Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-01 / 179. szám
19S9. augusztus 1. Serény munka folyik a tengelici Petőfi tsz-ben Készülődés a megalakulás 10. évfordulójára Ha bejárta valaki a tengelici Petőfi Tsz többezer holdas határát, lépten-nyomon tapasztalhatja, hogy serény munka folyik e közös gazdaságban. Cséplőgépek morajától, traktorok pöfögésétől hangos az egész határ. Tengelicen, ebben a termelőszövetkezeti faluban most van a gabona behordásának és elcséplésének a dandárja. Erre a munkára 150 szövetkezeti parasztot osztottak be, öt géppel csépelnek kocsikról. — Nem hordjuk asztagba a gabonát, mert így valamivel olcsóbb — magyarázza Varga Géza, a szövetkezet főagronómusa. Ha már itt tartunk, elmondom, hogy bár csaknem féltucat géppel csépelnek — mégis hosszabb ideig tart az idén ez a munka, mint az elmúlt évben. Emiatt azonban egy cseppet sem bánkódnak a tengeliciek. A magyarázat erre ugyanis az, hogy jó a termés, s ezért tovább tart a cséplés. Az őszi árpa megadja a 16,5 mázsa holdankénti átlagot, a búza pedig a tizennégyet. Tengelicen tehát folyik a cséplés. De egyúttal már megkezdték a jövő évi gabonatermés előkészítését is. Több mint 1200 hold őszi kalászost vetnek majd a Petőfiben, és azt akarják, hogy a gabona jövőre is jól fizessen. Ennek érdekében két mázsa szuperfoszfátot és egy mázsa pétisót szórnak ki a vetés előtt minden hold földre. A talajelőkészítést megkezdték, három traktor szált az ősziek alá. A gabona behordása és cséplése mellett teljes ütemben folyik a jószágok téli takarmányának összehordása is. Eddig mintegy 50 vagonra való szálastakarmányt hordtak kazlakba, aminek a túlnyomó része lucerna. De 25 vagonra való még kint van, ezt most takarítják be. A szövetkezetiek számítása szerint 75 vagon szálastakarmányt tárolnak a télre, ami bőségesen elegendő lesz úlig. Ennyi még soha nem volt a szövetkezetben. A lucernaszéna betakarításával egyidőben gyorsított ütemben folyik a silózás is. Ebből a takarmányféléből 3000 köbmétert raknak el a télire. Itt most nem dolgoznak olyan sokan, mint más esztendőkben szoktak, a munka viszont mégis gyorsabban megy. Ez pedig azzal magyarázható, hogy a silónak való takarmány betakarítását úgyszólván teljesen gépesítették. A tengelici Petőfi Tsz-ben dolgozik most abból a négy lárvasilózóból egy, amelyet pár nappal ezelőtt a Szovjetunióból küldtek a szedresi gépállomásra. Ez a „csodamasina”,lekaszálja, összeszecskázza és a vele együtt haladó vontató pótkocsijába juttatja a silónak valót. Teljesítménye olyan magas, hogy öt vontató sem győzi el 300 méterre továbbítani, amit lekaszál és összetép. A szövetkezeti faluban megpróbáltuk kutatni e serény munka okát, ami csak részben sikerült. Akikkel Tengelicen beszéltünk, erre egyértelmű választ adtak: — Iparkodni kell, mert különben kevés lesz az osztás — mondták. Ez az egyik, a másik pedig, — amit ugyan nem mondtak ki — azt így lehetne most megfogalmazni. Augusztus 16-án, mikor fennállásának 10. évfordulóját ünnepli a szövetkezet, meg akarják mutatni a Budapestről hívott munkásoknak és a többi vendégnek, hogy néz ki ma egy szocialista nagyüzem, amely mögött 10 éves múlt van. Meg is mutathatják, nem kell szégyenkezniük. Molnár Lászlóné A szedresi gépállomás 89 géppel dolgozik a termelőszövetkezetekben A megye egyik legnagyobb gépállomása a szedresi. A körzetében levő termelőszövetkezeteknek több mint 15 000 hold szántóföldjük van. A nagyobb munkákat — a szántást, vetést és betakarítást — a gépállomással végeztetik el a szövetkezetek. Ez nagy munkát és egyben nagy felelősséget ró a kétszeres élüzem gépállomás kollektívájára. Különösen pedig ilyenkor sok a tennivaló, amikor a munkák összetorlódtak. Most folyik ugyanis a gabonabehordás, a cséplés, a takarmánybetakarítás, a kenderaratás és a silózás. A szedresi gépállomás udvarában nem is lehet most találni egyetlenegy gépet sem. Valamennyivel — ez összesen 89 — a termelőszövetkezetekben dolgoznak. Ez idő szerint 39 traktor cséplőgépet hajt, 41 gumikerekű és univerzális traktorral a gabonabehordásnál és a silózásnál segítenek a termelőszövetkezeteknek. A körzet legnagyobb közös gazdaságában, a faddi Leninben két brigád 23 erőgéppel dolgozik. A gabonabehordáson és a cséplésen kívül a faddi termelőszövetkezetben már javában folyik a szántás is, készítik elő a talajt az őszi vetések alá. De ezen a héten már megkezdte a gépállomás a kender aratását is. E nagy munkában természetesen előfordul, hogy egyik vagy másik gépnek műszaki hibája van. De ezt igyekeznek a lehető leggyorsabban kijavítani. Legutóbb például baj volt a Szovjetunióból kapott Belorusz traktorok hidraulikájával. Telefonhívásra a szedresi gépállomásra utazott a Belorusz Traktorgyár egyik mérnöke is, aki hazánkban tartózkodik. A gépállomás műszaki gárdájával együtt gyorsan kijavították a gépeket, a Belorusz traktorok most jók, mind a tizenegy dolgozik. Hogy gyorsan menjen a műszaki hibák kijavítása, a gépállomás erre az időre mozgóműhelyt állított be. Ha elromlik egy gép, mondjuk Tengelicen, a szerelők a műhelykocsival azonnal a helyszínen vannak és kijavítják. Egyszóval: a gépállomás kollektívája, ami tőle telik, megteszi, maximális segítséget ad a termelőszövetkezeteknek a most folyó nagy munkához. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG »Figyelő« hang Még a legjobban megvilágított és teljesen átlátszó vízben sem láthatunk tovább 18—20 méternél. Ezt a távolságot azonban az ultrahang segítségével növelhetjük. Az ultrahang még a száz méter vastagságú vízfalon is keresztülhatol és az ott elhelyezett tárgy képét a televíziós készülék ernyőjére vetíti. Ilyen készüléket szerkesztettek Leningrádban, amellyel száz méter mélységben lévő tárgyakat is megtalálhatnak a vízben. 3 Kommentár: Az ipari tanulókról A szakmunkás utánpótlást csaknem egy évtizede új alapokra helyeztük. A 14—16 éves gyerekemberek szakmai oktatása gyökeresen más, mint a múlt rendszerben az »inasoktatás« volt. Hogy az milyen volt, különösebben nem kell bizonyítani, hisz annyira köztudomású. Most sem erről beszélünk. Az elmúlt hetekben, jártambankeltemben néhány, ipari tanulók oktatásával foglalkozó mesterrel beszélgettem a mi fiataljainkról, azokról, akik szinte játszva tanulják meg a szakmát... Még egyszer kell hangsúlyozni, hogy játszva, mert semmi megerőltető munkát nem kapnak. A hét bizonyos napjain — általában két napot — iskolában vannak, elméleti oktatásban részesülnek. A szakmai oktatásra marad négy nap, pontosabban három és fél nap. S e rövid idő alatt az oktatás a gyakorlati munkából a legnagyobb figyelem, a legjobb módszerek mellett sem lehet tökéletes. Erről egyébként bizonyságot szerezhettek az illetékesek az elmúlt hetekben megtartott vizsgáztatások alkalmával. Volt olyan fiú, aki azt sem tudta a térképen megmutatni, hol van Kanada, hogy a vasnak milyen a kémiai tulajdonsága, összetétele. Ezek a hanyagabb tanulók, akiken nem fog az iskolai elméleti oktatás. Vannak olyan tanulók, akik pontosan az ellenkezőjét mutatják. Viszont ezek, ha kiválóan ismerik az elméleti anyagot, a gyakorlatban többségük kevésbé áll helyt. Azt hiszem, a tanulók oktatására illetékes szervek a megfelelő oktatási módszert a jövő tanévre ki fogják dolgozni, éppen tanácsokkal segíteni őket e tekintetben hasznos lenne, de ezt a szakmai oktatóknak kellene megtenni. De nemcsak a szakmai oktatásban tapasztalhatók hibák, hanem a tanulók magatartásában, jellemében is bőven találkozhatunk fogyatékosságokkal. Summázva ezek a következők: Egyes tanulók a mesterrel szemben szemtelenek, nem fogadják meg utasítását. A másik típus: a mester tanácsát meghallgatja, de rá sem hederít utána. A harmadik típus: állandó rendetlenség van munkahelyén. A Szekszárdi Nyomdában — igaz, kevés a segéd — szinte alig lehet parancsolni nekik. Másutt meg arról feledkeznek el a tanulók, hogy mesterüknek, a gyár igazgatójának utcán, vagy egyebütt a tiszteletet megadják. Azt hiszem, sorolni tovább nem is érdemes, mert ehhez hasonló jelenségek sajnos még nagyon sok helyütt találhatók. E jelenségek okának vizsgálata, megszüntetése hosszas nevelőmunka kérdése. Elsősorban azt kell tenni, hogy a mester mindig mester maradjon a tanuló szemében, még akkor is, ha munkája a mester tetszését megnyerte. Az a bizonyos három lépés éppen a tanuló érdekében szükséges. Tudjon az a tanuló különbséget tenni mestere és tanulótársai között. És a legfontosabb talán az, hogy a közösségi szellemben való nevelést mindenütt meg kell oldani. S hogy ezt lehet és nagyon jó, arra a Vasipari Vállalat tanműhelye a bizonyíték. Érdemes volna az ipari tanulókat foglalkoztató üzemek, gyárak vezetőinek, a tanulók oktatóinak illetékes szervekkel egyszer összeülni és megbeszélni a tanulók fentebb említett viselkedésbeli hibáit, s okának megszüntetésére az »orvosságot« közösen megtalálni. Kommentárunkban, igaz, többségében csak a hibákat mondtuk el, pedig eredményekről is lehet bőven számot adni, de azok csak akkor lesznek igazán értékesek, ha ezeket a jellembeli, viselkedésbeli hibákat a tanulókról a legsürgősebben lenyesegetjük. Pj- Velem is előfordult egyszer, hogy New York utcáin sétálgattam késő este és a nyomomba szegődött egy G. Man. Kíváncsi voltam, meddig bírja mögöttem. Lementem a földalattihoz, ahol kevés utas várakozott. Beszálltam egy érkező kocsiba, de az utolsó pillanatban, a kocsi elindulása előtt kiugrottam belőle. A detektív, aki felszállt utánam, kénytelen volt az induló földalattin maradni, nehogy leleplezze magát. De az FBI spiclirendszere még erre az eshetőségre is felkészült: az állomáson már ott várt egy tartalék-detektív. Ha a megfigyelt személy akár autón, akár vasúton elhagyja a várost, a G. Man-ek nyomon követik még akkor is, ha az egész országot beutazza. Ha a megfigyelt személyautón utazik, a megfigyelő detektívcsoport átadja a megfigyelést az FBI helyi kirendeltségéhez tartozó másik detektívcsoportnak, mégpedig az államhatáron. Egyébként az autót követő ügynököket időnként leváltják, nehogy a megfigyelt személy felismerje őket... Az FBI embereinek kedvelt módszere a fényképezés. Miniatűr fényképezőgépeket használnak, sokszor olyan kicsit, hogy az észrevétlenül a tenyerükben is elfér. Előfordul az is, hogy a felvételt nagy távolságból csinálják, távcsővel egybekapcsolt lencsével, s a fényképezőgépet ilyenkor az utcán álló zárt autóban vagy másutt helyezik el. Engem egy alkalommal, amikor egy könyvesboltot néztem, úgy fényképeztek le a titkosrendőrök, hogy utcai fényképésznek adta ki az egyik magát. Olyan utcai fényképésznek, aki pillanatfelvételeket készít a járókelőkről, azután igyekszik rábeszélni, hogy a lefényképezett rendeljen a felvételből. Ez a jelenség annyira elterjedt az USA-ban, hogy senkiben sem kelt gyanút. Az amerikai nyomozók főként akkor igyekeznek fényképfelvételeket készíteni, amikor a megfigyelt személy másokkal találkozik. Az ilyen »fényképes bizonyítékok« gyakran szerepelnek bírósági eljárásban és tárgyalásokon, amikor a hatóságok bizonyítani akarják, hogy a vádlott találkozott egy bizonyos személlyel, vagy pedig járt egy bizonyos helyen. Hallatlan nagy dolognak tüntetik fel, hogy az Egyesült Államok területén nincs bejelentési kötelezettség sem a magánlakásokban, sem a szállodákban. A valóságban azonban az történik, hogy ha valaki lakást akar bérelni, a tulajdonos mindaddig nem adja azt ki, amíg az illető nem közli vele: mi a foglalkozása, mi munkahelyének címe és mennyi a fizetése. Ezenkívül még ajánlás is szükséges egy olyan személytől, akit a tulajdonos ismer. A szállodákban csak úgy bérelhet valaki szobát, ha előzőleg a megfelelő kérdőíveket kitöltötte. De akár magánlakásban, akár szállodában bérel valaki lakást, a helyi rendőrség azonnal megkezdi rendkívül körültekintő nyomozását. Az állami szervekkel szeros kapcsolatban dolgoznak azok a detektív irodák, amelyeket nagyobb szállodák tulajdonosai azért tartanak, hogy lakóikat megfigyeljék. Az amerikai titkos rendőrség a »veszedelmes« gondolatokkal gyanúsítható vagy valamilyen haladó társadalmi tevékenységet kifejtő személyekkel szemben hasom intézkedési fokozatot különböztet meg. Az »első fokozat" (az amerikai rendőrség nyelvéről lefordítva) a »vádlott« letartóztatása, ami a »vádlott« lakásán tartott házkutatással jár együtt. Ha egy amerikai nem fogadja el az alkotmányban lefektetett jogainak rendőri értelmezését, s ezt kifejezésre is juttatja — deportálják. A rendőrtechnika ezt nevezi a »második fokozatnak«. A »harmadik fokozat« olyan módszerek alkalmazását jelenti, amelyek fizikai vagy lelki szenvedést okoznak, mégpedig azzal a céllal, hogy valakit rábírjanak a szükséges információk megadására. Noha az amerikai törvényei, kimondják, hogy a »vádlottnak joga van hallgatni« — nem véletlen, hogy a »harmadfokú vallatás« kifejezés az Egyesült államokban keletkezett. A »harmadik fokozatot« főként az amerikai titkos rendőrség alkalmazza. Az eljárás pszichológiai része az úgynevezet »hosszú lélegzetű kihallgatással« kezdődik. Hogy hogyan kell ezt elvégezni — erre is kitanítottak bennünket. E kihallgatási »módszer« lényege az, hogy a vádlott kihallgatása megszakítás nélkül, néha kilencvenhat órán át tart, miközben a kihallgatást vezető személyzetet többször felváltják. Gyakran arra kényszerítik a vádlottat, hogy egész idő alatt álljon. A cél, hogy a vádlott energiáját megtörjék, lelki ellenálló képességét legyőzzék. A kihallgatás alatt éles, vakító fénysugarakat vetítenek állandóan a vádlottra. Majd hosszú időn át egyáltalán nem hagyják aludni, vagy alig-alig engedélyeznek számára alvási időt. Ezután kezdődik a kihallgatás. Egyes esetekben — főként nőkkel szemben — azt az eljárást is alkalmazzák, hogy éjszakára olyan hullaházban helyezik el őket, ahol több holttest van. A letartóztatott erkölcsi ellenálló képességének megtörésére a szerencsétlen előtt azt a látszatot keltik, mintha már előkészületek történnének a villamosszékben való kivégzésére. (Folytatjuk.) A tapintatlanságról jellemző erre a következő eset: A közelmúltban „falsilót” töltött az egyik munkacsapat, s egy hetven éven felüli bácsi odaszólt a silózóknak: — Vékonyak ezek a falak! Vigyázzatok, szét ne nyomja őket a siló! A munkacsapatvezetőt méregbe hozta az aggódó bácsi „okvetetlenkedése” és azt kiáltotta vissza: — Menjen oda öregem, aztán támassza meg a hátával! A bácsi megbántódottan hagyta ott a munkacsapatot. Sokáig csak magában „füstölgött”, aztán nem bírta tovább és felkereste az elnököt. — Hát így kell egy őszinte, féltő figyelmeztetést fogadni? — tette fel a kérdést a bácsi és csak akkor nyugodott meg, amikor megígérték neki, hogy a tapintatlanság miatt megdorgálják a munkacsapatvezetőt. De persze lehetne más termelőszövetkezetből is példát felemlíteni. Az egyik szövetkezetben az agronómus régi uradalmi módszerekkel akarta a munkát rándítani. Sértő szavakat használt, és a vége az lett, hogy a szövetkezeti tagok viharos taggyűlésen egyhangúlag követelték eltávolítását. Szükséges azonban, hogy beszéljünk a másik végletről is. Találkoztam olyan mezőgazdásszal, aki a túlzottan óvatoskodó természetű emberek közé tartozik és nem merte megmondani a beosztottjának, hogy a munkája csapnivalóan rossz, mert attól tartott, hogy ezáltal tapintatlanságot követ el. Az őszinte, igaz beszéd nem tapintatlanság. De egy igazságot meg lehet higgadt hangon is és ordítozva is mondani, és mivel egy-egy kifejezésre gazdag nyelvünkben sokféle szavat lehet használni, a durva jelzőket egész nyugodtan elhagyhatjuk és akkor az emberek jobban megértik mondanivalónkat. " H. T. A tapintatlan, goromba ember megmérgezi az együttműködés légkörét maga körül. Az ilyen légkörben pedig nehezen megy a munka. Különösképpen a termelőszövetkezeti kollektíván belül tesz nagy kárt mindennemű gorombaság. A néhány hónappal ezelőtt még egyénileg dolgozó parasztok rendkívül érzékenyek mindenfajta gorombasággal, önkényeskedéssel szemben. Amikor legutóbb Bátaszéken jártam, a Búzakalász Tsz elnöke, Báli Zoltán elvtárs beszélt nekem arról, hogy a szövetkezeti vezetés és a pártszervezet azért tud eredményes harcot folytatni a tapintatlanság ellen, mert annak legkisebb megnyilvánulása mellett sem megy el szó nélkül.