Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-01 / 204. szám
1959. szeptember 1. A bolhár nőküldöttség megyénkben Mint lapunkban már hírül adtuk, tíznapos látogatásra bolgár nőküldöttség érkezett megyénkbe. A bolgár vendégek — akik hétfőn utaztak vissza hazájukba — megyénk több községét, üzemét, termelőszövetkezetét látogatták meg. Képeink e látogatások alkalmából készültek. A bolgár asszonyok első útja Dombóvárra vezetett. A járási pártbizottság épülete előtt több száz asszony gyűlt össze, hogy virágcsokornal, baráti szóval üdvözölje a kedves vendégeket. A Szekszárdon megrendezett nőtalálkozóra a megye minden részéből eljöttek az asszonyok, hogy köszöntsék a bolgár vendégeket és átadják ajándékaikat. Képünkön a nagykónyi asszonyküldöttség adja át ajándékát — egy népviseletbe öltöztetett babát — a bolgár küldöttség vezetőjének. Regrutába bonyhádon A bonyhádi területi KISZ- szervezet vasárnap járási regruta bált rendezet, amelyre a járás valamennyi községének regrutáit meghívták. A rendező bizottság úgy tervezte, hogy az új tartalommal, új jelleggel felruházott ünnep vin a járási művelődés há?r .1 a.; r.d' i . cn rendezik meg, az Időjárás Leavezo^Aenre fordulása miatt azonban a művelődési ház nagytermébe kényszerültek. A rossz időjárás következtében távolmaradt több vidéki regruta, de még így is mintegy hatvan t 'a'rl jött be a járás községeiből. L ' Cer.” i . közel 500 résztvevője vett a bauiak, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 lator kezdeményezések, ötletes alitások és meggyőző eredmények Csehszlovák kereskedelmi szakemberek véleménye új rendszerű földművesszövetkezeti boltjainkról Szombaton háromtagú csehszlovák szövetkezeti küldöttség járt megyénkben: Ladiszlav Janula, a Csehszlovák Szövetkezeti Központ kereskedelmi osztályának vezetője, Frantisek Schauer, a szövetkezeti központ berendezésellátó osztályának a vezetője és Kovács Imre, a szlovákiai szövetkezeti központ revizora. A vendégeket kísérte dr. Leltényi József, a SZÖVOSZ Kereskedelemszervezési Főosztályának a vezetője, Kovács József, a MÉK igazgatója, Horváth János, a MÉSZÖV kereskedelmi főosztályvezetője. A csehszlovák elvtársak az önkiszolgáló és önkiválasztó kereskedelmi módszerek bevezetését és eddigi tapasztalatait tanulmányozták megyénkben. Meglátogatták a bátaszéki, bonyhádi, dombóvári és tamási boltokat és tapasztalataikról nagyon kedvezően nyilatkoztak lapunk munkatársának. Ladiszlav Janula, a küldöttség vezetője elmondotta, hogy véleménye szerint az egyes boltok, mint például a dombóvári cipőbolt, vagy a tamási élelmiszerbolt még egy világvárosban is megállnák a helyüket. A boltok berendezése kielégíti a legmodernebb igényeket is: praktikus, kényelmes és emellett gazdaságos. Megyénk szövetkezeti kereskedelmi szakemberei megtalálták a módját: olcsón, tetszetős és célszerű kivitelben állítják elő a boltok berendezését. Különösen tetszett Janula elvtársnak a bejáratok és a kirakatok megoldása. A kirakatokból úgyszólván az egész üzletet át lehet tekinteni, maga az üzlet válik ezáltal teljes egészében kirakattá. Ehhez járul még az üzletek neonvilágítása, amely amellett, hogy szép, célszerű is, lehetővé teszi az áruk teljes áttekintését az esti órákban. — Bátran alkalmazták az új kereskedelmi formákat és módszereket a Tolna megyei elvtársak — mondotta Janula elvtárs, és aki bátran újít, az minden elismerést megérdemel. Ladiszlav Janula járt Nyugaton, a kapitalista országokban, Svájcban, Nyugat-Németországban, Angliában, Svédországban, és véleménye az, hogy megyénk új boltjai a nevezett országok nagyvárosaival is felvehetik a versenyt, pedig ezek az új kereskedelmi formák ott már komoly múltra tekintenek vissza. Frantisek Schauernek különösen régi berendezések célszerű felhasználása tetszett nagyon. Ez nagymértékben járult hozzá az átalakítások költségeinek csökkentéséhez. Schauer elvtárs nagyon ötletesnek tartotta a Dombóvári Jármű és Műszaki Bolt önkiválasztó megoldását. Ez a megoldás úttörő jellegű, ezért is számot tarthat a kereskedelmi szakemberek nagy érdeklődésére. Kovács Imre, a szlovákiai szövetkezeti központ revizora tanulságosnak nevezte az üzletek észszerű szakosítását. Elmondotta, neki az ragadta meg leginkább a figyelmét, hogy megyénk kereskedelmi szakemberei nagyon jól alkalmazkodtak az üzletek szakosításában a helyi kereskedelmi lehetőségekhez és sajátosságokhoz. — Az eredményeket mi sem igazolja jobban — mondotta Kovács elvtárs, mint az a tény, hogy jelentősen emelkedik az újrendszerű boltok forgalma és a kereskedelmi dolgozók, meg a vivők is elégedettek az önkiszolgálás és az önkiválasztás módszereivel. Hiányolom azonban a nagyobb arányú kereskedelmi propagandát és azt, hogy az árakat nem mindenütt és nem elég feltűnően tüntetik fel az árukon. Nagyon hasznos és tanulságos volt nekünk is a csehszlovák elvtársak látogatása. Véleményük is megerősítette a kereskedelmi szakembereiket abban, hogy jó úton járnak az új kereskedelmi formák bevezetésében. A csehszlovák elvtársak tanácsai hozzájárulnak a további munka színvonalának emeléséhez. Szegedi halászlé Iregszemesén — konzervben Nagy betűkkel írták az iregszemcsei földművesszövetkezet 1. sz. italboltjának az ajtaja fölé: FALATOZÓ BÜFÉ. — Mit lehet itt falatozni? — kérdem farkaséhesen ifjú Tóth Györgytől, az italbolt dolgozójától. — Tessék parancsolni, választani az étlapról — mondja, s mutat a pult feletti táblára, ahol zép rendben sorakoznak egymás alatt az ételféleségek: sertéspörkölt ,marhapörkölt, csikóstokány, bográcsgulyás, szegedi halászlé, vesevelő, tojásrántotta. Elcsodálkoztam. Ilyen nem volt még Iregszemesén. Hogyan fizetődhet itt ki, egy kis faluban ez a nagy konyhavezetés? Ifjú Tóth György felvilágosít, hogy az ételféleségek, konzervek tulajdonképpen, s a konzervet melegítik fel és tálalják pár perc alatt a vendégnek. Szegedi halászlét választottam és beültem a belső terembe várakozni .Stoppoltam az időt: 1 perc múlva ott gőzölgött előttem az iregszemcsei frisz italboltjában a szegedi halászlé. Nem akarok senkit és semmit érdemtelenül megdicsérni, de meg kell mondanom, finom volt Iregszemesén a szegedi halászlé. S ahogy ott kanalazgattam a príma eledelt, elgondolkoztam. Mi lenne, ha minden faluban bevezetnék ezt a rendszert? Rájöttem a válaszra is: Emelkedne a vendéglátó boltok forgalma, örülnének a faluba járó éhező vidékiek és ezzel is javulna a falusi vendéglátás színvonala.—is—os— Pintér István—Szabó László (54) Az ellenőrzés után az autóbusz tovább robogott. A fővárostól alig néhány kilométerre látni lehetett a dominikai »► építészet« tipikus műremekeit: az őslakosság fából épült, pálmalevél 1lel fedett kunyhóit. A házak körül gyerekek futkostak: a fiúk meztelenül, a lányok kis rongy, darabbal derekukon. A falvakban néhány hatalmas banánfaj gyümölcse szolgált az év minden szakában az őslakók eledeléül. Két falu között meglehetősen nagy volt a távolság, de a szabad területek egyhangúságát gyakran szakították meg kaktusz erdők. A középhegységen átkelve az autóbusz utasai nagy nehezen elérték a magyar kolóniák Amikor messziről megpillantották új lakóhelyüket egyikük sem hitte, hogy ez az a korszerű és kényelmes település, amelyről Kovács tábornok olyan hévvel és lelkesedéssel beszélt Ausztriában, de az indulás előtt még a fővárosban is. Távolról inkább egy nagy cirkusz szegényes táborinak tűnt. Különböző színű f.mázakból állt a falu, s amikor közelebbről megismerkedtek vele, látták, hogy Kovács rútul becsapta őket. A falu közepén hatalmas ér várta, hogy park legyen belőle, s a közepén elhelyezzék majd Trijillónak, a Haza Atyjának, Dominika diktátorának mellszobra. A téren deszkából épült templom magasodott, mellette hatalmas, pajtaszerű raktárépület terpeszkedett, ennek egyik sarkában volt a mindenható sheriff irodája. A sheriff háza közvetlenül az iroda mellett állt, majd az orvosi rendelő és a kórház épülete következett, amely mögé az iskolát építették. Körös-körül szép sorban helyezték el a lakóházakat, megszámozva 1-től 200-ig. A kis házak belül két hálóhelyiségből és egy lakószobából álltak. A palatető a rásütő naptól izzott és csak úgy ontotta a meleget. A tető és a fal közötti tenyérnyi hézagon a szél fújta be a port, azon át közlekedtek a legyek, éjjel a rovarok tízezrei és a moszkitók. Az ablakon nem volt üveg, csupán lenyitható zsalu. A szobák berendezése a vaságyból, gyalulatlan deszkából összeszegelt asztalból , pálmalevelekből fonott ülőkéjű két székből állott. Szekrénynek nyoma sem volt, a ruhák szögön lógtak. A főépülettől külön állt a konyha, illetve az annak nevezett bódé. Hullámlemezből építették, s vízcsapot helyeztek el benne. Akárhogyan is kívánták a hideg vizet az új telepesek, a csapokból csak langyos víz csordogált. Főzni faszenes tűzhelyeken kellett, főzőedényül mindenki csak egy kis literes lábast kapott. Az asszonyok úgy segítettek magukon, hogy besorolták a főzőedények közé a lavórokat s más edényeket is... Néhány nap múlva Kovács tábornok ragyogó Chrysler-kocsiján kíséretével együtt meglátogatta a telepet. Ö, most már nem fogadták olyan örömmel, mint Ausztriában. Az asszonyok mindjárt nekiestek, s panaszkodtak az elhelyezés és a viszonyok miatt. Kovács, mint mindig, most is nagyvonalú volt: — Aki nincs megelégedve, oár mikor elmehet! — De tüstént megijedt a szellemektől, amelyeket felidézett. A hatszáz kolóniára került magyarnak több mint a fele azonnal el akart menni. Kovács és kísérete sürgősen beleült a kocsiba, s onnan szólt ki: — No, ne hamarkodják el a döntést. Néhány nap múlva visszajövök! Addig gondolkozzanak! Gondolkoztak, és próbálták meg művelni a földet. A talaj nagyon rossz volt. A völgy, amelyben a kolónia feküdt, valamikor tengerfenék volt, korallköveket és megkövesedett csigákat, kagylókat találhattak mindenütt. A homokos, laza talajban hét-nyolc százalék sótartalmat métott ki a vizsgálat. A kiosztásra erülő földeken kaktuszerdő állt, ama-