrűn eljár. Szép szám, nagy munka ez. — Hát bizony sokat járok ki, ritkán vagyok itthon. Hogy mi a helyzet a nyolc óra munkaidővel? — Várnak, hívnak, ki kell menni és megyek is a »családjaimhoz«. (A faluban mondják, hogy a vil­lanypénz szedője, a védőnéni nagy csodálkozására a nyáron hajnali öt órakor zörgette őt fel a villany­­számlával, mert máskor nem ta­lálta otthon.)­­ — Nehézségek? Hát az akad. A legtöbb az időjárás viszontagságai miatt­ van, ha esik, ha fúj, ha fagy, mennünk kell és nem is csak a szomszédba. Kevés a szabadidőnk, vannak nehézkes embereink. Kép­zelje csak, jár a rendelésre egy fiatalasszony csecsemőjével, de a nagymama határozott tilalma miatt csak titokban. Van olyan is, aki nehezen­­ fogadja meg a jó szót, csak hosszas rábeszéléssel sikerül rábírnom arra, amiért aztán mé­giscsak hálálkodik. De ezek nem lényegesek, hisz minden munká­nak vannak nehézségei is. — Hogy miért maradtam meg mégis itt? A legfőbb magyarázata, hogy szeretem ezt a munkát, is­merem és nagyon megszerettem ezeket az embereket. Nagyon szép hivatás ám a miénk, nézze csak a képeket — ragyogó szemmel, ki­pirult arccal mutogatja a kisebb­­nagyobb csecsemők berámázott fényképeit, — ezek most már is­kolások és az én munkám is benne van fejlődésükben. — Elégedett ember vagyok, meg­becsülnek úgy a lakosság, mint fe­letteseim. (Mint megtudjuk, Nagy­mányokon másodszor választották meg tanácstagnak.) Olyan jó érzés mikor szinte lemérhető, tapintható a megteremtődött bizalom. Szíve­sen végzem munkámat és örü­lök, hogy egyre jobban meg is könnyítik a falusi védőnők fel­adatait, — fejezi be Huszka László­né. Szerény anyagiakért sokszor ne­héz körülmények között végzik mindennapi munkájukat az egész­ségügy egyszerű katonái a védő­nők, akik hivatásszerűen, fárad­hatatlanul, nap mint nap bekopog­tatnak védenceik ajtaján. Mint mondják, munkájukhoz erőt, len­dületet ad az elismerés, mert »a szemekben felcsillanó öröm és há­la, a köszönő szavak mindennél többet érnek.« SOMI BENJAMINNÉ INNEN—DNNA IV Az iskolákban folyó politikai-erköl­csi munkát, az első félév eredménye­it, valamint az adófizetés helyzetét tárgyalta meg február 27-iki ülésén a szekszárdi járási tanács végrehajtó bizottsága.• — A földművesszövetkezetek járási elnöksége február 25-iki ülésén a me­dinai földművesszövetkezeti igazgató­ságot számoltatta be, majd megbe­szélték a községi szövetkezeti nőtaná­csok munkáját.­­ Jelentősen megjavult a Kajmádi Állami Gazdaságban a KISZ-munka, több új jelentkezőjük is van, mióta a pártszervezet több fiatal párttagot megbízott a KISZ-ben végzendő po­litikai munkával.* — A Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 40. évfordulója és április 4. mél­tó megünneplésére Dombóvárott már korábban megalakult előkészítő bi­zottság a napokban ülésezett, ahol megbeszélték az ünnepségek konkrét tervét.* — Mintegy hatvan nő részvételével tartotta meg a női tanácstagokkal történő megbeszélését február 26-án a szekszárdi járási nőtanács. • — Gogol: Holt lelkek című művé­ből ankétot tartottak február 26-án a dombóvári járási könyvtárban, ahol Fábián Magda gimnáziumi tanár is­mertette a megjelentekkel a könyv tartalmát és mondanivalóját. * A szekszárdi járási KISZ végre­hajtó bizottság legutóbbi ülésén a „Szabó Erzsébet kulturális sereg­szemle” előkészítésének, valamint a Tanácsköztársaság kikiáltása 40. évfordulója megünneplésének ifjúsá­gi feladatait tárgyalta meg. * A tolnai vasúti pártszervezet tag­gyűlésén úgy határozott, hogy a pártszervezet valamennyi tagja részt­­vesz a termelőszövetkezeti agitációs munkában. 3 Üzemek segítsége a termelőszövetkezeteknek Február közepétől kezdve a megye legtöbb üzemében rendkívüli tanács­kozásokat tartottak, amelyeken meg­vitatták, hogyan tudnak segítséget nyújtani a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez. A Szekszárdi Nyomda, a Tolna megyei Talajerőgazdálkodási Vál­la­lat, a Tolna megyei Húsipari Vállalat, a Szekszárdi Faipari Vál­lalat azt vállalta, hogy számszaki és műszaki segítséget nyújt azok­nak a termelőszövetkezeteknek, amelyeket a felsőbb szervek részükre javasolnak. Hasonló segítséget kíván nyújtani a gyapai Új Élet Termelő­­szövetkezetnek a Paksi Sütőipari Vál­lalat, míg a Bánya- és Építőanyag­ipari Vállalat a faddi Kossuth Ter­melőszövetkezetnek kíván hasonló segítséget adni. A Téglagyári Egyesülés és a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés vezetői­­ vállalták, hogy a téglagyárak égetői,­­ vezetői megtanítják az általuk patro­­­­nált termelőszövetkezetet a téglave­­­­résre és a szénporos téglaégetésre, hogy ezáltal is megkönnyítsék a kö­zös gazdaságok építkezéseit. A Szekszárdi Vasipari Vállalat és a Dunaföldvári Vasipari Javító Vállalat víz- és villanyszerelési munkákat vállal terven felül is, s ezenkívül elkészít megrendelés­re vasvázas épületelemeket, pél­dául kukoricagóré építéséhez. A Bánya- és Építőanyagipari Vállalat a várható nagyobb arányú építkezési igények kielégítésére vállalta, hogy évi tervét, amely 3 millióval több az előző évinél, 200 ezer téglával és 100 tonna betonáruval túlteljesíti. A betonelemeknél elsősorban azokat a cikkféleségeket készítik, amikre a kö­zeljövőben a termelőszövetkezetek részéről igény jelentkezik. Ezenkívül vállalta, hogy a tavasz második felé­ben és a nyári hónapokon termelő­szövetkezeti építkezésre házi építő­brigádjának tagjait időlegesen áten­gedi. Miről beszélnek a negyvenesztendős levelek? Földfoglalási mozgalom Tolna megyében — 1919 március Negyvenesztendős levelek sok­sok érdekességgel szolgálnak a ku­tatóknak. A Magyar Tanácsköztár­saságot közvetlenül megelőző na­pok eseményei, a politikai han­gulat apró megnyilvánulásai mu­tatják, hogy minden körülmények között alapvető változásnak kel­lett bekövetkeznie. Mindenek előtt — Tolna megyei sajátosságokat fi­gyelembe véve — a földprobléma határozta meg a tömegek politikai helyzetét. A több mint 10 000 föld­igénylő egyre sürgetőbben lépett fel a községi, járási és a megyei vezetők ellen, egyre másra adták be igényüket. Március 4-én hozta a posta Szekszárdra a németkériek leve­lét, amit Gungl György és Szau­­ter Ferenc leszerelt katona adott át a község vezetőinek a leszerelt és a község szegény lakossága ne­vében. Levelükben miután beje­lentették földigényüket, ezeket írják: »Ezen kérelmet azon felterjesz­téssel terjesztjük fel főispán kor­mánybiztos úrhoz, hogy a tavaszi gazdasági munkák közeledtével a községben mindinkább fokozódó földéhség-hangulat lecsillapítása, nem különben a leszerelt kato­nák létfenntartási igényeik kielé­gítése, valamint a közrend és köz­­biztonságnak továbbra való meg­óvása érdekében a kérelmet sür­gősen teljesíteni kegyeskedjék.« A főispán, a főjegyzők, jegy­zők, főszolgabírók és szolgabírók természetesen nem tettek semmit annak érdekében, hogy a jelentke­ző nagyarányú igényeket akárcsak részben is kielégítették volna. Húzták, halasztották a Károlyi­­kormány által hozott földreform törvény végrehajtását is. Ezt egyéb­ként lehetővé tette maga a tör­vény is, amely számos halasztó ha­tályú kitételt is tartalmazott. Miután, a megye lakossága rá­jött arra, hogy hónapokon keresz­tül csak félrevezették, ámították a földhözjuttatást illetően, a kérvé­­nyek és beadványok helyett a tet­tek útjára lépett. Gyulajon pél­dául Epres-kert néven ismert köz­ségrészt erőszakos úton elfoglalta a lakosság és azonnal meg is kezd­te a házak építését. Ezután hosszú huzavona követ­kezett, amelynek egy része még a Tanácsköztársaság idején is gon­dot okozott a megyei intézőbizott­ságnak. Természetesen az elfog­lalt terület a lakosság birtokába ment át. A Vörös Újság március 20-i szá­ma beszámol arról, hogy Pakson is földfoglalásra került sor március 18-án, a Párizsi Kommün prokla­­málásának 48. évfordulóján. Itt a felfegyverzett nép vette birtokba a földet, amit hiába igényeltek. Arról, csak egy áprilisi levél ad számot, amelyet a németkéri di­rektórium (intéző bizottság) kül­dött a megyei intéző bizottság ré­szére, hogy a németkériek sem vártak sokáig arra, hogy a március elején elküldött kérelmüket a fő­ispán teljesíti. Maguk láttak mun­kához. Erről számol be az alábbi levél: »Németkér községben a szociali­­­­zálást illetőleg a község határában fekvő, a Magyar Tudományos Egyetem Alap tulajdonát képező és eddig Tóth L. József bérletében volt mintegy 530 katasztrális hold nagyságú, úgynevezett magyarosi és kismagyarosi birtok a leszerelt katonák által birtokba vétetett és miután a birtokba vétel még már­cius első felében a volt főispán kormánybiztos felhívására történt, azt a leszerelt katonák maguk kö­zött felparcellázták és minden egyes a saját parcelláját műveli.« (A főispánra történő hivatkozás nem felel meg teljesen a valóság­nak, mert bár igaz, hogy a főispán levelet intézett a megye földbir­tokosaihoz, amelyben azonban nem arra szólítja fel őket, hogy osszák fel földbirtokaikat a nép között, hanem csak arról szól, hogy azok­nak adjanak ki kishaszonbérletbe földeket, akik majd a földreform során esetleg földhöz juthatnak.) Néhány helyen a főispán bele­egyezése nélkül a községi szervek is tettek lépéseket a földigény ki­elégítésére. Szakcson március 4-én a nemzeti tanács lefoglalt 300 hold erdőt és 450 hold szőlőt, ezenkí­vül a Borjád pusztai, valamint a Szakcsi-majori gazdaság állatál­lományát és gabonáját lefoglalta. A lefoglalt vagyon Eszterházy Miklós tulajdonát képezte. A szak­­csi nemzeti tanács azonban a le­foglalás után nem tett semmit, hogy ezek a vagyontárgyak a köz­ség agrárproletárjai tulajdonába kerüljenek. Március első felében igen meg­gyorsult a pártszervezetek és tö­megszervezetek alakulása. Március 1-én hét helyen, 3-án két helyen, aztán 7-én alakult egy, majd 10- én négy községben alakult meg a pártszervezet. Legjelentő­sebb ezek közül — létszámot fi­gyelembe véve — az­ újdombóvári, a tamási, a medinai, a pusztahen­­csei és a mucsi pártszervezetek voltak. Ezeknek a szervezeteknek taglétszáma mindenütt meghalad­ta a 200-at, de az újdombóvári pártalapszervezet 1318 taggal ren­delkezett. K. BALOG JÁNOS A KISZ-ben fejtsenek ki tevékenységet a fiatalok Az elmúlt hetekben KISZ-fiatalok, de szervezeten kívüli ifjak is levelet küldtek a szerkesztőséghez, amelyek­ben arra kérnek feleletet, miként le­hetnének az MSZMP tagjai. Kása János, a lengyeli mezőgazdasági szak­iskolából a többi között ezeket írja: „Szeretnék belépni az MSZMP tag­jai sorába. Úgy érzem és gondolom, hogy ennek az élharcos pártnak, a szocialista haza bátor fiainak sorában az én helyem is. Csak azt szeretném tudni, hogy milyen a korhatár, és milyen alapon nyerheti el az ember a párttagságot?” A szervezeti szabályzat kimondja, hogy a pártnak az lehet a tagja, aki elfogadja a párt céljait, politikai irányvonalát és szervezeti szabályza­tát; minden erejével küzd a párt cél­kitűzéseinek megvalósításáért; vala­­­­melyik alapszervezetben fejti ki te­vékenységét; végrehajtja a párthatá­rozatokat. Ezenkívül meghatározza azt is, hogy általában 21 évet betöl­tött személy lehet a párt tagja. En­­nyiben lehetne röviden összefoglalni a kérdésre adandó választ.­­ Mit lehet azonban azoknak a fia­taloknak figyelmébe ajánlani, akik a párt soraiban akarnak tevékeny részt vállalni a szocializmus építéséből? Mindenekelőtt azt, hogy kapcsolód­janak be a KISZ-szervezetek minden­napi munkájába, ismerkedjenek meg a munkásmozgalom múltjával, ismer­jék meg a KISZ-en keresztül is a ma problémáit, és segítsenek abban, hogy ezeket mielőbb sikerrel megoldjuk. Munkájukkal tegyék színesebbé, ele­venebbé a KISZ-szervezetek életét. Levélíróink közül többen láthat­ták, akik már eddig is a KISZ-szer­­vezetekben tevékenykedtek, hogy a párt általában a fiatalabb tagjait a KISZ-be küldi, ott fejtsenek ki po­litikai munkát. Nos, ez igen jó példa arra, hogy ne becsüljék le a KISZ- ben végzett tevékenységet azok, akik ezután kívánnak a párt tagjai lenni, hiszen tapasztalhatják, hogy a kom­munista fiataloknak is megtisztelő megbízatás az ifjúsági szövetségben dolgozó fiatalok munkájának segí­tése. Azért is ajánlható, hogy a KISZ- ben fejtsenek ki tevékenységet a fia­talok, mert ott alkalom nyílik arra, ha csak közvetett módon is — bár fő­leg most, amikor a mezőgazdaság át­szervezése jelentős mértékben haladt előre, hogy közvetlenül is — kaphas­sanak pártmegbízatásokat, részt ve­­gyenek a párt munkájában, harcában. A KISZ-ben végzett tevékenység aztán valóban tisztázza a fiatalokban azt, hogy alkalmasak-e a párttagság­ra, vagy sem. Képes-e vállalni azt, amire a párttagság kötelezi. A gya­korlati munka során végleg eldönt­hetik: vállalják-e a munkát, s ha ma­guknak igennel válaszolnak, csak ak­kor jelentkezzenek a helyi párt alap­szervezet titkáránál és kérjék felvé­telüket. Felvételük ügyében termé­szetesen majd a párttaggyűlés dönt. . Munkásmozgalmi emléke­k Megyénk pártszervezetei eddig 134 munkásmozgalmi mártír adatait gyűj­tötték össze. Közöttük mintegy 100 olyan mártírunk van, akiket a Ta­nácsköztársaság bukása után a fehér­terroristák felakasztottak, vagy agyonvertek. Drága mártírjaink ne­vét a közeljövőben felállítandó mun­kásmozgalmi emlékműre erősített márványtáblákra fogják bevésni, hogy ezzel is emléket állítsanak har­cos életüknek, munkásságuknak. Tervezik, hogy arcképeikből és egyéb, rájuk, valamint munkájukra vonatkozó fényképekből összeállítan­dó díszes albumot fognak kiadni a nagyközönség számára. A rendelkezésre álló képekből és dokumentumokból, megyénk mun­kásmozgalmi emlékeiből a Szekszárdi Múzeum egyik termében, a partizán mozgalomról két másik teremben rendeznek kiállítást. Szinte naponta érkeznek a levelek, értékes adatok, melyeket felhasználnak a kiállításra­­ való készülődésnél. Úgy tervezik, hogy március első felében a Szek­szárdi Múzeumban megnyitják a munkásmozgalmi kiállítást.

Next